A fordító jegyzeteiből
Ki kicsoda a darabban?
Plantagenet: angol uralkodóház, az Anjou-ház leszármazottja. Angliában 1145–1485 között (III. Richárd haláláig) uralkodtak, de IV. Henrik trónra lépésével két rivális ágra szakadtak: Lancaster (Henrik pártja, piros rózsa) és York (fehér rózsa). Küzdelmük a Lancaster-ág távoli rokonának, Tudor VII. Henriknek győzelmével végződik (1485). Darabunk szempontjából az alábbiak említhetők:
IV. Henrik (†1413): hivatalosan Henry Plantagenet, születési helye után Bolingbroke-nak nevezik. Ő tekinthető az első Lancaster-ágbeli királynak. Úgy került trónra, hogy lemondatta, majd megölette unokatestvérét, a gyenge kezű, rosszul uralkodó II. Richárd királyt.
Herceg (†1422): ifj. Henry Plantagenet (becenevén Prince Hal, fordításomban „Riki”), a walesi herceg, trónörökös, a későbbi V. Henrik.
Owen Glendower, azaz Owain Glyndwr (†1415): walesi főúr, az angolok elleni függetlenség harcosa, az utolsó walesi származású Walesi Herceg leszármazottja. A walesiek szabadsághősként tisztelik, alakja hasonló a magyar Rákócziéhoz. Glendowerről el volt terjedve, hogy túlvilági erőkkel tart kapcsolatot. A walesieket – mint általában a keltákat – gyakran tartották varázslónak, szellemidézőnek.
Edmund Mortimer (†1409): angol főúr, anyai ágon III. Edvárd dédunokája. Eleinte támogatta IV. Henriket (unokatestvérét), majd amikor Owen Glendowernél fogságba esett, átállt a walesiekhez és a Percy-családhoz. Feleségül vette Glendower lányát. (A valóságban két ilyen nevű ember volt, nagybáty és unokaöcs, de Shakespeare egynek hitte őket.)
Id. Henry Percy (†1408), Northumberland grófja, Észak-Anglia legerősebb embere. A II. Richárd elleni akciókban még IV. Henrik támogatója volt, de a jelen darabban ő és a fia (Hotspur, Szélvész) Glendowerrel összejátszva a király ellen fordul, mert IV. Henrik megsértette őket; innentől trónbitorlónak tekintették és a koronát Mortimernek akarták átadni, elsőszülöttségi alapon, ugyanis Mortimer dédapja, Lionel, a bátyja volt Ghenti Jánosnak (IV. Henrik apjának), s így a gyermektelen II. Richárd halálával neki erősebb trónigénye keletkezett, mint Bolingbroke-nak.
Ifj. Henry Percy (†1403), becenevén Hotspur (= „forró sarkantyú”), fordításomban Szélvész. Az észak-angliai felkelők hősies katonai vezetője IV. Henrik és fia ellen. A valóságban ifj. Henry Percy 23 évvel idősebb volt, mint ifj. Henry Plantagenet (= a Herceg, Riki), ám a darab egyidőseknek mutatja őket.
A fordításról
A darab eddigi magyar fordításai: Egressy Gábor és Matisz Pál (1845), Lévay József (1867), Vas István (1948). A jelen fordítás 2016-ban készült a budapesti Örkény Színház számára.
Meglehetősen szabadon fordítottam: elsősorban a helyzetet, jellemet, hatást igyekeztem visszaadni, nem mindig a pontos szöveget. A darabban bőven van szójáték, bohóckodás: ezeknél a fordítás szükségképpen eltér az eredetitől, hogy a humoros (olykor csak humoroskodó!) hatás megőrződjön.
A helyekre, személyekre való utalást néhol egyszerűsítettem, a névváltozatokat gyakran egységesítettem, hogy a néző könnyebben követhesse, kiről-miről van szó. Az Eastcheap helynevet (ez London keleti, rosszhírű szegénynegyede) általában helyettesítettem a Disznófő kocsmanévvel. Nem törekedtem történeti hűségre (még kevésbé, mint Shakespeare), így pl. a Sheriff funkciót egyszer „bírónak”, másszor „rendőrkapitánynak” fordítottam, a helyzethez alkalmazkodva.
Thou/you. A tegezés-magázás kérdésében gyakran Shakespeare-t követtem (a Király tegezi a fiát, de az nem tegezi őt), másszor a magyar nyelvszokáshoz igazodtam. Például az eredetiben a Király és Westmorland magázódnak (you, mert bár sógorok, finom emberek), viszont a Herceg és Falstaff feltűnően és állandóan tegeződnek (thou, mert lazák, haverok) – nálam mindkét pár tegeződik.
Vers/próza. Az eredetiben váltakoznak a verses és prózai részek: ezt betartottam. A verses részeken belül olykor rímes sorok is vannak (a színről lelépéskor, ill. néhány szentenciaszerű, bölcselkedő megszólalásban), ezt nem tartottam be, mert a mai nézőben slágerszöveg-szerű vagy gyermeteg hatást kelthet.
Nádasdy Ádám