… többet tudott, mint pompásan elkezdeni egy darabot, kitűnő felvonásvégeket komponálni, és – ami ebben az összefüggésben a lehető legnehezebb – igen jó harmadik felvonást írni …

… Molnár Ferenc – bátran elmondhatjuk – a magyar színpadi irodalom első nagykövete, sőt Napóleonja. Félelmes és győzelmes hódító, aki csatát csatára nyerve, öt világrész földjén tűzte ki már a magyar kultúra tiszta lobogóját. …

… Mai szemmel nehéz megértenünk, miért nem veszik észre az értelmezők a rangkórság mondvacsinált jellegét, és mögötte mindazt, amit a szereplők elhallgatnak, vagy vesztükre maguk sem tudnak, például a vágy érzelmi és érzéki működéséről.  …

… a francia becsületrend átnyújtása az úgynevezett accolade-dal jár, ami azt jelenti, hogy a kitüntetés átadója mint a kormány megbízottja, jobbról-balról arcon csókolja a kitüntetettet …

… A kérdés csak az, társadalmi látleletről van-e itt szó egyáltalán, vagy a társadalmi állásra való folytonos hivatkozás valami egyébnek az ürügyeként, netán elleplezésére szolgál.  …

Tegnap este egy szépséges asszony lépett be társaságával velencei törzshelyünkre, a Fenica Tavernába: Maria José, I. Albertnek, Belgium királyának, az első világháború egyik nagy vezető alakjának a leánya. Umberto olasz trónörökös felesége. A sok előnytelen külsejű hercegnő után végre láttam egy gyönyörű királykisasszonyt is. Úgy fest, mint a mesebeli hercegnő …  

… De mi élteti ma ezt a színdarabot? Miért újítják föl, miért újítható föl időről időre? Mi megrázó lehet egy vígjátéki Habsburgban? Az, ami rokon velünk. …

… És ha mindannyiunknak pusztulnia kell is, akad még Habsburg elegendő. 

… Ezt a sötétbe ültetett, megmerevített, elnémított, minden funkciótól eltiltott embert nevezzük színházi nézőnek, akinek az újkor emberszerető mozgalmai megadják azt a könnyebbséget, de ezt se mindig, hogy óránként egyszer néhány percre kimehet sétálni, hogy a testi kínlódást kipihenje, és az újabb testi kínlódáshoz erőt gyűjtsön. …

… ámbár ő egy egyszerű házitanító és én egy magas rangú ügyvéd lánya; vagyok, egy mélység választ el bennünket egymástól, és ő nem meri pillantását hozzám felemelni …

Holnap!
És holnap újra felkel a Nap
És az úton, melyre indulok
Újra egyesít majd minket, szerencséseket
Ezen a napsütötte Földön
És a széles, hullám mosta parton
Ahová lassan leereszkedünk
Szótlanul nézünk majd egymás szemébe
És ránk hull a boldog némaság