NINCS OLYAN KIRÁLY
Milyen üdvös lenne a nyitott és kritikai gondolkodásra kész s képes, hiteles és autonóm tanárok sokaságát létrehozni: azt a pedagógusideált, akiről azt állítja Németh László, hogy „nincs olyan király, mint az az igazi tanár, aki fiatal szívekben szemtől szembe és napról napra tud uralkodni.” Az ilyen tanáregyéniségek tömeges előfordulásától azonban ma még meglehetősen távol vagyunk, és gyors, látványos sikereket ez ügyben nem igen várhatunk – sajnos. Ugyanis ahhoz csak akkor juthatnánk el, ha roppant súlyos társadalmi kihívásnak és rendkívül magas szintű egyéni kritériumnak megfelelnénk. Ennek érdekében három, számomra evidensnek tűnő, kritikai szempontra, követelményre hívnám fel a figyelmet:
1. A tanárok társadalmi-anyagi megbecsülésének elégtelensége.
2. A mindenkori politikai s ideológiai uralom erőteljes – olykor kizárólagos – befolyásolási törekvése.
3. Végül a pedagógus személyiségének szembetűnő megkopása, munkájának nagyfokú sekélyesedése.
(Karikó Sándor: A „néma tragikum”, avagy a „nevelés boldog kényszere”?).