iram@orkenyszinhaz.hu

 

„libido dominandi” – Hadas Miklós


A férfiak szocializációja során öntudatlanul elsajátított libido dominandi, azaz az uralkodás ösztönösen meglévő vágya, egyfajta belső kényszerre épülő kötelességtudat, amivel a férfi „önmagának tartozik”. E késztetés avagy illúzió dominandi végső soron nem más, mint a férfiasság hangsúlyozásának, teljesítménykényszerének kötelezettségébe vetett hit, mely a férfiakat más férfiak (és közvetve a hozzájuk tartozó nők) legyőzésére, megelőzésére, azaz olyan játékok művelésére készteti, amelyek határeseti formája a háború. Ugyanakkor az elnyomó férfiak is áldozatokká válnak, mégpedig – önmagukat is elnyomó – saját illúziójuk áldozataivá.

Vegyük példának a macsó, vagyis az erőszakosan csábító, „nyomulós”, mediterrán típusú férfi figuráját! Jellemző, hogy ez a hatvanas–hetvenes években még természetesnek tűnő beállítódás-forma mára a latin világban is többnyire anakronisztikussá vált. Inkább az alsóbb néposztályokban él tovább, egy felsőbb osztálybeli olasz vagy spanyol férfi már legföljebb idézőjeles formában használja ezt az archaikus viselkedési kódrendszert, hiszen tisztában van azzal, hogy máskülönben könnyen nevetségessé válhat a nők szemében. Ha manapság egy férfi macsó módra végigmér egy nőt, az Belgrádban természetes, Budapesten elmegy, Bécsben kinevetik, Párizsban beszólnak neki, Stockholmban kikérik maguknak, New Yorkban följelentik.

Fotó: Horváth Judit

Top