iram@orkenyszinhaz.hu

 

Érzéketlen társadalomban élünk


J. S. (…) Én pontosan tudom, milyen az, amikor az ember 100 órát ébren van. Az egész könyv arról szól, hogy van egy szabadesés-állapot, amikor minden lehetséges, és semmi nem szent. Megszűnik az ember éveken át kialakult személyisége, és a helyét álmok és víziók veszik át. A főhős, Maros Dániel – akit nem kell összekeverni velem – egy meglehetősen elfojtó típusú személyiség: nem megy bele semmilyen párbeszédbe a neki fájó problémákról.

hvg.hu Miért nem beszél?

J. S. Azért, mert az emberek sosem figyelnek, borzasztóan felületesek, hipokriták: nem látja értelmét annak, hogy beszéljen arról, ami benne kavarog. Az érzelgősség és az érzékenység mostanában összekeveredik. Nagyon színpadias kijelentések hangzanak el, de valójában egy borzasztóan érzéketlen társadalomban élünk. Erről a helyzetről szól ez a könyv, amikor nincs kinek elmondani a bennünk kavargó dolgokat. Véget ér egy párkapcsolat, ottmarad az ember a felesége és a gyereke nélkül, el kell viselnie a másik aljas húzásait, és közben azt hallgatja a kívülállóktól, hogy így meg úgy rontottuk el, hogy azért ehhez két ember kell stb. Na ilyenkor leszoksz arról, hogy megoszd bárkivel a fájdalmad, mert úgysem hisznek neked. A hősöm hallgat, és közben álmodik.

hvg.hu Méghozzá elég szürreálisakat. Így képzeli el az ember a kábítószeres látomásokat…

J. S. Nem kell ehhez semmilyen kábítószer, csak egy adott idegrendszeri állapot. Nyilván ópiummal elő lehet segíteni ezeket a sámánisztikus utazásokat, de én nem kábítószeres könyvet írtam. Az egy dolog, hogy rengeteg drogot fogyasztanak benne, meg persze isznak is, de nem erről szól a könyv, hanem az őrületről és az álmatlanságról. (…) Az én szövegeimben az emberi élet teljes elértéktelenedését a közel-keleti nyomor indukálja, és ez Európában még nem jellemző ilyen szinten. A Bibliában is az áll, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a Földet…”. Mára elmondhatjuk, hogy a feladat teljesítve. Sőt, kicsit túl jól is sikerült. Naponta halnak éhen emberek, szisztematikus népirtások zajlanak, már nem védett faj az ember, és egyre durvább lesz mindez, méghozzá azért, mert túl van népesedve a bolygónk. Magyarországon ezt még nem érezzük, de ez nem a valóság. A valóság az, ami odaát van, az üvegburán túl.

hvg.hu Ez az üvegburán túli világ mindig csábította?

J. S. (…) Egyiptom az a világ, ahol az egyik percben a felhőkarcolók között sétálsz, és a következő pillanatban, amikor bekanyarodsz az utcasarkon, befordulsz a középkorba. Egyszerűen lenyűgöztek ezek az egymás mellett élő világok. Úgyhogy elkezdtem azon gondolkodni, hogyan tudnám fenntartani magam kinn. Hamar kitaláltam a megoldást: onnan könnyebben és olcsóbban el lehet érni a közel-keleti háborús övezeteket, és úgy tűnt, lesznek vevői is a haditudósításaimnak, úgyhogy belevágtam.

hvg.hu Lehet, hogy ez a káosz azért is vonzotta, mert leképezi a fejében lévő belső káoszt?

J. S. Az ember mindig olyat keres kívülre is, ami legbelül van, ez tény. A forradalmi Kairó a maga törvénytelenségével és vadságával ideális terepe volt az éppen elveszni vágyó embereknek. Igen, ez is benne van. (…) A lélek legszebb éjszakáját nagyon sokan szerették, és ez erős motiváció, de néha ijesztő is. Örülök ennek a díjnak, jólesik a figyelem, meg a szeretet, de az is benne van, hogy ez még nagyobb felelősséget jelent, hogy muszáj jót írni. Azzal lehet igazán kiszúrni az emberrel, ha megdicsérik, mert akkor utána meg akar felelni. És én nem akarok megfelelni senkinek, azt akarom írni, amit én gondolok a világról.

Szerző: Gócza Anita

Forrás: itt

Fotó: Jászberényi Sándor

Top