iram@orkenyszinhaz.hu

A MÉLYBEN

ONLINE MŰSORFÜZET
„Magában inni a vodkát – akár üvegből is – nem más, mint a léleknek gyötrelme és hiábavalóság. A vodka és a kölni keverékében már van egy kis szeszély, ám a pátosz ebből is hiányzik. De egy pohár „Kánaáni balzsam”-ban szeszély is van, meg gondolat és pátosz is, sőt ezenfelül egyfajta metafizikai utalást is tartalmaz.”

Venyegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski - Fordította: Vári Erzsébet

„Már készen vannak a tervek, látom az alakokat, hallom a hangjukat, világosak a cselekmény motívumai, minden világos! Sajnos csak két kezem és egy fejem van.”

Gorkij 1901 októberében

.

Gorkij darabjának rendkívüli hatását fokozza a társadalmi helyzet: tízmilliókat fenyeget az éhhalál. Most nemcsak a faluból, hanem ellenkező irányból, a városból is áramlanak a tömegek. A cenzúra megtiltja a sajtónak az „éhség” és „válság” szavak használatát. Gorkij darabját sem kíméli. A nézőket megrendíti a szereplők helyzetének reménytelensége – ebben a robbanásig feszült helyzetben szavaik a cári önkényuralmat elítélő közönség viharos tetszését váltják ki.

Lengyel Béla: Gorkij

„Azt tanácsolta nekem, hogy „keressem az igazságot”, s kérdésemre „hol találom?”, azt válaszolta, hogy a politikai meggyőződés és az aktuálpolitikai programok körén túl, helyét azonban nem lehet pontosan meghatározni. Hogyan tanácsolhatja valaki egy 1921-ben Oroszországban élő fiatal írónak azt, hogy keresse az igazságot? Az orosz írók hosszú időt töltöttek az igazság keresésével. Nem sikerült megtalálniuk, valószínűleg azért, mert – akárcsak Ön – nem tudták, hol keressék, s talán azzal se voltak tisztában, mit is keresnek voltaképp. Én nem az „igazsághoz”, hanem - igenis - egy politikai programhoz csatlakozom. Egy ismeretlen „igazság” helyett az ismert féligazsághoz.”

Szergej Alinov fiatal író levele az emigrációban élő Gorkijhoz

Ti fölfelé tekintgettek, ha föl akartok emelkedni. Én pedig lenézek, mivelhogy már fölemelkedém. Ki tud közületek egyszerre nevetni és lelkesülni? A ki a legmagasabb hegyre hág, az nevet minden szomorú-játékot és szomorú-valóságot.

Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra

2010 első heteiben veszettül hideg volt Szegeden. A Dugonics téren, a bedeszkázott szökőkút mellett álltam, emlékszem. Január eleji nap volt, kora reggel. Körülöttem jöttek-mentek az emberek, gondolom, munkába igyekeztek. Az Árpád téri oszlopon mínusz tizenhét fokot mutatott a digitális hőmérő. A dupla felhőpaplanok eltakarták a napot, de a közöttük lévő egyetlen résen ki lehetett látni a vadkék égre, s nekem az volt az érzésem, hogy ez az eszelős hideg, mint a higany, azon a keskeny résen át, egyenesen a láthatatlan csillagok közötti űrből csorog le a térre. Egész testemben reszketve nekidőltem a Kárász utca felől ordítozó szélnek, és azt próbáltam eldönteni, hogy a Burger King asztalain otthagyott maradékokkal vagy a McDonald’s tálcagyűjtő állványánál kezdjem-e a napot. A Burger King közelebb van. Viszont akkor fel kell mennem a jeges lépcsőn. A McDonald’s-os mosogató nénikkel jó a viszonyom. Viszont arról fúj a szél.

Szilasi László: Harmadik híd (részlet), 2014.


Budapesten télvíz idején több mint kétezer nő és férfi alszik “fapadoson”, ahogy az éjjeli menedékhelyeket itt hívják. Vannak köztük “fűtött utcák”, ahol fűtött légtérben ötvennél is többen térnek éjjelente nyugovóra és vannak kétszemélyes kollégiumi férőhelyek is. A “fapadoson” nincs ágynemű, ki-ki a maga ruhájában alszik, koraeste lehet elfoglalni a még szabad helyeket és kora reggel kell elhagyni azokat. Lehet mosdani, ruhát kimosni, főzni és enni és segítségért fordulni az ügyeletes szociális segítőkhöz. A “fapadosok” többségén sűrű az élet és a levegő a sokféle gyötrelemtől, a napközben elfogyasztott alkoholtól, a mások kipárolgásától, tetveitől, a sok koszos ruhától, a nyomorult helyzettől. A fedél nélkülieknek egy éjjeli menedékhely sem épült az elmúlt évtizedekben, mindegyik valamilyen raktár, hangár, pince, elfekvő, iskola, vagy munkásszálló volt korábban.  

Győri Péter szociológus, a Menhely alapítvány vezetője

 

Top