műsorfüzetek

HANG

ONLINE MŰSORFÜZET

A címről →

A SZECSUÁNI JÓ EMBER a magyar színházi gyakorlatban különböző címeken ismert (Jóembert keresünk, A szecsuáni jóember, A szecsuáni jólélek, stb). A műsorfüzetben megtartottuk a forrásművekben használt változatokat, ezért a címhasználat itt sem egységes.

A színész önmagának is nézője lesz. 

Bertolt Brecht: Elidegenítés a kínai színházban →

A következőkben röviden utalni kívánunk az elidegenítési effektusnak a régi kínai színjátszásban fellelhető alkalmazására. Ezt az effektust Németországban utoljára az epikus színház megteremtésére irányuló kísérletekben alkalmazták, nem-arisztotelészi (tehát nem a beleélésen nyugvó) színdarabokhoz. Ezek a kísérletek olyan játékmódot kívántak létrehozni, amely megakadályozza, hogy a néző pusztán csak beleélje magát a színdarab alakjaiba; azt célozták, hogy a szereplők megnyilatkozásának és tetteinek elfogadása vagy elutasítása a néző tudatában menjen végbe, ahelyett, hogy – mint eddig – a tudatalattiba szoruljon.

A kísérletek, amelyek a közönségnek az ábrázolandó folyamatoktól való elidegenítésére irányultak, kezdetleges szinten már a régi népi vásárok színházi és szemléltető jellegű rendezvényein is fellelhetőek. A cirkuszi bohócok beszédmódja és a panorámák festésmódja egyaránt elidegenítési effektust alkalmaz. (…)

A kínai színész mindenekelőtt nem játszik úgy, mintha az őt körülvevő három falon kívül negyedik is létezne. Kifejezi: tudatában van annak, hogy nézik, amivel rögtön kiiktatódik az európai színház egy bizonyos illúziója. A közönség többé nem táplálhatja azt az illúziót, miszerint egy valóban végbemenő esemény észrevétlen nézője volna. Ezáltal fölöslegessé válik az európai színház teljes, gazdagon kifejlesztett technikája, amelynek révén elleplezheti: a jelenetek úgy vannak beállítva, hogy a közönség kényelmesen áttekinthesse őket. A színészek, az akrobatákhoz hasonlóan, nyíltan foglalnak el olyan pozíciókat, amelyekben a lehető legjobban mutathatják meg magukat a közönségnek. (…)

A színész önmagának is nézője lesz. Ha például gyors, mégis fokozatos változást ábrázol, példának okáért bemutatja egy felhő váratlan felbukkanását, lágy, mégis erőteljes kifejlődését, időnként kinéz a közönségre, mintha azt mondaná: hát nem pontosan így történik ez? (…)

A művész önmegfigyelése, önmaga elidegenítésének e művi és művészi aktusa meggátolja a néző teljes, azaz önmaga feladásáig terjedő beleélését, és nagyszabású távolságot teremt a történésekhez. Mindazonáltal a néző beleélésére továbbra is igényt tartanak. A néző az önmagát szemlélő színészbe éli bele magát; így fejlesztik ki benne is a szemlélő, megfigyelő magatartást.

Szántó Judit fordítása

ISTEN LÉTÉNEK KÉRDÉSE

Valaki megkérdezte K. urat, hogy van-e Isten. K. úr így válaszolt: „Azt javaslom, gondolkodj el azon, hogy változtatna-e valamit a magatartásodon, ha így vagy úgy válaszolnánk a kérdésre. Ha nem változtatna semmit, akkor a kérdést el is ejthetjük. Ha viszont változtatna, akkor legalább annyiban tudok Neked segíteni, hogy azt mondom: te már döntöttél, szükséged van Istenre.”

Bertolt Brecht: Keuner úr történetei. Weiss János fordítása.

Margarete (Grete) Steffin →

(1908-1941)
író, fordító, 1931-től Brecht munkatársa és szeretője. A szecsuáni jólélek mellett részt vett A gömbfejűek és a csúcsfejűek, A Horatiusok és a Curatiusok, a Carrar asszony fegyverei, a Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, a Galilei élete, a Kurázsi mama és gyermekei, a Puntila úr és a szolgája, Matti és az Állítsátok meg Arturo Uit! című darabok munkálataiban. A Brecht-családdal együtt 1933-ban emigrált Németországból. Az Egyesült Államokba tartó útjuk közben tüdőbaja miatt Moszkvában kórházba került és meghalt.

Brecht: Munkanapló →

39.3.15.
néhány nappal ezelőtt ismét elővettem a SZECSUÁNI JÓLÉLEK régi vázlatát (még berlinben kezdtem el A SZERELEM-ÁRU címmel). öt jelenet van meg, közülük négy használható. szótagrejtvényszerű munka, már az átöltözések és átmaszkolások miatt is. de eközben kibontakoztathatom az epikus technikát, és így végre ismét elérhetem a színvonalat. az íróasztalfiók számára nem kell engedményt tenni. érdekes, hogy miként bosszulja meg magát ezeknél a vézna acélkonstrukcióknál a legkisebb számítási hiba is. nincs tömeg, amely kiegyenlíthetné a pontatlanságokat. a birodalom gyarapodik. a mázoló a hradzsinban ül.

 

39. május, pünkösd
töprengések a JÓLÉLEKről. miként lehet a parabola fényűző? miként kerülhető el az a benyomás, hogy itt holmi tejesszámláról van szó? a kiszámítottnak a törékeny báj felel meg. a lánynak nagy, erőteljes nőszemélynek kell lennie. a városnak nagy, poros, lakhatatlan városnak kell lennie. a hátrány: a túl sok cselekmény, nincs hely a kitérők és kerülő utak számára. így minden túlzottan racionalizált. dramatikus taylorizmus. mellesleg a kínaizálás veszélye is legyőzendő. egy kínai külvárosra gondolok cementgyárakkal stb. itt még akadnak istenek és már vannak repülők. és ha a szerető munkanélküli pilóta volna?

 

40. 6.11.
most x.-hez megyek. szóról szóra haladva átpingálom gretével a SZECSUÁNI JÓLÉLEKet. féltékenyen védelmezem a délelőttömet, az utóbbi időben, amióta a hírek olyan rosszra fordultak, még azt is mérlegelem, hogy meghallgassam-e reggel a rádiót. a kis doboz a fekhelyem mellett áll, este utolsó ténykedésem, hogy ki-, reggel pedig első, hogy bekapcsolom.

 

40.6.20.
nagyjában és egészében elkészültem a SZECSUÁNI JÓLÉLEKkel. az anyag nagy nehézségeket támasztott, és amióta mintegy 10 évvel ezelőtt nekifogtam, több kísérletem is csődöt mondott, hogy úrrá legyek rajtuk. főként a sematikus megoldást kellett kerülnöm. li gungnak először embernek kellett lennie ahhoz, hogy jó ember lehessen. tehát nem sztereotip módon jó, egészen jó, minden pillanatban jó, még li gungként[1] sem. és lao go nem a rossz sztereotípiája stb. úgy látszik, csak félig-meddig sikerült a két figura egymásba való átmenetele, állandó szétbomlása, az istenek ama nagy kísérletének, hogy a felebaráti szeretet parancsához az önszeretet parancsát, a „légy jó másokhoz” parancsához a „légy jó magadhoz”-ét kapcsolják, le kellett válnia a meséről, de egyúttal uralkodnia is kellett rajta. az erkölcsi szolgáltatásoknak szociális motiváció kellett, de egy különös tehetségnek (különös képességnek, különös készségnek) a számláját is meg kellett terhelni velük.

 

40.06.29.
egy világbirodalom összeomlott, és egy másik alapjaiban inog, amióta a SZECSUÁNI JÓLÉLEK utolsó változatát, a finnt megkezdtem. a darabot berlinben kezdtem írni, dániában és svédországban dolgoztam rajta. több fáradtságomba került, mint akármelyik korábbi darabom. egészen különösen nehéz megválnom a munkától. olyan darab ez, melyet egészen be kellett volna fejeznem, és ez nem történhet meg.

európára hatalmas léptekkel közeledő éhínség árnya hull. itt elfogyott a kávé, kevés a cukor, a szivarok (termelőeszközeim) megfizethetetlenek. minden a harmadik birodalom növekvő hatalmát mutatja.

 

40.7.2.
még töprengünk a kérdésen: kenyeret és tejet vagy rizst és teát használjunk a SZECSUÁNI PARABOLA számára. ebben a szecsuánban már vannak repülők és még vannak istenek. gondosan elkerültem minden folklórt. másrészt nem szándékszom viccelődni a francia fehér kenyeret evő sárgák kontójára. a KOLDUSOPERA londonja és az EGY FŐ AZ EGY FŐ kilkoája, ezek a költői koncepciók sikeresnek látszanak. vitás kérdés: csak a társadalmi anakronizmusokat kell megőrizni? a szorongató ipar isteneit (és morálját), az európai szokások invázióját. ezzel még reális talajon mozognánk. de sem az ipar, sem az európaiság nem fogja a rizst a kenyérrel helyettesíteni. itt aztán a kínaiság tiszta álruha lesz, mégpedig lyukas álruha! sajnos itt helsingforsban tisztázni sem tudom ezt a magam számára.

 

41.1.25
hosszú kedvtelenség, aztán grete betegsége miatt elhúzódott a munka a SZECSUÁNI JÓLÉLEKen. most befejezem. mivel a darab nagyon hosszú, még költői elemekkel is el akarom látni, néhány verssel és dallal. így szórakoztatóbbá válhat és rövidebbnek tűnhet, ha már nem tudom megrövidíteni. a darab bizonyítja, hogy az új drámairodalomnak mennyire szüksége van a munkaidő megrövidítésére.

 

41. 1 .30 .
A SZECSUÁNI JÓLÉLEK a 6. darab, melyet nem lehet bemutatni a közeljövőben.

 

41.4.20
A SZECSUÁNI JÓLÉLEKet hónapokkal ezelőtt számos példányban szétküldtem barátaimnak (svájcba, amerikába, svédországba), és még egyetlen levél sem futott be róla. az 1870-es győztesek szuronyai európában győzelemre vezethették „a tőké”-t, az 1940-es győztesek maguk alá temetik a SZECSUÁNI JÓLÉLEKet.
hitler minden egyes győzelmi jelentésével vesztek írói jelentőségemből.

 

41.11.20.
BERGNER elolvasta a SZECSUÁN-darabot. helli[2] azt hitte, tetszeni fog neki, és előre elmesélte a történetet. amikor elolvasta, nagyon csalódott volt, úgy vélte, „éppolyan unalmas, mint amilyen nagyszerű”. minden irtózatos és drámai, minden pillanatban abba tudta hagyni az olvasást, senkiben sem kelti majd a legcsekélyebb érdeklődést sem. azt tanácsolom neki, olvassa el még egyszer az egészet.

 

43.9.20.

ISHERWOOD jön vacsorára, kicsi, szelíd, szívós, türelmes és türelmet igénylő. olvasta a JÓLÉLEKet, néhány udvarias bók után jelzi, hogy az istenek rossz érzést keltenek benne. megmagyarázom neki, hogy halálossá vált erkölcsi előírásokat képviselve miként züllenek le, külsőleg és belsőleg, szemleútjuk során, míg végül, minden értelemben kiéhezve és illúziókat vesztve még az utolsó jelenet ócska cinkosságától se riadnak vissza stb. olykor nevet, aztán újból erőt vesz magán, viszonylag hamar más témára tér át – azt reméltem, hogy tán hajlandó foglalkozni a fordítás gondolatával.

Eörsi István fordítása

 

[1] Li Gung, Lao Go – Sen Te és Sui Ta korábbi névváltozata

[2] Helene Weigel színésznő, Brecht felesége.

Brecht és fia, Stefan, 1931-ben

Helene Weigel és Brecht, Koppenhága, 1936.

Miért is dohányoznak az emberek? →

Egy orosz herceg pompás lakoma után, szivarjából füstfelhőket bodorintván, üldögélt karosszékében. Azon tűnődött, hogy voltaképpen miért is dohányoznak az emberek. Eltökélte, hogy ezt a kérdést megfejti és efelől megkérdez mindenkit, akit dohányozni lát. Elsőnek megkérdezte legjobb barátját, kiről tudta, hogy erős dohányos. Ezt a választ kapta:
– Barátom, nincs jobb dolog, mint étkezés után egy jó szivart elszívni, ez remekül elősegíti az emésztést.
Másnap a herceg kikocsizott. Az országút mentén egy kintornás nyikorgatta ócska szerszámát és közben pipázott. A herceg megállította kocsiját és megkérdezte az Öreget, hogy miért dohányzik.
– Jó uram, ma még nem ettem és ha pipázom, nem érzem az éhséget.
Ezek a válaszok elegendők voltak arra, hogy további érdeklődéseit a herceg abbahagyja. Ha az egyik azért dohányzik, hogy jól emésszen, a másik azért, hogy éhségét csillapítsa, akkor a dohányzásnak okvetlen mindenre jónak kell lennie. S ettől kezdve megnyugvással szívta tovább pompás szivarjait.

Remethey Fülepp Dezső: A nagy szenvedély. A dohányzás története. 1937.

“határtalanul tehetségtelen, didaktikus pancser” 

Eörsi István:

Magánbeszéd Brechtről (részlet) →

A Lukács uszoda szép nőkkel telehintett napozóján az általam rendkívüli módon tisztelt Örkény István első beszélgetésünkkor megjegyezte: az szerinte az egyetlen Brecht-rejtély, hogy még a nyugat-európai színházak is favorizáIják ezt a határtalanul tehetségtelen, didaktikus pancsert. (Ezután, nagy megnyugvásomra a környékünkön heverésző hölgyeket értékelve kiváló esztétikai érzékéről is tanúbizonyságot tett.)

Brecht hazai népszerűtlenségének olyan okai is vannak, amelyek nem valamely adott történelmi szituációban, hanem egész történelmünk nyomorúságában keresendők. Nemigen volt öntudatos polgárságunk, se felvilágosodásunk, nem volt antiklerikalizmusunk, nem volt önálló gondolati kultúránk. Fenyegetett nemzeti létünkkel más nemzetek létét fenyegettük szakadatlanul. Konfliktusaink késve és összekutyulódva jelentkeztek, születésük pillanatától jelezve, hogy nem köszörűkőre, hanem tompító és csorbító bánásmódra vágynak. A magyar színház ezért híján volt mindannak, ami Brecht világszínházi jelentőségét biztosította. Népi realizmusa helyett nekünk népszínművünk volt, operái és dalos darabjai helyett operettünk, társadalomkritikája helyett bulvárszentimentalizmusunk, avantgardizmusa helyett semmink. Lírája pedig azért számíthatott nálunk vállvonogató lenézésre, mert költészetünkben a rémséges igazságokat a legutóbbi időkig csak szépségbe csomagolva vettük be. „Minek is kell fegyvert veretni / Belőled, arany öntudat!” – ez így elfogadható, sőt élvezetes, főként ha nem gondoljuk végig, hogy mit jelent. De ha Brecht azt olvassa le egy gonosz japán démon famaszkjáról, hogy „Milyen megerőltető gonosznak lenni”, és azért panaszkodik, mert „Az aljasságra vicsorgó gyűlölet / Is eltorzítja az arcvonásokat. / Az igazságtalanság miatt érzett haragtól / Is bereked a hang” – akkor erre nálunk értő elmék azt mondják, hogy ez nem költészet.

A MODERN SZÍNHÁZ AZ EPIKUS SZÍNHÁZ →

Az alábbi séma néhány súlyponteltolódást mutat be a drámai és az epikus színház közt, az utóbbi javára. (Ez a séma nem abszolút ellentéteket mutat be, csupán hangsúlyeltolódásokat. Így egy közlési folyamaton belül vagy az érzelemszerű szuggesztivitásnak, vagy a racionális rábeszélésnek lehet előnyt adni).

 

A színház drámai formája A színház epikus formája
A színpad „megtestesít” egy folyamatot elmond egy folyamatot
a nézőt belevonja egy aktusba, és szemlélőjévé teszi, de
feléli aktivitását felébreszti aktivitását
érzelmekre indítja döntéseket kényszerít ki belőle
élményeket közvetít neki ismereteket közvetít neki
a nézőt belehelyezi egy cselekménybe szembehelyezi vele
szuggesztióval dolgozik érvekkel dolgozik
az érzések érzések maradnak megismeréssé válnak
az embert ismertnek tételezi fel az ember a vizsgálat tárgya
az ember változatlan az ember változik és változtat
a figyelem tárgya a kimenetel a figyelem tárgya a menet
egyik jelenet a másikért mindegyik önmagáért
az események egyenes vonalban haladnak kanyarognak
natura non facit saltus facit saltus
a világ, ahogy van a világ, ahogy alakul
amit az embernek tennie kellene amit az embernek tennie kell
az ember ösztönei az ember indítóokai
a tudat határozza meg a létet a társadalmi lét határozza meg a tudatot

 

Bertolt Brecht: Megjegyzések a Mahagonny városának tündöklése és bukása című operához (részlet). Walkó György fordítása.

Bertolt Brecht: A szalonkommunista →

Gomblyukában jácint, s a
Kurfürstendammon
Úgy érzi az ifjú,
Üres a világ.
A budiban
Világos előtte:
A semmibe szarik.

 

Belefáradva
Apja munkájába,
Koptatja a kávéházakat
S újságja mögött
Fenyegetően mosolyog.
Ő lesz az, ki
Széttapossa e világot,
Mint a tehénlepényt.

 

Havi 3000 márkáért
Hajlandó
A tömeg nyomorát színpadra vinni
Napi 100 márkáért
Bemutatja,
Milyen igazságtalan a világ.

Hajnal Gábor fordítása

“mindig ez a jóságról papolás”

Térey János: Sen Te? Természetesen te

Avagy miért játszanak derűre-borúra Bertolt Brechtet a magyar színházak? →

Csodálom a sűrűjébe vágó felütéseit. A világszerű első jeleneteit. A világos drámaszerkezeteit, az ember- és anyagismeretét, általában lenyűgöz az arányérzéke (ott is érdekel, ahol falsnak vagy túlírtnak tartom), tanítható a jellemépítése, s az odaadó figyelem, amellyel kézben tartja ezernyi színét, táját és alakját. Idegesítenek az olyan figurái, mint Mi Csü háztulajdonosnő vagy Sin asszony – nem a nevük miatt –, de nehéz vitatni, hogy ők mind életnagyságban, emberszabásúan állnak előttünk. Bár hogy miért szerelmes Sen Te, a nemes lelkű prostituált abba az élősködő, elvetemült Pilótába, csak részben értem (biológia, kémia, jó, meghajlok előttük). A másik emblematikusnak szánt emberpár, a szintén tiszta szívű Gruse és a harcból hősként visszaérkező Szimon Csacsava együttese már sokkal jobban tetszik.

Különben is, mindig ez a jóságról papolás, és közben felejtsem el a korszerű irodalomtudomány jegyében, hogy maga a mosdatlan, zsarnoki, hazudozó, párhuzamos történeteket pörgető, hiperönző B. B. hogyan bánt élete emberi és szakmai függőségbe, abortuszba taszított vagy terhesen cserbenhagyott társaival?… Lásd Hiltrud Häntzschel könyvét, a Brecht asszonyait, nem feledve, hogy női szemszögből íródott. B. B. unikális vonása, hogy nem volt szerelme, aki ne lett volna egyben munkatársa is. Pedig „egyébként” milyen szépen ábrázolja a kismama lelkét a magzat megfoganásának és a terhesség előrehaladásának állapotában A szecsuáni jóemberben! (Magyarul változó cím.) És volt is, akit nem tekintett bábunak, például Helene Weigelt azért nehéz lett volna.

Többször fordítottam is, és lépésenként közeledtünk egymáshoz. Nekem elsőre agitprop volt. Katonásan koppanó és szájbarágósan ideologikus. (Bár volna valódi fegyver az ész a káosz ellen, de szép is volna!) Papíron és a színpadon a kollektív termelést ünnepli, miközben napi gyakorlatában a hasznosság elve, a partner birtoklásának igénye és a tulajdonosi szemlélet érvényesül.

„Ő azt mondja, hogy nem lelki, hanem alapvetően gazdasági mozgatórugói vannak az életünknek”, jelenti ki hazai specialistája, Zsótér Sándor. Célra törő, roppant okos, vállaltan (ki)oktató-nevelő; de én nem tekintem a színházat sem iskolának, sem szeretetotthonnak, és nem igazán szeretek annak tudatában ülni a színházban, hogy színházat nézek (belefeledkeznék, ha lehetne). Figyelemre méltónak tartom, amikor a színész saját karakterének kritikáját adja a színpadon, de a kibeszélő (ön)véleményezésben nem követem a Nagy Elidegenítőt. Pedig kétségtelenül hatott rám is a brechti dramaturgia, például a Kazamatákban a Szóvivő közvetve neki köszönheti a létét, és a későbbi songok beiktatására is részben az ő művészete biztatott.

Aztán POSZT-válogatóként megállapíthattuk Regős Jánossal, hogy B. B.-től majdnem mindig és mindenki ugyanazokat játssza: Koldusopera, Szecsuáni, Kaukázusi, Kurázsi mama; esetleg még az autoriter rezsimek alulról építkezését bemutató Állítsátok meg Arturo Uit, meg a fasizmustól sújtott társadalom hátborzongató körképét nyújtó Félelem és reszketés/Rettegés és ínség/macskajaj a Harmadik Birodalomban. Ezek a fölvértezett színművek bárhol nagyot ütnek, ahol billegni látszik a demokrácia.

Színház, 2018 július-szeptember.

A JÓ VÁLASZ

Egy munkást megkérdeztek a bíróság előtt, hogy egyházi vagy világi esküt szeretne-e tenni. Erre így válaszolt: „Munkanélküli vagyok.” – „Ez nem puszta figyelmetlenség volt” – mondta K. úr. „A munkás ezzel világossá tette, hogy olyan helyzetben van, amelyben az ilyen kérdéseknek, és talán az egész bírósági eljárásnak, semmi értelme.”

Bertolt Brecht: Keuner úr történetei
Weiss János fordítása.

Bertolt Brecht: Utódainkhoz (részlet) →

III.

Ti, akik fel fogtok bukkanni az árból,
Amelyben elsüllyedtünk,
Ha gyengéinkről beszéltek,
Gondoljatok
A sötét korszakra is,
Amelyből megmenekültetek.

Hisz mi cipőnknél gyakrabban cseréltük az országokat, amíg
Átláboltunk az osztályok háborúin, kétségbeesve,
Ha a jogtalanságra nem felelt lázadás.

De eközben tudjuk:
Az aljasságra vicsorgó gyűlölet
Is eltorzítja az arcvonásokat.
Az igazságtalanság miatt érzett haragtól
Is bereked a hang. Ó, kik a nyájasság
Számára akartuk előkészíteni a talajt,
Még mi sem lehettünk nyájasak.

De ti, ha eljön majd az a kor,
Hogy az ember az ember segítője lesz,
Gondoljatok ránk
Kímélettel.

Eörsi István fordítása

AZ IGAZSÁGÉRZET

K. vendéglátóinak volt egy kutyájuk, amely egy nap a bűntudat minden jelével, kúszva közeledett. „Valami rosszat tett, beszéljen szigorúan és szomorúan vele” – tanácsolta K. úr. „De hiszen nem is tudom, mit követett el” – védekezett a vendéglátó. „Ezt a kutya nem tudhatja” – mondta K. úr nyomatékosan. „Mutassa ki gyorsan a megvetését, mert különben elveszti igazságérzetét.”

Bertolt Brecht: Keuner úr történetei. Weiss János fordítása.

Bertolt Brecht →

1898-ban születik Augsburgban, jómódú polgárcsaládban

1918-ban írja első drámáját, a Baalt

1919-től színház kritikákat ír, fellép Karl Valentin színházában

1920: Dobszó az éjszakában

1922: Kleist-díjat kap

1923: A Münchner Kammerspiele dramaturgja. Átdolgozza Marlowe II. Richard élete című darabját

1924-ben Berlinbe költözik, Max Reinhardt dramaturgja lesz 1926-ig

1928 augusztus 31-én bemutatják a Koldusoperát a Theater am Schiffbauerdammban. Összeházasodik Helene Weigellel. Megírja Mahagonny városának tündöklése és bukása c. művét

1929: Tandráma-korszak. Aki igent mond és Aki nemet mond, Vágóhidak Szent Johannája

1930: A rendszabály, Az anya, A kivétel és a szabály, Badeni tandráma a beleegyezésről

1933: Zürichbe menekül családjával. A nemzetiszocialisták nyilvánosan égetik el a műveit. Átmeneti párizsi és koppenhágai tartózkodás után Svendborgban telepedik le

1935-ben megfosztják német állampolgárságától. Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban.

1936: Carrar asszony fegyverei. Német nyelvű bemutató Párizsban Helene Weigel szereplésével

1938: Galilei élete

1939: Kurázsi mama és gyermekei, A szecsuáni jólélek (1939-40)

1940: Finnországba költözik. Puntila úr és a szolgája, Matti

1941: a Kurázsi mama és gyermekei ősbemutatója Zürichben. Amerikába menekül családjával. Állítsátok meg Arturo Uit!

1943: február 4-én A szecsuáni jóember ősbemutatója Zürichben

1944: A kaukázusi krétakör

1947: Az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság beidézi. Visszatér Európába

1948: Kelet-Berlinbe költözik. A kommün napjai

1949: Helene Weigellel megalapítja a Berliner Ensemble-t

1953: Turandot, avagy a szerecsenmosdatók kongresszusa

1954: A Berliner Ensemble átköltözik végleges helyére, a Theater am Schiffbauerdammba

1956 augusztus 14-én szívinfarktusban meghal

Paul Dessau →

(1894–1979) német zeneszerző és karmester. 1919 és 1923 között az Otto Klemperer vezette Kölni Opera karmestere, később a Berlini Állami Operaházban dolgozik Bruno Walter igazgatása alatt. Az 1920-as évektől kezdve lenyűgözi a filmben rejlő lehetőség. Berlini évei alatt kísérőzenéket majd filmzenéket ír, ebben az időben ismerkedik meg Brechttel.

1933-ban Franciaországba emigrál, 1939-ben pedig tovább költözik az Egyesült Államokba. Kezdetben New Yorkban él, zenetanításból és más alkalmi munkákból tartja fenn magát. Rövid ideig egy csirkefarmon is dolgozik.

1943-ban Hollywoodba költözik. Ekkor találkozik újra Brechttel, és filmes karrierje is beindul.

A háború után Dessau második feleségével, Elisabeth Hauptmann írónővel visszatér Németországba, és 1948-ban Kelet-Berlinben telepedik le. Az 1950-es években Brechttel együttműködve a zenés színházra koncentrál. Fontosabb közös munkáik: Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, Kurázsi mama és gyermekei, Puntila úr és a szolgája, Matti, A szecsuáni jólélek, A kaukázusi krétakör, Lucullus a bírák előtt.

AZ ÉRZELMEK SZEREPE

Keuner úr a kisfiával vidéken volt. Egy délelőtt a kisfiút sírva találta a kert sarkában. Érdeklődött a bánat oka felől, megtudta, és továbbment. De amikor visszatértekor a fiú még mindig sírt, odahívta, és így szólt: „Mi értelme van sírni, ha annyira fúj a szél, hogy egyáltalán nem lehet hallani.” A fiú megtorpant, megértette ezt a logikát, és anélkül, hogy különösebb érzelmeket mutatott volna, visszatért a homokvárához.

Bertolt Brecht: Keuner úr történetei. Weiss János fordítása.

SZÍNLAP →

A SZECSUÁNI JÓ EMBER
PÉLDÁZAT

Nemes Nagy Ágnes, Térey János és Kovács Krisztina fordításainak felhasználásával • Szövegkönyv: Ari-Nagy Barbara, Mácsai Pál
Zenéjét szerezte: Paul Dessau
Dalszövegek: Eörsi István

VANG, vízárus Znamenák István
ISTENEK Csuja Imre, Ficza István, Gálffi László, Józsa Bettina, Pogány Judit
SEN TE / SUI TA Tenki Réka
JANG SZUN, állástalan pilóta Dóra Béla
JANG ASSZONY, az édesanyja Csákányi Eszter
SU FU, borbély Borsi-Balogh Máté
MI CSÜ, háztulajdonosnő Bíró Kriszta
SIN, özvegyasszony Takács Nóra Diána
A NYOLCTAGÚ CSALÁD, MUNKANÉLKÜLI, MUNKAFELÜGYELŐ, DOHÁNYGYÁRIAK, SECURITYSEK Bajomi Nagy György, Dávid Áron, Fedor Bálint, Felhőfi Kiss László m.v., Jéger Zsombor, Kókai Tünde, Kovács Ildikó Übü, Olesiák László, Szakács Eszter, Tragor Péter, Tukora István Tamás
NAGYPAPA Csuja Imre
LIN TO, asztalos Máthé Zsolt
A SZŐNYEGKERESKEDŐ ÉS FELESÉGE Gálffi László és Pogány Judit
A RENDÉSZET FŐNÖKE Novkov Máté
KÉT BONC Ficza István, Józsa Bettina
GYEREK Csuja Imre
zenei közreműködők Horváth Ákos m.v., Kákonyi Árpád

Díszlet: Izsák Lili
Díszlet-asszisztens: Radványi Fruzsina
Jelmez: Benedek Mari

Jelmez-asszisztens: Szabó Dorka
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Zenei vezető: Kákonyi Árpád

Világítás: Baumgartner Sándor
Súgó: Kanizsay Zita
Ügyelő: Mózer Zsolt

Rendezőasszisztens-gyakornok: Birkenstock Rebeka
A rendező munkatársa: Érdi Ariadne

Rendező MÁCSAI PÁL

BEMUTATÓ: 2021. 11. 26.

Az előadás a Suhrkamp Verlag AG engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.

FORRÁSOK →

Bertolt Brecht: Munkanapló 1938-1955. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1983.

Bertolt Brecht: Keuner úr történetei. Jelenkor Kiadó, Pécs, 2000.

Bertolt Brecht versei. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976.

Brecht-revival? Színház, 2018 július-szeptember. http://szinhaz.net/2018/09/28/brecht-revival/

Brecht 100. A Színház folyóirat jubileumi száma. 1998. február. http://szinhaz.net/wp-content/uploads/pdf/1998_02.pdf

Hiltrud Häntzschel: Brecht asszonyai. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006.

Remethey Fülepp Dezső: A nagy szenvedély. A dohányzás története. 1937. A Szerző kiadása.

Színházi antológia. XX. század. Válogatta és szerkesztette Jákfalvi Magdolna. Balassi Kiadó, Budapest, 2000.

IMPRESSZUM →

Örkény István Színház Nonprofit Kft.
Felelős szerkesztő: Mácsai Pál
Szöveg: Ari-Nagy Barbara, Molnár Flóra e. h., Turuczkai Katalin e. h. (Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem)
Előadásképek: Horváth Judit
Plakát: Nagy Gergő
Online műsorfüzet: Hudáky Rita

Top