iram@orkenyszinhaz.hu

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR


A hattyú valamikor a huszadik század első évtizedében játszódik, a világháború és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása előtt. A darabban emlegetett császár tehát nem lehet más, mint az 1916-ig regnáló Ferenc József, akinek hatvannyolc évnyi uralkodása alatt hat trónörökösjelölt váltotta egymást. Közülük az utolsó volt Károly főherceg, akit 1916-ban I. Károly néven osztrák császárrá, IV. Károly néven magyar királlyá koronáztak. Károly főherceg katonai szolgálatának évei alatt került közelebbi kapcsolatba Zitával, a trónfosztott Bourbon-pármai család hercegnőjével. Bár távoli rokonságuk révén már gyermekkorukban több alkalommal is találkoztak, igazi ismeretséget csak 1909-ben kötöttek. Erre Zita hercegnő így emlékezett vissza: „nem tudnám megmondani, hogy a két főhercegnő szándékosan vitt-e engem Franzensbadba vagy sem, de annyi bizonyos, hogy Károly főherceg többször is meglátogatott bennünket, illetve Mária Annunciáta nénit. Az érzelmeim lassan érlelődtek iránta a rá következő két esztendőben.”
Első találkozásuk nagy hatást tett a főhercegre, aki ettől kezdve mind gyakrabban kereste a pármai hercegnő társaságát: „Nagyon összebarátkoztunk, és természetesen boldogok voltunk, hogy újra meg újra találkozunk. Károly főherceg még serényebbnek mutatkozott, amikor 1910 őszén fülébe jutott a pletyka, hogy jegyben járok egy távoli spanyol rokonommal, Don Jaime madridi herceggel.” Károly főherceg akkoriban Ausztria egyik „legjobb partijának” számított, és a gyermekei minél előnyösebb kiházasításán fáradozó Mária Antónia pármai hercegné azt kívánta, hogy valamelyik leánya menjen hozzá feleségül. Károlynak a Monarchia trónörököseként szintén aktuálissá vált a házasság kérdése, és ebben a dologban a császár részéről is sürgető üzenetek érkeztek.
Károly főherceg és Zita hercegnő eljegyzésére 1911. június 13-án került sor, a Bourbon-ház pármai ágának családi rezidenciájában, a toszkánai Villa Borbone della Pianore kastélyban.
Károly és Zita uralkodása mindössze két évig tartott: 1918-ban Ausztriát és Magyarországot is köztársasággá kiáltották ki. 1921-ben két alkalommal is megpróbáltak visszatérni a trónra, sikertelenül.
Egy évvel később Károly meghalt, de Zita ezután sem tett le a Habsburg-Lotharingiai-ház restaurációjának lehetőségéről, és elsőszülött fiukat, Ottót trónörökösként nevelte. „Egy uralkodó sohasem mondhat le. Trónjától megfosztani lehet, uralkodói jogait megvonni tőle lehet. Ez rendben van. Mert ez merő erőszak. De ez nem kötelezi arra, hogy elismerje: elvesztette uralkodói jogait. Engedhet az erőszaknak, attól függően, milyen időben és milyen körülmények közé kerül, de lemondani soha, soha, soha! Inkább itt pusztulok veled, de majd jön Ottó. És ha mindannyiunknak pusztulnia kell is, akad még Habsburg elegendő.”

Top