Sylvia Plath rajza Ted Hudges-ről, 1956
Kis Öcséd macskaként
Nyivákoltatja a léggömbjét.
S mintha a túloldalán
Ehető, vicces-rózsaszín világot
látna,
Beleharap…
…………………………………………
A magnólia
Berúg a saját illatától,
Az életbe
Nem kapaszkodik.
…………………………………………
Aztán
Hátrazöttyen: víztiszta
Világon tűnődő hasasköcsög.
Kis öklében
Vörös gumifoszlány.
…………………………………………
Állhatatlan vagy, nagyon is rémült, képmutató alak: időt akartál, hogy gondolkozhass, hogy kitaláld, ki vagy, mi vagy, képes vagy-e írni: most nesze neked: itt a majdnem 3 hónapnyi istenverte idő, te bénult vagy, dermedt, undorba, pangásba süppedsz. Saját kis magán-agnoszticizmusod örvénye olyan mélyre szívott, hogy nem vagy képes többre, mint magadra erőltetni némi gépies megszokást, amitől a legegyszerűbb dolgok is óriásivá, fenyegetővé nőnek. Agyad képtelen a gondolkodásra.
„Féltékeny vagyok a férfinépre – veszedelmes, kifinomult irigység ez a maga rozsdájával, úgy képzelem, szétrághat bárminemű kapcsolatot. A tettvágyból születik ez az irigység, abból a vágyból, hogy ne legyek tehetetlen, puszta hallgatóság. Irigylem a férfi testi szabadságát, hogy kettős életet élhet: a pályán, a családi és szexuális életben egyaránt boldogul.”
Sylvia Plath
Cindy Song festménye
„A legjobban, azt hiszem, a képzelőerő halálától félek. Mikor az ég ott fenn egyszerűen rózsaszín és a háztetők egyszerűen feketék – a fényképező elme paradox módon az igazat mondja a világról, de ez az igazság értéktelen.”
JÁTÉK:
Mire emlékszel a műsorfüzetben olvasott információkból?
Teszteld magad az OLVASÓPRÓBÁN!
JÁTSSZ MÉG!
• Az előadás előtt ráhangoló kérdésekkel várunk.
• Az előadás után pedig EMLÉKPRÓBÁVAL tesztelheted magad.