iram@orkenyszinhaz.hu

Archibald MacLeish: Amerika ígéret volt (1939, részlet)

Ki a vándor e partokon?
Ki az utas e vizekben,
A jövőt mint szárazföldet reméli – látja előre
Mint Nyugatra az Indiákat, a végcélt – ő az,
Akit jelez a hullámverés zaja?

Amerika ígéret volt – kinek?

Jefferson tudta:
Kinyilvánította Isten és történelem előtt,
Kinyilvánítja még mindig a nemfelejtő sírban.
Emberé volt az ígéret, aminthogy övé a föld –
A Teremtőjétől megáldott Emberé,
Aki komoly a szerelemben, értelemmel tökéletesíthető,
Igaz és igazságot felismerő, természetes természete
Eredettől tiszta és szelíd, akár források a fákban.
Az ember volt, aki megígértetett: a teljesedni fogó.
Nyargalni hivatott az Ember, a Szoroson át,

Nyugatra, Délre a vízzel, vinni magával a könyvet,
Vinni a búzamagot, kukoricamagot, almaoltványt,
Szabadságot építeni tanyaterületnyit,
Hasznos munkára tenyészve, tetszetős külalakra,
Házaséletre, emberségre, büszkeségre –
Önbecsülést meg köztisztességet gyakorolva.

És az Ember emberekre váltotta magát Philadelphiában,
Okosságot gyakorolt hosszú lejáratra,
Szabadságot épített
Szalonba illőt,
A fogadószoba kristályaihoz tenyészve,
Dollártól igaz és dollárigazságot felismerő,
Hazafias a kötvényekkel egyenértékűen
(És gyermekeik gyermekei kérkednek, hogy mit tettek a Gyarmatokért).
Az ember felnyargalt a Partszegélyről, a Szoroson át,
Emberekre váltotta magát: kétnapos telepesekre,
Ügyvédekre, birtoklevelekkel a sapkájuk alatt,
Mosómedveprémes választókra, akik földet akartak és meg is kapták.

Tőkére váltották és befektették az ígéretet.

Vas István fordítása

Top