NEW YORK, 1953.

1953 tavaszán Aldous Huxley meszkalinnal kísérletezik Hollywoodban, valaki végre eléri a Mount Everest csúcsát, Sztálin meghal, Elvis Presley befejezi a gimnáziumot, II. Erzsébet előkészíti a koronázását a Westminsterben és William S. Borroughs épp írja a Meztelen ebédet, amikor Sylvia Plath készülődik New Yorkba, hogy részt vegyen a Mademoiselle nevű magazin ösztöndíjprogramján.

BARBIZON

Egy hotel egyedülálló nőknek. Az, hogy fiatal, szingli nők önállóan utazhattak, élhettek érdekes és újszerű társadalmi jelenség volt az ’50-es évek Amerikájában. Tehát a Manhattanben álló huszonhárom emeletes, rózsaszín téglás Barbizon szálló apró, dobozszerű szobái egyet jelentettek a szabadsággal és a függetlenséggel az ott élő nők számára.

Sylvia Plath New Yorkban, 1953.

MADEMOISELLE

Női divatlap, amely élenjárt a korszak legfontosabb íróinak publikálásában, többek között: Tennessee Williams, Truman Capote, William Faulkner és Flannery O’Connor. 1939 óta minden júniusban kiválasztottak húsz fiatal, tehetséges lányt a több ezer jelentkezőből, hogy azok részt vegyenek a magazin szerkesztői-gyakornoki programjában.

A MADEMOISELLE ÖSZTÖNDÍJASAI PLATHRÓL

„Szegény Sylvia, egy született sznob volt. Halálra vált, amikor megtudta, hogy ismételtem a harmadikat. Azt gondolta, aki bukott harmadikban, az nem lehet sikeres. Azért akartam találkozni vele, mert ő nyert prózával, ő pedig azért akart velem, mert én nyertem esszével. De nekem volt egy erős középkeleti akcentusom, és ettől nagyon lehangolódott. Azt gondolta, minden, ami a Lake Placidtól nyugatra van, az a vadnyugat, és azt nem szerette. Európát szerette.” (Janet Wagner)

„Az utolsó New York-i estét ünnepeltük. Bor, pezsgő, konyak gyűlt fel a kis szobában, és mindannyian lerészegedtünk. Sylviával felvittük a bőröndöt a Barbizon tetőteraszára, és kidobáltuk az összes ruhánkat. Ott álltunk a kivilágított, üres medencénél. Nevettünk. Az egész abszurd ökörségen, amit műveltünk… Csak szórakoztunk. Nem láttam, hogy Sylvia a ruhákon keresztül a saját hamis énjétől próbált megválni. Csak móka volt – búcsúzás. Aztán ahogy a pezsgő elkezdett fogyni, Sylvia rájött, hogy nincs mit viselnie másnap, ruhát kért egy másik lánytól.” (Carol LeVarn)

„Egy kis városból jöttem, Iowából. Sylviát ez nagyon fellelkesítette. Csalódott volt, amikor megtudta, egy városban nőttem fel, nem a farmon.” (Laurie Glazer)