iram@orkenyszinhaz.hu

Virginia Woolf (Bett Norris illusztrációja)

VIRGINIA WOOLF: SAJÁT SZOBA

„De akkor is, a legelső mondat, amit leírok, mondtam, mialatt odamentem az íróasztalhoz, és kezembe vettem a papírt, melyen még mindig csak ez állt: A nők és a regény, szóval az első mondat az lesz, hogy végzetes bárkire, aki ír, ha a nemére gondol. Végzetes, ha csupán férfi vagy csupán csak nő: az író nő-férfi vagy férfi-nő kell, hogy legyen. Végzetes egy nőre, ha bármely halkan hangot ad bármi panasznak, ha bármely méltányosan bármi ügyben igazságért perel; ha bármiképpen, de úgy beszél, mint egy öntudatos nő. És az, hogy végzetes, nem metafora; mert amit csak ezzel az öntudatos egyoldalúsággal írnak, az halálra van ítélve. Nem termékenyít meg semmit. Egy napig azt hisszük, hogy ragyogó és mesteri, erőteljes és hatásos, aztán elfonnyad az éj leple alatt, és nem hoz termést senkinek a lelkében. Létre kell jöjjön a szellemben valami együttműködés a nő és a férfi között ahhoz, hogy a teremtés műve teljes legyen. Az ellentéteknek valami nászi beteljesülésben kell megszűnniük. A szellem egészének meg kell nyílnia, hogy azt érezzük, az író élménye és tapasztalása tökéletes teljességét nyújtja át nekünk. Ehhez szabadság kell és béke.”

Fordította: Bécsy Ágnes

 

Héléne Cixous (Elisabeth Murray festménye)

Hélène Cixous: A medúza nevetése

A nőnek kell megírnia magát. A nőnek kell a nőről írnia és a nőket kell beavatnia az írásba, amelytől éppoly erőszakosan el lettek szakítva, mint saját testüktől, ugyanazon oknál fogva, ugyanazon törvény szerint, ugyanazon végzetes cél érdekében. A nőnek a saját lendületétől vezérelve kell belépnie a szövegbe éppúgy, mint a világba és a történelembe is.

Fordította: Kádár Krisztina

 

Top