Sylvia Plath (1932-1963)

Sylvia Plath amerikai költő és prózaíró. Világszerte ismert, az életrajz felől is olvasható egyetlen regénye, Az üvegbúra, amelyet 1963-ban Victoria Lucas néven jelentetett meg.

Plath Bostonban született 1932 október 27-én. Apja Németországból vándorolt be a század elején. Sylvia nyolc, öccse ötéves volt, amikor az apjuk elhunyt. Az anya egyedül nevelte fel a két gyereket.

Sylvia ösztöndíjjal került be a Smith College-ba, ahol már publikált verseket, és szerkesztette az iskolai újságot. Másodév utáni nyáron vették fel el a new yorki Mademoiselle női magazin gyakornoki programjába. Hazatérve tudta meg, hogy nem vették fel a Harvardra egy nyári kurzusra. Ezen a nyáron depresszióba esett, majd sikertelen öngyilkossági kísérletet hajtott végre, ami miatt kórházba, majd szanatóriumba került. Erről az időszakról szól Az üvegbúra.

Visszatért az egyetemre, ahol summa cum laude végzett, és Cambridge-ben folytatta tanulmányait. Itt találkozott Ted Hughes költővel. Összeházasodtak, és pár évvel később letelepedtek Angliában, ahol megszületett első gyermekük Frieda Rebecca, majd egy évre rá a második, Nicholas Farrar.

Két kisgyerekkel Plath elhagyta férjét, amiért az viszonyt kezdett egy másik nővel. Újra depresszióba zuhant, és 1963. február 11-én reggel magára nyitotta a gázt a konyhában.

Tracy Brain: Veszélyes vallomás. Miért problémás Sylvia Plath-t az életrajz felől olvasni

A legnagyobb aggodalmam, hogy Plath életéről szóló narratívák elterelik a figyelmet arról, amire irányulnia kéne: az írásokra. Még ha ebben rejlik is paradoxon, mivel Plath állandó helye a köztudatban leginkább az élete iránti érdeklődésnek köszönhető. A feministák ügyet csináltak belőle. Érvek ütköznek a Hughes-szal való házasságukról. Ő egy celeb, és még a legelvakultabb Plath kutatók sem tudják teljesen függetleníteni magukat az élettörténet ismertségétől.
Ha Plathnak nem lenne ilyen hírneve, a költészet iránt érdeklődő emberek, diákok akkor is olvasnák a verseit; akkor is elfoglalná a saját helyét a kánonban, de ez egy csöndesebb hely lenne. Az ebből adódó kérdés: a Plath-kutatóknak hálásak legyenek a “szappanopera” élet által generált nagy közérdeklődésnek, vagy sajnálják, hogy ez a fajta érdeklődés alakítja és torzítja az életművet?
Számomra a válasz igen és nem: igen, a közérdeklődés miatt, és nem, mivel ez a típusú szemlélet a műveket beszűkíti és megköti. Ha a könyvek és filmek elmozdítanák a fókuszt a szappanopera felől, és reflektáltak lennének a saját munkájuk határainak tekintetében, az változtatna a kritikai visszhangon is.

Az üvegbúra tekinthető egy fiatal felnőttkori depresszió lenyomatának. Egy pszichiátert hívtunk meg a próbára, hogy meséljen nekünk erről. Pár központi gondolat a beszélgetésből:

• A védett környezetből való kikerülés, kapunyitás sem vezet önmagában depresszióhoz, inkább szorongáshoz vagy pánikrohamhoz, amelyhez éjjel kihívják a mentőt. Viszont, ha sorozatos kudarcok érik az illetőt ebben a helyzetben, és a környezetből nem érkezik pozitív megerősítés, az könnyen eljuttathatja odáig, hogy nem ér semmit. A depresszió általában több tényező egybeesése.
• Jellemző tünet például az alvászavar. Ennek okai a szorongás és a biokémiai mechanizmusok egyaránt. A szerotonin (köznyelvben: boldogsághormon) és noradrenalin-rendszer, az úgynevezett biológiai aminok alultermelődnek, vagy gyorsabban áramlanak ki az agyból a vérbe, mint kellene. Ezt olyan gyógyszerrel lehet kezelni, amely meggátolja az agyból a szerotonin kiáramlást.
• Anno, amikor a gyógyszerek nem hatottak a depressziósokra, akkor jött a sokk-kezelés. Ez kívülről és belülről is borzalmas volt. Pontosan máig sem is lehet tudni hogyan működik. A limbikus rendszerben kiüt valamit, akár egy villám. A pozitív hatás csak egy idő múlva látszik, közvetlenül utána rettenetes állapotba kerülnek a betegek.
• A terápiás kezelés során a pszichiáterek először diagnosztizálják a betegséget, aztán elkezdik felgöngyölíteni, ki is a beteg. Ez egy depressziósnál nehezített helyzet, mert eleinte egy szót se szól. Aztán működésbe lép a gyógyszer, és megtapasztalja, hogy az orvosa törődik vele, elkezd megnyílni. Pedig a pácienseknek a betegségük folytán alapvetően nincs bizalmuk a pszichiáterekben.
• A reaktív, enyhe depressziót és a valódi, mély depressziót az öngyilkosságon keresztül nagyon jól lehet differenciálni. Egy reaktív depressziós nem csinál végleges öngyilkosságot. Az öngyilkossági kísérletek száma a társadalomban, Magyarországon is igen magas, de befejezni leginkább az elmebetegek és a depressziósok, vagy az idősek szokták. Ha nincs közvetlen kiváltó ok, akkor lehet beszélni endogén depresszióról. Ezt belül hordozza az ember, és az élet bizonyos szakaszaiban jellemzően visszatér. A fiatal felnőttkor, 18 és 25 között, az egyik ilyen veszélyeztetett időszak.