Az Örkény Színház 2014-ben mutatta be „a magyar irodalom kötelező verseit” megszólaltató Anyám tyúkja (1.), majd 2017-ben az Anyám tyúkja (2.) című előadást. Mindkét produkció évek óta repertoáron van, a siker azt mutatja, hogy a közönség szeret ebben a formában találkozni a jól ismert versekkel.
A Digitális tyúk akkor bújt ki a tojásból, amikor Magyarországon a COVID-19 vírus miatt elindult „a tantermen kívüli, digitális munkarendű oktatás”, és megnőtt az igény az online mozgósítható tanulási lehetőségek iránt.
A Digitális tyúk „válogat a kendermagban”: felcsippent egyet-egyet a két előadásban elhangzó mintegy 150 vers közül, mi pedig felidézzük a vershez kapcsolódó olvasási élményeinket, és ismét ránézünk a színpadi történésre…
A színházi élmény megidézéséhez a két előadás premierjén rögzített, egykamerás felvételeket használjuk, amelyek eredetileg a színház archívuma számára készültek, és természetesen nem vetekedhetnek egy profi színházi közvetítés technikai színvonalával. Az élő színpad varázsával sem vehetik fel a versenyt. A játék, a gondolkodás során tehát mozgósítjuk a színházi emlékeket. És persze a képzeletünket, ami nélkül a színház sem tudna hatni ránk soha.
Hogy él a vers a színpadon?
Várady Szabolcs költő, a két produkció verseinek válogatója a Magyartanárok Egyesülete és az Örkény Színház közösen megrendezett konferenciáján* Hogy él a vers a színpadon? címmel tartott előadást. Ezt a címet vesszük kölcsön, és az ő gondolatmenetét használjuk sorvezetőnek, amikor egy-egy vershez közelítünk.
Az Anyám tyúkja (1.) és az Anyám tyúkja (2.) két önálló színdarab, amelyeknek – ahogy Várady Szabolcs fogalmaz – a párbeszédbe elegyedő versek a szereplői. Az egy-egy láncolatra felfűződő versek egymással folytatott beszélgetését természetesen csak a színházba látogató néző tudja meghallgatni. A szemezgetéssel azonban megpróbálunk néhány versszereplőnek külön-külön is mélyen a szemébe nézni…