A CSELÉDKÖNYV

A cselédkönyvekről a háztartási alkalmazottakat illetően a „cseléd és gazda közötti viszony szabályozásáról“ szóló 1876. évi XIII. te. intézkedik. E törvény értelmében minden „cseléd“-nek nyilvántartási okokból szolgálati (cseléd)könyvvel kell bírnia, amelyet községekben a szolgabíró, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal fölruházott városokban a rendőrkapitány, Budapesten a kerületi kapitányságok állítanak ki. A kiállított szolgálati könyvekről a hatóságok pontos jegyzéket tartoznak vezetni. Szolgálati könyv nélkül az alkalmazottat fölfogadni tilos. A szolgálatbalépés alkalmával a munkáltató a könyvet elveszi, megőrzi, kilépéskor visszaadja. A szolgálati viszony megszűnésekor köteles a munkáltató a könyv egyes rovatait lelkiismeretesen, az „igazságnak teljesen megfelelően“ kitölteni; az alkalmazottnak pedig, ha magát a munkáltató által beírt minősítésével sértve érzi, jogában áll hatósági vizsgálatot kérni, amely meg nem tagadható s amelynek eredménye szerint a minősítés hatóságilag kiigazítandó és ez a kiigazítás a könyvbe bevezetendő. A munkáltató, aki tudva valótlan minősítést ad, az abból eredő kárért felelős, pénzbírsággal büntetendő, súlyosabb esetekben pedig bűnvádi eljárás megindításának van helye. A gazdasági „cselédek“ cselédkönyvéről az 1907. évi XL1V. te. intézkedik, lényegileg ugyanúgy, mint az 1876. évi XIII. te. A legfontosabb eltérés abban van, hogy gazdasági „cselédekénél” a cselédkönyvbe a munkavállaló minősítésére vonatkozó adatok bejegyzése tilos; a munkáltató azonban a munkavállaló kívánatára külön minősítő bizonyítványt adhat. Ha az „évescseléd“ szolgálati idejéből már csak két hónap van hátra, valamint a jogos fölmondás eseteiben is a munkavállaló kívánatára a munkáltató köteles neki elbocsátó bizonyítványt adni. Ebben föl kell tüntetni, hogy a munkavállalónak van cselédkönyve és hogy mikor szűnik meg a szolgálati szerződése. Az a munkáltató, aki szolgálati cselédkönyvet zálogba vesz, kihágás miatt pénzbüntetéssel büntetendő.