iram@orkenyszinhaz.hu

 

ÉRDEKESSÉGEK

Kosztolányiról és az Édes Annáról


Gellért Oszkár, a Nyugat egyik szerkesztőjének emlékezése szerint az Édes Annát „közlése előtt Kosztolányi reggeltől estig a lakásán” olvasta fel Osvátnak és neki, „harsányan s elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve. Ilyenkor kifutott a szobából, s mi szótlanul és meghatottan vártuk, míg lecsillapodva visszatér.”

1943 és 1963 között nem jelent meg a regénynek új kiadása. Gyakorlatilag tilalomlistára került. Ebben fontos szerepet játszott az a Kosztolányi ellen indított politikai támadássorozat, amelyet 1947-ben SzabóÁrpád intézett (feltehetően felsőbb utasításra) K. D. életműve és ennek második hullámában – a Kosztolányit védők utolsó adujának számító – Édes Anna ellen. „Ez a regény is, bár részleteiben vérlázítóan forradalminak mutatkozik, nagy egészében mégis sokkal inkább ellenforradalmi, reakciós” – olvasható Szabó Árpád Írástudóknak való című vitacikkében.

Az 1970-es évektől ugrásszerűen megnőtt a publikálások száma. Ennek legfőbb oka, hogy időközben a regény iskolai tananyag lett. Ahhoz képest, hogy az ÉA húsz év kihagyással először 1963-ban jelenhetett meg, már az 1968-as tanügyi reformot követően házi olvasmányként ajánlották a középiskolákban. Az 1978-as új gimnáziumi tantervben pedig kötelező házi olvasmány lett.

Idegen nyelvű megjelenések: az Édes Anna 1929-ben németül, 1930-ban lengyelül, 1937-ben olaszul, hollandul, franciául, 1939-ben csehül, 1947-ben angolul, a 60-as évektől kezdve szlovákul, oroszul, bolgárul, lettül, litvánul, szerbül, norvégul, héberül, spanyolul és katalánul is megjelent.

Az 1937-es színházi ősbemutatón és az 1969-es Állami Déryné Színház-beli előadásban Moviszter felesége Béby szerepnévvel szerepelt.

Kosztolányiné és Lakatos László színpadi adaptációjában is: Jancsi nem lumpol, hanem eljegyzése [!] lesz. Anna pedig közli Báthoryval, hogy gyereket vár, s azt mondja neki, hogy nem veteti el, de Báthory így is elvenné. Aztán csak a karácsonyi vacsora következik, a házbeli vendégekkel, s nincs estély a kinevezés alkalmából, a miniszterrel. Anna pedig elmondja Vizynének, [!] hogy terhes lett Jancsitól, s az adott egy port, amitől a gyerek elment, majd összevitakoznak, és ekkor öli meg. (Vizyt viszont nem!)

Kosztolányi írás közben általában elsőrangú szerepet szánt a modális-atmoszferikus tényezőknek. Például külön kitért a mottónak választott halotti imádság szerepére a mű megszületésében: „Azt is megemlíthetem, hogy én az Édes Anna írása alatt – nem tudom miért – mindig a temetési szertartás latin verseit mondogattam és énekeltem. Ez azonnal visszazökkentett hangulatomba. Ez volt az alaphangja. A fönséges, ókori versekből merítettem erőt.”

Más modális-atmoszferikus tényezők is jelentős szerepet kapnak Kosztolányinál. Több helyen ír a nevek hangzásának és az illatok inspiráló hatásának fontosságáról. Az utóbbi sem tekinthető puszta kuriózumnak. Egy tréfás kedvű körkérdésre felelve adta az itt következő, távolról sem tréfásnak szánt válaszát: „Elsősorban és feltétlenül el kell szívnom naponta negyven cigarettát, ha dolgozom. Erős cigarettákat. De ott áll még erre a célra az íróasztalomon tíz különféle színű üvegecske, különféle illatokkal. Vannak köztük modern francia parfőmök és gyöngyvirág, szegfűszeg, kámfor illat, sőt éther is. Ezeket az üvegeket szagolgatom, ha erősebb hangulatra van szükségem. Hol egyiket, hol a másikat. Az »Édes Anna« című regényem írásánál például, a szerelmi fejezetnél a szegfűszegeset szagolgattam, míg az utolsó fejezetnél, amelyikben a gyilkosság történik, az étheres üvegre került a sor.” Egy másik interjúban is beszélt az illatokról: „[Riporter:] Íróasztalán mintegy tíz mélylila színű üvegcse sorakozik egymás mellett katonás glédában. Megkérdem mik ezek. – Illatok. Szegfűszeg, éther… illatokhoz kapcsolódnak élményeim… Regényeim egyes fejezeteit egy-egy illat hatása alatt írtam…

Kosztolányi kipróbált két 20. századi divatot: egy ideig Bicsérdy Béla hatására vegetariánus volt, és megismerkedett a kábítószerek világával is. Az ópium, az atropin, az arzén, az antipyrin, a koffein, a veronál, a morfium, a nikotin és az alkohol hatásairól a Mérgek litániája c. versében olvashatunk. „Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted!”

Kosztolányi Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért címmel antológiát szerkesztett, melyben a Trianon okozta traumáról vallanak a kor kiemelkedő művészei. A szabadkai születésű Kosztolányi mellett Tóth Árpád, Móricz, Krúdy, Reményik, Karinthy, Babits, Herczegh Ferenc és Tormay Cecile írása is megjelent a kötetben.

Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a magát politikamentesnek nyilvánító Kosztolányi politikai regényként értelmezte művét: „Azt akarom megértetni és bizonyítani, hogy nem élünk külön életet, hanem egymásban és egymás által élünk mi emberek. A magunk egyénisége, a mi lényegünk embertársaink lelkében tükröződik. Azt mondom, hogy minden bizonytalan, csak egy bizonyos van és ez az egy: az irgalom. Regényemet bizonyos tekintetben politikai regénynek is nevezhetem. Én, aki soha életemben nem nyilatkoztam meg a politika dühöngő, aláaknázott és fülledt fórumán, ebben a művemben hitet teszek arról, hogy mi a politikai meggyőződésem.”

Kosztolányi számára regényt színpadra alkalmazni szinte a lehetetlennel határos, ahogy három Mikszáth Kálmán-novella színpadra vitele láttán írja: „Novellát dramatizálni: körülbelül annyi, mint elhegedülni, hogy milyen szép valami szobormű vagy egy festményt átalakítani épületté. Majdnem lehetetlen feladat”. Mert, érvel tovább: hiába „Mikszáthé a legízesebb magyar próza”, ha a novellák mikszáthi bukéja a színpadon „elsikkad”.

A regényből két film is készült. Fábri Zoltán 1958-as adaptációja Törőcsik Marival, Mezey Máriával, Makláry Zoltánnal és Gobbi Hildával, illetve Esztergályos Károly 1990-es filmje Nagy-Kálózy Eszterrel, Esztergályos Cecíliával és Tordy Gézával. Ez utóbbiban a jelenlegi Örkény Színház-beli előadás Movisztere, Znamenák István alakította Patikárius Jancsit.

Forrás: Édes Anna kritikai kiadás, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2010.

Top