Gyilkosság a Népszinház-utzában

(Egy cseléd baltával agyonverte asszonyát.)

AZ UJSÁG, 1919. 02. 26.

— Saját tudósítónktól —

A Népszinház-utcza 28. szám alatt levő házban ma délben bestiális kegyetlenségü gyilkosság történt. Egy elvirágzott, összefonnyadt cseléd baltával agyonverte és a konyhakéssel összeszurkálta úrnőjét. A ház, ahol a gyilkosság történt, régimódi, tipikus józsefvárosi bérkaszárnya, sötét, zegzugos lépcsőházzal. A lakás, az első emeleten, ahol Kovács Magdolna pesti cseléd vadállatias módon végzett asszonyával, Basch Lajosnéval, három utczai szobából áll, a bejárat, az első emelet folyosóján, a jobboldali sarokban van, eldugva félő sötétségben, hova még nappal is csak botorkálva lehet bejutni. A gyilkos cselédet nem zavarta senki munkájában; a zaj, a dulakodás, a szerencsétlen áldozat jajgatása nem jutott el a szomszédokhoz. A lakás kétszárnyas nehéz tölgyfaajtója mögött tizenhét baltacsapással agyonverte a rovottmultu pesti cseléd a jószivü háziasszonyát, akit már évek óta lopott és aki mindig megsajnálta a bűnös leányt, mindig megkegyelmezett neki. És Kovács Magdolna most is pénzt akart, ezreket, hogy a szeretőjének adja, vagy hozományul megtartsa. A pénzt a bankból akarta kivenni a gazdájának nevére, a csalásra azonban rájöttek, az asszony mindent tudott, kérdőre vonta a leányt, talán megkorholta, de — mint a szomszédok mondják — most is megbocsátott volna neki. Kovács Magdolnának nem kellett a bocsánat, a szeretőjére gondolt, aki levelet irt és pénzért zaklatta és Kovács Magdolna baltát fogott és kegyetlenül, bestiális módon megölte asszonyát.

(Segítség! Segítség!)

Dél felé járt az idő, a mikor a Népszínház-utcza 28. számú bérház első emeletének egyik lakásából véresen, csapzott hajjal kifutott Kovács Magdolna cseléd.

— Segítség! Segítség! Megölték az asszonyomat! — kiabálta, jajgatta és ész nélkül rohant össze-vissza az emelet folyosóján.

A jajgatásra összefutottak a szomszédok, a ház összes lakói, akik közül egy katona elrohant a Conti-utczába, a Népszava szerkesztőségébe, ahonnan öt tengerész jött a gyilkosság színhelyére. Egy leány pedig a Népszinház-utczában posztoló rendőrhöz, az 1295-ös számúhoz szaladt. A rendőr és a tengerészek bementek a ház első emeletén lévő 19/b. számú lakásba, ahol Basch Lajos ügynök, a Zwack-féle likőrgyár utazója lakik feleségével és feleségének fivérével. A lakásban, a hálószobában, mely a szobák közül a legutolsó, az ágy előtt, rettenetes vértócsában, eltorzult arczczal, borzalmasan összeverve feküdt Basch Lajosné. A cseléd szintén véresen, szétkuszált hajjal halálsápadtan nyöszörgőtt a szűk, sötét előszobában. Az asszony hajfürtjei, hajbetétje szertetépve hevertek az előszobában. A fejéből patakzott a vér, az agya félig kiloccsanva, a teste még vonaglott. A tengerészek értesítették a mentőket és a főkapitányságot. A mentőkre azonban már nem volt szükség. Basch Lajosné időközben rettenetes kinok között kiszenvedett.

(Munkában a detektívek.)

Nemsokára megérkeztek a detektívek is. Sárközy detektivfőnökhelyettes tiz detektivvel jelent meg a színhelyen. Először helyszíni vizsgálatot tartottak, mely alkalommal megtalálták azt a baltát, melylyel a gyilkos végzett áldozatával, továbbá egy konyhakést is. A balta és a kés is véres volt és hajfürtök, hajczafatok csüngtek rajtuk. Megállapították, hogy a gyilkos először elölről támadta meg az asszonyt, hatalmas csapást mért a fejére, amikor ez aztán az ütéstől elkábulva előre bukott, a gyilkos több — körülbelül tizenhét — ütést mért még áldozatának fejére. A konyhakéssel pedig a már haldokló asszonyt összeszurkálta. Megállapították továbbá azt is, hogy a bűntény elkövetése után a gyilkos el akarta tüntetni a vérnyomokat; az asszony hajbetétjével próbálta feltörölni a vért. Ez az igyekezete természetesen nem sikerült, mert áldozatából újabb vérhullámok ömlődtek ki és a vér végigcsurgott az egész szobán. Kiderült a szemle során az is, hogy Basch egyik takarékkönyve is hiányzik, mely hétezer koronáról szól és a Magyar Agrár- és Járadékbank Népszinház-utczai fiókjában állították ki.

A helyszíni szemle megtartása után Sárközy detektivfőnökhelyettes Kovács Magdolna cseléd kihallgatásához fogott. A cseléd azt hangoztatta, hogy a délelőtt folyamán egy czivil és egy katona csöngetett be hozzájuk, akik reátamadtak az asszonyra, ezt megölték, őt pedig véresre verték. A leány vallomása során ellentmondásokba keveredett, majd a detektívek megállapították azt is, hogy a vér, ami a ruháján van, nem úgy fröcscsent oda, hanem úgy kenték rá.

(Kovács Magdolna a bankban.)

Még tartott a leány vallatása, amikor s házba érkezett a Magyar Agrárbank szomszéd házban lévő fiókjából Havasi pénztáros és Janovitz banktisztviselő, akik elmondták, hogy ma délelőtt, a bankban megjelent egy idősebb arczu cseléd, a ki felmutatta Basch Lajosné takarékkönyvét és 20.000 koronát akart kivenni. A pénztáros megkérdezte, hogy miért nem maga Basch ur jött el, mire a cseléd ezt mondotta :

— Az ur nincsen otthon, az asszonyom meg betegen fekszik.

A bank a pénzt nem adta ki, a takarékkönyvet pedig a pénztáros magánál tartotta és amikor a cseléd eltávozott, Janovitz hivatalnokkal felküldte Baschék lakásába. Janovitz azonban hiába csöngetett Baschéknál, nem jött ki senki.

Kovács Magdolnát szembesítettek a két banktisztviselővel, akik határozottan kijelentették, hogy azonos azzal a cseléddel, aki délelőtt a bankban megjelent és Baschék takarékkönyvére pénzt akart kivenni.

(Este a gyilkosság színhelyén.)

Hat óra van, az utczán már égnek a lámpák. A ház előtt, a kapunál ember-ember hátán tolong, a gyilkosság részleteit színezik, festik hajmeresztő fantáziával. Egy konfliskocsis egyik estilapból olvassa fel Kovács Magdolna tettét. Alig tudok bejutni a kapun. Sötétség mindenütt.  A házmesterné, töpörödött vén anyóka, nem tud semmit.

— A Basch ur nem itthon volt. Nachmittag jöttek meg.

Tapogatódzva, botorkálva a rettenetes sötét lépcsőházban érkezem az emeletre. Csengetek. Valaki ajtót nyit. Nem látom kicsoda, sötét van.

— Gáznyomás van, kérem — mondja egy férfi hang.

Bent a szobában egy árva gyertya pislákol, körülötte a meggyilkolt asszony hozzátartozói. Sápadt, beesett, szomorú arczok. Összetört szegény nők és férfiak.

— Egy fogalom volt, kérem, a feleségem. Öt éve volt nálunk ez a nyomorult bestia. Hányszor károsított meg, hányszor lopott meg: a feleségem mindig megbocsátott neki. Térdenállva könyörgött, hogy ne juttassuk a börtönbe. És most…

Szegény ügynök sírva fakadt és sirt mindenki; a nők, a férfiak.

Kint az utczán, amikor elmentem, még mindig csoportokban tárgyalták a gyilkosságot, mindenki tudott újabb és szenzácziós részleteket.

— Áldott jó teremtés volt — mondogatták.

(A cseléd bevallja a gyilkosságot.)

Kovács Magdolnát a helyszíni szemle után bevitték a főkapitányságra, ahol ismét vallatóra fogták. Eleinte újabb meséket talált ki, majd a sok keresztkérdés alatt elvesztette lába alól a talajt és töredelmes vallomást tett. Beismerte, hogy a gyilkosságot egyedül ő követte el Elmondotta, hogy tudomást szerzett arról, hogy úrnője az ebédlőszekrényben tartja a takarékpénztári könyvet. Ezt elmondta szeretőjének, Fehér József bankszolgának és ennek társának, egy Sándor nevű rokkant katonának, akik rábeszélték, hogy vegye ki a könyvet. Ezt meg is tette. Háromezer koronát vettek ki a bankból és a pénzből Fehér ékszereket vásárolt. Most ismét pénzt akartak kivenni, de nem sikerült. Otthon Basch Lajosné perlekedni kezdett vele, amire ö baltát ragadott és rátámadt az asszonyra. Rettenetes dulakodás támadt közöttük, végre is a cseléd egy hatalmas csapással leteritette az asszonyt, azután tovább ütötte-verte, amig azt nem látta, hogy mozdulatlanul fekszik a padlón.

Kovács Magdolnát a rendőrség letartóztatta, czinkosait pedig, a kik állítólag Pécsre menekültek, keresik.

Korabeli újságcikk