iram@orkenyszinhaz.hu

 

Az „igazi Édes Anna”

A Schmidt Anna-ügy


„Az élmény, mely ennek a munkámnak alapja, szintén tisztázatlan előttem. Nyilván én is sokszor olvastam az újságokban megjelenő kis napihírt, mely arról szól, hogy egy jó cseléd „minden ok nélkül” agyonverte jó gazdáit. Regényem megjelenése után tényleg levelet kaptam egy budapesti ügyvédtől, aki nem kis ámulatomra azt közölte velem, hogy Édes Anna tényleg él.”- írja Kosztolányi Dezső 1931-ben.

Ez a budapesti ügyvéd Vámos Henrik volt, aki a regény megjelenésének évében, 1926 júniusában írt a költőnek:

„Igen tisztelt Uram!  

Olvasom készülő regénye tervét, az Édes Anná-t. Nem írnék Önnek, ha ennek az édes Annának élő alteregóját közelebbről nem ösmerném. Ha jól emlékszem Smidt Annának hívják. Német leány volt, (szintén cselédleány), ki a Pester Lloyd egy főmunkatársának feleségénél szolgált s úrnőjét valami kis dorgálás miatt – Anna épen fát vágott a konyhán – fejszecsapásokkal meggyilkolta, a tett elkövetése után pedig ész nélkül rohant ki a folyosóra és segítségért kiáltott. Ez esetről a Kommün alatt a Kriminál psychologiai intézetben környezet tanulmányt készítettem, mely most is a törvényszék iratai között van egy kiváló psychiater tanulmányával együtt, melyben együttesen megállapítottuk Smidt Annáról, hogy lénye az ártatlanság, a szelídség, a jóság, ő a Szűz Mária, aki teljesen idegenül áll ama cselekménnyel szemben, melyet elkövetett.

Jelen voltam ama főtárgyaláson (a Kommün alatt), melyen a szerencsétlen leányt halálra ítélték. Az ítélet kihirdetésekor a leány összeesett és vagy egy félóráig hisztériás görcsökben vonaglott. Íme az eset kulcsa. Hisztéria. De ami itt csak egy szó, az a hivatott írónak végtelen lehetőség, határtalan út befelé a dosztojevszkiji mélységek felé.

Smidt Anna akkor kegyelmet kapott, majd a Kommün után újra tárgyalták ügyét, sok évi fegyházra ítélték. Úgy tudom a fegyházból megszökött, férjhez ment, boldogan élt pár esztendeig, míg felismerik, elfogják s visszaviszik Mária Nosztrára.

Ha önt az eset érdekli – a budapesti Kir. bttő törvényszék elnökének módjában áll Önnek megengedni az iratok tanulmányozását. Bizonyára ott lesz az iratok között úgy a környezet tanulmány, mint a psychiater gondos tanulmánya az esetről. Az ügy kikutatásában szívesen rendelkezésére állok Önnek – a jövő hét bármely napjának délelőttjén. Utóvégre az olvasó is tartozik valamivel az írónak. Fogadja a készségemet ismeretlen adósai jelentkezéseképpen.” 

Az író állítólag nem élt ezzel a lehetőséggel, de a későbbiekben gyakorta hivatkozott az ügyvéd levelére. Schmidt Anna ügyéről bővebben Tádler Henrietta Az igazi Édes Annák című tanulmányában olvashatunk:

Schmidt Anna a belvárosban, a lipótvárosi Báthory utca 6-os számú házában cselédkedett. 1919. május 30-án került sor a közönséget sokkoló eseményre. Anna megölte háziasszonyát, dr. Schiller Henrik lapszerkesztő feleségét. A gyilkosság pontos körülményeit nem ismerjük, feltehetőleg a cselédet lopáson érte asszonya. Schillerné a Szent Rókus kórházban halt bele sérüléseibe. „A törvényszék a nőt kötél általi halálra ítélte. A forradalmi kormányzótanács az ítéletet megsemmisítette és átadta Schmidt Annát a kriminológiai intézetnek kriminológiai vizsgálatra, illetve orvosi véleményezés céljából.” Az újság szerint a környezettanulmány az alábbi részleteket közölte. Anyja olasz származású volt, aki lányát gyermekkorában brutálisan verte. Anna a testvéreivel jó viszonyt ápolt. Serdülőkorában testvérével és sógorával beutazta Európát, így némi műveltséget is szerzett, amit válaszai, beszédmódja is tükröz. Iskolai végzettségéről hazudott, azt magasabbnak állította be a valóságosnál, és az is kiderül, hogy lopásért már kétszer büntették. „Mikor a börtönőr bevezeti remegve áll meg a hosszú asztal előtt és nyugtalanul égő szemmel vizsgálja az arcokat.” A hozzá intézett kérdésekre csak röviden válaszolt „úgy tünteti fel magát, mint aki nem bírja a sértést, hazugságot”. Gyűlölettel beszélt anyjáról, testvéreiről, de amikor megkérdezték, utálja-e őket, nemleges választ adott. Állítása szerint gyűlölni nem, csak megvetni tudott, már gyerekkorában is megtorolta, ha bántották. Börtönolvasmányaira emlékezett, ezekről hajlandó is volt beszélni.

Elmondása alapján azért ölte meg a gazdasszonyát, mert az megütötte, de valószínű, hogy a verés mellett egyéb sérelmek is előidézték a gyilkosságot. A gazdasszony ugyanis rájött, hogy cselédje selyemfüggönyt lopott tőle. Az egyszeri lebukás is azzal a veszéllyel járt, hogy a szolgálót tolvajnak tartják, az alkalmi botlást bevett gyakorlatnak, ismétlődő viselkedésnek gondolják a háziak, és feljelentést tesznek. Az efféle incidens a cselédlány egzisztenciáját, egész addig felépített életét veszélyeztethette. Az is lehet, hogy az Anna ellen felhozott vádak igazságtalanok és túlzók voltak. Akármi is történt, egy drámai pillanatban, dühében és keserűségében baltát ragadott. „Tagadja a rábizonyított lopásokat, tagadja, hogy ölni akart. Ha egyszer kiszabadulna gyermekkertésznő [óvónő] akarna lenni.”

Anna a gyilkosság elkövetésekor 28 éves hajadon, 1891-ben született egy ausztriai városban. Édesanyját Peppinek Flórának hívták. Vallását tekintve római katolikus. A Budapesti Forradalmi Törvényszék 1919. június 12-én kötél halálra ítélte, de az ítéletet feltehetőleg nem hajtották végre, mivel az 1920. január 24-i bejegyzés szerint a Szerb utcai fogházba szállították a lányt, 1920-ban a sajtó még mindig cikkezett a nagy port vert gyilkosságról, a sajtó szerint a budapesti Forradalmi Törvényszék formai okokból megsemmisítette a halálos ítéletet, mire az új eljárás kezdetét vette volna, addigra a Kommün már megbukott. A budapesti Államügyészség vette át az ügyet. Életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték a cselédet. Annát a márianosztrai börtönbe szállították át. A fentiek mellett a Budapesti Forradalmi Törvényszék és a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék 1919-es mutatókönyvében is megtalálhatjuk Schmidt Anna nevét, sajnálatos módon környezettanulmánya, illetve peranyaga nem maradt fenn. A Tanácsköztársaság idején történt az eset, így rendelkezésre álló sajtó is meglehetősen hiányos. A sajtó 1922-ig cikkezett a gyilkos cselédről. Az Est 1922. szeptember 2. számában arról tudósítja olvasóit, hogy a gyilkos cseléd megszökött börtönéből. Hetekig nyomoztak a nő után, mígnem nyomára akadtak. Csavargás miatt előállították Mátyás Józsefnét, aki Damjanich utcában Nagy Pál nevű házmesternél szolgált, majd a Dob utcában szakácsnőként tevékenykedett. Tagadta, hogy ő lenne Schmidt Anna, de a rendőrség nyilvántartásában szerepelt arcképpel és ujjlenyomattal együtt. A nő végül kénytelen volt mindent bevallani, állítása szerint a márianosztrai jegyzőhöz helyezték alkalmazásba, ekkor szökött meg, majd elment Budapestre, ahol több háznál is szolgált hamis papírokkal. Taktikája az volt, hogy kisebb-nagyobb lopásokat követett el, majd felmondta szolgálatát. Tovább bonyolódik a történet. A 8 Órai Újság szerint egy imposztort kaptak el. Mátyás Józsefné született Bartók Vera Schmidt Annával ült egy cellában Márianosztrán. Anna elpanaszolta életét a nőnek, aki szabadulását követően toloncházakban tengődött. Véget akart vetni életének, mivel önkezével nem mert. Mátyásné a fegyházban „azt a fantasztikus mesét hallotta, hogy az életfogytiglani fegyházra ítélt rabokat, ha a fegyintézetből megszöknek és újra elfogják őket felakasztják.” Daktiloszkópiai vizsgálat útján a rendőrség megállapította, hogy a nő nem azonos Schmidt Annával, csak egy imposztor. Feltételezhetjük, hogy a szökés és az imposztor Anna után már nem írnak az ügyről az újságok. Schmidt Anna valószínűleg Márianosztrán halhatott meg.

Forrás:  Trádler Henrietta: Az igazi Édes Annák

Top