TANÁRI ÖTLETTÁR AZ ELŐADÁSHOZ
TANÁRI ÖTLETTÁR AZ ELŐADÁSHOZ
ELŐADÁS ELŐTT ⇒ RÁHANGOLÓ FELADATOK:
1 : Beleélős képzelettorna
Kosztolányi Dezső: Egy pohár víz
– Kérek egy pohár vizet – mondom a cselédnek, akit becsöngettem.
A cseléd – kis pesztonka, tizenöt éves, de olyan, mintha csak kilenc lenne – megáll az ajtóban, borzas fejjel, felém emeli nyiszlett, csúnya arcocskáját, végigfut ideghálózatán a parancs, aztán, hogy lassan öntudatra kél koponyájában, kimegy. Hallom, amint csukja az ajtókat, és a konyhában, a pohárszéken kotorász. Valami kis dalt dünnyög, melyet állandóan hallok, de eddig nem sikerült kihámoznom se szövegét, se dallamát.
Figyelek őrá, kinek parancsoltam. Egyszerre aztán nagy világosságban látom magamat is, amint az íróasztalnál ülök és várok a pohár vízre.
[…]
Az a pohár víz mindenesetre ihatatlanná vált, mielőtt behozta volna, és én majd mérgezett kortyokat nyelek, melyek égetik gégémet, mint a lúgkő. Közénk csempészték a mérget. Ma gondolat és tett közt borzalmas szakadékok vannak. Szájamhoz sem emelhetem a poharat, máris elmúlt szomjúságom. Abban a pohár vízben pedig benne látom az Óceánt, minden keserűségével és viharával.
Egyszerre nyílik az ajtó. Belép a pesztonka a tálcával, melyre hosszú terítőt borított, úgy, hogy az furcsán lefityeg, majdnem a földig. Lassan mozog, összeszorítja a száját, arra vigyáz, hogy le ne ejtse a tálcát. Nem tekint rám. Fogalma sincs, mi mehetett végbe bennem, míg vizet kértem tőle. Elém rakja a poharat az íróasztalra, s úgy látom, boldog, nagyon meg van elégedve munkájával.
– Tessék, itt a víz – mondja, és kimegy az ajtón.
2 : Némajáték
Részlet Kosztolányiné könyvéből:
„Egy téli vasárnap délután a szobája díványán heverésztem, ő pedig az íróasztalnál ült, cigarettázott és dolgozott.
Most mindjárt azt fogja mondani, Manyikám, adj egy kis sötét kávét – gondoltam magamban, pedig álmos vagyok, semmi kedvem fölkelni, kimenni a konyhába, kávét készíteni. Vasárnap délután van, a lány nincs idehaza, mégis nekem kell megcsinálnom azt a kávét, s ki tudja, még hányszor ma délután. Ábrándozni kezdtem. Arra gondoltam, milyen jó volna egy cselédlányra szert tenni, aki sohase megy el vasárnap délután, s aki, mint valami gép, egyéni életének és kívánalmainak legkisebb jele nélkül, mindig mindent tökéletesen elvégez. […]
A pamlagon fekve, nappali álmodozásomban különböző helyzeteket színezgettem erről a tökéletesen engedelmes, mindig szolgálatkész leányról, egyúttal azonban próbáltam beleélni magamat a lány helyzetébe, és egyszerre hirtelenül felvillant bennem az a gondolat, hogy ilyen leányt nem mernék a házamban tartani, mert aki ennyire öntudatlan, az éppen öntudatlanságban valami rémült cselekedetre képes.
– Te, egy novellatéma jutott eszembe – szóltam. – Egy tökéletes cselédlány, aki végül is meggyilkolja a gazdáit.”
3 : Egy dal a múltból
A regény 1919-1920-ban, egy zaklatott történelmi korszakban játszódik Budapesten.
Trianoni békeszerződés, Tanácsköztársaság
A dal később erős politikai tartalommal töltődött fel, ami a mai napig is befolyásolja a népszerűségét.
INSPIRÁLÓ SZÍNHÁZI ÉLMÉNYT KÍVÁNUNK!
ELŐADÁS UTÁN ⇒ FELDOLGOZÓ FELADATOK:
1 : Plakátelemzés
Bizonyára már az előadás előtt felkeltette a figyelmeteket a plakát. Talán feltételezések is megfogalmazódtak bennetek a Kosztolányi regényére és az előadásra vonatkozóan.
2 : Mitől politika?
Talán különös, hogy Kosztolányi maga politikai regényként értelmezte művét:
„Azt akarom megértetni és bizonyítani, hogy nem élünk külön életet, hanem egymásban és egymás által élünk mi emberek. A magunk egyénisége, a mi lényegünk embertársaink lelkében tükröződik. Azt mondom, hogy minden bizonytalan, csak egy bizonyos van és ez az egy: az irgalom. Regényemet bizonyos tekintetben politikai regénynek is nevezhetem. Én, aki soha életemben nem nyilatkoztam meg a politika dühöngő, aláaknázott és fülledt fórumán, ebben a művemben hitet teszek arról, hogy mi a politikai meggyőződésem.”
3 : A művészi forma
A rendező szerint „az előadás formai kiindulópontja egy emberkísérlet”.