iram@orkenyszinhaz.hu

 

Francois Laroque: Shakespeare, ahogy tetszik

(részlet)

Az Erzsébet-kori színpad több „használható” és mozgatható díszletelemmel és kellékkel szolgálta az előadásokat. Henslowe (a Rose Theatre építtetője, és Shakespeare egyik riválisa) gondosan és aprólékosan leírja naplójában, mik voltak ezek: asztalok, székek, kardok, Cupido íja, vászonra festett Nap és Hold, sziklák, épületek, sőt egy Mohamed-fej, egy szivárvány, Mercurius kígyós botja, aranyalmafa, kaloda és üst (utalással A máltai zsidó című Marlowe-darabra, melyben Barabást forró olajba mártják). A színváltozásokat feliratok tudatták. Az éjszakát egyszerűen úgy jelölték, hogy a szereplők gyertyával vagy fáklyával tűntek föl. Mint az V. Henrikben mondja a Kórus: a publikum képzelőerejére támaszkodnak inkább, mint a díszletekre. Maga a szöveg idézi fel a színhelyet.

Minden társulatban volt öt-hat fiú vagy még nem mutáló hangú serdülő: ők játszották a női szerepeket a tapasztalt felnőtt színészek irányításával. Amikor jól ment a színház, jól is fizette ezeket a fiúkat, de sorsuk bizonytalan volt. A kamaszkoron túl már nem állt jól rajtuk a női ruha és a paróka, s nem maradt más választásuk, mint tovább szolgálni valamilyen színházi alkalmazottként.

Ezek a fiatal fiúk mégis hivatásos művészek voltak, gyermekségüktől fogva tanultak éneket, zenét, táncot, szavalást, női hanghordozást és mozgást: a korabeli nézők teljesen meggyőzőnek találták játékukat. A női szerepek finoman árnyaltak és igényesek voltak. Minthogy a társulatnak nagyobb része természetesen felnőtt színészekből állt, érthető, hogy Shakespeare drámáiban sokkal több a férfiszerep, mint a női.

Bereczky Zs. Erzsébet fordítása

Top