iram@orkenyszinhaz.hu

Hamlet és a tétlenség

A darab Hamlet tétovázására épül: végrehajtsa-e a rábízott feladatot, a bosszút. A még ma is uralkodó, Goethére visszavezethető felfogás szerint Hamlet annak az embernek a típusa, akinek cselekvő erejét megbénította a szellemi tevékenység túlburjánzása. Hamlet mindenre képes, csak arra nem, hogy bosszút álljon azon az emberen, aki atyját megölte, és anyja mellett elfoglalta annak helyét. Az iszonyat helyébe, amelynek őt bosszúra kellett volna serkentenie, az önvád és lelkifurdalás kerül, s ezek azt sugallják, hogy alapjában véve ő maga sem jobb, mint a bűnös, akit büntetnie kell.

(Sigmund Freud)

 

A darab lényeges jellemzője, hogy át – meg átjárja a gyász. Pontosabban a nem kielégítő gyász. Hamlet apját a gyilkosság után gyorsan, kapkodva eltemetik. Poloniust erőszakos halála miatt sietve elföldelik, és Ophelia sem kap megfelelő temetést az öngyilkosság gyanúja miatt. Igazából Hamlet részesül majd a darab végén először megfelelő rituáléval végigjátszott gyászszertartásban Fortinbras parancsára.

(Bókay Antal)

A gyász fázisai

1. Sokk

A halál hírére sok esetben az első reakció a hitetlenség és lesújtottság. Gyakori az ilyenkor adott „nem hiszem el” válasz. A teljes vagy részleges emocionális bénultság, az érzelmi reakciókra való képtelenség jellemzi.

2. Kontrollált szakasz

Ekkor tudatosul a hozzátartozóban, hogy a halálesettel kapcsolatban rengeteg a feladata. Ebben a szakaszban erős önkontroll figyelhető meg, ami sok esetben a temetés után megszűnik. A gyász feldolgozása szempontjából nagyon fontos a temetésen való részvétel, hiszen a temetési rítus segítségével külső keretek között van lehetőség lezárni a sokk szakaszát, és elbúcsúzni az elhunyttól.

3. Tudatosulás

A temetés után csak az elhunyt hiányával való szembesülés marad. Az érzelmek és a gondolkodás is kavalkádszerűen nyilvánulhatnak meg. A hozzátartozó magatartására ambivalencia jellemző.

4. Átdolgozás

Az eddigi fájdalmas emlékképek után egyre több lesz a szép emlék is. A csapongó gondolatok helyét pedig egyre inkább a tudatosság váltja fel. A gyászoló gondolatainak középpontjában ugyan még mindig az elhunyt áll, a tünetek intenzitása csökken.

5. Adaptáció

Az adaptációs szakasz jellemzője, hogy a korábbi befelé fordulás mellett, a gyászoló egyre inkább képes kifelé fordulni.

Top