iram@orkenyszinhaz.hu

Macchiavelli: A fejedelem

(részlet)

Az uralom és birtoklás minden fajtája, amely valaha is hatalmában tartotta az embereket, köztársaság vagy egyeduralom volt. Az egyeduralom vagy örökletes, amikor a fejedelem vér szerint a már régóta uralkodó családhoz tartozik, vagy újkeletű, tehát magánszemélyből lesz fejedelem. Kétféleképpen válhat magánszemély uralkodóvá, amit nem lehet teljesen szerencsének vagy virtusnak tulajdonítani. Vagy valamilyen gyalázatos és istentelen módon jut birodalomhoz, vagy polgártársai kedvezéséből lesz hazájának uralkodója. Az utóbbit polgári egyeduralomnak nevezhetjük, és az odajutáshoz leginkább szerencsével párosult ravaszság kell. Ezt a fajta egyeduralmat a nép és az előkelők kegyével lehet elérni. Az, aki az előkelők révén kerül uralomra, nehezebben tartja meg uralmát, mint aki a nép segítségével jut oda; sokan lábatlankodnak körülötte, akik vele mind egyenrangúnak tartják magukat, s ezért velük bánni nem tud. De aki a nép támogatásával kerül uralomra, csak nagyon kevés előkelőt talál, aki ne lenne kész feltétlenül engedelmeskedni neki.

A fejedelemnek maga mellé kell állítania a népet, másként a bajban nincs segítsége.

A fejedelmi hatalom akkor kerül veszélybe, amikor polgári uralomból egyeduralkodásba fordul. Az ilyen fejedelem vagy személyesen, vagy tisztviselők útján kormányoz. Az utóbbi esetben helyzete ingatagabb és veszélyesebb, mert a tisztviselőktől függ, akik – különösen zavaros időkben – könnyen megfoszthatják a hatalomtól.

Top