iram@orkenyszinhaz.hu

IRAM CSAPAT

NEUDOLD JÚLIA • műhelyvezető

1982-ben születtem, Balatonfüreden nőttem fel, és Budapesten érettségiztem a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban. A Budapesti Műszaki Főiskolán mint terméktervező végeztem.

2012-ben diplomáztam színészként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor és Dömötör András osztályában. Az ELTE Gyógypedagógiai Karát is látogattam pszichopedagógia és logopédia szakon, tanulmányaimat itt még nem fejeztem be. A SZFE Doktori Iskolájában a színházpedagógiához kötődik a kutatási területem.

Kamaszkoromban szerettem bele a színházba, és ebből tartós kapcsolat lett. A színészet mellett ráleltem egy másik útra is: ezen az úton a közönségbe botlottam, és az ő aktív részvételére épülő művészeti és pedagógiai akciókat ismertem meg. A Színművészeti ötödik évét ösztöndíjjal Berlinben töltöttem, ahol több európai hírű társulat, így a Deutsches Theater és a Maxim Gorki Theater színházpedagógiai programját tanulmányoztam, gyakorlatot szerezve a foglalkozások tervezésében és vezetésében.

A kamaszkorunkban jelentkező lázadó ösztön és a kíváncsiság hatalmas, vissza nem térő lehetőséget hordoz magában. Ez az illanékony életkor gyakran tanácstalan, néha kaotikus, de ekkor legerősebb a belső késztetésünk kérdezésre, válaszkeresésre, kreativitásra. Azt is mondhatjuk, hogy ekkor vagyunk a legtehetségesebbek. Az IRAM egyik célja, hogy e kivételesen fogékony időszakban művészi módon kérdezzen, a válaszkereséshez pedig történeteket és felismeréseket nyújtson. Szeretnénk megmutatni, hogy a színház az a hely, ahol a néző egész életében megtalál valamit abból, amit felnőtté válva olykor elveszít.

A németországi színházak nagy része szorosan együttműködik az iskolákkal, és ez mint hatásos nevelési reform országszerte jól működik, megújítva és kiszélesítve a fiatal korosztálynak kínált ajánlatokat. Egy ilyen program életre szóló, nem devalválódó kulturális tőkét ad azzal, hogy a művészet és a színház értő élvezetére tanít. A művészi alkotásban való aktív részvételre ösztönözve értékteremtő tevékenység is: közösségi foglalatosság, amelynek alanya és tárgya az alkotás. Az Örkény Színházban hasonló igényekkel indítottuk el az IRAM-ot.

 

HUDÁKY RITA • magyartanár

Magyartanár vagyok. Sok egyébbel is foglalkoztam eddigi életem során, más tantárgyat is tanítok, de ez a legigazibb, belső identitásom, ha nem magánemberként kell definiálnom magamat. A magyartanár a kritikushoz hasonlóan hivatásos művészetélvező. Ezért a magyartanár többnyire azon töri a fejét, hogyan segíthet a rábízott diákoknak abban, hogy ők is olyan nagy örömüket leljék a művészet – a magyar mint tantárgy esetében a nyelvi kommunikációhoz kapcsolódó művészet – befogadásában, mint ő maga. Az öröm itt kulcsfogalom. A megértés élménye pedig elemi öröm. Akkor is, sőt annál inkább, ha tudjuk, hogy soha nem végleges, hogy természeténél fogva benne rejlik a félreértés, a másképp értés is.

Sok magyartanár meggyőződése, hogy a kortárs kultúrában való benne állás lehet az a szoros kapocs, amely a mai diákot is meggyőzi arról, hogy nem rég feleslegessé vált, holt tananyagot akarunk ráerőltetni. Amikor színházba megyünk egy osztállyal, hirtelen napnál világosabbá válik: a régen megírt szövegek nekünk is szólnak, a ma megírt szövegek értéséhez pedig gyakran a régiek ismerete ad kulcsot.

A szövegek életre keltésében a színháznak különleges eszközei vannak: látvány, zene, emberi hang és mozgás – mindez élőben, a jelenlét varázsával erősítve. Találhat-e a szövegek szerelmese, a magyartanár jobb szövetségest magának?

A magyartanár azonban túlterhelt. A kortárs kultúrában benne áll, hiszen olvas, színházba jár. De az élményközvetítéshez, a megértés tanórai elősegítéséhez rengeteg módszertani trükkre, ötletre, készülésre van szükség. Ebben szeretném a kollégáim dolgát – lehetőség szerint – megkönnyíteni.

 

BETHLENFALVY ÁDÁM • színész-drámatanár

1977-ben születtem Delhiben. Az ELTE angol szakán végeztem, és jelenleg az angliai Birmingham City University PhD hallgatója vagyok, a drámapedagógia területén végzem a kutatásom, Magyarországon. A bátyámat halálosan idegesítette, hogy bepofátlankodtam a színjátszó csoportba, ahova járt. Talán ez is közrejátszott abban, hogy most már inkább zenét szerez. Én maradtam a színháznál. Talán nem így lenne, ha nem Szakall Judit lett volna a csoportvezetőm.

Végül a Kerekasztal Színházi Nevelési Központnál kötöttem ki, ahol 1998-tól 2012-ig dolgoztam, itt lett belőlem színész-drámatanár. Közben két évig Angliában, a Big Brum Theatre in Education Companynál dolgoztam, itt találkoztam Bond munkásságával, ami azóta sem hagy nyugodni.

2012-ben Cziboly Ádámmal megalapítottuk az InSite Drama Nonprofit Kft.-t, ami különböző ifjúsági, színházi és kutatási projekteket valósít meg.

Szerintem úgy ismerhetjük meg magunkat a legjobban, ha belehelyezkedünk szokatlan szituációkba. Még jobb, ha ezt biztonságos keretben, fiktív történetekben, színházban tehetjük, akár nézőként, akár résztvevőként.

Így nem csak magunkról, hanem másokról, sőt, a kialakult helyzetekről is sok mindent megtudhatunk. Én ezért szeretek „drámázni”.

 

FODOR FANNI LAURA • drámainstruktor

2017-ben, drámainstruktorként kerültem az IRAM-ba, miután lediplomáztam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen az első drámainstruktor osztály tagjaként.

A drámainstruktorság felé az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban eltöltött évek, az ottani témahetek és projektmunkák tapasztalatai és a színjátszós élményeim indítottak el.

Az egyetem alatt számos területen kipróbáltam magam, drámaórától kezdve a színházi nevelési előadásokig, a legkülönfélébb csoportokkal dolgozhattam, óvodásoktól a felnőttekig. A munkám a folyamatos tanulásról szól, izgalmasnak tartom, hogy minden foglalkozás különbözik egymástól, mindegyiken más élményeket és tapasztalatokat szerezhetek.

Nagyon szeretek játszani, közösen gondolkodva alkotni, érdekelnek az emberek és a történeteik. Szeretem a színházat, keresem azt, hogy hogyan lehet közelebb hozni az emberekhez, közösségivé tenni. Fontosnak tartom a résztvevők bevonását, az egymásra és környezetünkre való érzékenyítést, és azt, hogy teret adjunk a közös gondolkodásra és alkotásra.

Szeretnék az IRAM programjai során hozzájárulni ahhoz, hogy a résztvevők is részesei lehessenek a közösségi alkotás élményének.

 

BÍRÓ KRISZTA • színész

Gimnazistaként éjjel-nappal diákszínjátszást műveltem. Amikor felvettek a Színművészeti Főiskolára, az egyik középiskolai tanárom keserűen megjegyezte: mindent el fogok két perc alatt felejteni, és „művész” lesz belőlem. Ettől annyira megijedtem, hogy azon nyomban elhatároztam, ez velem semmiképpen sem történhet meg. Elég hamar kiderült számomra, ennek az a legjobb módja, ha magam is foglalkozni kezdek olyan kamaszokkal, akiket érdekel a színház. Nem feltétlenül akarnak színészek lenni, de felszabadítja őket a közös munka, kiléphetnek a hétköznapi helyzeteikből, és játszhatnak felszabadultan. Egy diákot egyáltalán nem érdekli az úgynevezett tekintély, ha nincs alapja. Ha kérdez valamit, és én hülyeséget válaszolok; vagy nem figyelek rá, akkor nem akar velem együttműködni. A saját ép eszem megőrzése érdekében szeretem ezt csinálni, a folytonos kíváncsiság okán. Kíváncsiság nélkül nem érdemes élni, színházat csinálni meg pláne nem lehet.

 

SZABÓ JULCSI • IRAM koordinátor

1987-ben születtem, iskoláimat (néhány külföldi kiegészítéssel) Budapesten végeztem.

Független színházban kezdtem, ha úgy tetszik, ott nőttem fel. Hollandiában egy ifjúsági tréningcentrumban dolgoztam, közösségfejlesztőként épp a kulturális hagyomány és a fenntartható fejlődés kapcsolatáról írom a szakdolgozatom, a hálózatelmélet kapcsolódási lehetőségeit keresem.

Mindig nehéz volt meghatároznom, mivel is foglalkozom, folyamatosan alakult ki a saját „szerepköröm”. Untermann lettem. Szeretek jó csapatban, jó ügyeket támogatni. Az IRAM stábja egy ilyen csapat. Az IRAM pedig egy ilyen ügy.

Hiszek abban, hogy nem számít, milyen területen dolgozunk, fiatalokkal mindannyiunknak foglalkoznia kell(ene) – akár munkatársként, akár önkéntesként, akárhogy. Fiatalon tartanak, megkérdőjeleznek, újradefiniáltatják velünk még a harcedzett válaszainkat is.

 

SZAKÁCS ESZTER projekt koordinátor

Sárváron születtem 1994-ben. Nem tudnék egyetlen szakmát megnevezni, amibe besorolhatom magam, inkább a szűnni nem akaró kíváncsiság jellemez ebben az állandóan változó világban. Egészen kiskamaszként belecsöppentem a színjátszás és a drámapedagógia világába, később a Budapesti Corvinus Egyetemen szervezeti kommunikáció szakirányon végeztem és iskolakultúrából írtam szakdolgozatot. Ami talán mégis a leginkább meghatároz: a kortárs tánc tanulmányaim. Minden mozog szüntelenül, örökös változásban vagyunk. A kortárs tánc erre gyönyörűen rámutat, nemcsak fizikai értelemben, hanem a viszonyrendszerek, társadalmi változások szintjén is a nonverbalitás eszközével élve.

Az ÖrkényKÖZ és az IRAM éppen egy ilyen hely, ahol ez a sokaság összefut, és nem külön utakon szalad. Egy olyan műhely, amely folyamatos felfedezésnek ad teret. Egy közösségi fórum, ahol fontos a környezetünkre való érzékenység, ahol az együttgondolkodás prioritás, és egy kölcsönös tanulás eszköze.

 

VÁRADY ZSUZSI • dramaturg, imprószínész

1981-ben születtem, Budapesten. Az Eötvös József Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karára jártam esztétika és filmelmélet-filmtörténet szakokra. Az utolsó évet párhuzamosan végeztem a Színház- és Filmművészeti egyetem színházdramaturg szakával, ahol 2008-ban szereztem diplomát. Két éven keresztül a Katona József Színház dramaturgja voltam, majd visszatértem az iskolapadba: jelenleg az Egyetem doktorandusz hallgatója vagyok. Témám: improvizációs technikák alkalmazása a forgatókönyvíró képzésben és a forgatókönyv-fejlesztésben.

10 éve vagyok az interaktív improvizációs színházi előadásokat játszó Momentán Társulat tagja. Impró és dramaturgia izgalmas kapcsolata, közös történeteink megtalálása, a mindennapok játéka motivál.Kamaszkoromban Földessy Margit stúdiójában szereztem legmeghatározóbb élményeimet. A közös játék, a gyakorlat, a spontaneitás szülte kreativitás öröme és szeretete azóta se múlt el bennem. A Momentán Társulatban imprószínészként élhettem meg a színháznak egy egészen másik oldalát. A sokáig kissé zavaros és nyomasztó dilemma – hogy én most akkor egy komoly dramaturg vagy egy virgonc improvizáló vagyok – néhány éve inspiráló felismeréshez juttatott el: a két szakterület rejtett összefüggései nem hogy akadályozzák, de kreatívan szolgálják egymást.

Mindezek átadása és diákokkal való közös felfedezése újfajta öröm: nemrég kezdtem forgatókönyvíró és bábszínész hallgatókat tanítani. Amikor improvizálni tanulunk: élni tanulunk. Figyelni egymásra, figyelni önmagunkra. Egyszerre működni ösztönösen és tudatosan. Közösen építkezni, közös történetet mesélni. És ez ráadásul még szórakoztató is.

A munkám igazi luxus: az a dolgom, hogy az élet, az emberi viselkedés és kapcsolataink összetettségén gondolkozzak. Hogy kérdéseket fogalmazzak meg minderről, másokkal közösen választ keressek, majd élményeimet megosszam további emberekkel. Lehet ennél bármi izgalmasabb?!? A színház számomra felfedezés, közösség és örök terep a tanulásra, amit nem bírok megunni.

Bethlenfalvy Ádám    Bíró Kriszta    Fodor Fanni    Hudáky Rita    Neudold Júlia    Sebők Bori    Szabó Julcsi    Szabó-Székely Ármin    Varju Nándor

Top