műsorfüzetek

HANG

IRAM CSAPAT

Az IRAM csapat a kaptáros alkotók szemével: 

Domahidy Veronika és Masznyik Hanna rajza

NEUDOLD JÚLIA • műhelyvezető

1982-ben születtem, Balatonfüreden nőttem fel, és Budapesten érettségiztem a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban. A Budapesti Műszaki Főiskolán mint terméktervező végeztem.

2012-ben diplomáztam színészként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor és Dömötör András osztályában. Az ELTE Gyógypedagógiai Karát is látogattam pszichopedagógia és logopédia szakon, tanulmányaimat itt még nem fejeztem be. A SZFE Doktori Iskolájában a színházpedagógiához kötődik a kutatási területem.

Kamaszkoromban szerettem bele a színházba, és ebből tartós kapcsolat lett. A színészet mellett ráleltem egy másik útra is: ezen az úton a közönségbe botlottam, és az ő aktív részvételére épülő művészeti és pedagógiai akciókat ismertem meg. A Színművészeti ötödik évét ösztöndíjjal Berlinben töltöttem, ahol több európai hírű társulat, így a Deutsches Theater és a Maxim Gorki Theater színházpedagógiai programját tanulmányoztam, gyakorlatot szerezve a foglalkozások tervezésében és vezetésében.

A kamaszkorunkban jelentkező lázadó ösztön és a kíváncsiság hatalmas, vissza nem térő lehetőséget hordoz magában. Ez az illanékony életkor gyakran tanácstalan, néha kaotikus, de ekkor legerősebb a belső késztetésünk kérdezésre, válaszkeresésre, kreativitásra. Azt is mondhatjuk, hogy ekkor vagyunk a legtehetségesebbek. Az IRAM egyik célja, hogy e kivételesen fogékony időszakban művészi módon kérdezzen, a válaszkereséshez pedig történeteket és felismeréseket nyújtson. Szeretnénk megmutatni, hogy a színház az a hely, ahol a néző egész életében megtalál valamit abból, amit felnőtté válva olykor elveszít.

A németországi színházak nagy része szorosan együttműködik az iskolákkal, és ez mint hatásos nevelési reform országszerte jól működik, megújítva és kiszélesítve a fiatal korosztálynak kínált ajánlatokat. Egy ilyen program életre szóló, nem devalválódó kulturális tőkét ad azzal, hogy a művészet és a színház értő élvezetére tanít. A művészi alkotásban való aktív részvételre ösztönözve értékteremtő tevékenység is: közösségi foglalatosság, amelynek alanya és tárgya az alkotás. Az Örkény Színházban hasonló igényekkel indítottuk el az IRAM-ot.

HUDÁKY RITA • magyartanár

Magyartanár vagyok. Sok egyébbel is foglalkoztam eddigi életem során, más tantárgyat is tanítok, de ez a legigazibb, belső identitásom, ha nem magánemberként kell definiálnom magamat. A magyartanár a kritikushoz hasonlóan hivatásos művészetélvező. Ezért a magyartanár többnyire azon töri a fejét, hogyan segíthet a rábízott diákoknak abban, hogy ők is olyan nagy örömüket leljék a művészet – a magyar mint tantárgy esetében a nyelvi kommunikációhoz kapcsolódó művészet – befogadásában, mint ő maga. Az öröm itt kulcsfogalom. A megértés élménye pedig elemi öröm. Akkor is, sőt annál inkább, ha tudjuk, hogy soha nem végleges, hogy természeténél fogva benne rejlik a félreértés, a másképp értés is.

Sok magyartanár meggyőződése, hogy a kortárs kultúrában való benne állás lehet az a szoros kapocs, amely a mai diákot is meggyőzi arról, hogy nem rég feleslegessé vált, holt tananyagot akarunk ráerőltetni. Amikor színházba megyünk egy osztállyal, hirtelen napnál világosabbá válik: a régen megírt szövegek nekünk is szólnak, a ma megírt szövegek értéséhez pedig gyakran a régiek ismerete ad kulcsot.

A szövegek életre keltésében a színháznak különleges eszközei vannak: látvány, zene, emberi hang és mozgás – mindez élőben, a jelenlét varázsával erősítve. Találhat-e a szövegek szerelmese, a magyartanár jobb szövetségest magának?

A magyartanár azonban túlterhelt. A kortárs kultúrában benne áll, hiszen olvas, színházba jár. De az élményközvetítéshez, a megértés tanórai elősegítéséhez rengeteg módszertani trükkre, ötletre, készülésre van szükség. Ebben szeretném a kollégáim dolgát – lehetőség szerint – megkönnyíteni.

 

 

SZABÓ JULCSI • IRAM koordinátor, közösségfejlesztő

1987-ben születtem, iskoláimat (néhány külföldi kiegészítéssel) Budapesten végeztem.

Független színházban kezdtem, ha úgy tetszik, ott nőttem fel. Hollandiában egy ifjúsági tréningcentrumban dolgoztam, közösségfejlesztőként a kulturális hagyomány és a fenntartható fejlődés kapcsolata érdekel, a hálózatkutatási lehetőségeket keresem.

Mindig nehéz volt meghatároznom, mivel is foglalkozom, folyamatosan alakult ki a saját „szerepköröm”. Untermann lettem. Szeretek jó csapatban, jó ügyeket támogatni. Az IRAM stábja egy ilyen csapat. Az IRAM pedig egy ilyen ügy.

Hiszek abban, hogy nem számít, milyen területen dolgozunk, fiatalokkal mindannyiunknak foglalkoznia kell(ene) – akár munkatársként, akár önkéntesként, akárhogy. Fiatalon tartanak, megkérdőjeleznek, újradefiniáltatják velünk még a harcedzett válaszainkat is.

 

SZAKÁCS ESZTER kommunikációs munkatárs, kortárs táncos

Sárváron születtem 1994-ben. Nem tudnék egyetlen szakmát megnevezni, amibe besorolhatom magam, inkább a szűnni nem akaró kíváncsiság jellemez ebben az állandóan változó világban. Egészen kiskamaszként belecsöppentem a színjátszás és a drámapedagógia világába, később a Budapesti Corvinus Egyetemen szervezeti kommunikáció szakirányon végeztem és iskolakultúrából írtam szakdolgozatot. Ami talán mégis a leginkább meghatároz: a kortárs tánc tanulmányaim. Minden mozog szüntelenül, örökös változásban vagyunk, “az egyetlen állandó a változás maga”. A kortárs tánc erre gyönyörűen rámutat, nemcsak fizikai értelemben, hanem a viszonyrendszerek, társadalmi változások szintjén is a nonverbalitás eszközével élve.

Az ÖrkényKÖZ és az IRAM éppen egy ilyen hely, ahol ez a sokaság összefut, és nem külön utakon szalad. Egy olyan műhely, amely folyamatos felfedezésnek ad teret. Egy közösségi fórum, ahol fontos a környezetünkre való érzékenység, ahol az együttgondolkodás prioritás, és egy kölcsönös tanulás eszköze.

 

Bethlenfalvy Ádám    Bíró Kriszta    Fodor Fanni    Hudáky Rita    Neudold Júlia    Sebők Bori    Szabó Julcsi    Szabó-Székely Ármin    Varju Nándor

Top