1. hely:

Nagy Benedek (tanára: Tara Andrea)

A történelem folyója az egyetlen, amin révbe érésük után a hajók azonnal a forrásnál teremnek. Ahogy a part menti halászok újra meg újra láthatják a szép és ronda hajókat, úgy jelennek meg erkölcsös, nagy vezetők, béketeremtők, de úgy törnek hatalomra véreskezű diktátorok, felelőtlen irányítók egyaránt. Az emberi nem vitathatatlan érdeke az utóbbiak elkerülése, hogy a történelem katasztrófái ne ismételjék meg önmagukat, hogy a halászok szépeket lássanak ronda hajók helyett.
Ha célunk meggyógyítani egy beteg embert, különösebb indoklás nélkül állíthatom, orvost hívunk, nem sarlatánt. Egy tanult, alkalmasságáról tanúbizonyságot tett embert. Ha házat építünk, hasonlóképpen, egy kvalifikációval bíró szakembert keresünk meg. Nehezebb dolgunk van, ha nem egy élesen körülhatárolható feladat elvégzésére keresünk embert. Egy közösség, egy ország, egy nemzet vezetője sok mindenhez kell, hogy értsen, csak épp egy dolgot nem várunk el tőle: vezetői kvalifikációt. Míg az orvos egy ember életéért felel, a vezetőknek milliókért kell felelősséget vállalnia.
Szomorú, hogy amit lokálisan magától értetődő módon teszünk, azt globálisan nem, de ennek sajnos évezredes hagyománya van.
Már az ókori görögöknél is megfogalmazta a vezetők kvalifikációjára való igényt Platón, mikor is évtizedeket tanult filozófus-királyokra bízta volna a városállamok vezetését.  Elkeserítő, de a mindenkori filozófia egyik legnagyobb gondolkodójának észrevétele nem lett több észrevételnél. A magyar történelem is példázza milyen szokatlan, ha egy vezető, jelen esetben uralkodó művelt, tanult ember: Könyves Kálmán ragadványneve tesz erről tanúbizonyságot.
Pedig az oktatás középponti szerepet lát el minden szakmában. Egy komplex betegség gyógyításához alapos tudásra van szüksége az orvosoknak, melyre évek tanulása során tesznek szert. Egy kuruzsló a vak szerencse folytán sikeresen gyógyíthat ki valakit fájdalmából, de egy tanult orvos nagyobb valószínűséggel, gyakrabban teszi ugyanezt. A jó szándék nem elég, tudás, lehetőség szerint tapasztalat szükséges a dolgok helyes működtetéséhez. Bármilyen nemes intenció vezérelhet egy vezetőt, ha nem tudja, hogyan kell cselekednie. A tanulás folyamata, a vizsgákon való megfelelés az, ami megakadályozza, hogy sebész legyen egy reumás orvosból. Politikai vezetőink azonban élesben vizsgáznak: mintha egy orvostanhallgató műtét során ismerkedne meg az emberi szervezet felépítésével.
A felsorolt példákon keresztül mindenki számára világos kell, hogy legyen, vezetőinkbe felelőtlenül nagy bizalmat fektetünk, anélkül, hogy teszt elé állítanánk őket. A vezetők személye döntő fontosságú. India békés forradalmát épp úgy tartotta egyben Gandhi személye, ahogy a bolsevik terror vasöklét Sztálin.
Mindannyiunk érdeke, hogy mind erkölcseiben, mind tudásában, rátermettségében megfelelő, felelős vezetőink legyenek. És ahogy lehet szerencsés és jó gyógyító érzékkel megáldott kuruzslónak nagy híre, úgy vannak tehetséges politikusok, voltak tehetséges uralkodók is, a rosszak száma azonban jelentőségteljesen csökkent volna, és csökkenne, ha létezett volna, illetve létezne egy vezetőket oktató intézmény.
Tanuljanak hát a jövőben közéleti pályára készülők történelmet, filozófiát, szociológiát, közgazdaságtant, matematikát, hogy felkészültek legyenek… De ha mindent nem is, végezzenek király-iskolát.

2. hely:

Szigetvári Zsófia Petra (ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola, 9. osztály, tanára: Bacskó Beáta)

       „KIRÁLY-ISKOLA”

A királyi családoknak ugyanolyan mindennapi problémákkal kell megküzdeniük, mint az alattvalóiknak, ráadásul az uralkodónak sok más gondja is akad. Sosem tévedhet, mert ha ez bekövetkezik, annak sokkal súlyosabb következményei lesznek, a rossz döntés áldozattal jár, ráadásul a beléje vetett bizalom is elveszik. Kifogástalan precizitással megoldani minden gondot, ez lehetetlen, hiszen mindenki követhet el hibát, mondják, azonban elvárják az ország kormányzójától, hogy Istenhez hasonlóan, mindent látó és tökéletes legyen. A legtöbb emberben még annyi bátorság sincs, hogy felvállalja véleményét egy nagyobb közönség előtt, nemhogy egy egész országot irányítani tudna! Könnyű a háttérből szidni az épp hatalmon lévőt, ha azonban cselekvésre kerül a sor, mindenki hallgat. 

Nem mindenki alkalmas arra, hogy király legyen. Szüksége van néhány olyan „képességre”, ami nélkül senkiből sem lenne kiváló vezető. Ilyen tulajdonság például a racionalitás, vagy, hogy tudjon valaki hideg fejjel gondolkodni, még a zavaros időkben is. Ezek azok, amiket egy iskolában nem lehet „bemagolni”, nem matekegyenletek. A problémához kell viszonyítani a megoldást, nem pedig fordítva. Persze a tájékozottság is nagyon fontos, hogy az uralkodó tisztában legyen az aktuálpolitikával, az országa bevételeivel, és kiadásaival, mennyit lehet keresni egy nap alatt a részvénypiacon, milyen illegális kaszinó működik a főutca sarkán, mikor halt meg Petőfi, A Toldi hány versszakból áll, és még sorolhatnám. Igen-igen ez mind-mind elengedhetetlen, és ezt tanulás nélkül az ember sosem értené meg, és az utcaseprő számára ezek semmitmondó tételmondatok, és nem is gondol bele, hogy ma ki vagy kik irányítják a világot. De ez az egész nem ér semmit, ha a királylánynak vagy a királyfinak nincsen meg hozzá a megfelelő adottsága. Hiába tudja valaki kívülről Amerika eddigi összes elnökét, ha boltban nem tud kérni egy kiflit, az emberek személyes tapasztalataik útján, vagyis ez alapján fognak ítéletet mondani felette. A szorgalom és a tanulás nem fog egyik napról a másikra más embert faragni belőled. Ha hiányzik valami belülről, azt csak elfedni tudod, betölteni az űrt, csak egy csillaggal lehet, és az nem a méhek beporzása lesz. 

A királyok és utódaik már így is eléggé el vannak szigetelve a többi embertől, nem kell ezt a falat még magasabbra húzni köztük (valaki vitatkozna velem). Ha fiatalon bezárnánk őket egy óriási szürke tömbbe, a látókörük még tovább szűkülne, és az egész „népet” egy akváriumon keresztül néznék, mérlegelnének, és érzelmek nélkül hoznának döntéseket. Sosem tudnák meg, milyen érzés egész éjjel fent lenni, kibeszélni mindent és mindenkit, milyen csalódni a másikban, milyen teli szájjal nevetni egy viccen, ezek olyan meghatározó emlékek, amik befolyásolják, milyen felnőttekké válunk, és mit fogunk továbbadni a gyerekeinknek. Senki sem lesz jobb ember, ha egész életében nem szegett meg egy szabályt sem. A legtöbb filmben, amit láttam uralkodócsaládok életéről, azokban a fiatal királycsemeték egytől-egyig szabadok akartak lenni, meg szerettek volna ismerkedni a közemberek világával. 

Véleményem szerint a király-iskola ötlete teljesen felesleges, és csak még jobban elzárná a diákjait a külvilágtól. Ennél sokkal fontosabb, hogy ők maguk tapasztalják meg, milyen az élet odakinn, és nekik is joguk van megismerni a nagyvilágot, csak úgy, mint minden más gyermeknek. 

KIRÁLY-ISKOLA: 

Jelentkezés: 

„Ahhoz, hogy ebbe az iskolába járhass, kérlek, töltsd ki rövid jelentkezési lapunkat! A kérdéseket pontosan, figyelmesen olvasd el, a végén mérlegelj, valóban ezt az életet választod magadnak? Amennyiben bedobod a titkárságon található dobozba ezt az űrlapot, elfogadod az intézmény házirendjét, és mindenben együttműködsz a vezetőséggel! 

Fontos tudnivalók: 

1. A jelentkezési lapra írd rá a TELJES neved, születési dátumodat, pontos lakcímed (házszám, utca)
2. A kérdésekre nincs megszabva hány mondatban kell válaszolnod, annyit írj le, amennyit jónak gondolsz!
3. A beadás utáni legkésőbb két héttel egy levelet fogunk küldeni számodra. Ebben rögzítjük, hogy a szóbeli meghallgatásra eljöhetsz-e, ha igen, mikor és mit hozz magaddal (pl.: kedvenc könyved hozd el stb.)
4. Ha időközben meggondoltad magad, és mégsem szeretnél a diákunk lenni, az alábbi e-mail címre küldd el leveled: királyiskola@king.com.
5. Amennyiben kérdésed lenne valamivel kapcsolatban, a fenti e-mail címre küldd el, egy vagy két nap múlva választ fogsz rá kapni!
6. A király-iskola egy lehetőség, hogy segítsen az ifjú hercegeknek és hercegnőknek, hogy majd trónra lépésükkör magabiztosabban kezdjenek az uralkodáshoz. Ne akadályozd a többieket a tanulásban, ha valamelyik tanítási módszerrel nem értesz egyet, fordulj az igazgatóhelyetteshez.
7. Bárki bármikor csatlakozhat egy-egy osztályhoz, akár évközben is!
8. Iskolánkban nem tűrünk el semmiféle bántalmazást, ha ez mégis bekövetkezik, a növendéket sajnos el kell, hogy tanácsoljuk, hiába jók a tanulmányi eredményei!

Köszönjük, hogy végig olvastad rövid tájékoztatónkat! 

1. kérdés: Mi a kedvenc tantárgyad és miért? (többet is írhatsz!)
2. kérdés Válaszd ki a kedvenc uralkodód, és írd le miért ő a tökéletes király/királynő? Ha nincs ilyen, csak jellemzed a számodra tökéletes vezetőt!
3. kérdés Mit gondolsz, egy királynak tökéletesnek kell lennie? (válaszodat indokold!)
4. kérdés: Inkább a gyakorlati ismeretek, vagy az elméleti kérdések érdekelnek jobban, miért?
5. kérdés: Szerettél volna egy átlagos iskolába járni, átlagos osztálytársakkal?
6. kérdés: Miért szeretnél ebbe az iskolába járni?

Köszönjük, hogy kitöltötted a jelentkezési lapunkat!

Az iskola vezetősége

TANMENET

(Megjegyzés: a táblázat formátumban kidolgozott, rendkívül alapos tanmenetet őrizzük, de a honlapunkra sajnos nem tudtuk feltölteni)

KIMENETI VIZSGÁK:

Minden hónap végén, minden tantárgyból van egy nagydolgozat, mind elmélet, mind gyakorlat lesz benne. Erre a diákok nem jegyeket, hanem pontokat kapnak, a maximális pontszám 50. A tanárok figyelembe veszik az esetleges hiányzásokat, illetve, azt is, hogy egy-egy diák milyen „beállítottságú”, melyek azok a tantárgyak, amelyekből kimagaslóan teljesít, és melyekben, amikben nem annyira jó, ilyenkor felajánlják segítségüket, megbeszélnek vele egy időpontot, amikor is átveszik az eddig tanultakat.  

A pontokat minden negyedik számonkérés után egyeztetik, ha nagy a különbség két teljesítmény között, akkor behívják a diákot, és megbeszélik az okát. 

Év végére a tanulóknak minimum 400 pontot kell összegyűjteniük. Pontokat nem csak a hónap végi vizsgákon, hanem akár egy-egy versenyen elért kiváló eredményért is kaphatnak, ugyanígy levonhatnak pontokat rongálásért, vagy neveletlen viselkedésért is. 

Aki eléri ezt a pontszámot, azt szeretettel várjuk a következő évben is, aki azonban ezt nem tudja teljesíteni, sajnos nem fog jövőre ebbe az iskolába járni.

Bárki mondhatja, hogy a következő évtől nem akar az osztály tagja lenni, ezt azonban időben, még az évzáró ünnepség előtt kell közölnie az igazgatóhelyettessel. 

3. hely:

Rádi Rebeka (Budapesti II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, 10.T osztály, tanára: Szabó Emese)

A politikusképzés létjogosultsága
A mostani politikai helyzet mellett nehéz objektíven hozzáállni ehhez a témához, és nehéz érvelni bármelyik álláspont mellett, mivel amint tudjuk, minden éremnek két oldala van. Mégis a köztudatban él az a mondás, hogy „gyakorlat teszi a mestert”, ennek pedig igazat kell adnunk.
Egy politikai iskola bevezetése valószínűleg sok nehézséggel járna, kezdve azzal, hogyan válogatnánk ki, kiből legyen politikus? Anyagi vagy társadalmi helyzet alapján? Az alapján, hogy az óvodában melyik gyerek az, aki szemrebbenés nélkül állítja, hogy még csak egy adagot evett, miközben a harmadikért áll sorba?
A politikai érzék nem tanítható, ahogy az empátia és a tisztesség sem. Abban viszont egyetérthetünk, hogy a tapasztalat sokat nyom a latban. Tapasztalat nélkül nem irányíthat valaki egy országot, csak mert tehetséges; és egy tapasztalt politikus sem boldogulhat rátermettség nélkül. Az úgynevezett „király iskoláknak” valahol a felsőoktatásban lenne a helyük. Nagyjából 18 éves korban kellene elkezdeniük a diákoknak, amikorra a személyiség nagyrészt kialakult, és megérett arra, hogy megértse azt a szót, felelősség. (Mert az anyagi javakon kívül mivel jár még a politikusi létforma? Felelősség vállalással. Ez az, ami manapság talán hiányzik az itthoni politikából.) A kérdés tehát az: miben különbözne ez az oktatási forma az egyetemtől és munkatapasztalattól?
Az oktatásunkat elnézve azonban nem sokra mennénk a speciális iskolákkal, hacsak nem kis diktátorok képzése a cél. Mindemellett az ország gazdasági helyzetéből adódóan, el kell gondolkodnunk azon, hogy mire szeretnénk fordítani a meglévő, csekély tartalékunkat.
A oktatás reformjára, amire elég nagy szükség lenne, vagy talán a kórházak fejlesztésére?
Hogyan nevelhetnénk a jövő generációját arra, hogy megtanulja irányítani az országot, amikor tizennyolc évesen egy csekket sem tudnak befizetni? Hogyan várhatnánk el, hogy gyakorlatot szerezzenek, amikor több év munkában szerzett tapasztalat nélkül az ember nem kaphat egy valamirevaló állást sem?
Ami ennél is fontosabb, hogy gyakran félreismerjük az embereket. Nézzük meg Churchill példáját! Ki gondolta volna, hogy egy arrogáns, figyelemzavaros, beszédhibás alak lesz a II. világháború sorsfordítója, akit senki nem akart hatalomra segíteni, és kényszermegoldásnak tekintettek. Ki hitte volna, hogy ő lesz Anglia egyik legkiemelkedőbb politikusa? Ezek alapján mi hogyan ítélhetnénk meg, hogy kiből lesz jó vezető? A siker egyetlen hiteles mércéje talán csak a tettek megítélése lenne, de az már kicsit késő…
Tudomásom szerint senki sem született még a jövőbe látás képességével, így azt sem tudhatjuk, mivé érik egy gyermek, milyen tulajdonságai kerülnek majd előtérbe, ha felnő. Azt sem tudjuk megjósolni, mennyire lesz okos vagy talpraesett. Manapság, amikor a laposföld hívők száma naponta hatványozódik, már abban sem lehetünk biztosak, hogy az emberiség jó irányba tart. A hatalom ennél sokkal bonyolultabb változásokat idéz elő. Kétélű és veszélyes, így képes az embereket teljesen kifordítani önmagukból.
Létezhet egyáltalán valamilyen teszt, amivel kiválogathatjuk a megfelelő alanyokat? Sok ember életét megkönnyítené a válasz erre a kérdésre, de ez a képlet túl bonyolult ahhoz, hogy meg tudjuk válaszolni.
Véleményem szerint nem elitista iskolákban kellene a jövő politikusait kinevelni, hanem a jövő társadalmát érzékenyíteni, felelősségteljes, széles látókörű, nyitott emberekké formálni. Közhelyes, de igaz, hogy meg kellene próbálni a világot egy kicsit jobb hellyé tenni. Hiába a megfelelő neveltetés és iskolázottság, az emberek változnak a környezettel együtt, ezt pedig nem tudjuk befolyásolni. Azt szokták mondani, a zsenit és a pszichopatát csak egy hajszál választja el egymástól, mi átlagemberek pedig hogyan döntjük el, kivel állunk szemben?
Összefoglalva, nehéz úgy érvelni bármelyik oldal mellett, hogy ne essünk át a ló túloldalára, akárcsak a hatalom esetében. Mégis amondó vagyok, hogy a hatalmat nem iskolákban kellene tanítani.
A XXI. század az esélyegyenlőség korszaka, így nemes egyszerűséggel idejét múlt lenne egy ilyen iskola felállítása. Az irány ennek pont az ellenkezője kellene hogy legyen. Bebizonyítani, hogy nem számít, ki, honnan jön, csak az, hogy merre tart. Az oktatás reformjának lényege az lenne, hogy felismerjük a tehetségeket minden területen, kiemeljük őket, és lehetőséget biztosítsunk arra, hogy az adott témakörben minél nagyobb tudásra tegyenek szert, és maradandót alkothassanak. A jövő politikusai tehát inkább hozzáértő, az ország jövőjét szem előtt tartó, a köz érdekét a sajátjuk elé helyező, felelősségteljes szakemberek legyenek; akárcsak a XIX. század kiemelkedő hazaépítő nagyjai. Széchenyi és korának más híres politikusai sem azért ültek a bársonyszékbe, hogy hatalomhoz jussanak, hanem azért, hogy a hazájukért tehessenek valamit.
Remélem, ez a szellemiség hamarosan visszatér.

’K I R Á L Y – I S K O L A’

„- Tudod te, hogy Napóleon egy király-iskolát akart alapítani?

– Igen, az okos lett volna.

– Ott csak olyan fiúk tanultak volna, akikre trón várt. Nagyon érdekes volt a tanterve. Semmi részletezés. Nagy általánosságok, tájékozottság. Semmi teória, csupa praxis. Én ezt az ideát zseniálisnak találom: iskola, amelyből uralkodói diplomával távozik az ember. Mi?” /Molnár Ferenc A hattyú, részlet/

TÉTELMONDAT: A politikai vezetőknek, a hatalom gyakorlóinak speciális ismereteket és képességeket kell szerezniük ahhoz, hogy sikeresen töltsék be szerepüket a társadalomban, ezért – új, modern megnevezéssel, átalakított szerepfelfogással – indokolt a ’király-iskola’ szorgalmazása.

FOGLALJ ÁLLÁST, ÉS VÁLASSZ AZ ALÁBBI FELADATOK KÖZÜL!

• TÁMOGATÓ: Írj egy oldalas érvelést a fenti tételmondat mellett!
• ELLENZŐ: Írj egy oldalas érvelést a fenti tételmondat ellen!
• KIDOLGOZÓ: Dolgozd ki a ’király-iskola’ vázlatos tervezetét! Nevezd el az iskolát, mutasd be táblázatos formában a tanmenetet korosztályra, tantárgyakra, gyakorlati képzésre lebontva. Határozd meg röviden a kimeneti vizsgák követelményeit!

A legjobb pályázatokat kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk A hattyú című bemutatónkhoz kapcsolódó egy-egy eseményre, és kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg. A pályázat nyertesét meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

Valamennyi ISZAP pályázó felvételt nyer a KAPTÁR közösségbe, és így egy vagy akár több évadon át részt vesznek a színház életében.

Kérjük, hogy pályázatodban tüntesd fel a nevedet, e-mail címedet, a tanárod nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárod küldi el nekünk a pályázatot.

A levél tárgya: 2018 – TAVASZI ISZAP

Beküldési cím: iszap@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2018. március 15.

1. hely: Domján Zsuzsi
(tanára: Szakács Emília)

Kafkai fagocitátum

Egy hónapja minden reggelt sztracsatellás bébiétellel kezdett. Jegyre adták, és bár Gregor Samsa nem tudta, mit adnak majd, beállt a sorba. Akkoriban különben sem nagyon volt mit enni Aranyosgyéresen. Banánt sose látott még, csak zöldet. Minden nap fél csésze tejjel keverte el a port és úgy ette, kiskanállal. Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát. Az összes lába köré tekeredett a lila steppelt paplan. Kicsit el is zsibbadt a háta, más volt, mint az emberhát. Nem mintha meglepődött volna féregségén. Pont egy hónapja, mióta bébiételt evett, minden csütörtökön féreg lett. Gregor Samsa azon lepődött meg, hogy ma még csak kedd volt.

2. hely: Bálint Lea 

Eleonora Samsának egészen fiatal kora óta volt varázsereje. Férje, Gregor, és a szülei azonban egyetértettek abban, hogy az ilyesmit jobb nem nagy dobra verni, hiszen nem illdomos az embernek mások orra alá dörgölni a különleges képességeit. Eleonora ezt komolyan is vette, és csak akkor gyakorolt néhány trükköt, amikor senki sem láthatta, például mikor a konyhában volt egyedül, csettintett a nyelvével, és sós lett a leves, így nem Kellett a levesbe szórnia a sót. Az ilyen apróságok nagy örömet okoztak neki. Azonban egy nap beláthatatlan szörnyűség történt. Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában. Eleonora egy pillanatra sem vonta kétségbe, hogy ez valami szornyű módon, önkéntelenül, a saját műve volt. Végtelen szánalommal vegyes undort érzett szegény Gregor iránt, aki kétségbeesetten szaladgált körbe az ágyban apró kis lábacskáin. Eleonora nem tehetett mást, mint hogy egy könnyed mozdulattal – hiszen ő köztudottan egy légynek sem tudott ártani- kisöpörte a férget az ágyból. Miután ő maga is felkelt, óvatosan, hogy nehogy férjére lépjen, kivitte az ágyneműt a szennyesbe, hogy magas hőmérsékleten majd kimossa, hátha Gregor éjszaka petéket rakott az ágyba. Nem lesz egyszerű ezt kimagyarázni, gondolta rosszkedvűen, majd a bevásárló listát böngészve, némi töprengés után, kihúzta arról a borotvahabot.

3. hely: Bánkuti Csenge 

(tanára: Szakács Emília)

Gregor Samsa rövid története

Ha az ember bajba került, Gregor Samsára mindig lehetett számítani. Elég megkérdezni Jolánt, aki erről a Petivel való szakításukat követően bizonyosodhatott meg, épp úgy, mint Kelemen, miután leesett a tetőről és kerekesszékbe került. De említhetnénk még Danit, Julit, Mária nénit, Évát, Baross urat, Kis Antalt, Katit, Lucát, Rajmundot, Dezsőt, sőt, még Dezső macskáját is. Az emberek kedvelték kifinomult empátiája és fejlett intelligenciája miatt; a legtöbben, ha szóba került, úgy emlegették: „Gregor Samsa – minden ember jobbkeze”.

Azóta persze minden megváltozott. Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát az ágyában. Ez az apró mozzanat magyarázhatja az ezután a viselkedésében végbement drasztikus változásokat. Történt ugyanis, hogy miután Gregor konstatálta féreg mivoltát, már nem érezte szükségesnek azt, hogy mások rendelkezésére álljon. Eszébe jutott, hogy mivel eddig még sosem volt ilyen furcsa helyzetben, hát kihasználja ezt a hirtelen adódott kellemetlenséget. Felkelt hát, kitipegett az utcára, és hirtelen jött boldogságában féreghangján dalolni kezdett, féreglábain futni, és szörnyű féregarcán mintha valami torz mosolyféle jelent volna meg. Igazán nagy feltűnést keltett nem csak az emberek, hanem a fölöttük köröző madarak körében is, minek következtében egy bátor galamb nyakon csípte, és azonmód be is kebelezte elégedett cuppantásokat hallatva – ezáltal irigységet ébresztve társaiban.

’K A F K A I    F A G O C I T Á T U M’

A fagociták, azaz falósejtek bekebelezik az idegen anyagokat. Ezúttal egy idézetet, azaz citátumot kell bekebelezni. Így jön létre a fagocitátum.*

„Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, szörnyű féreggé változva találta magát ágyában.”

ÍRD KÖRÜL KAFKA AZ ÁTVÁLTOZÁS CÍMŰ ELBESZÉLÉSÉNEK HÍRES NYITÓMONDATÁT!

• Az idézett mondat elé és mögé is öt-öt mondatot írj.
• A létrejövő szöveg legyen összefüggő.
• Küldd el nekünk az elkészült szöveget.

A legjobb írásokat kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk Az átváltozás című bemutatónkhoz kapcsolódó egy-egy eseményre, és kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg. A pályázat nyertesét meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

Az ISZAP pályázók mind felvételt nyernek a KAPTÁR közösségbe, és így egy vagy akár több évadon át részt vesznek a színház életében

Kérjük, hogy a műved mellett tüntesd fel a nevedet, e-mail címedet, a tanárod nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárod küldi el nekünk a pályázatot.

Az előző pályázatok díjazott művei honlapunkon megtekinthetők:

http://orkenyszinhaz.hu/7-magyar/sajto/906-iszap

A levél tárgya: 2017/18 – TÉLI ISZAP

Beküldési cím: iszap@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2017. december 28.

* A Balla D. Károly író által kitalált játékban egy-egy idézetet több játékostárs ír körül.

Az Örkény Színház dolgozói egy héten át újra meg újra megálltak a kiállított képek előtt, hogy maguk is elgondolkozzanak azon: milyen is a tökéletes város?

Az értékelés felelősségteljes munkáját a színházi zsűri és az IRAM csapata végezte.

1. díj: Holozsai Hanna
Debrecen, Svetits Katolikus Gimnázium, 10. évfolyam

A régi Moszkva

2. díj: Vas Kitti
Kispesti Deák Ferenc Gimnázium, tanára: Weszely Kinga

3. díj: Ónozó Zsófia
tanára: Fábián László

’TÖKÉLETES VÁROS’

Csehov Három nővér című színdarabjának hősei úgy érzik, hogy az életük minden problémája megoldódna, ha vidéki házukból Moszkvába, a szülővárosukba költözhetnének.

Irina „Moszkvát látja álmában minden éjjel”, mert „nincs Moszkvánál jobb a világon”, Másának „Moszkvában mindegy lenne, milyen az idő…” Andrej, a fivérük pedig így ábrándozik: „Ülsz Moszkvában valamelyik nagy étteremben, nem ismersz senkit és téged sem ismernek, és mégsem érzed magad idegennek.” (Stuber Andrea fordítása)

El tudsz képzelni egy olyan várost, amely garantálja a boldogságot?

RAJZOLJ EGY TÖKÉLETES VÁROST!

• A rajz (festmény, montázs, … ) lehet térkép, alaprajz, hangulatkép, utcarészlet, metszet vagy bármi, ami érzékelteti, mitől lesz tökéletes egy város.
• Ha ismered (olvastad, színházban láttad) a Három nővér-t, akkor ábrázold magát Moszkvát – úgy, ahogy a testvérek képzeletében élhet!
• Műleírást, magyarázatot mellékelni lehet, de nem kötelező.

Küldd el nekünk a képet! A legjobb műveket kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk az ifjúsági program egy-egy eseményére, és kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg. A pályázat nyertesét meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

Kérjük, hogy a műved mellett tüntesd fel a nevedet, e-mail címedet, a tanárod nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárod küldi el nekünk a pályázatot.

Az előző pályázatok díjazott művei honlapunkon megtekinthetők:

http://orkenyszinhaz.hu/7-magyar/sajto/906-iszap

A levél tárgya: 2017 – ŐSZI ISZAP

Beküldési cím: iszap@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2017. november 6.

’M A G Y A R   Á L O M’

A színházi zsűri által legjobbnak ítélt szövegek, monológok, amelyek egy-egy elképzelt ember nevében beszélik el azt a sikeres vagy kudarcos életstratégiát, amelyeket akár a „magyar álomnak” is nevezhetnénk:

Tizennyolc éves voltam, mikor elhatároztam, hogy magyarálom az érzékeim. Szépen lassan mindet eltompítom, hogy mindennek a végén ne tegyek kárt magamban. Másokat a világért nem bántanék, így maradtam én. Én kutya. Én kutya farkatlan. Faragatlan, hogy nem adtam át a helyet a buszon. Említésre méltóan félelmetes a közöny. Halottak mellett suhanunk el rezzenéstelen arccal. Tárgyakká vált emberek mellett. Na, de mi nem így vagyunk programozva. Emberek vagyunk. Vagyunk? Mára robotokká lettünk, annyira félünk, hogy elveszik a munkánkat. Nem akarunk lecserélődni a munkaerőpiacon. Csak a munka, az állam, a gazdaság számít. Nincs egyén, csak társadalom, nincs érzelem, csak robot van, és tiszta, logikus gondolkodás. Minek tanuljunk a hibáinkból, ha mártírok is lehetünk? Mivel többször is elcsúsztunk a konyhapadlón, inkább azt találtuk ki, hogy ott is maradunk. Ez van, ehhez kell alkalmazkodni, mondta Káldi János cigarettáját elnyomva; mai napig emlékszem, ahogy felállt, bólintott, majd flipflopjában visszacsoszogott a McDrive kiszolgálófülkéjébe.

Szerző: Toldi Sára

(ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Budapest, tanára: Hubai Katalin)

18 éves voltam, vagy körülbelül 18, amikor apám rágyújtott egy cigire a konyhaasztalnál és félvállról, csak úgy maga elé odalökte: alszok, eszek, szarok, dolgozok, aztán megint alszok, eszek, szarok és dolgozok. Vajon minden ember csak alszik, eszik, szarik és dolgozik ebben a kurva-kurva világban? Ha nem akarsz olyan lenni, akinek egy kicsit mindig szaros marad a gatyája, akkor menj el innen! – ezt már nekem mondta. Én meg nem értettem, hogy most mi van, hogy hogy is gondolja, talán fussak ki a világból? Anyám éppen akkor jött be a husilevessel, és megjegyezte, hogy nem mindenki eszik, van, akinek még ételre se jut, úgyhogy örüljünk, jóétvágyat! Mi meg nem örültünk, és apám inkább a politikáról kezdett beszélni, mert azt utálta. Sokat nem értett hozzá, de azt tudta, hogy nem csak az ő élete szar, hanem az egész ország is.

Aznap éjjel hasra fordultam, a kezem a szívemen volt, vártam, hogy mikor áll el a dobogása.  És amikor kinyitottam legközelebb a szemem, már én is ugyanúgy dolgoztam és szartam, mint körülöttem mindenki. De teneked szerencséd van, mert mindent megkapsz, mindent a feneked alá teszünk, és nem is olyan hülyék a szüleid, mint anno a nagyiék voltak! Egyszer álltam a fürdőszobában, éppen a sminkem csináltam, vagy már nem is tudom, hogy micsodát, odajön anyám és azt mondja, de tudod ilyen bódult arccal, van az a feje, most így idős korára még rosszabb, szóval azt mondja, szerinted a ruháknak nem fáj, ha kimossák őket? Én meg elszívtam egy cigit a gangon, és inkább vissza se mentem a lakásba egy félórát. De amúgy voltak még rohadt hülye dolgai. Ha lefordítva maradt valamelyik babám vagy bármi vackom, akkor visszafordította, nehogy megfulladjon. Na de ezt már százszor meséltem. Ja… egész nap szenvedett a pékségben, és olyan élesztőszaga volt mindig, hogy nekem néha az a kényszerképzetem támadt, nem is az anyámmal élek együtt, hanem egy jól megsült kenyérrel.

Meg Istenem, de utáltam azt a tetves lakást is! Az egyetlen jó az volt benne, hogy a ház alatt volt egy nemzeti dohánybolt, ahol sose kértek tőlem személyit, sőt bárkinek simán kiadták a cigit, oda járt az egész suli.  Meg lakott egy helyes pasi a házban, de az meghülyült, azt hiszem, legalábbis valami ilyesmit mondtak a Dávid bácsiék, hogy belerokkant abba, hogy nem talál munkát, vagy mi.

Nekem azért nagy mákom volt, hogy apád anno megengedte, hogy kávét főzzek rá, meg a kollégáira. De te is tudod, hogy pont a két szép szememnek köszönhetem, nem annak, hogy annyira belefeszültem volna a munkába, mint mások. Azért az mázli. Persze ezzel nem azt mondom, hogy te ne csinálj semmit… Te inkább apád arcát örökölted… az apád félék… azok dolgoznak látástól vakulásig. Meg nem is vagy hülye gyerek, nincs teneked szükséged arra, hogy más eltartson. Nekem szükségem volt rá, mert apám depressziójából meg anyám örökös optimizmusából csak egy olyan labilis semmi születhetett, mint amilyen én vagyok. Mint amilyen minden velem egykorú amúgy… Mondjuk, nézd meg a tanáraidat. A felének gyereke sincs, se párkapcsolata. És valószínűleg ha én odaállnék magyarázni, akkor se tanulnál kevesebbet. Téged azok az emberek tanítanak most mindenre, akikkel én együtt téptem húsz éve. Na mindegy, ez mellékes, csak azt akarom mondani, hogy amikor én  így álltam a konyhában, ennyi idős koromban, hogy most akkor mi legyen, apám azt mondta, vigyázzak, hogy ne maradjon szaros a gatyám… én meg… Hát nem tudom… talán a te mosógéped majd ügyesebb lesz… És talán a ruháknak sem fáj majd annyira a mosás.

Szerző: Pertics Villő Virág

Tukán

Tizennyolc éves voltam, mikor a családommal ellátogattunk az Állatkertbe. Borzasztóan untam, untuk mindnyájan, de senki nem mondta ki hangosan. Csak bámultuk a rács mögé zárt vadakat. Emlékszem, kiskoromban mennyire lenyűgözött ez a látvány. Akkor irigyeltem a kalitkában ücsörgő tukánt, csodáltam színes tollazatát. „Milyen boldog lehet!” – gondoltam – „Egész álló nap kedvére repkedhet, nem kell csinálnia semmit, mégis etetik, csodálják.” És áhítattal néztem a szűk ketrecben türelmetlenül fel-alá járkáló tigrist is: „Milyen jó lehet, hogy nem kell vadásznia! Minden reggel elébe teszik az ételt, úgy, hogy ő kisujját sem mozdítja! De szeretnék én is így élni…”

Most szánalommal néztem a sarokban ücsörgő, életunt tukánt. Ahogy vágyakozva tekintett az ég felé, majd értetlenül meredt az odakint nyüzsgő galambokra. Valószínűleg azon tűnődött, hogyan csöppenhetett ő ide? A járdán turbékoló madarak szürkék voltak, piszkosak, éhesek. Egyformák. Az ő tollai tarkák voltak és fényesek, az egész világon nem akadt párja. De mit ér mindez, ha egész életében tarka pizsamába öltözött rab marad? Mire jók a szép szárnyak, ha sosem próbálhatja ki őket? A galambok sietve kapkodták a látogatók által elpotyogtatott kenyérmorzsákat. Az ő tálja mindig tele volt gyümölccsel, ő maga azonban még sosem látott fügefát, pedig minden reggel a termését ette. Az utcán csoportosuló madarakat gyakran hívják az emberek „szárnyas patkányoknak”, hessegetik őket, neki pedig a csodájára jártak. Elképedve nézték hatalmas, szívárványszín csőrét, de elborzadva mentek tovább, mikor meghallották szörnyű rikácsolását. Nem értették, hogy egy ilyen szép madárnak hogyan lehet ilyen csúf hangja. Nem értették. Nem értették a tukánt. Ő pedig közömbösen mérte végig a táblájánál hemzsegő tömeget. Minél többet meg akartak tudni róla, pedig őt egy cseppet sem érdekelték. „A szivárványcsőrű tukán, vagy Fischer tukán (Ramphastos sulfuratus) a harkályalakúak rendjébe és a tukánfélék családjába tartozó faj…” – satöbbi, satöbbi. A tukán nem értette. Nem értette az embereket, akik jobban ismerték, mint ő saját magát, legalábbis ők úgy vélték.

Csak néztem a tukánt, és hajtogattam magamban: „Remélem, sosem leszek olyan, mint ez a tukán.” Néztem azt a csodálatos madarat, és nem értettem. Nem értettem a világot, azt, hogy hogyan lehetünk ennyire vakok és süketek. Hogy egyesek egy teljes életet leélnek a szárnyaikkal, anélkül, hogy valaha is használták volna őket. Hogy egyesek miért nem tudják megbecsülni azt, amijük van. Hogy milyen könnyen beletörődünk abba, hogy kalitkába zárnak minket, és elfogadjuk az elénk rakott eledelt, ahelyett, hogy magunk szereznénk meg. Egyszerűen nem fért a fejembe.

Szerző: Földes Kata Felícia

(Eötvös József Gimnázium, Budapest, tanára: Szarka Eszter)

18 éves lettem, amikor
átlépve küszöbét
alma materemnek
reménnyel, hittel telve
a Nagyvilágba szökkentem.
Meg is bántam egyből a
nagy ugrándozást,
arcon csapott
hamar
az Universitas.
Mert hát ugye van bőven
bölcs, okos, ki egész népét
és rokont, s nem középiskolás
fokon
taní-
tani
hajlandó,
De nem ingyen, ugyebár
akinek Athéné nem patrona,
az mind bankok martaléka
lesz igen hamar,
mielőtt annyit mondana:
„svájci
frank”.
Persze vége egyszer mindennek
(az egyetemnek, nem ám a hitelnek),
áll az ifjú, álom a vacsorája,
szép új mérnök-állás várja
csekkek
hegye.
Elszégyellem lassan magam,
hogy csak a rosszat írom
pedig van itt szép is, ha
szemem jobban kinyitom.
Nevethet az amcsi, német, francia,
de ki talált ki Rubik kockát, na?
Van ám nekünk sok találmányunk,
nagy kár, hogy az égiek
az egyetértést nem rakták bele,
ez a mi nagy hiányunk.
Kérdezheted azt: Olimpia? vagy Brüsszel?
mindig lesz, ki azt mondja, „igen” s olyan is, ki „nem”.
Majd ha már az ország nem magával harcol
lehet nekünk is csillogó, pátoszos
Magyar
Álom

Szerző: Hegyi Mihály

(ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, Budapest, tanára: Hubai Katalin)

Tizennyolc éves voltam, mikor először találkoztam Erdőffy Miklóssal. Tavasz lehetett vagy ősz; nem emlékszem pontosan. Végzős voltam a helyi gimnáziumban, és a szabadidőm nagy részét a helyi kocsmában töltöttem. Mondhatjuk, hogy akkoriban az idő nagy részében részeg voltam. Na jó, talán csak az idő felében. Történt egyik nap, mikor a törzshelyemen ültem, megpillantottam a szemközti asztalnál egy lányt. Gyönyörű volt, sőt túlontúl gyönyörű egy ilyen helyhez. Sikerült leszólítanom, és egy kis csevejbe kezdtünk. Ekkor lépett elő valahonnan egy férfi. Nagyjából tíz évvel lehetett idősebb nálam. Öltönyt viselt, én sosem hordtam öltönyt, főleg nem szombat este. Na meg a cipője… Talán többe kerülhetett, mint a havi albérletem… A zakója felső zsebéből két szál szivar látszott ki, én a legolcsóbb cigit szívtam. Ő whiskyt ivott, én fröccsöt. Mindig ilyen embernek képzeltem el magam a jövőben, persze, miután meggazdagodtam valahogy. Igen, már rájöhettek, ő volt Erdőffy Miklós. Ezen felül a lány barátja. Sajnálatomra nem igazán tetszett neki, hogy a barátnőjével beszélgetek. Ő ütött először jobbal, én elhajoltam, és egy balossal sikerült visszavágnom. Egy kissé megtántorodott, hátra hőkölt, majd ismét támadásba lendült. Ez folytatódott olyan 10-15 percig, amíg a csapos ki nem hívta ránk a rendőrséget. Fél órán belül mindketten a városi rendőrkapitányság fogdájában ültünk.
– Gratulálok, jól elrontotta mindkettőnk estéjét! – kezdtem én, amilyen gúnyosan csak tudtam.

– Két perc és kint vagyok. – tette hozzá olyan nemtörődöm hangnemben, hogy fájt hallgatni.

Pár perc néma csönd után már nem bírtam tovább, meg kellett kérdeznem…

– Maga mivel foglalkozik? – kérdeztem tőle.

– Mégis mivel nem? – vágta hozzám, majd torkaszakadtából nevetni kezdett – Egy valamit jegyezz meg, fiú! A világot a pénz és a kapcsolatok irányítják!

Egy perc sem telt el, egy rendőrtiszt nyitotta a cellánk ajtaját.

– Erdőffy Miklós elmehet – mondta a tiszt, majd Miklós távozott.

Már a neve puszta hallatán is felfordult a gyomrom…

– Ez meg ki a fene volt? – kérdeztem a rendőrt, a lehető leghűvösebb hangnemben.

– Hogy ki? A Sztárügyvéd! Nem hallott még róla?

Így igaz, kész csoda, hogy nem hallottam arról a pojácáról egészen addig. Igazi celebnek számított akkoriban az a féreg. Az újságok, napilapok naponta cikkeztek róla, az emberek csak róla beszéltek. „Soha egyetlen pert sem vesztett el!” „Ez egy tökéletes ügyvéd!” Ezeket és hasonlókat pletykáltak körülötte. Mindenki irigyelte a vagyonát és a sikereit. De én abban a percben hányni tudtam volna tőle. Korrupció… Az a dolog, amit a legjobban utáltam, megvetettem. Ez az ember megvette a rendőrséget is! Nem tartott neki többe két percnél, hogy kijusson, pedig ő kezdeményezte a verekedést. Ráadásul még a szemüvegemet is eltörte… Mélységesen gyűlölni kezdtem Erdőffyt. Aznap este megfogadtam, hogy én is ügyvéd leszek. Le fogom győzni őt. Felül fogom múlni. De én nem leszek korrupt! Csak a tiszta úton fogok haladni! Kuzán Lukács! Az én nevemet fogják emlegetni az emberek, az én sikereimet fogják irigyelni!
Tavasz, igen. Tavasz lehetett akkor.

Felvételt nyertem egy pesti jogi egyetemre, majd sikeresen el is végeztem. Büszke voltam a teljesítményemre. Elhelyezkedésem már nem ment olyan zökkenőmentesen. Sok helyen gyakornokoskodtam, sajnos sehol nem voltak megelégedve a munkámmal, ez mindig elbocsájtáshoz vezetett. Kénytelen voltam hitelt felvenni és saját irodát nyitni. Végre a saját lábamra álltam.

Sajnos nem lett jobb. Alig jöttek az ügyfelek, én viszont még nagyobb adósságokba vertem maga. Kis híján a csőd szélére kerültem. Úgy láttam már nincs vissza út…

Öt évig próbáltam a tisztességes úton haladni. Öt éven át semmit sem értem el. Hát tényleg nem lehet ebben a világban tisztességgel, becsületesen megélni?! Nem. Tényleg nem lehet. Akkor beláttam, ez nem mehet így tovább. Olyanná kellett válnom, mint akiket mindig is utáltam.

Azután csak a legmocskosabb ügyeket fogadtam el, amikhez más már hozzá sem mert nyúlni. Lopás, gyilkosság, erőszak, sikkasztások. Keresett lettem, egyre jobb életkörülményeket tudtam teremteni magamnak, még egy asszisztenst is föl tudtam venni magam mellé.

De az már nem volt elég, aki hatalomhoz jut, az csak még többet akar majd. Még mélyebbre süllyedtem, elkezdtem hamisítani. Először csak bűnügyi aktákat, iratokat, később már bizonyítékokat is. Egyre följebb kerültem a társadalmi ranglétrán, hírnevem már országos mértéket öltött.

33 éves koromra már az volt a legnagyobb gondom, hogy nem tudok mind három autómmal egyszerre beállni a garázsba. Önelégült lettem, lenéztem a kisembereket, csak azt láttam mindenkiben, hogyan tudnám a lehető legjövedelmezőbben kihasználni.

Ekkor már azt hittem, sosem fogok már Erdőffy Miklósról hallani. Egészen két hónappal ezelőttig.  Az asszisztensem szólt, hogy jött egy ügyfél családon belüli erőszak gyanújával. Csak a szokásos, gondoltam. Megkértem, hogy küldje át a papírokat… Akkor megpillantottam: a vádlott Erdőffy Miklós. Az a rohadék veri a feleségét, mégis mit képzel magáról? Megkértem Mr Erdőffyt, hogy fáradjon be az irodámba, ő viszont ragaszkodott hozzá, hogy a külvárosi nyaralójában találkozzunk.

Mikor odaértem, nem csalódtam a látványban. Amit ő nyaralónak nevezett, én inkább villának tituláltam volna.
– Fáradjon be fiatalember! – nem ismert meg. Valószínű én nem hagytam akkora nyomott benne, mint ő bennem. Bevezetett a nappaliba, megkínált egy pohár itallal, majd így folytattam:

– Figyeljen, egyből a lényegre térnék. Maga nagyon tehetséges, rengeteget hallottam magáról. Kérem, segítsen! A feleségem bátyja állandóan fenyegetőzik, már alig merek kilépni a házból! A pénz persze nem akadály. Annyit fizetek, amennyit csak szeretne! – eléggé kétségbeesett volt. Egyáltalán nem tükrözte a 15 évvel ez előtti viselkedését.

– Nincs azaz Isten, hogy én segítsek magának! Kár, hogy nem emlékszik rám, én vagyok az a fiú, akit 15 éve megvert a gyöngyösi kocsmában, majd a képembe röhögött. Megfogadtam akkor, hogy jobb leszek magánál, tőlem felajánlhatja az összes pénzét, akkor sem vállalom az ügyét – nagyon dühös voltam, talán a legdühösebb az életemben.

– Ezt még nagyon megbánja – semmi érzelem nem tükröződött a hangjában. Nem fenyegetés volt ez, inkább csak egy egyszerű megállapítás.

Nem vártam meg, hogy kikísérjen. Otthagytam köszönés nélkül.

Két hete hallottam a hírt, hogy Erdőffy Miklós, a „sztárügyvéd” meghalt. Ekkor már nem éreztem iránta gyűlöletet, csak szánalmat. Kezében tollal találták meg, a holtteste mellett egy papírral, melyen a következő állt: KUZÁN LU.

Az én nevem. Kétségtelen, az én nevemet akarta leírni. De miért? Kérdem, miért az én nevemet akarta utolsó erőfeszítéseivel leírni az a féreg? Fogalmam sincs.

Beismerem az összes bűnömet, de kérem, bíróúr higgyen nekem! Nem én öltem meg azt az embert!

Szerző: Fuxreiter Erik

(Berze Nagy János Gimnázium, Gyöngyös, tanára: Juhászné Csintalan Edina)

Tizennyolc éves voltam, mikor megismerkedtem Vele. Első látásra szerelem volt. Még az érettségi előtt összeházasodtunk, és közösen mentünk egyetemre. Én egy év után már ott is hagytam, mert terhes lettem. Megszületett a kisfiunk, aki nagyon sok örömet szerzett nekünk. Ezalatt Neki nagyon jól ment az egyetem. Diploma után rögtön kapott egy jól kereső állást egy nagy cégnél. Vettünk egy házat. Kerttel. Közben megszületett a kislányunk is. Most a férjem dolgozik, mialatt én otthon vagyok a gyerekekkel. Nem kell még főznöm vagy takarítanom se, arra felfogadtunk valakit. Hétvégenként elutazunk, kirándulunk. Minden szép. Minden jó. Mégis bizonyos dolgok egyre jobban zavarnak… Zavar, hogy ha kocsival megyünk valahova, mindig Ő vezet, sose én. Pedig nekem is van jogsim. Zavar, hogy ha étterembe megyünk, mindig ő fizet. Zavar, hogy ő dönti el, hova menjünk nyaralni, melyik iskolába írassuk be a gyerekeket, milyen szakkörre járjanak… Én egy senki vagyok mellette. Nincs is olyan, hogy én. Csak Ő meg Mi. Azt se tudom, milyen vagyok, vagy voltam, vagy milyen lehetnék. Az vagyok, amit Ő elvár tőlem, és nélküle nem vagyok semmilyen se. Gyűlölöm Őt. Őt, aki olyanná tett, amilyen most vagyok. Gyűlölöm, gyűlölöm… (hosszú csend) Emlékszem, hat évesen arról álmodoztam, hogy ha felnövök, hercegnő leszek. Eljön értem fehér lovon egy herceg, és elvisz a palotájába, ahol boldogan élünk, amíg meg nem halunk. Milyen szép, nem? Ezt akartam. Így akartam. Én akartam.

Szerző: Szabó Sára

(ELTE Radnóti Miklós Gyakorlógimnázium, Budapest, tanára: Kertész Luca)

Az ügynök halála című színdarab hőse, Willy Loman sikerről, érvényesülésről álmodik. Az úgynevezett „amerikai álom” egy olyan társadalom létezéséről szól, „amelyben mindenki elérheti azt, amire képességei alapján alkalmas, és ahol önmagáért ismerik el” (J.T. Adams).

„Tizennyolc éves voltam, mikor összeakadtam egy ügynökkel. Dave Singleman, úgy hívták. Volt nyolcvannégy éves. Harmincegy államban terített. Fölsétált az öreg a hotelszobájába, mai napig látom magam előtt, ahogy belelép a zöld bársonypapucsába, hívja az ügyfeleket, vagy vonatra száll, és játszva megkeresi azt a pénzt. És akkor mondtam magamban, ennél szebb pályát nem kívánhat az ember…” – kezdi Willy Loman azt a monológját, amelyikben egykori élettervéről mesél (Hamvai Kornél fordítása).

ÍRJ MONOLÓGOT EGY ELKÉPZELT EMBER NEVÉBEN!

• A monológban körvonalazódjon egy olyan – sikeres vagy kudarcos – életstratégia, amelyet akár a „magyar álomnak” is nevezhetnénk.
• A monológ kezdődjön így: „Tizennyolc éves voltam, mikor…

Küldd el nekünk a szöveget! A legjobb műveket kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk az ifjúsági program egy-egy eseményére, és kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg. A pályázat nyertesét meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

Kérjük, hogy a műved mellett tüntesd fel a nevedet, e-mail címedet, a tanárod nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárod küldi el nekünk a szöveget.

Az előző pályázatok díjazott művei honlapunkon megtekinthetők:

http://orkenyszinhaz.hu/7-magyar/sajto/906-iszap

A levél tárgya: 2017 – TÉLI ISZAP

Beküldési cím: iszap@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2017. február 15.

A színházi zsűri szavazatai alapján a legjobb fotók, fotómontázsok:

1. hely:

’Babaklinika’ – Készítette: Gorosics Dóra, PTE Gyakorló Általános Iskola Gimnázium és Szakgimnázium (Pécs), 11.F, tanára: Pethőné Nagy Csilla

 2. hely:

’babaklinika’ – Készítette: Kátai Dalma

 3. hely:

’Csontváz a bababolt kirakatában’ – Készítette: Kocsis Bernadett, Kökényes Melinda, Nyíri Luca, Pintér Lilla, Nagy Noémi Liána – Budakeszi Nagy Sándor József Gimnázium, tanáruk: Budai Gabriella és Nádas Anna

Az Örkény Színház Mesél a bécsi erdő című előadásának egyik legfontosabb helyszíne egy „csendes kis utca”. Itt működik a „Varázskirály” különös bababoltja (vagy a játékok javításával is foglalkozó babaklinikája), melynek kirakatában – Ödön von Horváth szerzői utasítása szerint – „tréfás holmik, halálfejek, babák, játékok, petárdák, ólomkatonák és egy csontváz” látható.

Készítsetek fotót vagy fotómontázst a megadott címek egyikével!

• ’Csontváz a bababolt kirakatában’
• ’Babaklinika’

A fotó bármilyen technikával történő manipulálása (effektek, színmanipuláció, montázs, rárajzolás, stb.) megengedett, de nem lehet más által készített fényképet használni. Küldjétek el nekünk a fotót a választott címmel, valamint egy nyilatkozatot, amelyben kijelentitek, hogy a fénykép valóban saját készítésű!

A legjobb műveket kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk az ifjúsági program egy-egy eseményére, és kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg. A pályázat nyertesét meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

Kérjük, hogy a művetek mellett tüntessétek fel a neveteket, e-mail címeteket, a tanárotok nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárotok küldi el nekünk a képet.

Az előző pályázatok díjazott művei honlapunkon megtekinthetők:

http://orkenyszinhaz.hu/7-magyar/sajto/906-iszap

A levél tárgya: 2016 – ŐSZI ISZAP

Beküldési cím: iszap@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2016. november 10.

1. helyezett: Aranyász Júlia
(tanára: Deák Erika)

2. helyezett: Baki Veronika
(Nagyalásonyi Kinizsi Pál Általános Iskola, tanára: Molnár-Győri Ágota)

3. helyezett: Kovács Daniella
(tanára: Szarka Eszter)

„Egy valós történetet illusztráltam egy fiúról, akiről tanulási nehézségei miatt lemondtak szülei, és őt hátrahagyva, a testvérét „megtartva” külföldre költöztek.”

4. helyezettek (megosztva):

Baranek Maja
(Jaschik Álmos Művészeti Szakközépiskola, tanára: Bocsi Rita)

„Képem a hajléktalanság kirekesztettségét szerettem volna megmutatni. A hajléktalan embereket száműzzük a társadalomból. Nekik nem köszönnek, velük nem beszélgetnek, nem mosolyog rájuk senki. Mintha az embereknek nem is lenne körülöttük arcuk. Számomra ez a részvéttelenség a legijesztőbb. Hogy nincs senki, aki lehajolna hozzájuk.”

Nagy Eszter
(budapesti Veres Pálné Gimnázium, tanára: dr. Papp Zoltán János)

A japán képregény, a manga vizuális világa a 19. században fejlődött ki korábbi japán rajzművészeti stílusokhoz kapcsolódva, és óriási hatást gyakorolt a világ képregény-művészetére. A manga szó két japán jelből áll: a man ’szeszélyes, hevenyészett rögtönzés’-t, a ga ’képek’-et jelent.

Az Örkény Színház egyik őszi bemutatója, a Mese az igazságtételről avagy A hét szamuráj című előadás két különböző világ találkozásából született:

• Szamurájok, keleti mese, idegenek, hóesés, falu, láthatatlan veszély, félelem…
• Magyar valóság, vadászok, önbíráskodás, előítélet, falu, láthatatlan veszély, félelem…

Teremtsétek meg a magyar és a japán világ találkozását a rajz műfajában!

• Keressetek egy olyan mini történetet vagy csak egyetlen feszültségteljes pillanatot a saját környezetetekből, a magyar valóságból, amelyben jelen van a kiszolgáltatottság!
• Rajzoljatok belőle egy manga-stílusú képet vagy maximum három képből álló sorozatot! (A mangák sokfélék, a rajzolási stílust magatoknak választhatjátok.)

Küldjétek el nekünk a rajz lefotózott (szkennelt) változatát és (ha van) a hozzá tartozó képleírást! A legjobbakat kitesszük honlapunkra, facebook oldalunkra, alkotóikat és tanárukat pedig meghívjuk az ifjúsági program egy-egy eseményére, és kisebb színházi ajándékokkal lepjük meg. A pályázat nyertesét meghívjuk a színházba, hogy működésében ismerkedhessen meg egy általa kiválasztott színházi szakmával, és beszélgethessen e szakma művelőjével.

Kérjük, hogy a művetek mellett tüntessétek fel a neveteket, e-mail címeteket, a tanárotok nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárotok küldi el nekünk a rajzo(ka)t.

A levél tárgya: 2016 – TÉLI ISZAP

Beküldési cím: iram@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2016. február 27.

Domaföldi Gerda rajza

Az elsőként meghirdetett ISZAP pályázatra sokan küldtek be szellemes, humoros, jó ritmusú és jól rímelő Tartuffe-limerikeket. Teljes osztályok is dolgoztak a szövegeken – ők már saját előválogatásuk után küldték el a pályázatukat. A beküldött 52 vers átolvasásának és értékelésének felelősségteljes munkáját a színházi zsűri és az IRAM csapata végezte. A színészek, rendezők, dramaturgok, színházpedagógusok és más színházi dolgozók szavazólapokon jelölték meg kedvenc limerikjeiket, így alakult ki az eredmény.

Komornák gyöngyszeme; Dorine,
könnyedén csavar a sztorin.
,,Csak magában beszél!..”
(de sok mindent mesél…)
És mindent elintéz profin.

Ártatlan virágszál Marianne
Szerelembe esett naivan.
De megjött a ”fater”
,,Kislányom,hidd el!
…jobb,ha csók helyett ima van!”

• Szerző: Czibor Lívia (Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozata)

Volt egy úr, Tartuffe néven. 
Fair play? Erkölcs? Semmiképpen.
Ám a végén hoppon maradt,
Nem zsebelt be több aranyat.
Elbántak vele, de szépen!

• Szerző: Lukács Andrea – Bánki Benjamin (Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Óvoda 10. B. osztály, tanár: Pethőné Nagy Csilla)

Ha egyszer a komorna valamit kiagyal!
Lesz majd ott nemulass, garantált viadal!
Semmi pánik, ő nem talpnyaló,
Ám kétségkívül szemrevaló;
Bár ki tudja: öreg vagy fiatal.

• Szerző: Egres Kata (Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Óvoda 10. B. osztály, tanár: Pethőné Nagy Csilla)

Élt rég egy úr, a neve Orgon,
nem parázott sokat a dolgon.
Bármit mondtak, ő bevette,
Az egész család nevette,
Ó, a szegény sosem volt toppon.

Volt egy tök csendes csaj, Marianne.
Senki se vágta, hogy mér’ olyan.
Ja, hogy ez csak dráma?
Ne essünk csapdába!
Semmit se vegyünk túl komolyan!

• Szerző: Bánki Benjamin (Pécsi Tudományegyetem Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium, Szakközépiskola és Óvoda 10. B. osztály, tanár: Pethőné Nagy Csilla)

Te példátlanul álszent lény
Mondd, hol vagy te keresztény?
Szavaid közt egy sem igaz
Bűneidre nincsen vigasz.
Szégyellhet az embereszmény!

• Szerző: Nikolaidu Fédra Daphne (Madách Imre Gimnázium 11. évfolyam, tanár: Hadikné dr. Végh Katalin)

Írjatok limeriket a Tartuffe valamelyik szereplőjéről! Ha belejöttök, valószínűleg nem álltok meg egynél…

A limerik (angolosan limerick) ötsoros humoros vers. Rímképlete AABBA. Gyakran kezdődik a „Volt egyszer…” meseformulával, de ez nem kötelező ismérve. Bármilyen badarság megfogalmazható benne, magasköltészeti elvárás nem fenyegeti a műfajt.

Sok mindent megtudhattok a limerickről a wikidézet portálján, ahol számos verset is olvashattok: https://hu.wikiquote.org/wiki/Limerick

Garantáltan jól fogtok szórakozni mind az ismeretszerzés, mind az alkotófolyamat során!

Dolgozhattok kis csapatokban vagy egyedül, kinek hogyan lendül be jobban a fantáziája.

A legjobb szövegek a színházi kiállításunkon és a honlapon is olvashatók lesznek, a legeslegjobb szövegek alkotóit és tanárukat pedig meghívjuk a november 22-i IMPRÓS FLESSBACK-re, amely a Tartuffe előadásához kapcsolódik.

Kérjük, hogy a műve(i)tek mellett tüntessétek fel a neveteket, e-mail címeteket, a tanárotok nevét és az ő elérhetőségét is! Az is megfelelő, ha a tanárotok küldi el nekünk a limerikeket.

A levél tárgya: 2015 – ŐSZI ISZAP

Beküldési cím: iram@orkenyszinhaz.hu

Beküldési határidő: 2015. november 6.