Jan Kott: Királyok

(részlet)

Shakespeare történelmi krónikái címként a királyok nevét viselik: János király, II. Richárd, IV., V. és VI. Henrik, III. Richárd. A János király kivételével, amely a XII. és a XIII. század fordulóján játszódik, Shakespeare krónikái a XIV. század végétől a XV. század utolsó éveiig ölelik fel az angol koronáért vívott harc történetét. Több mint százéves történelmi epopeia ez, mely az egyes királyok uralkodása szerint oszlik nagyobb fejezetekre. De ha az események sorrendjében, az uralkodók egymásutánjában olvassuk ezeket a fejezeteket, megdöbbenve látjuk, hogy Shakespeare számára a történelem egy helyben áll. Mindegyik fejezet ugyanazon a helyen kezdődik és végződik.

A nagy történelmi tragédiák mindegyike a trónért vagy a trón megszilárdításáért folyó harccal kezdődik, s mindegyik az uralkodó halálával és az új uralkodó megkoronázásával végződik. A törvényes uralkodó minden egyes krónikában hosszú láncként vonszolja maga után gaztetteinek láncolatát: eltaszította magától a feudális urakat, akik trónra segítették, előbb az ellenségeit gyilkolta le, azután hajdani szövetségeseit, kiirtotta az utódokat és trónkövetelőket. De nem sikerült mindet kiirtania. Visszatér a száműzetésből egy fiatal herceg, a meggyilkoltak fia, unokája vagy öccse, védelmébe veszi a megtiport jogot, köréje tömörülnek az eltaszított urak, az új rend és az igazságosság reményének megszemélyesítőjévé válik. De hiába, a hatalomhoz vezető úton minden további lépést gyilkosság, erőszak és hitszegés jelez. S amikor az új herceg végre a trón közelébe kerül, a gaztetteknek éppoly hosszú láncolatát húzza már maga után, mint az előző törvényes uralkodó. Mikor fejére teszi a koronát, éppúgy gyűlölik már, mint amazt. A kör lezárult.

Shakespeare számára a hatalmat a korona ábrázolja. A korona nehéz. Kézbe lehet venni, le lehet tépni a hadokló uralkodó fejéről, s a saját fejünkre tenni. Akkor király az ember. Csak akkor. De várni kell, míg a király meghal, vagy siettetni kell a halálát. Mindegyik történelmi krónikában négyen vagy öten néznek a haldokló uralkodó szemébe, kezének remegését lesve. Négyen vagy öten állnak lesben, de csak egy maradhat közülük életben. Mindegyikük másmilyen. Élő emberek, mert Shakespeare nagy író volt. Megjegyezzük az arcukat. De amikor az egyik fejezet végére érünk, s elővesszük a következőt, amikor Shakespeare történelmi krónikáit egyvégből olvassuk, egymás után, lassan összemosódik az uralkodók és a bitorlók arca. Még keresztneveik is azonosak. Mindig van köztük egy Richárd, egy Edwárd és egy Henrik.

A feudális történelem nagy lépcső, melyen szüntelenül vonul fölfelé a királyok menete. Minden egyes lépcsőfok közelebb visz a trónhoz. Még egy lépés, és lehull a korona. Föl lehet kapni.

Kerényi Grácia fordítása