iram@orkenyszinhaz.hu

 

BESZÉLGETÉS ZSIGMOND EMŐKÉVEL ÉS JÉGER ZSOMBORRAL


A drámairodalom tele van Oresztészről és/vagy Elektráról szóló történetekkel. Játszottatok-e valaha olyan darabban, amiben valamelyikük szerepel?

Jéger Zsombor: Egy Andromakhéban, amit Lukáts Andor rendezett, a Hírnököt játszottam.

Zsigmond Emőke: Én még soha.

Jéger Zsombor: A Színház- és Filmművészeti Egyetemen rengeteg ókori görög drámát olvastunk, pont Karsai György tanár úrnál, aki a próbaidőszak elején vendégünk volt az egyik próbán. Elmesélte nekünk az Átreidák történetét, akiknek a leszármazottai, illetve utolsó, életben maradt tagjai Oresztész és Elektra. Karsai tanár úr volt a szakdolgozatom témavezetője is, tehát az ő órájára elolvastam mindent. Meg is döbbentettek azok a véres történetek, amikkel tele van az ókori görög drámairodalom: brutalitás, bosszú, féltékenység, gyilkosságok, átok… Nagyon dús, nagyon mély témák, történetek.

Zsigmond Emőke: Nekem is fontos élményem volt Karsai tanár úrnál Euripidész Elektrájának elemzése. És amire még emlékszem, hogy épp itt, az Örkény Színházban láttam a Bocsárdi László rendezte Elektrát, amelynek alapja Euripidész és Szophoklész drámája volt. Hámori Gabi játszotta a főszerepet, Oresztészt Mácsai Pál, Klütaimnésztrát Pogány Judit alakította. Meghatározó emlék volt, ez volt az első darab, amit az Örkényben láttam. Kétszer is megnéztem.

Mikor tudtátok meg azt, hogy ezt a két emblematikus szerepet ti fogjátok játszani?

Jéger Zsombor: Megváltozott az eddigi, megszokott rendszer a színházban, és ezt az évadot már úgy kezdtük, hogy előre tudta mindenki, hogy melyik előadásban mit fog játszani. Tehát március végén már tudtunk ezekről a szerepekről.

Mindenki fejében él valamiféle Oresztész- és Elektra-kép. Sartre drámája a ti prekoncepciótokhoz képest mennyire más ez a két karakter?

Zsigmond Emőke: Elektra egy szigorú szabályok szerint felépített rendszer ellenlábasa. Igazi ellenzéki. Egyedül van, vár. Ez majdnem minden Elektra-feldolgozásban megtalálható. De persze a történet íve itt más. Szeretem azt, hogy Sartre ugyanolyan hangsúllyal – nem feltétlenül ugyanolyan hosszan – kibontja azt a részt, mielőtt ez a lány találkozna a testvérével, azt is, amikor találkoznak már, de Elektra nem tudja, hogy az a fiú, akivel beszélget, az Oresztész, illetve azt is, amikor már megtörtént a felismerés, és együtt döntik el, hogy gyilkolni fognak és együtt szembesülnek a gyilkosság utáni állapottal. A gyilkosság maga is eléggé speciális ebben a darabban, és a trauma feldolgozása is. Szép ívet jár be Elektra, és ennek az ívnek az összes stációját meg is mutatja pontosan a dráma.

Jéger Zsombor: Úgy érkeztem az olvasópróbára, hogy elolvastam a drámát, ráadásul úgy, hogy tudtam, a társulatból ki kit fog játszani. Telitalálat a szereposztás. Fodor Tamás meghívott vendég az előadásban. Ő alakítja a Pedagógust, aki felfedi Oresztésznek a származása titkát, és végig mellette van. Most dolgoztok először Fodor Tamással?

Zsigmond Emőke: Igen.

Jéger Zsombor: Én egy rádiójátékban dolgoztam már vele. Emlékszem, hogy a szövegkönyvnek nem voltak összetűzve a lapjai, és a köteg papír egy ponton, a felvétel alatt kiesett a kezemből. Persze elég hangos volt. Ő odafordult hozz ám, levette a szemüvegét, csak annyit mondott: Jól van, figyellek!

Zsigmond Emőke: És most mint a Pedagógus figyel téged továbbra is. Tamásnak egyébként van egy Elektra-feldolgozása. Több Elektra-drámából írta. Az elemzőpróbáknál sokszor szóba került az a változat is.

Az egzisztencialista filozófia egyik központi kérdése – ami lényeges szerephez jut a darabban is – az ember szabad akaratának léte, nem léte, a tettek utáni felelősségvállalás. Ezek a kérdéskörök hogyan jelennek meg a ti életetekben?

Zsigmond Emőke: Elemző típusú ember vagyok. Sokszor nem merek ösztönösen lépni, mert azon gondolkozom, hogy egy-egy döntésem mennyire öncélú, mennyire sérthet másokat, a környezetemet, vagy épp mennyire destruktív, ezért nekem mindenre több idő kell. Megfontolt vagyok, mások véleményét is ki szoktam kérni, és csak utána döntök. Ugyanakkor volt példa az életemben arra, hogy elég hamar tudtam, hogy mi a helyes döntés, és nem kell időt pazarolnom arra, hogy mérlegeljek minden körülményt. Kiskoromból emlékszem például egy esetre. Elmentünk az osztállyal két hétre Angliába. Anyám akart venni nekem egy pokrócot. Volt egy lila kockás és egy zöld kockás, csak a színükben voltak mások. Anyám mondta, hogy döntsd el, melyiket szeretnéd. Én pedig azonnal rávágtam, hogy válasszon ő helyettem. Anya nem dőlt be ennek, én pedig addig vacilláltam, hogy elsírtam magam. Végül a zöldet választottam, és a mai napig megvan az a pokróc. Nagyon nehéz dönteni, pedig ennek nem is volt tétje, de gyerekként másképp éli ezt meg az ember.

Jéger Zsombor: Én nagy szabadságot kaptam otthonról, nem voltak komoly kötöttségek. Sohasem azt csináltam, amit kellett volna. Így egyedül is maradtam sokszor, mert elvesztettem azt a csapatot, azt az iskolát, azokat az embereket, akik fontosak lehettek volna, mert azt gondoltam, hogy az a szabadság, hogy azt csinálok, amit akarok. Az én szabadságom jelenleg talán abban fogható meg, hogy akkor érzem magam szabadnak, hogy ahol és akikkel vagyok, abban a környezetben biztonságban érzem magam. Ez lehet adott esetben egy társulatban való létezés is. Azt nevezem szabadságnak, hogy amit teszek, azt igazul és tiszta szívvel tudom tenni. Pár évvel ezelőttig komolyan és tartósan be tudott szorítani egy-egy embernek a véleménye, reakciója – tartósan szenvedtem ettől. Mára már sokkal kevésbé vagyok mizantróp. Megértőbb, empatikusabb lettem. És ez ahhoz, hogy igazán szabadnak érezd magad, hozzátartozik. El kell fogadnod önmagadat. Ha biztonságra és nyugalomra vágysz, akkor meg kell teremtened magadnak. Nekem ezek fontos lépések voltak az életemben.

Mi az a néhány tulajdonság, ami megvan Oresztészben, Elektrában és bennetek is?

Jéger Zsombor: Szenvedélyes srác. Éretlen, de magabiztos is. Ugyanakkor bizonytalan. Szeretetéhes. Jó kis ambivalens dolgok!

Zsigmond Emőke: Elektra bizonytalan, de magabiztosságot sugároz. Hirtelenharagú. Sokszor én is lenyelek dolgokat, és egyszer csak egy apróságnál betelik a pohár, és akkor kijön minden feszültség. A szeretetéhség is megvan, igen.

Jéger Zsombor: A hübrisz is lényeges mindegyik karakternél. Illetve az is meghatározó, hogy Oresztész a magabiztosság mellett nyitott a környezetére, figyel, reagál rá. Jó értelembe véve sodródik.

Hegymegi Mátéval, mint rendezővel most dolgoztatok először. Milyen tapasztalatokat szereztetek a próbaidőszak alatt?

Zsigmond Emőke: Az egyetemen egy évvel fölöttem járt Máté. Dolgoztunk együtt egy vizsgában. A mi utcánk című Tarr Sándor-kötet novelláiból készült előadásban, amit az ő osztályfőnöke, Horváth Csaba rendezett. Utána pedig több Forte Társulatos előadásban is szerepeltünk együtt, de mint rendező-színész páros most dolgoztunk először.

Jéger Zsombor: Máté tele van energiával, karizmatikus személyiség, ugyanakkor rendkívül érzékeny is. Kristálytiszta gondolatai vannak. Jól kommunikál, egyenes, tiszta. Ami nekem, mint színésznek mindennél fontosabb, mert csak így tudok megbízni egy rendezőben. Az a formai világ, amit képvisel, nem volt teljesen ismeretlen számomra. Dolgoztam már például az egyik volt osztálytársával, Soós Attilával. Inkább az tartott nekem hosszabb ideig, hogy az ebben a nyelvben működő színpadi kommunikációt megértsem és megszokjam. Ez a folyamat nekem nem volt egyszerű. Láttam, hogy Emő és Máté – mivel számtalan közös munka áll már mögöttük – sokkal könnyebben hangolódtak egymásra, előrébb tartottak mint én. Én később érkeztem meg ebbe, inkább figyeltem az elején, az impulzusokat próbáltam összeszedni, és néha olyan kicsinek éreztem magam mint egy ceruzahegy. De azt hiszem, most már közelebb vagyok ahhoz, hogy úgy kommunikáljak ezzel a formával a színpadon, amiben biztonságosan érzem magam.

Zsigmond Emőke: Nehéz az arányokat belőni. Számomra pedig épp az jelenti a nehézséget, hogy túl hamar rögzítek, és utána pedig arra kell törekednem, hogy ami már úgy tűnik, hogy megvan – pedig az még csak a forma –, azt hogyan töltsem meg tartalommal, vagy adott esetben, hogyan tegyem természetessé. És ebben Máté igazán nagy segítségemre volt.

Kálmán Eszter jelmeztervezővel ez már neked, Emőke nem az első munkád, viszont Fekete Anna díszlettervezővel mindkettőtöknek ez az első előadása – úgy tudom.

Zsigmond Emőke: Remek ötlet, hogy Elektra egy tréningben jelenik meg. Nincs hangsúlyozva a nemisége, ellene megy az összes többi jelmeznek. Utána pedig egy fontos dramaturgiai ponton egy teljesen másik ruhában jelenik meg.

Jéger Zsombor: Igen, nagyon jól kódolt az előadás látvány- és színvilága. Egyedül Oresztész van az elején fehérben, a Pedagógus szürke ruhát visel, mindenki más pedig feketét. És Elektrára is rákerül azon a bizonyos ponton, amit Emő említett, egy hófehér ruha – a reménysugár.

Zsigmond Emőke: Amikor átöltözöm, utána jó cipelni jelenetről jelenetre az új ruhát, az uszályát, abszolút illeszkedik Elektrához, vagyis a történetben betöltött szerepéhez.

Jéger Zsombor: Fekete Anna díszlettervezővel találkoztam már a Pinceszínház-beli Andromakhé előadásban. Oda is egy letisztult világú teret tervezett. A legyekben a Stúdió sötét, fekete falai közé bekerültek az ugyanolyan nyomasztó fekete dobozok. Úgy éreztem magam, mint amikor Oresztész megérkezik Argoszba: minden fullasztó, kopár. A díszlet is teljes mértékben passzol a darab légköréhez, mondanivalójához.

Zsigmond Emőke: Amikor bekerült a díszlet, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek, aki legót kapott. Elkezdtem a dobozokkal játszani. Kíváncsi voltam, hogy melyikből mit lehet összerakni, hogyan működnek, hogyan lehet forgatni őket, vagy épp be- és fölmászni rájuk. Olyan volt nekem mint egy játszótér, tényleg.

A zenének is meghatározó szerepe van az előadásban. Hogyan segít benneteket az a zenei világ, amit Tarr Bernadett komponált?

Zsigmond Emőke: Oratórium-jellegű zenei világunk van, ami ugyanolyan szerves része az előadásnak mint a szöveg, a látvány, a színészi játék.

Jéger Zsombor: Színészként is szeretem az élő zenét a színpadon. Jelen esetben valóban egy plusz réteget jelent az előadásban. Elegáns, letisztult, kecses.

Zsigmond Emőke: És nyomasztó, de épp annyira, amennyire az anyag megköveteli. Valamint nemcsak atmoszféra-teremtő, hanem a zene képviseli a népet, a legyeket. Konkrét szereplők is a zenén keresztül jelennek meg.

Top