ELEKTRA ÉS ORESZTÉSZ ALAKJA A DRÁMAIRODALOMBAN

Az ókori görög drámaírók közül Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész, a magyar reneszánszban Bornemissza Péter, a felvilágosodás korában Voltaire és az olasz Alfieri, a századfordulón a szimbolista Hofmannsthal, a harmincas években az amerikai O’Neill, s ahogy már korábban említettük a negyvenes években Sartre is feldolgozták Élektra és Oresztész történetét, amely koronként könnyen adaptálható irodalmi téma. Hogyan lehetséges az tehát, amit Rónay György a következőképpen fogalmaz meg: „Élektra a korok tükrében: ez nemcsak Élektra története, hanem a tükröző koroké is; vagy pontosabban: az „örök” Élektra minden egyes változata a maga módján a maga korát tükrözi”?

A válasz az Átreidák, vagy ha még korábbra visszamegyünk, a Pelopidák átkában rejlik. Testvérharcok, megcsalások, gyermekáldozatok, gyilkosságok sorozata száll generációról generációra. Mindenesetre a görög mitológiában törvényszerű, hogy ha emberpár olt ki életet, azt csakis emberpár bosszulhatja meg. Oresztész és Élektra együtt ölik meg (de legalábbis együtt tervezik el a gyilkosságot) anyjukat, Klütaimnésztra királynét és szeretőjét, Aigiszthoszt, mert azok megölték Élektra és Oresztész apját, a Trójából győztesen hazaérő Agamemnón királyt. Az Átreidák átka beteljesül, ami már négy generációra visszamenőleg bűntettet követel.

Az Oresztész-Élektra mítoszváltozatok egy részében fontos szerepe van az Erinnüszöknek, akik a bosszúállás istennői. A rokongyilkosságot, a vérontást, a jogtalan erőszakot büntetik: áldozatukat kérlelhetetlenül üldözik és az őrületbe kergetik.

AISZKHÜLOSZ: Oreszteia (drámatrilógia – Agamemnón, Áldozatvivők, Eumeniszek)
SZOPHOKLÉSZ: Elektra
EURIPIDÉSZ: Elektra
EURIPIDÉSZ: Oresztész
BORNEMISSZA PÉTER: Tragoedia magyar nyelven az Sophocles Electrájából
VOLTAIRE: Oresztész
ALFIERI: Oresztész
HOFMANNSTHAL: Elektra
O’NEILL: Amerikai Elektra
GIRODOUX: Elektra
SARTRE: A legyek
GYURKÓ LÁSZLÓ: Szerelmem, Elektra

Elektra és Orestes, ókori szobormű Menelaos görög szobrásztól