iram@orkenyszinhaz.hu

 

SARTRE ÉS A LEGYEK


Jean-Paul Sartre (1905-1980) 1964-ben visszautasította a Nobel-díjat, mert „egy író nem engedheti meg magának, hogy intézményesítsék”, illetve azért is, mert maga a díj – véleménye szerint – a keleti és nyugati blokk elválasztásának eszközeként szolgált a ’60-as években. Igaz, az irodalmi Nobel-díjjal nem kizárólag nyugati szerzőket tüntettek ki, Sartre mégis úgy érezte, bizonyos fokig a nyugati írók kisajátítását fejezte ki az elismerés. A francia író, irodalomkritikus, filozófus, politikai aktivista a 20. század egyik meghatározó alakja volt. 1943-ban jelent meg főműve, a Lét és a semmi, amit az egzisztencialista filozófia kiindulópontjának tekintenek. Fő tétele, hogy az egzisztencia megelőzi az esszenciát”, tehát az ember először létezik, azután pedig definiálja, majd választja magát, és döntéseivel teszi magát azzá, aki. A szabad döntések eredményezik a szabad, önmagát alakító embert. Ez a gondolatmotívum jelenik meg A legyek című drámában is, melyet ugyancsak 1943-ban, Franciaország német megszállásának idején írt. Ókori mítoszhoz, Élektra és Oresztész történetéhez nyúlt Sartre, mert vallotta, hogy a görög mitológián keresztül lehet a legjobban beszélni a máról.

Sartre irodalmi alkotásai nem választhatók el filozófiai munkáitól, mindkettő mögött ugyanaz a gondolati rendszer mozog. Így van ez A legyek esetében is, amely a jelen társadalmi, politikai, filozófiai és kulturális áramlatainak és az azokban rejlő aktuális problémafelvetéseknek több ponton is megfeleltethető.

Az irodalmi és a filozófiai alkotások erősítik és támogatják egymást az író életművében. Ebben az alkotásban is legitim módon jelenik meg egy-egy filozófiai probléma, amelynek adekvát kibontása is megtörténik, nagyon is színpadképesen. A drámában a bűn és a szabad akarat szituációkhoz kötöttsége, illetve a szituációkban történő kibontása nagyon izgalmas feladat elé állítja a mindenkori színházi alkotókat. Egy egész népet fogva tart a kollektív bűntudat egy olyan bűn miatt, amit nem is ők követtek el. Rettegésben élnek, a szabadgondolkodás és a tolerancia tiltott dolgok. Bárki, bármikor megfélemlíthető. Mindezek mögött a zsarnoki hatalom áll. A szabadság, a saját döntések, valamint ez utóbbi következményei, és a velük való szembenézés veszélyes terep. Pláne, ha valaki saját magával és tetteivel néz szembe… Oresztész pedig önmagát választja, dönt és cselekszik: gyilkol és feloldoz.

Mindez Argoszban történik, régen, de mintha a mi jelenünkben történne. Így a didakszis veszélyét elkerülve lehet beszélni nagyon is aktuális kérdésekről, megőrizve Sartre szellemi örökségét.

Top