iram@orkenyszinhaz.hu

 

GORDON W. ALLPORT

AZ ELŐÍTÉLET


Ami földhözragadt, tevékenységeim színpadához láncolt valómat illeti, bevallhatom, hogy nagyon is érzem az embereket megosztó nemzeti és egyéni különbségeket… Őszintén szólva nem vagyok egyéb egy előítélet-nyalábnál, mely szerető és utálkozó érzések szövevénye. Valójában rokonszenvek, részvétlenség és ellenszenvek rabja vagyok.

Charles Lamb

Egy fehér gépkocsivezető Rhodesiában tétlenül lődörgő bennszülöttek mellett hajtott el, és közben ezt mormolta magában: „lusta barmok.” Néhány órával később más bennszülötteket látott, akik ritmikus munkadalt énekelve mázsás gabonazsákokat hordtak egy teherautóra. „Vadak – dörmögte magában –, mit is várhat az ember tőlük?”

Az egyik nyugat-indiai szigeten egy időben szokásban volt, hogy ha a bennszülöttek megláttak egy utcán arra járó amerikait, tüntetően befogták az orrukat. Angliában a második világháború alatt ez a szólás járta: „Pusztán az a baj az amikkal, hogy túl sokat keresnek, túl sokat törődnek a szexszel, meg az, hogy itt lebzselnek.”

A lengyelek gyakran „csúszómászóknak” nevezték az ukránokat, hogy kifejezésre juttathassák megvetésüket ezzel a csoporttal szemben, melyet hálátlan, bosszúálló, ravasz és árulásra kész népségnek tartottak. Ugyanakkor a németek keleti szomszédjukat, „lengyel marháknak” nevezték. A lengyelek a „porosz disznó” kifejezéssel vágtak vissza, ez a sértés a németek feltételezett faragatlanságára és becstelenségére vonatkozott.

Dél-Afrikában az angolok állítólag a búrok ellen vannak, mindkét csoport szemben áll a zsidókkal, mind a három csoport gyűlöli az indiaiakat, de mind a négy csoport egységes az őshonos afrikai lakossággal szemben.

Egy magas rangú római katolikus pap egyszer Bostonban, a város egyik elhagyatott külvárosi útján hajtatott. Meglátva egy halálra fáradt néger kisfiút, a főpap megállíttatta a kocsiját, és felvette a gyermeket. A gyerek a kocsi hátsó ülésére, a főpap mellé ült be, aki, hogy beszélgetésbe elegyedjen vele, megkérdezte: „Kisfiam, te katolikus vagy?” Mire a gyermek a félelemtől halálra válva ezt válaszolta: „Nem, uram, éppen elég nekem, hogy színes bőrű vagyok, minek növeljem a bajt.”

Magyarországon az a szólás járta, hogy „az számít antiszemitának, aki az abszolút szükséges mértéken felül is gyűlöli a zsidókat.”

Nincs a világnak olyan sarka, ahol a csoportok közötti gúnyolódás ne fordulna elő. A saját kultúránk rabja lévén, egyikünk sem más, mint előítélet-nyaláb, akárcsak Charles Lamb.

Csepeli György fordítása. Osiris Kiadó, 1999.

Top