Fotó: Harmath Artemisz
LÓT - SZODOMÁBAN KÖVÉREBB A FŰ
ONLINE MŰSORFÜZET
Befogadás és kirekesztés, az átmeneti beilleszkedés sikere és az örök idegenség megtapasztalása, ezt a tárgyat jártam körül tavaly április óta. Napjainkban. A hőse Lót, a konzervgyáros, aki Szodomában él, ahol nincs összesen tíz igaz ember. Lót joviális, magabiztos, tisztelettudó, megegyezéspárti polgár kibillen kényelmi helyzetéből. Jól élünk, megvagyunk. Megingathatatlanul, látszólag.
Részlet Térey János naplójából
A LÓT-TÖRTÉNET
…Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk…
ÁBRAHÁM KÖZBENJÁRÁSA
…Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom…
A MOÁBITÁK ÉS AMMONITÁK EREDETE
…Lót mindkét lánya fogant apjától…
TEREMTÉS KÖNYVE →
Søren Kierkegaard: Ábrahám dicsérete
Senki nem merülhet feledésbe, aki e világon kiváló volt; azonban mindenki a maga módján volt nagy, annak nagysága szerint, akit szeretett. Hiszen aki önmagát szerette, az önmagában vált naggyá, és aki másokat szeretett, az az odaadásban volt nagy, aki azonban Istent szerette, az mindenkinél nagyobb volt. Mindenkit megőrizhet az emlékezet, de mindenki aszerint vált naggyá, amit várt. Van, aki arra várt, ami lehetséges, van, aki arra, ami örök; aki azonban a lehetetlent várta, az mindenkinél nagyobb volt. Mindenkit megőriz az emlékezet, de mindenki ahhoz képest vált naggyá, amivel viaskodott. Hiszen aki a világgal viaskodott, a világ legyőzése által vált naggyá, és aki önmagával viaskodott, az önmaga legyőzése által; aki azonban Istennel viaskodott, az mindenkinél nagyobb lett. (…) [Ábrahám] harcolt azzal az agyafúrt hatalommal, mely minden elképzelhetőt kieszel, azzal az éber ellenséggel, ki soha nem alszik, azzal a vénemberrel, aki mindent túlél – harcolt az idővel, és megőrizte a hitet.
Félelem és reszketés, Rácz Péter fordítása
Idősebb Jan Brueghel: Lót és lányai. 1595 körül. München, Alte Pinakothek
Kovalik Balázs
Brueghel Szodoma és Gomorra pusztulását ábrázoló képe előtt állva a müncheni Pinakothékában azon tűnődtem, mit csinál Lót és két lánya a bal alsó sarokban meztelenül? A hittanórán csak addig mesélték a történetet, hogy Lót felesége, nem tudván kíváncsiságát legyőzni, az isteni parancsolat ellenére hátrafordult és sóbálvánnyá változott. De hogy a lányok ezt követően apjukkal bujálkodtak és teherbe is estek tőle, ez eddig valahogy elkerülte a figyelmem. Nem maga a vérfertőző paráznaság, hanem Lót történetének bonyolultsága és morális ellentmondásossága érlelte a gondolatot, hogy talán aktuális színpadi szöveggé formálódhatna ez a tulajdonképpen shakespeare-i dráma.
János nem mondott rögtön igent a megírásra. Jó néhány hétig gondolkodott, hogy megtalálja-e a témában önmagát, azt, ami érdekli, amiről beszélni tudna benne. Végül megszületett egy első változat, egy anyag, amely még formálásra várt, amikor János sietve eltávozott. Miközben munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy színpadra alkalmazzuk írását, folyamatosan érzem, nem szakadt meg köztünk a beszélgetés mégsem, soraiból válaszol, ha kérdésünk van.
„Az érdekel, élvezi-e Isten
a csetlést meg a botlást a célegyenesben.”
Térey János: Hogyan mozgat hátra és előre
Tizenhat éve fordítottam először színház számára, én onnan datálom a kapcsolatunkat. (…) 2002-ben Mácsai Pál keresett meg, hogy Kovalik Balázs számára fordítsam le a Borisz Godunovot, én meg pont akkor fejeztem be a Paulus című verses regényemet puskini mintákat követve. Mivel a Borisz Godunov is Puskin, nem sokat gondolkoztam. Ugyanakkor megfogalmazódott bennem egy színdarab ötlete, Wagner nyomán, Az istenek alkonyából szerettem volna mai történetet írni. Attól kezdve egymásnak adták a kilincset nálam rendezők és színészek. (…)
A színházból annyit tanultam, hogy nincs olyan: én akarok valamit, még olyan se nagyon van, hogy valamit szeretnék. Ha egy rendezőnek szüksége van rám, meg fog keresni.
László Pál beszélgetése Térey Jánossal
Forrás: >>> 24.hu, 2018. 06. 08.
Fotó: Harmath Artemisz
Az ember tudja, hogy miért az üzlet,
S miért nem az ipari alpinizmus.
Miért van üvegtornya, s mért nem ő
Kúszik az imbolygó sodronykötélen.
TÉREY JÁNOS: KÉTFÉLE SÖTÉT →
Lót története a büntetés-történetek közé tartozik. A történetekben a nép mindig megpróbál különböző módokon ellenszegülni a prófétáknak. Fontos kiemelni, hogy a szándék mindig ugyanaz, nevezetesen a próféta üzenetének elutasítása.
LÓT
Nem voltunk Urban elég uriak,
Nem voltunk Háránban igazi hárániak,
Én csak próbáltam egy helyben állni,
De kinéztek minket innen is és onnan is,
És méterenként megfigyeltek. Láttam: megfigyelnek!
Ha prédikálok, ellöknek és megtaposnak, lehazugoznak!
Nem voltunk Kánaánban valódi kánaániak,
Sem Alsó-Egyiptomban eléggé alvégiek,
Sem Gomorrában eléggé gomorraiak,
Így aztán nem lettünk kellően szodomaiak Szodomában sem.
Mennyire kéne paráznának lennem,
Hogy a koszos mércéjüknek megfeleljek?
Nincsen „törvény”, csak amit ők közfelkiáltással jónak tartanak.
Nincs „rend”, csak a szájuk íze szerint.
Nem a kiterjedésünkön múlik a jókedvünk,
De valahány négyzetméter nekem is kell.
Családom van, őmiattuk muszáj, ez csak világos.
A városnak nem tesz jót ez a háborítatlan jólét,
Unalmukban rákapnak minden perverzióra.
Jó dolgukban nem tudják, hogy mit találjanak ki.
Várjam ki, amíg fölrobbantják alattam a kocsimat?
Még egy perc, és megfulladok itt.
részlet a darabból
A KÖVET
Nemrég beszéltem K. úrral egy idegen hatalom követéről. X úr kormányának bizonyos megbízását teljesítette országunkban, és visszatérése után – mint arról sajnálattal értesültünk – szigorú megrovásban részesült, habár nagy sikerrel tért vissza. „Azt vetették a szemére, hogy megbízásainak teljesítése közben túlzottan közel került hozzánk, az ellenséghez” – mondtam én. „Gondolja, hogy ilyen magatartás nélkül is sikere lett volna?” „Biztosan nem – mondta K úr –, jókat kellett ennie, hogy az ellenségeivel tárgyalni tudjon, bűnözőknek kellett hízelegnie, és mulatnia kellett a saját országán ahhoz, hogy elérhesse a céljait.” „Akkor tehát helyesen cselekedett?” – kérdeztem. „Igen, természetesen” – válaszolta K. úr zavartan. Ezután K. úr szeretett volna elbúcsúzni tőlem. De ingujjánál fogva visszatartottam. „Mégis miért fogadták megvetéssel, amikor visszatért? – kiáltottam felháborodottan. „Biztosan azért, mert hozzászokott a jó ételekhez, folytatta az érintkezést a bűnözőkkel, és elbizonytalanodott az ítéleteiben – mondta K. úr közömbösen –, és ezért meg kellett róniuk őt.” „És ön szerint helyesen cselekedtek?” – kérdeztem megrökönyödve. – „Igen, természetesen; hogy kellett volna másképp cselekedniük?” – mondta K. úr. „Megvolt a szükséges bátorsága és érdeme ahhoz, hogy elvállaljon egy veszélyes feladatot. S ebbe aztán belepusztult. Az eltemetése helyett talán a szabadban kellett volna hagyni elrohadni, és elviselni a bűzt?”
Bertolt Brecht: KEUNER ÚR TÖRTÉNETEI
fordította Weiss János
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2000.
TÉREY JÁNOS
DAL A NAGY PÁNRÓL
„Nagy Pán, a határaidat rázza
Ez a döbbenetes menekültoszlop. […]
Pályaudvarodon jövevények hálnak.
Biccentesz, és hátat fordítasz
Ennek a vándorló nyomorúságnak;
Bár a magad módján ugyanúgy
»Megélhetési nomád« vagy,
Mint ők, a szavad járása szerint. […]
S paravánod, az őszies ország?
Naggyá lesz, vagy végül az is egymaga marad.
Haragtartás. És semmi bársonyosság.
Eléldegél, nem áll ellent urainak —
Válságban, vészben otthonos.”
(részlet)
Egy magas rangú római katolikus pap egyszer Bostonban, a város egyik elhagyatott külvárosi útján hajtatott. Meglátva egy halálra fáradt néger kisfiút, a főpap megállíttatta a kocsiját, és felvette a gyermeket. A gyerek a kocsi hátsó ülésére, a főpap mellé ült be, aki, hogy beszélgetésbe elegyedjen vele, megkérdezte: „Kisfiam, te katolikus vagy?” Mire a gyermek a félelemtől halálra válva ezt válaszolta: „Nem, uram, éppen elég nekem, hogy színes bőrű vagyok, minek növeljem a bajt.”
A társadalmi világ csoportok szerint történő észlelése, az egyén saját csoportjával való azonosulása elmélyíti az azonosságtudatot, biztonságérzetet nyújt, és lehetővé teszi a társadalomban való gyors, értelmesnek tűnő eligazodást…
A saját csoportot túlértékelő, a másik csoportot alulértékelő etnocentrizmus bázisán sztereotípiák, előítéletek, nézetrendszerek és ideológiák jelennek meg…
