iram@orkenyszinhaz.hu

 

A LÓT-TÖRTÉNET RECEPCIÓJA A BIBLIÁN
KÍVÜLI SZÖVEGEKBEN


A Szodomára és Gomorrára való utalások a Biblián kívül más szövegekben is megjelennek. Ezek közül vannak olyanok, melyekben az egész történet megtalálható kisebb-nagyobb eltérésekkel, illetve olyanok, melyek különböző interpretációkat nyújtanak bizonyos kérdésekben.

 

Egyes források meglehetősen negatívan vélekednek Lótról. Az Aggadában például azt olvashatjuk, hogy Lót Ábrahámtól való különválása Istentől való különválását is jelképezi. A Szodomába való költözésének oka így a buja vágyaiban keresendő, amik az uzsoráskodáshoz vezetik. Néhány forrás szerint továbbá Lótot a szodomaiak bíróságuk fejének választották, mivel rosszabb volt mind az öt bírónál. Ugyancsak negatív képet mutat Alexandriai Philón is (Quaestiones et solutiones in Genesin 4,54), aki Lót megmentését csupán Ábrahám érdemének tulajdonítja. Ugyanezt a véleményt osztja Origenész és a Jubileumok könyve. De nem csak ez az egyetlen érv Lót ellen. Alexandriai Philón szerint például Lót bizonytalan és határozatlan, a Pesiqta Rabbatiban Lóttal példálóznak mint rossz ember, a Tanhuma Midrásban pedig azt olvashatjuk, hogy Lót azért választotta Szodomát lakóhelyéül, hogy úgy cselekedhessen, mint az ott élők.

 

A sok negatív felfogás mellett azonban vannak olyanok is, akik Lótot igaz embernek tartják. Erre az egyik legjobb példa magában a Bibliában található (Ter 18.23), ahol Ábrahám Lótot az igazak közé sorolja, és erre a „cadiq” szót használja.

Josephus Flavius A zsidók története című könyvében azt írja, hogy Lót Ábrahámtól tanulta meg a vendégszeretetet, ami azt jelentette, hogy a fogadó védelmet nyújt a vendégnek a külső világ elől. Lót megmentésének oka is ebben rejlik, ugyanis életét veszélyeztetve próbálta megmenteni vendégeit a szodomaiakkal szemben. A Pirqe de-Rabbi Eliezer Lótot bölcsnek mutatja be, mivel Ábrahámhoz szegődött, és tanult az ő jó cselekedeteiből. Ez a felfogás a korai keresztény forrásokban is fellelhető.

A muzulmán kommentárok rengeteg különös bűnt tulajdonítanak Lót népének. Ilyen például a Tafsir al-Kisa’i-ban található tapsolás, harcosmadarak felsorakoztatása, fogpiszkálókkal való játszás, kutya- és kakasviadalok rendezése, gyülekezetben való szellentés. Mivel ezek a bűnök nincsenek megnevezve a Koránban, eredetük és pontos történelmi jelentőségük további kérdést vet fel. A városlakók következő visszatérő bűne a bálványimádás, melyet saját királyuk is támogatott egy külön erre a célra építtetett templommal, illetve az Istenben való hit hiánya. A harmadik fontos kategória az idegenek és más emberek ellen elkövetett bűnök. Ilyen például a csalás, a kődobálás az utazókra, a saját gyümölcsöskertjük elfalazása az utasok tekintetei elől, úti rablás vagy az utak elvágása. Az eddig felsoroltak azonban mind elhalványulnak egy következő bűn mellett, melyet a kommentátorok a legfontosabbként határoznak meg. Ez a bűn a férfiak férfiakhoz való közeledése hátulról, mely azonos neműek szexuális közösülését jelenti. A bűnre mindenhol úgy hivatkoznak, mint amelyet a városlakók „fedeztek fel”, és melyet még senki sem követett el előttük. Több forrás azt is hozzáteszi, hogy ezt a bűnt csak az idegenekkel követték el. Az idegengyűlölet és az erőszak így itt is fontos elemét képezi a történetnek.

Lót története a büntetés-történetek közé tartozik. A történetekben a nép mindig megpróbál különböző módokon ellenszegülni a prófétáknak. Fontos kiemelni, hogy a szándék mindig ugyanaz, nevezetesen a próféta üzenetének elutasítása. Ez még szembetűnőbb, ha Lót történetét összehasonlítjuk Salih próféta történetével, hiszen vele kapcsolatban találjuk a legtöbb említést Lótra vonatkozóan. Saliht Isten Thamud népéhez küldte. A próféta megkérte a városlakókat, hogy vigyázzanak tevéjére, és engedjék meg, hogy szabadon ihasson. A nép azonban nem hitt Salih üzenetében, és nem tartották meg kérését, így a tevét levágták. Mivel a lakosok elutasították a prófétát és üzenetét, Isten elpusztította a várost. Habár ebben a történetben a bűn a teve megölése volt, mégsem értelmezi senki úgy, hogy Isten ezért pusztította volna el a várost, illetve senki nem ítélne halálra egy tevegyilkost a szövegre hivatkozva. Thamud városának bűne a próféta üzenetének elutasítása volt. Ez az általános üzenet vonható le Lót történetéből is. A büntetés-történetekben a nép elpusztításának oka tehát mindig a hitetlenség és prófétájuk elutasítása.

Kovács Arnold: Lót története a Bibliában (részletek)

Forrás: >>> Keresztény Szó 

Top