90. zsoltár
Mózesnek, az Isten emberének imádsága
(részlet)
.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!
Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.
Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!
Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.
Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.
Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!
Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.
Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.
A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.
Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?
Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
Top