iram@orkenyszinhaz.hu

 

90. zsoltár

Mózesnek, az Isten emberének imádsága

(részlet)


.

Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!

Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárásnyi idő éjjel.

Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk.

Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

Top