iram@orkenyszinhaz.hu

 

A „LŐPOROS ÖSSZEESKÜVÉS”


A hatalom állandóságának és a töretlen dinasztikus utódlásnak a víziójával Shakespeare nemcsak a királyt akarta meghódítani. Néhány hónappal korábban az egész országot megrázta egy idejében leleplezett merényletkísérlet. A merénylet Jakab királyt és családját, az udvart és gyakorlatilag a birodalom teljes politikai vezetését megsemmisíthette volna. 1605. november 4-én, azelőtti éjjel, hogy Jakab a soron következő parlamenti ülésszakot személyesen megnyitotta volna, a Korona emberei, akiket néhány nappal korábban névtelen levélben figyelmeztettek, a Parlament épülete alatti pincében letartóztatták Guy Fawkest. A pincében többhordónyi puskaport és vasrudat halmoztak fel, a robbanóanyagot tüzelő- és épületfa-rakományok takarták. Az órával, gyújtóssal és gyújtózsinórral felszerelkezett Fawkes az egész parlamentet a levegőbe akarta röpíteni egy maroknyi összeesküvő megbízásából, akik Jakabnak a római katolikusok iránti tolerancia kérdésében tanúsított makacs ellenállásán keseredtek el. A kegyetlen kínzások eredményeképp Fawkes elárulta a társak nevét, akik a teljes kormány felrobbantását kitervelték. Az összeesküvőket elkapták. Felakasztásuk után – míg még volt bennük élet – leemelték őket a bitóról, hasukat felnyitották, és testüket négyfelé vágták.

A Királyi Társulat más színtársulatok mellett erősen törhette a fejét, mivel kellene ebben az időben a londoni közönség és az udvar elé állnia. A Macbethben Shakespeare olyan darabot alkotott, ami a kollektív megnyugtatás rituáléjaként is működhetett. A tizenegyedik századi skót események színre vitele – a király meggyilkolása, a rend és az illem összeomlása, a küzdelem, hogy a birodalmat az árulók véres kezéből kiragadják – mind azt a célt szolgálta, hogy a tizenhetedik századi néző a katasztrófának és utána a rend győzelmes helyreállításának szimbolikus példázatával szembesüljön.

Stephen Greenblatt: A király megbabonázása

Fordította G. István László

Top