GESZTI PÁL: EGY DRÁMA ÉLETRAJZA


“A Pesti Színházban megkezdődtek Örkény István Macskajáték című tragikomédiájának próbái.” Legtöbb színházi riportunkat valóban így szoktuk indítani.

Ha most megfordítjuk a sorrendet, szándékos. Mert amíg eljutottunk a próbáig… (s amíg a darab eljutott oda) – az alighanem érdekes történet.

Egy Székely Gábor nevű negyedéves színházi rendező szakos főiskolás utolsó tanulmányi esztendejében, egyesztendős kurzuson filmrendezési alapelemeket “hallgat” Makk Károly főiskolai tanárnál. Makk tanár úr egy forgatókönyvön dolgozik: Örkény Macskajáték-ját akarja filmre vinni. Tóth Jánossal, az operatőrrel heteket, hónapokat töltenek az anyaggal. Közben Székely Gábor is sokszor jelen van, részt vesz, gondolkodik, beszélget lehetséges megoldásokról.

Aztán a dolog “elpeng”, elhalványul, lelassul. Székely Gábor végez, diplomázik, s rendezőként Szolnokra kerül. Megrendezi Örkény Tóték-ját. Az író és a fiatal rendező többször találkoztak, Székely Gábor az Örkény-művek kéziratos “első letétjeinek” rendszeres olvasója lett.

Ez idő tájt kezdte Gyurkó László a 25. Színház szervezését, a program tervezését. “Nekem kell ez a Macskajáték” – állított be Örkényékhez. – “Be akarom mutatni…”

(Örkény a saját akkori válaszáról: – Azt feleltem Gyurkónak, hogy ebből nem lehet darabot csinálni. Tiszta epika – véltem. – Nem – felelte erre Gyurkó. – Megoldható. – És megoldotta. Egy hét múlva elhozta a Macskajáték színpadi változatát, egy oratóriumszerű feldolgozást. Gyurkó Laci új színházának csupa fiatal tagja lett, ő maga kénytelen volt fájó szívvel ugyan, de visszalépni a bemutatás szándékától. Ekkor jutott eszembe régebbi ígéretem: Székely Gábornak tartozom egy kézirattal. Új darabom, a Pisti, ekkor már a Vígszínháznál volt, a Macskajáték-ot tehát odaadtam Székelynek. Elolvasta, és azt mondta: – Ez remek, nagyszerű, minden. Mindössze egyetlen kérésem van: írjál ebből nekem egy darabot.)

Nincs iszonyatosabb munka, mint amikor egy író ott ül egy üres papír előtt, és valamit, ami már végleges, aminek befejezettsége és szerves, megoldott teljessége az író agyában vita nélküli valóság – most át kell alakítani. Új dimenziókba helyezni valamit – a két kiterjedés helyett háromban gondolkozni. Minél inkább akarja az író, annál lehetetlenebbnek látszik a feladat…

A szolnoki ősbemutató – Székely Gábor rendezésében – országos sikert aratott. Három nappal később a Vígszínház műsorára tűzte a darabot: ez lesz a Pesti Színház következő premierje.

(1971)

Top