iram@orkenyszinhaz.hu

PATIKA

ONLINE MŰSORFÜZET

Szép Ernő: Ennui

Futnék, kapkodnék
Egy eltünt kéz után
Amely felé nem nyúltam,
Elnémult dal után
Melyet meg nem tanúltam,
Úszó fátyol után,
Mely szélben meglegyintett,
A legyező után,
Mely szétnyílt, egyet intett,
S összecsukódott

(1924)

PATIKUSNÉ:

Hol lenne boldogság? Itt? Ez a lepra patika is teli van orvossággal. Csupa betegség, csupa nyavalya. Ez a szag itten. Mindig a halál jut eszembe. Nem szabadna gyógyszertárt se látni, hogy boldogok lehessünk. Pedig mindenütt a világon van patika, nem igaz? Nem lehet elmenekülni.

POSTAMESTERNÉ:

Meséljen, adjon le pletykákat a társaságból. Jaj, meséljen színházakról! Hogy néz ki a Csortos élőben, kövér, mi? Jaj, imádom a színpadot! Mindig készülök Pestre. Csak az uram nem akar jönni soha. Pest, jaj, én repülnék, repülnék, mint egy madár, egyszer csak sss…

KATI:

Hát az úgy volt, hogy most húsvét után átküldtek takarítani a kaszinóba. Ott volt a patikus úr, a jegyző úr, a postamester úr, Borgida úr, meg a tanító úr, hát a kártyások. Söprögettem, és akkor a postamester úr odavágta a kártyát, és kiabálni kezdett, hogy hangosan söpörtem. Én. És hogy tudom-e, hogy mennyi sok pénzt vesztett miattam. Erre rákezdett mind, hogy szégyelljem magam, és én nagyon szégyelltem magam, pedig igazán halkan söpörtem.

KÁLMÁN:

Én nem tudom, én az egész világtól megkérdezném, hogy hát mi az én életem, hogy hát mit csináljak? Nagyságos asszony, jaj, én úgy vágyom valami nagy szerelemre. És milyen, effektíve prózai az élet. Milyen nyomorultul teltek el legszebb napjaim és éjszakáim – évek. Azok a szeles, őszi esték, mikor az ember magára van hagyva Pesten, és egyedül van az ember a világon, hiába tagja az ember a Gyógyszerészsegédek Országos Szövetségének!

POSTAMESTER:

A postán várni kell! Mindenki vár a postán! Az egész világ! Várjatok! Ott áll a pórnép kívül! Az ablak előtt! És bent ki van bent? A levélkirály. Én! Várjatok, helóták!

“… ha a nagy, formateremtő drámaírók egyéniségének vegyi összetételét elemezzük, akkor túlnyomóan lirikus elemekre bukkanunk. Bizonyára nem véletlen már az sem, hogy ők, Shakespeare-től Ibsenig és Strindbergig, ha a drámán kívül egyáltalában még valamit, akkor sem regényt, hanem túlnyomóan lírát írtak. De fontosabb ennél, hogy írói természetük is túlnyomóan lirikus…”

“Ahány hölgynek kivánok jónapot,
Ugyanannyi nehéz pofont kapok,
Szemem a szikrát ugy hányta,
Mint a villamos ivlámpa,
Felnyakalt már minden lányka,
Minden lányka.”

“Az ember keres valamiféle hangokat, egyszer csak rátalál valamilyen összefüggésre, megtetszik neki, elkezdi kicsit gyúrogatni, és abból lesz egy használható dallam. Aztán eltelik jó adag idő, kezedbe kerül megint ez a dallam, elkezded rendesen elemezni, hogy hogy is van ez, mint is van ez, és akkor egyszer csak rájössz, hogy ez bizony egy rendszerben van.”

“Nem tudom, milyen lehet napjainkban Laposladány. Vannak-e unatkozó szépasszonyai, bürokrata jegyzői, lélektelen patikusai, sorsukkal elégedetlen nyugdíjas tanítói? Bizonyára vannak. “

“Mikor én kis fiú voltam,
Kis lovon nem lovagoltam,
Nem volt nékem ponnilovam,
Ponnilovam,
Ponnilovam,
Pedig de szép mikor rohan.”

“Ez egy más darab, mint az eredeti Szép Ernő. Beleíródott az, ami nem volt benne. Megtudjuk ennek a nőnek az előéletét, ami sok mindent helyre tesz. Megtudjuk, hogy mitől bölcsebb vagy tapasztaltabb, mint amit a korától elvárnánk. “

“Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla, és mostanában éppen újra felfedezzük mint a modern, abszurd irodalom hazai előfutárát. “

“Nincs játékom, isten bácsi
Azért mondom: bácsi, bácsi.
Ajaj, kicsi fiu voltam
Fiu voltam, fiu voltam
Csilingeltem, csilingoltam
Nincs játékom nekem mostan.”

“ez nem az eredeti Patika. Akit Szép Ernő megírt, egy teljesen másik ember. /…/ a Patikus ne csak egy pocakos hülye maradjon, aki csak ott van, és azt se tudjuk, ki ő, vagy mi lesz a sorsa, hanem legyen több, és ha kell, bújjon ki belőle az állat.”

“Darab-e? – Három felvonás, – melynek finom anyaga csak ennyi: egy vidékre került patikus-segéd az „élet,” – az „igazi élet”, a „nagy, messzi élet”! – az „álmok” után sóhajt… – “

“Tudván mi kell a másik nemnek,
Megadja ami jár – a szemnek.
Tiszteljük ó a himnemet,
Urak, urak csak képzelődjenek!
Hát dáma is, de graciőz
A dizőz.”

Top