Kárpáti György Mór: Agrálpárt
(Rendszerváltás gyerekszemmel, ExSymposion, 2010)
Cipőfűzőt kötünk, megtanultunk cipőfűzőt kötni, először egy csomót, majd a két hurkot. Az udvaron térdig gázolunk a lehullott gesztenyelevélben, sárga és elszáradt anyag, ropog a lábunk alatt, kupacba rugdaljuk a gesztenyeleveleket, és mehet a lődözés. Dörrenések, és zuhanások a kupacra. Fegyvert nem lehet behozni az óvodába, játékot se, de a letört ágak jók lesznek, az egyik olyan, mint egy vadnyugati colt, a másik pedig egy gépfegyver. Az udvaron visszhangzik a középső- és a nagycsoportosok kiabálása. Piros, kék, zöld orkánkabátok. Nagytotálban jól néz ki ez az egész: a Pasaréti úton a II. Rákóczi Ferenc Óvoda kertje, 1989 őszén. Mi nem veszünk részt a bringázásban vagy a rohangálásban, a gömb alakú mászókánál van dolgunk, mert ez a Parlament (emlékeztet minket a Híradó főcím-animációjában megjelenő földgömbre, ezért Parlament). Minden nap ülésezünk.
Miközben a többiek bicikliznek és rohangálnak, mi a gömb alakú mászókában megalapítjuk a Magyar Agrálpártot. Stipstop alapon kiosztjuk a szerepeket: Németh Mikiegér, Bush, Pozsgay, Kojak, Gorbacsov és az Amerikai Nindzsa. Mezőgazdasági céllal gesztenyéket ásunk el az udvar végében, lődözünk colttal, gépfegyverrel – ez az Agrálpárt tevékenysége. Gorbacsov fején térkép van: Tomi homlokára felrajzoljuk filctollal. Zoli a gömb alakú mászóka körül ólálkodik, próbál belehallgatni a napirend előtti felszólalásainkba. Megengedjük, hogy beüljön közénk. Gonoszkodás következik: ott lehet közöttünk, mégsem halljuk meg a szavát. Takonypóc. Ezzel az agrálpártos játékkal valahogy ráérzünk a hatalom dinamikájára. Ráparancsolunk Zolira, hogy gyűjtsön gesztenyét. Ha összegyűjt egy vödörrel, tagja lehet az Agrálpártnak. Zoli szedi a gesztenyét a műanyagvödörbe, Gorbacsov megy mellette, hadonászik egy faággal, dirigál. Zolinak nincs is neve.
Délután újra cipőt és orkánkabátot veszünk, kiterelnek minket a jó levegőre. Amint lehet, leszakadunk a csoporttól, és az udvar vége felé vesszük az irányt. A gesztenyesor felé közeledvén látjuk, hogy eltűnt a nagy kupac gesztenye, amit el akartunk ásni, csak néhány darab maradt ott. Rögtön Zolit gyanúsítjuk, de ő sápadtan bámul, nem tudja, hova tűnhettek a gesztenyék. Válság- és riadóhelyzet alakul ki, dühöngünk, motyogunk és kiabálunk, hogy ki lophatta el a gesztenyéket. Senki más nem tudhatott az Agrálpárt titkos gesztenyeállományáról, csak közülünk lehet valaki a bűnös. Pozsgay Kojaket gyanúsítja, Bush Gorbacsovot. Pillanatok alatt acsarkodás alkul ki, „hülye vagy”, „aki mondja másra, az mondja magára”, „szar”, „barom”, és még az is, hogy „halj meg”! Németh Mikiegér ráncigálja Bush orkánkabátjának ujját, bele is harap, Bush megpofozza, majd még egyszer megüti, Németh Mikiegér a gesztenyelevélkupacra esik, Amerikai Nindzsáék rárugdalják a leveleket, száll a por, Németh Mikiegér köhög, elered az orra vére.