iram@orkenyszinhaz.hu

SZAKMAI BEMUTATKOZÁS

ALAPVETŐ CÉLJAINK

Hiszünk abban, hogy a színház hatékonyan tud hozzájárulni egy kreatív, tudatos, szolidáris világ építéséhez.

 

Ennek érdekében az Örkény Színházban a pedagógia és a művészet határterületén olyan eseményeket és előadásokat valósítunk meg, ahol alkotók és közönség együtt gondolkodnak, kutatnak és játszanak.

 

Művészetközvetítő tevékenységet végzünk, a színházra és a művészetre való fogékonyságot fejlesztjük. A színházat nyitott fórumként működtetjük; ahol közönség, művészek, tanárok, diákok, gyerekek, iskola és színház együttműködnek. Kreativitást és kommunikációs készségeket erősítünk, empátiára ösztönzünk, valamint a színházhoz kapcsolódó közösségeket építünk. Színházi előadásokat és közösségi alkotófolyamatokat hozunk létre. Módszertani kutatást és képzést végzünk a színházpedagógia területén.

 

Ha egy színház teret ad a közönségének ─ aktív részvételt kínál, vagy alkotófolyamatokba vonja be őket ─, akkor alapvető társadalmi funkcióinak körét szélesíti; közösségi térként működik, ahol a néző életének lényeges kérdései kerülnek vizsgálat alá.

 

 

A színházpedagógiai programunk minden korosztályt megszólít. A közönség és a színházi alkotók között művészi és pedagógiai igénnyel, különböző módszerekkel kommunikációs csatornákat működtetünk: egy olyan kölcsönhatás katalizátoraként is értelmezhető a működésünk, mely során a közönség az alkotófolyamatok értő élvezője, vagy akár részese lesz, a színház pedig saját hatásával direkt szembesülve önkritikára kényszerül, és nézői, társadalmi igényekre érzékenyedik.

 

A 2012/2013-as évadban elindított IRAM program mozgásba hozta a színházat: a felnőtt közönség és a tanárok mellett több mint 8500 fiatal vett eddig részt a programjainkon, a munkában az IRAM szakmai munkatársai mellett a színház szinte valamennyi dolgozója közreműködött.

IFJÚSÁGI PROGRAM

Színházpedagógiai programunk kiemelten fontos része az ifjúsági program. Ennek elsődleges célja a színház mint társadalmi és művészeti jelenség mélyebb megismertetése, a színházi élmény befogadásának tanítása, a “nézni tudás” színházi értelmű fejlesztése. Színházpedagógiai tevékenységünknek ezen része az esztétikai-művészeti tudatosság kompetenciájának fejlesztésére koncentrál.

 

Az diákoknak kínált foglalkozásaink zöme tartalmilag kapcsolódik az előadásainkhoz, de nem azokat magyarázzák, vagy történetüket mesélik, hanem személyes kapcsolódási pontokat kínálnak és kontextust teremtenek. Ezek a foglalkozások a dráma belső terébe vonzzák a résztvevőket, és összefüggéseket mutatnak a dráma külső terével: kulturális utalásokat és közös történeteinket térképezik fel. Egy ilyen program életre szóló, nem devalválódó kulturális tőkét ad azzal, hogy megmutatja, hogy a jó színház ismerős konfliktusokat és élményeket használ, vagyis nem valamiféle poros kultúrhagyaték, hanem rólunk és nekünk szól. A foglakozásainkon a színházi játékok és beszélgetések, a résztvevők saját személyes kreativitására építve nyújtanak mással nem helyettesíthető élményt. Az emberi és társadalmi kérdésekre fókuszáló munkával párhuzamosan az előadások által használt színházi nyelvre, színházi eszközökre érzékenyítünk: a színházat mint kommunikációt vizsgáljuk.

 

Azon túl, hogy a repertoárunk gondolati és művészi értékeit közvetítjük, célunk az is, hogy alkotásra ösztönözzünk, az idelátogató fiatalokkal érvényes színházi kifejezésmódokat kutatva, kísérletezve, közösen teremtsünk művészi értékeket, amelyek szervesen tartozhatnak az évad tartalmához. Nem valamiféle színészképzéshez teremtünk keretet, hanem a fiatalokkal együtt játszva, kísérletezve, olyan helyzetet teremtünk, amely számukra otthonos, belakható. Ezeknek a munkafolyamatoknak az elsődleges célja nem egy produkció létrehozása, hanem a közös gondolkodás, játék és tanulás. Egy ilyen alkotójellegű munkafolyamat élményalapú tapasztalatot ad arról, hogy a színház a társadalomban kommunikációs forma, a megismerés, a gondolkodás terepe, cselekvési lehetőség.

 

A foglalkozások hozadéka a művészi érzékenység, a világra való fogékonyság, a kommunikációs jártasság, az élet minden terén aktív részvételre való hajlam, kedv, képesség fejlesztése. Feladatunknak tekintjük továbbá a fiatalok kreativitásának erősítését, önálló gondolkodásra, véleményformálásra és alkotómunkára ösztönzését. Empátiára és toleranciára, csoportmunkára és együttműködésre nevelünk: közösségi létre.

 

Az Örkény Színház műsorpolitikája és repertoárja kifejezetten alkalmas arra, hogy színházpedagógiai programmal kiegészülve olyan élményt nyújtson az általános- és középiskolás korosztálynak, amely fogékonyságuk kiépülésének fontos lépése lehet, amelynek hatására nagyobb eséllyel válnak nyitott, kíváncsi felnőtté, s általában a kultúra fogyasztóivá, művelőivé.

AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZ MINT AZ OKTATÁS PARTNERE – PEDAGÓGIA A SZÍNHÁZBAN

Az Örkény Színház célja, hogy hatékonyan részt vállaljon a kulturális és művészeti befogadás képzésében, valamint nevelési reformként az iskolán kívüli konstruktív tevékenységek kínálatát szélesítse.

 

Pedagógus munkatársunk közreműködésével feltérképezzük és figyelembe vesszük, hogy a foglalkozásainkkal hol és miként kapcsolódhatunk a tananyaghoz. Az interdiszciplináris gondolkodás és az összefüggések felismeréséből származó lehetséges öröm; a fiatalok érdeklődése szabja meg, hogy a foglalkozásainkon milyen kapcsolódási pontokat aknázunk ki.

 

A színházpedagógiai programok többségére iskolai szervezésben, gyakran iskolaidőben, a pedagógusok révén jutnak el a csoportok. A pedagógus gyakran nem csak szervezője, hanem aktív résztvevője is lesz az élménynek. Fontosnak tartjuk ezért, hogy az iskolák és a pedagógusok a gyakorlatban is partnerként vegyenek részt a programban. Új bemutatóink és foglalkozásaink után rendszeresen kérünk visszajelzést pedagógusoktól kérdőíves formában, és igyekszünk minél több felületet biztosítani arra, hogy kritikájukkal és ötleteikkel hozzájárulhassanak a program fejlesztéséhez. A visszajelzések nagy segítséget jelentenek az együttműködéshez szükséges információk összefoglalásában: tanári szempontú ajánlókat, bemutató anyagokat és jelentkezési útmutatót kínálunk.

 

Pedagógus munkatársunk segítségével az előadásokhoz kapcsolódó tanítási segédleteket és háttéranyagokat állítunk össze, melyek letölthetők a színház honlapjáról; így nyújtunk – elsősorban magyartanároknak – segítséget abban, hogy tantárgyi és pedagógiai célkitűzéseiknek megfelelő módon tudjanak színházlátogatásokat szervezni osztályaiknak, iskolai csoportjaiknak.

 

A TANÁR I RAM pedagógusműhelyünkben módszertani tréningeket és bemutatót kínálunk, ahol azt keressük a résztvevők aktív közreműködésével, hogy milyen módon gazdagíthatják az irodalom-, és a történelemórákat  a színházi formák és megközelítésmódok.

MÓDSZERTAN

Magyarországon egyre nagyobb az igény arra, hogy a színházak a közönség aktív részvételére számító programokat is kínáljanak, és hogy ezeket az adott repertoár függvényében, a fiatalabb korosztályok megszólítását átgondolva, rendszerszerűen végezzék. Ez a tevékenység a színházművészet és a neveléstudomány metszéspontjában zajlik. Célkitűzéseit és módszertanát meghatározza, hogy különböző intézmények és csoportok közötti kommunikációs lehetőségeket aknáz ki: a színházak, az oktatási intézmények, a közönség koncentráltan a diákok és a pedagógusok, valamint a színházi alkotók nézőpontjai közti távolságot hidalja termékenyen át. Fontos, hogy az általános célokat és a konkrét programok célkitűzéseit pontosan megfogalmazzuk, de annak tudatában tegyük ezt, hogy ennek a területnek a varázsa és lényege éppen a folyamatos alkalmazkodásban és megújulásban rejlik, hasonlatosan egy művészszínház reflektív magatartásához és kutatói attitűdjéhez.

 

Az IRAM, ez a komplex színházpedagógiai program a színház működésének szerves részeként valósul meg, és az egész évadot végigkíséri. A programok tervezésében az ifjúsági program szakmai munkatársai mellett a színház művészeti vezetése is részt vesz. A rendezők, dramaturgok és színészek révén a próbafolyamatok tapasztalatai is beépülnek a foglalkozásokba. Színházunk adottságaiból és gondolkodásából következik, hogy az előadások mellett a pedagógiai programok is nagy hangsúlyt fektetnek a nézők képzeletének és fantáziájának a színházi hatásmechanizmusban betöltött szerepére; nagyban számítanak a befogadó kreativitására.

 

Az IRAM tíz szakmai munkatársának különböző területeken szerzett szakmai tapasztalatai jól mutatják a különböző módszerek és irányzatok integrálására való törekvésünket. A programra módszertanilag a legnagyobb hatást a német gyökerű színházpedagógia gyakorolja, de a magyar drámapedagógiai hagyományt, az angolszász módszertant és a művészetpedagógiai terápiák módszereit is alkalmazzuk foglalkozásainkon. A gyógypedagógia egyes területeinek fejlesztő módszereit is integráljuk a munkába, komplex kommunikációs jártasság megszerzéséhez akarunk támogatást nyújtani. Eredményesnek látjuk a különböző országokból és iskolákból érkező módszerekkel való kísérletezésünket, és továbbra is célunk, hogy a színházpedagógia új útjait kutassuk a kőszínházi rendszerben.

 

Az előadásainkhoz kapcsolódó foglalkozásaink tervezésénél – melyek célközönsége főként a középiskolás korosztály – az elsődleges pedagógiai motivációnknak a színházi befogadás képzését tartjuk. Ezeknél a foglalkozásoknál egy másodlagos pedagógiai mező is kirajzolódik, ez egyrészt a történetekből, a társadalmi és emberi kérdések vizsgálatából, másrészt a foglalkozások munkamódszereinek közösségépítő és személyiségfejlesztő adottságaiból adódik össze. A két pedagógiai mezőt egymástól elválaszthatatlannak és egyformán értékesnek tartjuk. Meglátásunk szerint ezeknek a tudatos megragadása, a pedagógiai célok pontos kijelölése és megfogalmazása elmélyíti a színház partneri viszonyát az oktatással.

 

A KAPTÁR közösségbe egyénileg jelentkező diákok egy vagy akár több évadon át figyelemmel kísérik a színház életét, beszélgetéseken és próbalátogatásokon vesznek részt, valamint rövidebb-hosszabb műhelymunkákra és kurzusokra jelentkezhetnek. A KAPTÁR műhelymunkáiban főként improvizációs technikákkal és dokumentarista módszerekkel dolgozunk, a kurzusokon ismeretszerzésre is lehetőséget kínálunk a képességfejlesztés mellett.

 

A speciálisan diákoknak és pedagógusoknak szóló foglalkozásaink mellett felnőtt közönségünknek is kínálunk programokat. A színházat közösségi térként, fórumként működtetjük.

AZ IRAM JELENLEGI FŐBB PROGRAMTÍPUSAI

FLESS DIÁKCSOPORTOKNAK – FELKÉSZÍTŐ FOGLALKOZÁS FELDOLGOZÓ BESZÉLGETÉSSEL

A FLESS foglalkozás, konkrét előadásokhoz kapcsolódik, fő célja a későbbi színházi élmény befogadásának támogatása, a ráhangolódás. Ez egy színházi játékokból és beszélgetésekből felépülő 2 órás képzelettorna a színház próbatermében, az előadást megelőző héten. Teljes osztályok vagy vegyes iskolai csoportok érkeznek rá, pedagógus szervezésében és kíséretében. Foglalkozásaink ingyenesek, a színházlátogatáshoz a kísérő pedagógusnak vendégjegyet (50%), a csoportnak diákkedvezményt biztosítunk. A foglalkozások a színházban zajlanak, csak kivételes esetekben tartjuk őket az iskolákban, mert az élményhez hozzá tartozik a kimozdulás, és maga a színházi miliő, a jelmezek, kellékek és színházi terek használata.

 

A diákok és tanáraik visszajelzései, valamint személyes benyomásaink alapján az előadásokhoz kapcsolódó előkészítő foglalkozások rendkívül hasznosak. A programon részt vett osztályok kíváncsian és nyitottan ülnek be az előadásra, az esetlegesen bonyolultabb színházi nyelv vagy szöveg már nem nehezíti a befogadást. Az előhangolásnak köszönhetően a képzeletük és intellektusuk intenzíven működik, a foglalkozáson szerzett élményeik segítik és elmélyítik a bevonódást: tágabb kontextust, összefüggéseket rendelnek a látottakhoz.

 

Szeretnénk, hogy a fiatalok felismerjék a színház társadalmi jelentőségét, és azt, hogy saját életük eseményei művészileg értelmezhetőek ─ azaz, hogy a színházban az ő történeteik tükröződnek. Összefüggéseket fedezünk fel a középiskolai tananyagból ismerhető művekkel és ismeretekkel. Foglalkozunk az előadások látványvilágával és a színészi játékkal is – nyomon követhetővé tesszük az előadásokhoz kapcsolódó alkotófolyamatokat, a különböző művészeti ágak munkáját, művelőinek döntéseit. Olyan helyzeteket teremtünk, ahol a felismerések élményekből következnek, amelyek a fiatalokat önálló gondolkodásra és alkotásra ösztönzik, felkeltve bennük a játékkedvet és a kreativitást. Ezek az alkalmak bepillantást engednek a színház működésébe, mindennapjaiba.

 

Egy-egy foglalkozás tartalmát és menetét a hozzá tartozó színházi előadás határozza meg, a két- vagy háromlépcsős programot (FLESS – előadás – utólagos beszélgetés, feldolgozás) szerves egészként kezeljük. A foglalkozások tervezését alapos kutatás előzi meg: először feltérképezzük az adott előadás azon gondolati és esztétikai mozzanatait, amelyek befogadását érdemes megtámogatni. Interjúkat készítünk az alkotókkal, tanárokkal és diákokkal, hogy megismerjük a befogadói és az alkotói nézőpontokat, a próbafolyamatnak és az előadás közönségre tett hatásának a sajátosságait. Majd megjelöljük a színdarabban azokat a központi témákat, amelyek a csoportok életkorához és pszichológiai sajátosságához igazodva leginkább alkalmasak a személyes vonatkozás felkeltésére. Megfogalmazzuk azokat a darabhoz kapcsolódó társadalmi problémákat és kérdéseket, amelyekre érdemes felhívni a fiatalok figyelmét. Kijelöljük azt a tárgyi tudást, amit az adott színdarabról és a szerzőjéről hasznosnak vélünk átadni. A középiskolai tananyagból kiválasztjuk azokat a tartalmakat, amelyek összefüggésben állnak a foglalkozás anyagával. Összegyűjtjük azokat a színházi és dramaturgiai ismereteket, illetve az előadásban használt színházi nyelv azon eszközeit, amelyekkel az este folyamán a diákok élményszerűen is találkozhatnak. Különleges figyelmet fordítunk azokra a lehetőségekre, amelyek a kreativitás, az empátia és az önismeret fejlesztését szolgálhatják. Célunk, hogy a darab szereplőinek motivációit megismerve gyakoroljuk a nézőpontváltást, a szempontváltást. A gyakorlatok és a játékok tervezésénél fontosnak tartjuk, hogy a központi témáinkhoz kapcsolódó helyzeteket színházilag is megjelenítsük, lehetőséget kínálva szerepbelépésre, szituációk elemzésére, esetlegesen irányítására. A programokat a tervezés után is folyamatosan fejlesztjük és alakítjuk, a tapasztalatok és a foglalkozások végén kért visszajelzések alapján.

 

Az utólagos beszélgetésre közvetlenül az előadás megtekintése után kerül sor. Ezeken a hozzávetőleg egy órás alkalmakon a csoport az előadás alkotóival találkozik. A moderált és a diákok érdeklődése szerint alakuló beszélgetések több szempontból is hasznosak: a fiatalokra ösztönző hatással van, hogy a művészek kíváncsiak benyomásaikra, kérdéseikre, a színházi alkotóknak pedig gyakran a munkában is hasznosak a fiatal nézők őszinte megnyilvánulásai. Az utólagos beszélgetéseket egyetemistáknak is meghirdetjük.

 

A FLESS programba kifejezetten olyan előadásokat választunk a repertoárból, amelyek a középiskolás korosztálynak is szólnak. A választásban kifejezetten pedagógusoknak írt ajánlókkal és ismertetőkkel, vagy akár személyesen is segítünk. Örömmel fogadjuk a pedagógusok és az osztályok kívánságait, kéréseit: a foglalkozásokat igyekszünk a csoport igényeinek megfelelően, rugalmasan alakítani. A FLESS program tervezésében figyelünk arra, hogy egyaránt kínáljunk könnyebben befogadható darabokat, és tapasztaltabb színháznézőknek valót is. A színház megszerettetésén túl a nézői befogadás nyitottabbá tételén is dolgozunk: szeretnénk, ha a hozzánk járó fiatalok a bonyolultabb, a hagyományostól eltérő színházi nyelvet is érteni és élvezni tanulnák. Fontos tudni, hogy ami ma hagyományosnak hat, az új volt valamikor, és ami ma elavultnak tűnik, az nemrég hagyományosnak tűnt. Meg szeretnénk ismertetni a diákokat a művészi stílusok változásának természetével, hogy felnőttként hosszú ideig nyitottak és érdeklődők maradhassanak.

 

 

Diákok visszajelzései a FLESS foglalkozásokról

  • Az előadás értelmezésében segít, így biztosan más szemmel fogom nézni holnap a színdarabot.
  • Jó volt, hogy bemehettünk a kulisszák mögé!
  • A FLESS asszociációs játék.
  • Mindenki be van vonva, de nem kényszer.
  • Jó. Felszabadítja az embert, és jó kedvcsináló.
  • Mindenkit megszólít, mozgósít, épít a kreativitásra.
  • Tetszett, hogy nyíltan és kreatívan kifejezhettük a véleményünket.
  • Rávilágított a rendezés miértjeire, és egy-egy látszólag semmiség jelentőségére.
  • A legjobban a szituációs játékok tetszettek.
  • Talán akkor unatkoztam kicsit, amikor információkat mondtak el. A közös játékok voltak a legérdekesebbek.
  • A legjobban a saját kreativitásunkból született jelenetek előadása tetszett.

 

Tanárok visszajelzései a FLESS foglalkozásokról

  • Nagyon jól feloldódtak a két órás foglalkozás során, ilyen mértékű bevonódást, aktivitást szinte sohasem tapasztaltam tanórán. Jó volt őket önmaguk-feledetetten játszani látni.
  • A gyerekek nagyon aktívan dolgoztak, résztvevői és élvezői is voltak a gyakorlatoknak. Ezeken keresztül sok-sok kapaszkodót kaptak a színházi megjelenítéshez, a színház eszköztárának megismeréséhez.
  • Az tetszett a legjobban a gyerekeknek, amikor ők maguk rendezhettek, dönthették el a szereplők személyét és helyét a térben. Mozgathatták és utasításokkal láthatták el egymást, hogy mit és hogyan is lehet eredményesen megjeleníteni. Nagy örömmel próbáltak ki az eszközöket és jelmezeket, mégis visszafogottan használták fel ugyanezeket a jeleneteikhez. Maga a jelenet fontosabb lett a szereplőkkel és a játékkal, mint az eszközhasználat.
  • Nagyon sokat segít a darab és a rendező szándékának, valamint a színház eszköztárának megismerésében. Ez ugyanakkor egy igen kellemes játék, a gyerekek úgy tanulnak, hogy közben játszanak és remekül szórakoznak.

 

A 2014/2015-ös évad végén egy kis léptékű kutatást valósítottunk meg az IRAM FLESS programjaival kapcsolatban, amelynek az volt a célja, hogy strukturált formában kapjunk visszajelzést a résztvevő diákoktól és tanároktól.

Elsősorban arról akartunk képet kapni, hogy mennyire tükrözik a résztvevők véleményei azokat az általános célokat, amelyek az Örkény FLESS programjának alapját képezik. A kutatás nem hatást vizsgált, és nem tekinthető reprezentatívnak sem. Nem vett részt benne kontroll csoport (például olyan diákok, akik csak az előadásokat látták és nem vettek részt foglalkozáson), de alkalmas volt arra, hogy általános visszajelzést kapjunk arról, hogy milyen irányokba lehet fejleszteni a programokat.

 

Mivel a FLESS-ek egyik kimondott célja a befogadás megtámogatása, a “nézni tanítás”, ezért kíváncsiak voltunk arra, hogy a diákok mit gondolnak ezzel kapcsolatban. Azt kérdeztük tőlük, hogy másként nézik-e az előadást a foglalkozás miatt.

Sokan írják, hogy a foglalkozás azt segítette elő, hogy több mindent vegyenek észre az előadásban. Tehát egy kifinomultabb, részletekre jobban odafigyelő nézői attitűdöt segített elő a foglalkozás. Többen megjegyzik, hogy egyfajta új nézőpontot kínált nekik a foglalkozás. Azt segítette a FLESS, hogy valamelyest követhetővé váljon az alkotófolyamat, hogy az előadást a színházi munkafolyamat termékeként lássák. Ez az új nézőpont az alkotói szemszöggel való bizonyos fokú azonosulást jelentheti. Többen jelzik, hogy a foglalkozás segíti a rendezői koncepcióhoz tartozó elemek megértését, többen említik, hogy a látványvilág értelmezésében kaptak segítséget.

Többen írják, hogy a foglalkozás a darab átfogó értelmezését segítette, ahogy egyikük írja, azt, hogy „mit jelenthet ez a mai világban”.  De hivatkoznak emellett arra is, hogy a foglalkozás segíti megérteni a darab „mögöttes értelmét.”

A fenti elemek egy meglehetősen érzékeny-értelmező nézői attitűdöt rajzolnak ki.

A diákok visszajelzése alapján a FLESS egyik kulcs eleme, hogy a résztvevők kreatívan dolgozhatnak a foglalkozásokon, az ezzel kapcsolatos állítást jelölték igaznak a legtöbben. A második legerősebb állítás a diákok szerint a FLESS-ről az volt, hogy „mi magunk gondolkodhattunk és játszhattunk a felvetett témák kapcsán”. Fontos eleme a diákok szerint a FLESS-nek, hogy megismerhették mások véleményét, és az, hogy miként kapcsolódik az előadás a „mai dolgokhoz”.

Arra a kérdésre, hogy rangsorolják, hogy számukra mi volt a legfontosabb a FLESS-ben, a diákok egyöntetűen azt tették az első helyre, hogy „a FLESS abban segített, hogy több dolgot vegyek észre az előadásban”. A következő pontokban már meglehetősen eltérőek a különböző csoportok válaszai. Két csoport tagjai számára fontos volt a FLESS mint kommunikációs tréning, míg más csoportoknál a második helyen inkább az volt, hogy a „foglalkozás arra világított rá, hogy mi közöm lehet nekem az előadáshoz.”

A tanárok visszajelzései is azt erősítik meg, hogy a FLESS segíti a diákokat az előadás nézésben. Az egyik tanár azt mondja, hogy segít „színházban gondolkozni, olyat is észrevesznek, amit maguktól nem”, a másik azt állítja, hogy „érthetővé teszi a színház eszköztárát, nagyon érdekesen ismereteket is ad át, amivel a kor és az adott darab befogadható.”

KREATÍV KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓ MINDENKINEK – IMPROVIZÁLUNK ELŐADÁSOK UTÁN

Improvizáció, beszélgetés, közönségtalálkozó a nagyszínpadon előadások után. A program az Örkény Színház és a Momentán Társulat együttműködésében valósul meg. A két társulat közös munkája egy új színházpedagógiai forma megteremtését eredményezte, valamint a közönséggel, a diákokkal való kommunikáció megújulásához vezetett.

 

Szükséges volt, hogy az előadások után olyan érdemi interakcióra épülő programot indítsunk el, amelyen nagyobb létszámban is részt vehetnek a nézők. (Az IRAM program kereteiben megvalósuló előkészítő foglalkozások és diákoknak szóló beszélgetések ideális létszáma nem több mint 20 fő. Egy-egy előadás után általában egyszerre több osztály is igényli a művészekkel való találkozást, közös gondolkodást.) Az előadás utáni közönségtalálkozók gyakorlata, a verbális elemzés hangsúlya helyett sikerült játék központú elemzést és kommunikációt bevezetnünk. Az IMPROVIZÁLUNK című eseménysorozat interaktivitásra épülő közösségi játékként élményalapú tapasztalatot ad arra vonatkozólag, hogy a színház a társadalomban kommunikációs forma, a megismerés, a gondolkodás terepe, cselekvési lehetőség.

 

Az interaktív Improvizálunk programon – előre kijelölt keretek mentén – az Örkény Színház előadásaiban látott hősök, szereplők életét, élethelyzeteit, dilemmáit, problémáit ismerhetik meg a nézők más és más szemszögből, új fénytörésekben. Sőt, nemcsak megismerhetik, hanem irányíthatják, bele is szólhatnak az improvizációba. Az előadások alkotói pedig az előadás nézőiben ébredő asszociációkkal és gondolatokkal találkozhatnak. A közönséggel közös feldolgozásra kiválasztott témák tehát az Örkény Színház előadásaink problémafelvetéseivel állnak párhuzamban. A forma lehetőséget biztosít a nézők ötleteire is számító improvizációból, és az előre meghatározott keretekből születő helyzetek és történetek elmélyült körüljárására, elemzésére. Célunk a színészek és a rendező/dramaturg/fordító/meghívott szakértő közreműködésével, a jelenlévő közönség aktív részvételére építve kapcsolatot keresni az előadás és az élet tipikus helyzetei közt. Kiemelten fontos szerepet kap mindebben az estet levezénylő, a játszók és nézők közé hidat építő játékvezető, illetve a beszélgetésekben közreműködő szakértő (általában az előadás rendezője), aki értelmezi és keretbe helyezi a látottakat, valamint az előadás hátteréről és a próbafolyamat tapasztalatairól beszél.

 

A moderált beszélgetéseken alapuló közönségtalálkozók mellett/helyett egy olyan műfajt sikerült bevezetnünk, ahol a nézők forszírozás nélkül, játékkedvből mondják el a véleményüket, spontán helyzetekben fogalmazzák meg az előadás rájuk gyakorolt hatását. Ez a kívánság a közönségtalálkozókon részt vevő színészektől ered. A tapasztalataink szerint egy-egy ilyen beszélgetésen a részt vevő művészek a közönség véleményére és gondolataira kíváncsiak, míg a közönség az alkotók gondolataira, tapasztalataira. Az igény a kommunikációra, tapasztalatcserére erősen jelen van a művészek és a színház közönsége között.  Ezért öröm, hogy olyan program született, ami kölcsönösségen alapuló kommunikációs csatornaként működik. Egyrészről a látott előadással foglalkoztunk, másrészről az előadás fogadtatásával, a nézők asszociációival. A nézői hozzászólásokat, az előadásnak a közönségben keltett hatását használjuk inspirációul a színészek improvizációihoz.

KAPTÁR KÖZÖSSÉG – ALKOTÓCSOPORTOK, WORKSHOPOK, SZÍNHÁZI PROGRAMOK EGYÉNI JELENTKEZŐKNEK

A KAPTÁR közösségben heti rendszerességgel kínálunk programokat diákoknak. A KAPTÁR foglalkozások többfélék, rövidebb-hosszabb műhelymunkákból, workshopokból, tréningekből és a repertoárhoz kapcsolódó alkalmi programok sorozatából tevődnek össze. A KAPTÁR-tagok a műhelymunkák és tréningek mellett a színházi szakmákhoz kötődő kurzusokra is jelentkezhetnek, ahol ismeretszerzésre is lehetőséget kínálunk a képességfejlesztés mellett, valamint akár több évadon át figyelemmel kísérik a színház életét, beszélgetéseken és próbalátogatásokon vesznek részt.

A csoportok műhelymunkái a résztvevők valós és elképzelt történeteiből, interjúiból születnek, a színház előadásaival összefüggésben, azoktól inspirálva, azokra reflektálva. A munkafolyamat része a témában való kutatás, anyaggyűjtés és elemzés, improvizáció, szövegírás és a színházi kommunikációban használható eszközökkel való kísérletezés. Biztonságos teret kínálunk játékhoz és gondolkodáshoz, helyzetek és történetek színházi megéléséhez.

 

Diákok visszajelzései a KAPTÁR foglalkozásokról

 

Miről szólt Neked a KAPTÁR?

 

  • Röviden arról, hogy hogyan kell megszabadítanunk magunkat mindenféle gátlásoktól annak érdekében, hogy egy ismeretlen csapattal együtt tudjunk működni úgy, hogy abból szülessen valami igazán klassz. A feladatok és beszélgetések, tréningek, jelenetek alatt igazán szabadon és kreatívan foglalkozhattunk az élet mindenféle kérdésével, jelenségével. Az a személyes része számomra, hogy létrejött egy tök jó társaság. És hozzá az, hogy a színház belsejét is megismerhettük, próbákat látogathattunk. Hogy részesei lehettünk egy előadásnak, csak egy újabb szuper és igazán hasznos dolog volt, ami a továbbiakban is kísérteni fog, persze a legjobb értelemben.

 

  • “Agyeldobás”, ahol minden a kreativitásunkra volt bízva, a mi felelősségünk volt, hogy azt csináljuk-e, amit szeretnénk, és hogy hogyan csináljuk. Ha lusta vagy, csak álmélkodsz, hogy a többiek miket dobnak össze, megkedveled őket, és hirtelen egy nagyon jó közösség része vagy. Inspiráló, ösztönző, vigasztaló, szórakoztató, érdekes, vicces, dilis.

 

  • Megismerkedtem sok kedves emberrel, valamennyire leküzdöttem a félénkségemet. Segített nekem az improvizációs készségeim fejlődésében.

 

  • A Kaptár önmagam megismeréséről, a saját határaim feszegetéséről (jó értelemben véve) szólt, arról, hogy hogyan tudok olyan dolgokat is megcsinálni, amikre eddig azt hittem, hogy nem vagyok képes.

 

  • Mindenről, ami színház, szórakozás, tanulás és tapasztalatszerzés. Kommunikációról, figyelemről, kreativitásról, érzékenységről, történetmesélésről, alkotásról.

 

  • Nekem a Kaptár egy egész évemet kitöltő, rendszeres és szórakoztató foglalkozás volt. Nagyon egybe volt a játék, tanulás, és még valami. Ez a valami miatt egyedi a Kaptár. Nem megfogalmazható…

 

Mit tanultál a KAPTÁR-ban?

 

  • Figyelmet, fegyelmet, kreativitást, hozzáállást, írást, beszédkészséget, még több játékkedvet, jelenlétet, gondolkodást, ébrenlétet (értelmezd tágan…), jut eszembe humort, alázatot, de hogy ne csak nagy szavakat írjak, hogy hogyan metrózzunk és buszozzunk egy sátornyi cuccal magunkon, hogy hogyan forraljunk vizet egy félig már ripityára tört vízforralóban. Hogy hogyan bánjunk magunkkal, egymással, egy szöveggel, több szöveggel, idegen emberekkel, egy-egy jelenettel, és persze azt se tudtam volna meg, hogy allergiás vagyok a perjére, ha nincs a Kaptár…

 

  • Leginkább azt, hogy vegyek mindent sokkal lazábban, és ne stresszeljek rá mindenre folyton, mert annak sosincs jó vége.

 

  • Azt, hogy együtt sok idegen összezárva igazán különleges dolgokra képes. És ha elég ideig vannak összezárva, már nem is lesznek teljesen idegenek. :)))

 

  • Megtanultam együttműködni, színházi látásmóddal gondolkodni. Azt is, hogy a hiba nem hiba. Azt is, hogy a színház mennyire egy összetett és komplex dolog, és azt is megtanultam, hogy mennyit kell még tanulnom.

 

  • Tanultam az emberekről, a csapatmunkáról, a kommunikációról és az alkotói eszközökről. Mindezek mellett rengeteg színházi trükköt, titkot és eszközt ismertem meg.

 

  • Odafigyelni, együttműködni, a fantáziámat újra használni, értelmesen beszélni (nem mindig), imprózni, írogatni, alkalmazkodni, kérdezni és válaszolni, kutatni, a dolgok mélyére ásni, érdeklődni, csodálni a színházat, bizonyos szavakat máshogy értelmezni és még egy rakás dolgot.

.

 

Szerinted miért jó, hogy elindította ezt a programot a színház, és mi a célja?

 

  • Jó, mert van mit várni, és van min agyalni, amíg várunk. Nem azon gondolkodni, hogy mit csinál az a rondahajú énekes vagy butaságokat beszélő politikus, hanem hogy egy előadás hogy jött létre, ki írta, ki rendezte, miért és hogyan. Ezekről jó beszélgetni. Aztán arról is, hogy magunkból merítve mit csinálhatnánk, aminek van értelme és célja. A foglalkozások alatt felmerül egy csomó-csomó olyan dolog, kérdés, ami bennünket is érint, személy szerint vagy általánosságban: fiatalokat. Vagy időseket. Embereket. Van hova tartozni, van hol ezeket megosztani egymással. Az, hogy lehetőség van mindezeknek a megrendezésére, előadására, az meg pláne szuper. Cél tehát röviden szerintem az, hogy ne hanyagoljuk el magunkat, egymást és gondolatainkat, vágyainkat, jó, vagy akár (sőt!) rossz tulajdonságainkat és élményeinket, félelmeinket stb., hanem ezekből dolgozzunk, színházi eszközökkel. Ez a színház érdeke is. Hogy neveljen, hogy adjon és kapjon. Kölcsönhatás.

 

  • Közelebb hozott minket a színházhoz, és megszerettette velünk, doppingolja az érdeklődésünket. Azért jó, mert így részt vehettünk benne. 😀 Tetszik, hogy ilyen nyitott helynek láthatom ezt a színházat, és tetszik, hogy a színháznak célja, hogy így lássam. Nem vagyok biztos benne, de talán egyfajta jóindulatú függőség kialakítása a program célja. 😀 A közönséget befogadóból picit partnerré is változtatja.

 

  • Ez a program a fiatalokat érdeklődővé, kíváncsivá, kreatívvá és színházra nyitottá teszi. Ez nem csak a színház közönségét bővíti, hanem a társadalom kreatív, kritikus és szabadon gondolkozó rétegét is. A Kaptár tehát nem csak a színház érdekeit szolgálja, és nem csak szórakozást nyújt a program résztvevőinek, hanem a társadalom egy vékony, de fontos rétegét építi és támogatja.

 

  • A színház visszajelzéseket kap, mai véleményeket, rajtunk keresztül más szemmel nézhetik a dolgokat. Mi pedig rengeteg élményt, tapasztalatot, színházat kapunk.
ISZAP – INSPIRÁLÓ SZÍNHÁZI ALKOTÓPORTÁL

Az Örkény Színház bemutatóihoz kapcsolódó pályázatok művészeti alkotások létrehozására: fotó, videó, rajz, tárgy, képregény, novella, vers vagy egyéb műalkotás formájában. Az ISZAP célja a különböző művészeti kifejezésmódokkal való kísérletezés, ezek színházi szerepének vizsgálata, az inspiráció és az asszociáció jelenségének megragadása.

 

INTERAKTÍV MŰSORFÜZET – ONLINE OLVASNIVALÓ ÉS KVÍZJÁTÉKOK

Az INTERAKTÍV MŰSORFÜZET olvasnivaló, online tananyag és játék az Örkény Színház előadásaihoz kapcsolódóan. Az oldalt okostelefonra optimalizáltuk, hogy az előadásokról a színházkezdés előtt és a szünetben is tájékozódhassanak az érdeklődők. A játékok elsősorban diákoknak és tanáraiknak szólnak, de érdeklődő felnőtt nézőinknek is új élményeket és nézőpontokat kínálnak a repertoárhoz kapcsolódóan.

ELŐSZOBA – BESZÉLGETÉSSOROZAT

2017 januárjában beszélgetéssorozatot indítottunk új bemutatóink és repertoáron lévő előadásaink kapcsán. A meghívott előadók és alkotók olyan kulturális, közéleti és pszichológiai témákat vitatnak meg, amelyek értékes és érdekes gondolatokkal járulnak hozzá a színházi estéhez. Az előadásokat megelőző másfél órás alkalmak során nagy hangsúlyt fektetünk a közönséggel folytatott párbeszédre is.

SZAKMAI PROGRAMOK, ALKOTÓMŰHELY

Dolgozunk a hely- és forráshiányunk megoldásán, hogy az IRAM – jelenlegi hatáskörén túl – módszertani kutatóműhelyként, konferencia helyszínként, az országban örvendetesen szaporodó színházpedagógiai programok egyik központjaként, valamint színházi alkotóműhelyként teljesedjen ki.

EGYÜTTMŰKÖDŐ OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK ÉS A RÉSZTVEVŐK SZÁMA

Az IRAM programjain többnyire budapesti középiskolás osztályok vesznek részt, de vidékről érkező csoportjaink is vannak. Általában egy osztály csak egyszer volt nálunk, de vannak csoportok, akik több FLESS programon is részt vettek már. A legtöbb iskola több alkalommal, több osztállyal is részt vett FLESS programon. A csoportok és az egyéni jelentkezők többsége is tanári, iskolai szervezésben jut el hozzánk.

 

A 2012/2013-as évadban 1300 diák vett részt a programban.

A 2013/2014-es évadban 1700 diák vett részt a programban.

A 2014/2015-ös évadban 1327 diák vett részt a programban.

A 2015/2016-os évadban 1939 diák és 109 tanár vett részt a programban.

2016/2017-es évadban 1379 diák és 174 tanár vett részt a programban.

 

2012/2013-as évadban az egyes foglalkozástípusok alkalmainak száma:

FLESS előkészítő foglalkozás: 47 alkalom

FLESS utólagos beszélgetés: 24 alkalom

KAPTÁR foglalkozások: 47 alkalom

 

2013/2014-es évadban az egyes foglalkozástípusok alkalmainak száma:

FLESS előkészítő foglalkozás: 60 alkalom

FLESS utólagos beszélgetés: 11 alkalom

KAPTÁR foglalkozások: 107 alkalom

 

2014/2015-es évadban az egyes foglalkozástípusok alkalmainak száma:

FLESS előkészítő foglalkozás: 55 alkalom

FLESS utólagos beszélgetés: 2 alkalom

KAPTÁR foglalkozások: 55 alkalom

 

2015/2016-os évadban az egyes foglalkozástípusok alkalmainak száma:

FLESS előkészítő foglalkozás: 74 alkalom

FLESS utólagos beszélgetés: 10 alkalom

KAPTÁR foglalkozások: 65 alkalom

IMPRÓS FLESSBACK: 2 alkalom

TANÁR I RAM pedagógus műhely: 6 alkalom

 

2016/2017-es évadban az egyes foglalkozástípusok alkalmainak száma:

FLESS előkészítő foglalkozás: 53 alkalom

FLESS utólagos beszélgetés: 5 alkalom

KAPTÁR foglalkozások: 42 foglalkozás + színházlátogatások, Imprós FLESSBACK és ELŐSZOBA

IMPRÓS FLESSBACK: 2 alkalom

TANÁR I RAM pedagógus műhely: 7 alkalom

ELŐSZOBA: 4 alkalom

Top