SZÍNHÁZ-
PEDAGÓGIA
SZAKMAI PUBLIKÁCIÓK →
SZINHAZINEVELES.HU →
SZAKMAI PROGRAMOK ARCHÍVUMA 2014-2020 →
● A színház iskolája (3.)
Konferencia a versmondásról, a hangzó költészetről az Örkény Színház és a Magyartanárok Egyesülete szervezésében
2020. január 11.
Az egész napos program egy délelőtti Anyám tyúkja (2.) előadással kezdődött, amelyet pódiumbeszélgetés és tudományos konferencia követett.
Pódiumbeszélgetés
Résztvevők: Mácsai Pál rendező, valamint Csuja Imre, Pogány Judit, Takács-Nóra Diána, Znamenák István és Zsigmond Emőke
Moderátor: Hudáky Rita
Tudományos előadások
Gajdó Tamás: A költő és tolmácsa – a magyar előadó-művészet történetéből
Várady Szabolcs: Hogy él a vers a színpadon?
Mészáros Márton: A rap és a slam archaikus gyökerei – a vers szerepe az elsődleges és a másodlagos szóbeliségben
Iványi-Szabó Rita részletes beszámolója ITT olvasható.
● TANÁR I RAM – TANÁRI TRÉNING AZ ÖRKÉNYBEN
2019. május 04.
Egész napos tréninget tartottuk színházunk ifjúsági és tanári programjának , az IRAM-nak a keretében. Pedagógusok és színházi neveléssel foglalkozó szakemberek vettek részt bemutató foglalkozásainkon, majd közösen is terveztünk workshopot diákoknak A mélyben c. előadásunkhoz a ráhangolás és feldolgozás módszereivel.
Programvezetők: Bethlenfalvy Ádám, Hudáky Rita, Neudold Juli
● A színház iskolája (2.)
Shakespeare-nap az Örkény Színház, a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Shakespeare Bizottság szervezésében
2019. január 12.
Az egész napos program egy délelőtti színházi előadással kezdődött, amelyet pódiumbeszélgetés és tudományos konferencia követett.
Pódiumbeszélgetés
Résztvevők: Mácsai Pál rendező, valamint Csuja Imre, Nagy Zsolt és Polgár Csaba, az előadás főszereplői
Tudományos előadások
Nádasdy Ádám: Tegezze vagy magázza?
Bársony Márton: Falstaff, a bolondkirály
Matuska Ágnes: A játék hasznáról és káráról: közönségbevonó hagyományok a IV. Henrikben
Iványi-Szabó Rita részletes beszámolója ITT olvasható.
● Végleteket megélni Bethlenfalvy Ádám prezentációja PhD kutatásáról. Az InSite Drama és az Örkény IRAM közös programja.
2018. március 14.
A drámapedagógia fontos kérdése, hogy milyen szerepet kaphat a színházi gondolkodás az iskolai drámatanításban. Bethlenfalvy Ádám a Birmingham City University PhD hallgatójaként végzett akciókutatást a témában, Edward Bond színházelméletének és színházi gyakorlatának, valamint a brit drámapedagógia ’Living Through Drama’ nevű jelentős iskolájának lehetséges kapcsolódásairól.
Ádám a kutatás során 19 drámaórát vezetett le, 10 különböző csoporttal dolgozva. A kutatás első körében 9-11 éves gyerekekkel, a második körben középiskolásokkal dolgozott. A prezentáción bemutatja a két korosztályt megszólító drámaóráit, és az ezekhez kötődő vizsgálatokat, illetve a színház és a drámatanítás találkozási lehetőségeivel kapcsolatos kutatási eredményeket.
● A színház iskolája – Szakmai nap a Magyartanárok Egyesülete és az Örkény István színház szervezésében
2017. február 11.
Az esemény társtervezői és befogadói voltunk, három IRAM tanári tréninget tartottunk a program keretében.
Beszámoló:
● Színházi nevelési tapasztalatcsere hat magyar színház, egy norvég egyetem és egy norvég színház művészei és szakemberei között
2016-2017
A projekt az InSite Drama szervezésében jött létre, együttműködő (társult) partnerként vettünk részt. Bergenben prezentációt tartottunk az IRAM-ról, az Örkény Színházban pedig bemutató foglalkozást.
Beszámolók:
http://insite-drama.eu/norvegmagyar/
● Nemzetközi projekt – Facing the GAP
2015-2016
Az InSite Drámával együttműködésben nemzetközi ifjúsági projektben vettünk részt, amely 2016 nyarán egy budapesti ifjúsági táborral és konferenciával végződött. A Facing the Gap / Szembenézni az űrrel projekt célja az volt, hogy a jelenlegi társadalmi és kulturális válsághoz kapcsolódó drámapedagógiai módszertant fejlesszen, és lehetőséget teremts az eredmények szakemberek közötti terjesztésére. A projekthez kapcsolódott a „FAL KAPTÁR” munkája, amely 2016 tavaszán indult. Ez az alkotócsoport közösen gondolkodott és játszott a társadalomban és az egyes emberek körül lévő valóságos és képzelt, láthatatlan és megfogható falak/határok témájában.
Beszámolók:
Végéhez érkezett a Facing the GAP projekt
Tizennégy országból, három kontinensről fogadta a drámapedagógia és a színházi nevelés iránt érdeklődő részvevőket a The GAP konferencia, melyet az InSite Drama és az Örkény Színház rendezett július utolsó hétvégéjén, Budapesten.
A háromnapos program a 2014 óta zajló nemzetközi Facing The Gap projekt záróeseménye volt: prezentációk, műhelymunkák, és egy színházi nevelési előadás során ismerhették meg a két éven át fejlesztett módszertant a konferencia résztvevői.
Az egyik legjelentősebb meghívott előadó prof. David Davis volt, aki még a 90-es években fontos szerepet játszott a magyarországi drámapedagógia alakulásában. Előadásában a drámapedagógia módszertanának leegyszerűsítő használata ellen beszélt, és kiemelte a fikcióban/játékban megélt komplex, drámai pillanatok fontosságát, illetve a pedagógiai és művészeti folyamatok összekapcsolódásának jelentőségét.
A konferencián nemcsak beszéltek a fiatalokról, hanem komoly szerepet is szántak nekik a szervezők: az eseményt megelőző nemzetközi ifjúsági csereprogramon résztvevő fiatalok maguk is workshopot vezettek a konferencián, valamint véleményükkel, aktivitásukkal is gazdagították a programot. Az esemény megvalósulását komoly önkéntes-sereg segítette.
A konferencián bemutatkoztak fontos hazai színházi nevelési műhelyek is, a házigazda Örkény IRAM mellett a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ és a Káva Színház, valamint, színházi formákat is alkalmazó civil szervezetként, az Artemisszió Alapítvány is.
A nemzetközi tanácskozást egy projekttervező-műhely zárta, ezen 15 projektötletet dolgoztak ki részletesen a résztvevők. Mint sok más anyag, ezek leírásai is megtalálhatók a projekt honlapján (www.facingthegap.eu), ahol a szervezők folyamatosan tesznek közzé a projekthez, és a konferenciához kapcsolódó szakirodalmat és tájékoztató anyagokat, melyekről a projekt Facebook-oldalán is rendszeresen küldenek értesítéseket. (https://www.facebook.com/facingthegap).
● Színház-Dráma-Iskola című konferencia ELTE, Budapest.
2015. február 12.
Az ELTE BTK Szakmódszertani Központja és a Maladype Színház tanárok, tanítók, drámatanárok, mentorok, illetve tanárjelölt hallgatók számára szervezett konferenciát. A program célja a színházi nevelés, a hazai drámapedagógia és drámafoglalkozások sokszínűségének megismerése volt.
Bemutattuk az IRAM programját.
Beszámoló:
https://www.elte.hu/content/szinhaz-drama-iskola.e.4605
● Konferencia a fiatalok zenei és színházi edukációjáról a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének rendezésében
Pécs, 2016. május 6.
Részt vettünk a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének szervezésében megrendezett edukációs konferencián, amely Pécsett került megrendezésre 2016. május 6-7-ig.
Téma: Zenei nevelés Magyarországon az előadó-művészet közvetítésével a kulturális alapellátás keretében. Munkacím: Példaértékű és bevált gyakorlatok bemutatása.
Az IRAM programot prezentáció és műhelymunka keretében mutattuk be. A konferencián megismert edukációs gyakorlatok számunkra is nagyon inspirálóak voltak.
Beszámoló a 16. oldalon:
http://zene-kar.hu/wp-content/uploads/2017/11/zenekar-16-04_web.pdf
● Tanóratervezés és tanórakutatás. V. Trefort-kerti bölcsész tanári konferencia.
2017. április 4.
Prezentációt tartottunk az IRAM programról. Hogyan készítsünk fel egy osztályt a színházlátogatásra? Színházi nevelés a tanórán és a tanórán kívül.
● Mai Mesék – Összetett témákról fiataloknak a Kerekasztal Társulás színházi nevelési konferenciája
2014. április 30. -május 2.
A konferencián bemutattuk a Bond KAPTÁR diákcsoportunk műhelymunkáját.
A Bond KAPTÁR 2013 novemberében indult. Ebben a csoportban Edward Bond Gyerekek című darabja állt a közös munka fókuszában, melyben a színház két színésze, Szandtner Anna és Ficza István is részt vett. Hogyan lehet klasszikus történetekkel fiatalokat megszólítani? Milyen módon érdemes – nézői és részvételi szerepet egyaránt kínálva – archetipikus helyzetekkel foglalkozni fiatalokkal? A darab erre a kérdésre kínál határozott választ. A darab különlegessége, hogy felnőtt színészek és egy fiatalokból álló csoport együtt játszik. A kötött szövegű részek mellett a csoportos jelentekhez a szerző mondatokat kínál, de nagy szabadságot hagy a fiataloknak szövegeik alakításában. Izgalmas kérdés, hogy milyen további eszközökkel lehet segíteni a játszók kreativitását.
Részlet a konferencia leírásából:
“Nem akarok olyan népmesét vagy tündérmesét, ami úgy magyarázza meg az életet, hogy leegyszerűsíti. A fiatalok nem vennék komolyan.” (Edward Bond).
Számtalan színházi nevelési kísérlet zajlik ma Magyarországon. Valamennyien ismerjük a közhelyet, miszerint a gyerek nem hülye, csak fiatal. Ám sok esetben mégsem eszerint bánunk velük. Rengeteg példát tudunk sorolni, amikor lebutított történetekkel, álkérdésekkel bombázzuk a fiatalokat színházi előadásokon és színházi nevelési foglalkozásokon egyaránt.
A Mai mesék konferencia résztvevői, főként a gyerekekkel és színházzal foglalkozó szakemberek, a téma- és történetválasztás nehézségeivel, annak elméleti és gyakorlati módszereivel szembesülhetnek. Szeretnénk, ha a résztvevők felismerhetnék a tabuk, az elhallgatások, a hazugságok visszahúzó erejét, és példák során fedezhetnék fel a bonyolult, összetett problémák vizsgálatának lehetőségeit különböző korosztályokkal.
GYAKORLAT ÉS HOSPITÁLÁS →
RÓLUNK ÍRTÁK
MEGJELENÉSEK →
• Az Improvizálunk előadások után című programunkról
Hamlet-improvizációk… – magyarórára
https://magyartanarok.wordpress.com/2017/02/22/hamlet-improvizaciok-magyarorara/
szerző: Szabó Rita / A Magyartanárok Egyesületének honlapján
2017. február 22.
• Interjú Hudáky Ritával a színházi előadásokhoz kapcsolódó tanítási segédletekről
Műértés és pedagógia. Tanítási háttéranyag színházi látogatásokhoz.
http://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/muertes-es-pedagogia
szerző: Moldoványi Tibor / Új Köznevelés
• Az előadásokra felkészítő FLESS foglalkozásainkról
A világot jelentő deszkák
http://hvg.hu/hetilap/2015.23/201523_szinhazpedagogia_kamaszoknak_a_vilagot_jele
szerző: G. Tóth Ilda / hvg.hu
2015. június 03.
DIÁKOK A FLESS FOGLALKOZÁSOKRÓL →
- Az előadás értelmezésében segít, így biztosan más szemmel fogom nézni holnap a színdarabot.
- Jó volt, hogy bemehettünk a kulisszák mögé!
- A FLESS asszociációs játék.
- Mindenki be van vonva, de nem kényszer.
- Jó. Felszabadítja az embert, és jó kedvcsináló.
- Mindenkit megszólít, mozgósít, épít a kreativitásra.
- Tetszett, hogy nyíltan és kreatívan kifejezhettük a véleményünket.
- Rávilágított a rendezés miértjeire, és egy-egy látszólag semmiség jelentőségére.
- A legjobban a szituációs játékok tetszettek.
- Talán akkor unatkoztam kicsit, amikor információkat mondtak el. A közös játékok voltak a legérdekesebbek.
- A legjobban a saját kreativitásunkból született jelenetek előadása tetszett.
TANÁROK A FLESS FOGLALKOZÁSOKRÓL →
DIÁKOK A KAPTÁR KÖZÖSSÉGRŐL →
Miről szólt Neked a KAPTÁR?
- Röviden arról, hogy hogyan kell megszabadítanunk magunkat mindenféle gátlásoktól annak érdekében, hogy egy ismeretlen csapattal együtt tudjunk működni úgy, hogy abból szülessen valami igazán klassz. A feladatok és beszélgetések, tréningek, jelenetek alatt igazán szabadon és kreatívan foglalkozhattunk az élet mindenféle kérdésével, jelenségével. Az a személyes része számomra, hogy létrejött egy tök jó társaság. És hozzá az, hogy a színház belsejét is megismerhettük, próbákat látogathattunk. Hogy részesei lehettünk egy előadásnak, csak egy újabb szuper és igazán hasznos dolog volt, ami a továbbiakban is kísérteni fog, persze a legjobb értelemben.
- “Agyeldobás”, ahol minden a kreativitásunkra volt bízva, a mi felelősségünk volt, hogy azt csináljuk-e, amit szeretnénk, és hogy hogyan csináljuk. Ha lusta vagy, csak álmélkodsz, hogy a többiek miket dobnak össze, megkedveled őket, és hirtelen egy nagyon jó közösség része vagy. Inspiráló, ösztönző, vigasztaló, szórakoztató, érdekes, vicces, dilis.
- Megismerkedtem sok kedves emberrel, valamennyire leküzdöttem a félénkségemet. Segített nekem az improvizációs készségeim fejlődésében.
- A Kaptár önmagam megismeréséről, a saját határaim feszegetéséről (jó értelemben véve) szólt, arról, hogy hogyan tudok olyan dolgokat is megcsinálni, amikre eddig azt hittem, hogy nem vagyok képes.
- Mindenről, ami színház, szórakozás, tanulás és tapasztalatszerzés. Kommunikációról, figyelemről, kreativitásról, érzékenységről, történetmesélésről, alkotásról.
- Nekem a Kaptár egy egész évemet kitöltő, rendszeres és szórakoztató foglalkozás volt. Nagyon egybe volt a játék, tanulás, és még valami. Ez a valami miatt egyedi a Kaptár. Nem megfogalmazható…
Mi jelentett nehézséget szerinted a folyamatban?
- Nagy társaság, sokféle ember. Néhány belső feszültség. Odafigyelés egymásra. Aztán a feladatra. Aztán arra, hogy ez minél jobb és hasznosabb és örömet okozó legyen.
- Szerintem az elején mindenki egy kicsit meg volt feszülve, mert azt hitte itt “vérre mennek” a dolgok. Aztán kiderült, hogy egyáltalán nem.
- Legyőzni a gátlásosságomat. Aktívan részt venni mindenben.
- Hosszan koncentrálni.
- Szerintem viszonylag zökkenőmentesen sikerült a Kaptár.
- A házi feladatok megírása.
- Az, hogy hetente csak egyszer volt. Sokszor feledésbe merültek az előző heti dolgok. Meg az, hogy néha nem vették a dolgot komolyan az emberek, főleg az elején. Jó, nem azt szeretném, ha vasszigor lenne, csak néha nem ártana kis önfegyelem. Nekem is.
- Néha a hétfői időpont, amikor általában még kerestem az összefüggést a testem és az agyam közt. Meg amikor valamit elkezdtünk, aztán teljesen mással dolgoztunk, és nem értettem, hogy az mire volt jó. Talán csak azért, mert nagyon jó feladat, vagy gyakorlat, de szerintem sokkal jobb, ha kevés dolgot csinálunk egy alkalommal, de arra sok időt fordítunk. Ennyi.
- Az hogy nem voltunk rákényszerítve semmire, hogy nem a megszokott iskolás tempóban mentek a dolgok, az nagyon jó volt, de talán így néha nem vettük elég komolyan a munka részét a KAPTÁR-nak, csak a szórakozás részét.
Mit tanultál a KAPTÁR-ban?
- Figyelmet, fegyelmet, kreativitást, hozzáállást, írást, beszédkészséget, még több játékkedvet, jelenlétet, gondolkodást, ébrenlétet (értelmezd tágan…), jut eszembe humort, alázatot, de hogy ne csak nagy szavakat írjak, hogy hogyan metrózzunk és buszozzunk egy sátornyi cuccal magunkon, hogy hogyan forraljunk vizet egy félig már ripityára tört vízforralóban. Hogy hogyan bánjunk magunkkal, egymással, egy szöveggel, több szöveggel, idegen emberekkel, egy-egy jelenettel, és persze azt se tudtam volna meg, hogy allergiás vagyok a perjére, ha nincs a Kaptár…
- Leginkább azt, hogy vegyek mindent sokkal lazábban, és ne stresszeljek rá mindenre folyton, mert annak sosincs jó vége. Így meg, lazaság, boldogság, ó, jeeee.
- Azt, hogy együtt sok idegen összezárva igazán különleges dolgokra képes. És ha elég ideig vannak összezárva, már nem is lesznek teljesen idegenek.
- Megtanultam együttműködni, színházi látásmóddal gondolkodni. Azt is, hogy a hiba nem hiba. Azt is, hogy a színház mennyire egy összetett és komplex dolog, és azt is megtanultam, hogy mennyit kell még tanulnom.
- tanultam az emberekről, a csapatmunkáról, a kommunikációról és az alkotói eszközökről. Mindezek mellett rengeteg színházi trükköt, titkot és eszközt ismertem meg.
- Odafigyelni, együttműködni, a fantáziámat újra használni, értelmesen beszélni (nem mindig), imprózni, írogatni, alkalmazkodni, kérdezni és válaszolni, kutatni, a dolgok mélyére ásni, érdeklődni, csodálni a színházat, bizonyos szavakat máshogy értelmezni és még egy rakás dolgot.
- Azt, hogy az élet csodás, a cigaretta rossz, és az alkohol az ördög bűnös csalogatása. Azóta jóba vagyok a szüleimmel, megírom a leckémet, mindennap sporttal indítok és friss vagyok. Amúgy nem tanultam sok mindent, inkább fejlődtem rengeteg dologban. De ez nekem személyes ügy, de az biztos, hogy van értelme ennek a dolognak.
Szerinted miért jó, hogy elindította ezt a programot a színház, és mi a célja?
- Jó, mert van mit várni, és van min agyalni, amíg várunk. Nem azon gondolkodni, hogy mit csinál az a rondahajú énekes vagy butaságokat beszélő politikus, hanem hogy egy előadás hogy jött létre, ki írta, ki rendezte, miért és hogyan. Ezekről jó beszélgetni. Aztán arról is, hogy magunkból merítve mit csinálhatnánk, aminek van értelme és célja. A foglalkozások alatt felmerül egy csomó-csomó olyan dolog, kérdés, ami bennünket is érint, személy szerint vagy általánosságban: fiatalokat. Vagy időseket. Embereket. Van hova tartozni, van hol ezeket megosztani egymással. Az, hogy lehetőség van mindezeknek a megrendezésére, előadására, az meg pláne szuper. Cél tehát röviden szerintem az, hogy ne hanyagoljuk el magunkat, egymást és gondolatainkat, vágyainkat, jó, vagy akár (sőt!) rossz tulajdonságainkat és élményeinket, félelmeinket stb., hanem ezekből dolgozzunk, színházi eszközökkel. Ez a színház érdeke is. Hogy neveljen, hogy adjon és kapjon. Kölcsönhatás.
- Közelebb hozott minket a színházhoz, és megszerettette velünk, doppingolja az érdeklődésünket. Azért jó, mert így részt vehettünk benne. 😀 Tetszik, hogy ilyen nyitott helynek láthatom ezt a színházat, és tetszik, hogy a színháznak célja, hogy így lássam. Nem vagyok biztos benne, de talán egyfajta jóindulatú függőség kialakítása a program célja. 😀 A közönséget befogadóból picit partnerré és változtatja.
- Nagyon jóóó. Rettenetesen örülök neki. Mégpedig azért, mert így, a fiatalok sokkal közelebb kerülhetnek a színházhoz, kiszélesedhet az érdeklődési körük, és tovább vihetik a színházi életet. Tulajdonképpen ebben rejlik a célja is, hogy a színház ne avuljon el, hanem a fiatalok is szeressék, mind foglalkozni vele, mind pedig előadásokat nézni.
- Mert a mai fiatalok közül sokan ósdinak tartják a színházat, vagy sznob dolognak…
- Ez a program a fiatalokat érdeklődővé, kíváncsivá, kreatívvá és színházra nyitottá teszi. Ez nem csak a színház közönségét bővíti, hanem a társadalom kreatív, kritikus és szabadon gondolkozó rétegét is. A KAPTÁR tehát nem csak a színház érdekeit szolgálja, és nem csak szórakozást nyújt a program résztvevőinek, hanem a társadalom egy vékony, de fontos rétegét építi és támogatja.
- A színház visszajelzéseket kap, mai véleményeket, rajtunk keresztül más szemmel nézhetik a dolgokat. Mi pedig rengeteg élményt, tapasztalatot, színházat kapunk.