DIÁKCSOPORTTAL SZÍNHÁZBA?
SEGÍTÜNK VÁLASZTANI!
ELŐADÁSAJÁNLÓK:
Alsó tagozattól:
Csoda és Kósza
Czigány Zoltán két meséje „élő hangjátékban”
→
· Az előadás Czigány Zoltán két meséjének feldolgozására épül. A színpadon egymás mellett ülő nyolc színész a műfajmeghatározás szerint „élő hangjátékot” ad elő – lényegében eszköztelenül, jelmezek és díszletek nélkül, elsősorban az emberi hang lehetőségeire építve. A hétéves kortól ajánlott előadás középpontjában a mesélés lehetőségei állnak: a mesemondás módja, a szavak megválasztásában, a hangsúlyozásban, a beszédmódban rejlő hibaforrások, a kitérők, a beiktatott magyarázatok és reflexiók miatt a nézők nemcsak a történet fordulataival utaznak együtt, hanem magát a történetmondást is igazi kalandként élik meg. Az emberi hang varázslata, hogy a patkódobogástól a traktorberregésig, a kipukkadó gumikrokodiltól az űrrepülő zúgásáig ezerféle hangos történés eljátszható vele. A színházban ezúttal az emberi hangé és jelenlété a főszerep.
· FLESS foglalkozás az előadáshoz →
· Játékötleteket tartalmazó kísérőfüzet →
· Drámajátékos családi foglalkozás (infó: koz@orkenyszinhaz.hu)
9-10. évfolyamtól:
Andromakhé
Az akadályokkal szemben még makacsabbá váló szerelmi szenvedélyek káosza
→
· Az Andromakhé egy klasszikus színdarab modern, könnyed hangvételű színrevitele. A túl merev verses formába időnként belelazító szöveg, a hatvanas évek újhullámos filmjeinek tárgyi és zenei világát felidéző, kortárs látványelemeket használó, sok humorral élő előadás a stúdió pici terében, pástszerű, két oldalról jól belátható színpadon valósul meg. A színészek a nézők közvetlen közelében játsszák el a történetet, amely elsősorban az akadályokkal szemben csak még makacsabbá váló szerelmi szenvedélyek káoszáról szól.
· Az előadás témáját és hangvételét tekintve is ideális lehet a középiskolás korosztály számára, akár már a 9. évfolyamtól kezdve is. Fontos azonban, hogy a színházlátogatást felkészülés előzze meg. Mivel Racine olyan közönség számára írt, amely pontosan tisztában voltak a szereplőkhöz kapcsolódó görög mitológiai történetekkel, ezért nem kellett elmagyaráznia, honnan, milyen körülmények közül érkezik a darab világába Andromakhé, Pürrhosz, Hektór és Hermioné. Az előtörténet legfontosabb adatainak ismerete, előzetes tisztázása a mai diákok számára is megkönnyíti a történet nyomon követését, és az érzelmi bevonódást.
· Az előadáshoz FLESS foglalkozást → lehet kérni.
Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza
Elsöprő humor az Erdély-nosztalgián és a nyugat-európai széplelkűségen túl…
→
Az izgalmas, humoros előadás kifejezetten alkalmas a színház, a színházba járás megszerettetésére.
A történet egy családi karácsonyestéről szól. Az erdélyi magyar házaspár meglátogatja lányukat, aki Berlinben él egy német férfival, hogy együtt töltsék az ünnepeket. Előkerülnek a karácsonyi készülődés hagyományos elemei és sztereotípiái: karácsonyfa, közös főzés, kocsonya, pálinka, tósztok, kipattanó családi titkok és konfliktusok is.
A már-már bohózatig srófolt pillanatok során azonban egyre keserűbb a nevetésünk. A karácsonyi együttlétben feldolgozatlan családi, nemzeti és kulturális traumák villannak elő: nyílt előítéletesség és rasszizmus, kisebbségi lét, elnyomás, hagyománytisztelet és nyitottság, gyávaság és bátorság, szeretet, hűség, hűtlenség kérdései.
Kincses Réka rendezésében a multikulturális közegben játszódó történet sok humorral, de szépítés nélkül szembesít bennünket a generációs és kulturális különbségekből adódó, ám az engesztelhetetlen sértettségben gyökerező következményekkel, az elveszettséggel, kirekesztettséggel és kirekesztéssel, amely nemcsak a személyes, de úgy tűnik, a történelmi krízisekben is hasonlóan működik.
Az előadást akár 9. osztálytól is ajánljuk középiskolások számára, de a színházlátogatás előtt érdemes a 80-as, 90-es évek európai, kelet-európai történelméről beszélgetnünk a diákokkal, hogy megkönnyítsük a darab történelmi és kulturális utalásainak értelmezését.
Az színházlátogatás előkészítését tanári ötletár és online műsorfüzet segíti.
Isten
… tulajdonképpen végig a szabadságról gondolkodunk…
→
· Van-e jogunk rendelkezni életünk és halálunk felett? Milyen morális, etikai, jogi, orvosi, pszichológiai, teológiai vetülete lehet egyéni döntésünknek? Az Örkény Színház Isten című előadása az eutanázia személyes és társadalmi vonatkozásait vizsgálja vitaszínházi formában.
A kerettörténet szerint egy 75 éves, egészséges férfi, Kertész Tibor, felesége elvesztése után nem találva többé értelmet az életben, azt kéri háziorvosától, hogy segítse őt abban, hogy rendezett körülmények között befejezhesse életét. Mácsai Pál rendezése a magyar jogrendhez és a mai társadalmi viszonyokhoz alakította a német darabot, így nézőként valódinak, sajátunknak érezhetjük az elvi dilemmát. Kertész Tibor szándéka és elhatározása komoly, de a magyar viszonyok között kérése szándéktalanul is provokatív, hiszen jogilag semmilyen módon nem lehetséges aktív formában a végrehajtása. A helyzet alkalom viszont arra, hogy ügyvédje nyilvános vita tárgyává tegye a problémát.
A „kegyes halál” kérdése nagyon megosztó, a legszélsőségesebb álláspontok találkoznak a téma kapcsán, az élet mindenek feletti szentsége és érinthetetlensége és az önrendelkezéshez való jog csomópontjai körül. A jogi végzettségű szerző, Ferdinand von Schirach magyar viszonyokra adaptált darabjában a szakértői beszélgetésben orvosok, jogászok, a gyógyszerészi kamara képviselője és egy katolikus pap érvein keresztül gondolkodhatunk arról az etikai dilemmáról, hogy van-e joga az egyénnek beleavatkoznia saját halála folyamatába. Meddig terjed önrendelkezésünk, szabadságunk, milyen más szempontok alakíthatják a kérdéssel kapcsolatos elvi álláspontunkat.
A darab az élet egy olyan határkérdését állítja középpontba, amellyel kapcsolatban fontos tapasztalás lehet a diákok számára, hogy mennyire nehéz határozottan támogató vagy elutasító álláspontot képviselni még akkor is, ha a dilemma egy adott élethelyzet konkrét kontextusában értelmeződik, a darabban Kertész Tibor történetén át. És talán még fontosabb tapasztalat annak megértése, amit az ügyvédnő ki is mond, hogy a kérdés kapcsán tulajdonképpen végig a szabadságról gondolkodtunk. Ezen a ponton, a szabadsághoz való viszonyon át a középiskolás korosztály személyes élményen keresztül tud kapcsolódni az előadáshoz.
· A NAT-hoz és a Kerettantervhez osztályfőnöki, etika, társadalomismeret, illetve magyar nyelv-és irodalom tantárgyakon keresztül köthető a téma. Az előadáshoz kapcsolódó tanári ötlettár a kérdés tartalmi megközelítése mellett tartalmaz a retorika és a kommunikáció témaköréhez kapcsolódó érvelési és vitához kapcsolódó feladatokat is.
Középiskolásoknak 14 éves kortól ajánljuk az előadást.
Egyes előadások után world café beszélgetésre lehet regisztrálni.
Az ajtó
Szeredás Emerenc emlékkoncert
Balladaszerű történet egy formabontó előadásban
→
· Szabó Magda Az ajtó című regényével 12. osztályban találkoznak a diákok, de a benne megjelenő problémák: az identitáskeresés, önértelmezés, idegenség-tapasztalat, az én és a másik határai, az emberi kapcsolódások lehetősége vagy lehetetlensége már 10. osztálytól érvényes témája lehet irodalomórai, osztályfőnöki, etika- vagy drámaórai beszélgetéseknek.
· A regény Szeredás Emerenc balladaszerű története, amelyet a regényszereplő írónő, Szabados Magda mesél el másodlagos elbeszélőként, szándéka szerint gyónva, vezekelve, emléket állítva házvezetőnőjének, akit elárult, és aki belehalt integritása és ezzel emberi méltósága elvesztésébe. Kettejük közeledésének, a bizalom lassú épülésének, majd egy pillanat alatt való tragikus összetörésének vagyunk tanúi olvasóként.
· Az Örkény Színház előadása nem hagyományos adaptáció. Alcíme szerint Szeredás Emerenc emlékkoncert. Gáspár Ildikó rendezése az emlékállítás gesztusa köré szerveződik. A dalok a prózajeleneteket keretezve egyszerre mutatják Emerenc egy-egy arcát és Magda reflexióit. Az emlékkoncert elemei a két nő kapcsolatának metaforái: vallomások, értelmezések és önértelmezések sűrítményei, olykor ironikus, gúnyos, máskor bűntudatos vagy vádló kifakadások viharos történetükben.
· Az előadás fogalmazásmódja és jelrendszere elemeli a történetet az elsődleges eseményektől, arra a lélektani ajtóra irányítva a figyelmet, ami két, egymáshoz közelíteni akaró embert, de két átjárhatatlannak tűnő világot választ el, mígnem egyszer résnyire nyílva a közelség mellett a kiszolgáltatottságnak is utat enged.
· A szeretet, őszinteség, felelősségvállalás, kapcsolódás, bizalom, hűség és árulás, a szeretet nevében elkövetett erőszak kérdései mellett az előadás formanyelve hangsúlyosan provokálja az arról a bizarr gesztusról való gondolkodást is, ami az emlékműállítás mögött húzódik: ki, kinek, miért állít emléket? Vezeklés vagy tisztelgés? A megemlékezés nyilvánossága hogyan viszonyul egy olyan jóvátételi szándékhoz, amely mögött a bűn, az árulás épp a magánszféra megsértésével függ össze?
· Az emlékkoncert műfajába átemelt történet fogalmazásmódja, a szcenikai jelrendszer maga a tartalom is, így a színházértés tanulásának is komplex lehetősége nyílik meg a térhasználat, a díszlet, a jelmez, a hang- és fényhatások elemzésén át, amelyhez támogatást nyújt az előadáshoz készült tanári ötlettár, illetve a kapcsolódó FLESS foglalkozás is.
A hattyú
Kortárs színház és klasszikusra csiszolódott vígjátéki hagyomány
→
· Molnár Ferenc az egyik legprofesszionálisabb színházi szerzője a magyar irodalomnak. Kisujjában van a polgári színjátszás dramaturgiája, művein tanítani lehet a tökéletesen poentírozott párbeszédeket, a hatásos háromfelvonásos szerkezetet. Ráadásul mélyen átérzi a néző helyzetét, és óvakodik attól, hogy untassa őt. A hattyú egy jellegzetesen operettes – vagy, ha tetszik, hollywoodi – tematikára építő darab, amely a társadalomkritikai olvasat lehetőségével ironizálva igen meghökkentő, fanyar ízekkel lepi meg a nézőket. Polgár Csaba rendezése és a különleges kortárs látványvilág ezt a fanyar humort emeli ki elsősorban.
· A hattyú szereplőinek többsége számára a társadalmi és hatalmi elithez tartozás a világ legtermészetesebb élménye. Ez jelöli ki a világuk határait is, amin túl viszont nem is igen terjed a horizontjuk. Mit sem sejtenek arról, hogy kívülről nézve milyen vicces, ahogy egy cselvígjáték szereplőiként, méltóságukon aluli, bumfordi módszerekkel ügyetlenkedve törekednek státuszuk további biztosítására, fenntartására. A komédiához szükséges külső nézőpont birtoklása így aztán a kajánul figyelő nézőt emeli – az egyébként talán irigyelt – elit-világ fölé.
· Olyan diákcsoportok számára ajánljuk az előadást (elsősorban 10. évfolyamtól), akik kíváncsiak arra, hogy mit kezd a kortárs színház egy klasszikusra csiszolódott vígjátéki hagyománnyal, vagy inkább annak eleve ironikus Molnár Ferenc-i olvasatával. Az előadáshoz felkészítő foglalkozás is kérhető.
· JÁTÉK →
· TANÁRI →
The Black Rider
Vásári komédia és kabaré, musical és abszurd
→
· A The Black Rider a nézők széles rétegét megszólító, sokféle érzékre ható előadás. A műfaji összetettség és a szcenikai sokszínűség beszippantja a szórakozni, kikapcsolódni vágyókat, a színházzal még csak ismerkedőket, de a különleges zenei megoldásokra, nyelvi játékokra, a színpadi mozgás kifejezőerejére vagy a dramaturgiai fogásokra érzékeny nézőket is.
· William S. Burroughs szövegkönyvét Tom Waits zenéjével, Robert Wilson rendezésében mutatták be először 1990-ben, Hamburgban. A darab története egy ismert irodalmi toposz feldolgozása, amelyből Carl Maria von Weber A bűvös vadász című operája is született. Lényege az ördöggel kötött alku és annak következménye. Wilhelm, az írnok, feleségül akarja venni Bertramnak, az erdésznek a lányát, de az erdész ellenzi a frigyet, mert Wilhelm nem tud lőni. Az írnok ezért lepaktál az ördöggel, aki varázsgolyókat ad neki, amelyek mindig célba találnak. Így Wilhelm megkapja az atyai beleegyezést, szerelme beteljesülni látszik. Ám az alku része az is, hogy az utolsó golyó sorsáról az ördög dönt. Wilhelm utolsó lövése nem a megcélzott galambot, hanem az ifjú arát találja el az esküvő napján.
· Polgár Csaba rendezése egyszerre álomszerű és naturalisztikus, humoros és fájdalmas. Középiskolás diákokkal a csoport életkorának és érdeklődésének megfelelően számos ponton közelíthetünk az előadáshoz. Tematikai központú megközelítéssel például a hétköznapi kísértéseinkről, az erkölcs és érdek viszonyáról vagy a jó és rossz fogalmáról gondolkodhatunk. Az előadás humorát a nyelv és a látvány szintjén is érdemes vizsgálni: játszhatunk az elferdített közmondásokkal, a kínrímekkel, közelebb kerülhetünk a hunglish nyelvi jelenségéhez, vizsgálhatjuk a fordítás (Závada Péter munkája) sajátosságait. A bábszerű mozgás, a maszkok és maszkszerű arcfestések, a babaruhákra, bábokra emlékeztető jelmezek szerepének elemzése a paródia és az abszurd működésének megértéséhez segítheti hozzá a diákokat. A dramaturgiai elemzés és a műfaji vizsgálódás során a vásári komédia, a kabaré, a haláltánc, a revü, az opera, a musical, és az abszurd színházi stílus jellegzetességeire is rátalálhatunk.
· A középiskolás csoportok felkészítését és a színházi élmény feldolgozását tanári ötlettár segíti, amelyben A színház iskolája című tanártovábbképzés során készült óratervek is elérhetők.
· Középiskolásoknak 16 éves kortól ajánljuk az előadást.
Anyám tyúkja (1) – (2)
Nagy versidézés … eloldódva az iskolai megszokástól
→
· A cím már egy óvódás számára is beszédes, az alcímre (A magyar irodalom kötelező versei) pedig az iskolások rezzennek össze: kötelezők, memoriterek, verselemzés… Ám az előadás túl van az iskolai penzumokon: az emlékezet élővé varázslása zajlik benne, a felidézés gesztusa teszi drámaivá a színpadi jelenlétet. A játékban tehát, amely a versemlékek mozgósítására (sőt újraértelmezésére) épít, leginkább azok érintettek, akik maguk is túl vannak a „kötelezőkkel” kapcsolatos iskolai élményeik átértékelésén.
· Az előadásonként elhangzó mintegy hetven vers felével minden érettségiző találkozik a tanulmányai során. A magyar anyanyelvű emberek fejében élő memoriterkészlet jelentős része elhangzik a színpadon – a válogatás másik felét képező, tantervi értelemben nem kötelező versekkel váltakozva. A „kötelező” szó jelentése így eloldódik az iskolai megszokástól, és egy másik, tágabb értelmezés felé nyílik ki. A költészet varázsáról, frivol és komoly szerelemről, privát gondról-bajról, halálról, gyerekekről, az estéről, otthonról, hazáról, a szavainkról, álmainkról és imáinkról, a történelmi pusztulásról, az anyáról, emlékekről, jövőről, rendről, önmagunkról, halálról és pusztulásról szóló versek sokszor egymással párbeszédben, vitában állva, egymást új fénnyel bevilágítva sorakoznak. ● A nagy versidézés vizuális keretét egy népi(es) tornác és a hozzá tartozó népi barokk toszkán/dór (jellegű) oszlopfők, valamint a 20. századi (kis)városi tanár/orvos/közjegyző/mérnök rendes ruhatárából öltözködő versmondók adják. A nemzeti kulturális örökség kanonizálódásának kora ez: ódivatú múlt. Az Anyám tyúkja (2.)-re eltűnnek a jelmezek: a színészek ’civil’ ruhái még személyesebbé teszik a szövegek közvetítését.
· Középiskolások számára kihívás lehet, hogy ők még csak most néznek körül abban a világban, amelynek szerethető ismerősségére épít az előadás. Közülük leginkább azok fogják szeretni az estét, akik máris otthonosan érzik magukat „a magyar irodalom kötelező versei” között.
Tartuffe
Tabuk és feszültségek egy high-tech nappaliban
→
· Molière drámájának keletkezéstörténete és egykori botránykrónikája a színház hatalmi, politikai beágyazottságáról árul el igen figyelemreméltó mozzanatokat. Az Örkény Színház előadásában ez a beágyazottság a magánélet legbelső intimitását is érintő tabusítás és rejtettség feszültségéből robban: a darab legvégén – Molière szellemében.
· Parti Nagy Lajos posztmodern, a szókimondó szlenget és a biedermeier finomkodást váltogató átirata ultramodern térben, egy mai high tech nappaliban szólal meg – Orgon családi problémái akár ismerősnek is tűnhetnek egy mai diák számára. A középiskolás csoportok felkészítését, a színházi élmény feldolgozását segítő tanári háttéranyag és a színházpedagógus által tartott FLESS foglalkozás egyaránt azt célozza, hogy a diákok a komédia által kiváltott nevetés mellett és után minél értőbben közelítsenek Molière kortól függetlenül érvényesnek bizonyuló kérdésfeltevéseihez. Az előzetes felkészülés és a feldolgozás hozzájárulhat a szorongás, a tabuk sötétjéből előkúszó hazugságok, elhallgatások romboló erejének megértéséhez, rámutathat az eleve sérült intimitás veszélyeztetettségére, a hatalmi működés láthatatlanul manipuláló és nyíltan erőszakos, egyszerre rejtett és ordenáré módon nyilvános természetére, és ráirányíthatja a figyelmet Orgon tragédiájára, Tartuffe kiismerhetetlenségének színháztörténeti gyökereire, Elmira női játszmáira, a színlelés különböző szintjeire is…
· JÁTÉK →
Solness
Ibsen-dráma átélhető közelségben
→
· Ha Ibsen-dráma kerül színre, az élethazugság és a megalkuvás témája köré szőtt történetet várunk, valamilyen múltbéli esemény sorsfordító felbukkanásával.
· Az Örkény Színház előadásának címe, az eredeti Solness építőmesterről Solnessre rövidítve megtartja a klasszikus jellemzőket, de hangsúlyosabban helyezi a történet fókuszába a magánembert. Solness vívódása ebben az adaptációban a befutott, sikeres, de mostanra önmagával meghasonlott ember számvetéséről szól, aki képtelen teret adni a fiatalabb generációnak, aki elárulta fiatalkori elveit, és meghasonlott emberré vált. A kétségbeesett, saját fontosságát önmagának és környezetének folyamatosan bizonygatni kényszerülő, arrogáns és önhitt figurának szembe kell néznie önmagával. Erre Hilde felbukkanása kényszeríti, és az az évekkel korábbi, könnyelmű ígéret, mely szerint tíz év múlva a lányt a hercegnőjévé teszi majd.
· Gáspár Ildikó saját fordítása és rendezése, Ari-Nagy Barbara dramaturg munkájával nyelvében és problémakörében is átélhető közelségbe hozza az ismert Ibsen-drámát. Provokál, kérdéseket ébreszt, párbeszédet indíthat generációs szakadékról, kompromisszum és megalkuvás különbségéről, tekintélytiszteletről, hatalomhoz, befolyáshoz való ragaszkodásról, magánember és szociális szerep viszonyáról, határátlépésről, manipulációról, brandekről. Mindezek osztályfőnöki, etika vagy magyarórák témáihoz is kapcsolhatóak.
Az előadást olyan 14 év feletti csoportoknak ajánljuk, akiknek már van tapasztalatuk a modern színházi nyelv és színpadi tér (jelen esetben a pást színpad) közvetlen és erőteljes hatásáról. Ellenkező esetben 11. évfolyamtól javasoljuk a darab megtekintését.…
Tóték
Kisregényből abszurd kabaré
→
· Örkény István Tóték címmel megírt művei kacskaringós vándorút során kristályosodtak ki kétféle műfajban-formában is. A mostani színházi feldolgozás alkotói abból indultak ki, hogy a művészetben nincs végállomás, és újra ráléptek a műfajközi vándorútra. Gáspár Ildikó dramaturg a kisregényt adaptálta színpadra – abszurd kabaréba oltva.
· A középiskolásoknak körülbelül 10. évfolyamtól ajánlható az előadás, amelyet a tanmeneti kapcsolódásai alapján elsősorban a 12. évfolyam magyar és történelem anyagához lehet kötni, hiszen történelemből a huszadik századi háborús tapasztalat, irodalomból Örkény munkássága, színház- és drámatörténetből pedig a brechti törekvések jelenthetnek megfelelő kontextust. ● A színház által kínált tanári segédanyag azonban az alsóbb középiskolai osztályokat tanító tanárok számára is tartalmaz – például nyelvtanórán felhasználható – feladatokat a kommunikáció vagy a retorika, az érvelés tanításához. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy ne történelmi-társadalmi, és ne is irodalomtörténeti irányból, hanem – az előadás szellemében – az egymás és a világ megértési igénye felől nézzünk rá az egyébként nagyon szórakoztató produkcióra. ● Az előadás feldolgozása jó alkalmat jelent egy közös gondolkozásra a történetmesélés és a valóság viszonyáról, de akár az elveszett paradicsom is szóba kerülhet…
· JÁTÉK →
11-12. évfolyamtól:
Édes Anna
Stilizált színházi formanyelvvel a szavakon túliról
→
· Kosztolányi Édes Anna regényének színrevitele merész vállalkozás. Hogyan lehet drámává, színpadi dialógusokká formálni annak az embernek a sorsát, akitől idegenek a szavak, aki érzéseit szinte teljesen belül éli meg, aki belső világát alig tudja nyelvvé fordítani, beszédben közvetíteni?
Az előadás stilizált színházi formanyelvvel közvetíti a szavakon túlit. Anna munkavégzését monoton mozgás, a cselekmény világát egy széksorrá és hosszú asztallá kiterített színpadkép, a társadalmi kettéosztottságot szerepkettőzések reprezentálják.
A rendezői koncepcióról részletesen olvashatnak itt →
A kortárs színházzal már korábbi tapasztalattal rendelkező iskolai csoportoknak 10. évfolyamtól, kevesebb színháznézői gyakorlattal érkező diákok esetében 11. évfolyamtól ajánljuk az előadást.
Kertész utcai Shaxpeare-mosó
Rómeó és Júlia a jelenben, avagy megbotránkoztatás és fityisz
→
· A Bodó Viktor által rendezett darab kiindulópontjaként szolgáló Rómeó és Júlia jelenbe helyezett világában a Kertész utcai autómosó maffiavillongásai és Rómeó baráti társaságának drogtúrái adják a széttrollkodott sztori közegét. Az eredeti Shakespeare-dráma nyolcadik, kilencedik, esetleg tizedik évfolyamra járó diákok magyaróráin szerepel a tananyagban, az IRAM munkáját segítő pedagógusok azonban egybehangzóan csak 17-18 éves kor fölött tartják elképzelhetőnek az előadás diákcsoporttal történő megnézését, és még ennél a korosztálynál is óvatosságra intenek. Az előadás adatlapján olvasható figyelmeztetés – bármennyire is ironikus – komolyan veendő, amennyiben egy erős hatáselemekkel dolgozó, határátlépő művészi fogalmazásmódra hívja fel a figyelmet. A mába helyezett cselekmény, a szöveg leértékelése, szándékos „költőietlensége” (erre Závada Péter, a szöveg írója külön felhívja a figyelmet a műsorfüzetben) fontos elemei annak a rendezői koncepciónak, amely – akár a megbotránkoztatás erejével is – fityiszt mutat minden klasszikus dramaturgiai, színházi, kulturális hagyománynak. Diákcsoporttal nézett előadáshoz feltétlenül ajánljuk az IRAM színházpedagógusai által tartott előkészítő FLESS foglalkozást.
Lidércek, Shaxpeare, delírium
Hagymázas varázsvilág egy lepusztult magyar rehabilitációs intézetben
→
Bodó Viktor rendező és Závada Péter író jegyzi az Örkény Színház Lidércek, Shaxpeare, Delírium című előadását. Mint korábbi közös munkájukban, a most is repertoáron lévő Kertész utcai Shaxpeare mosóban, ezúttal is Shakespeare-drámához, a Szentivánéji álomhoz nyúlnak az alkotók. A koncepció hasonlónak tűnhet, az előadás maga is megidézi az említett darab nyitó gesztusát: lemeztelenítik Shakespeare figuráját. Míg azonban a korábbi előadásban rekonstruálható a Rómeó és Júlia történet, a Lidércek, Shaxpeare, Delírium számára csak kiindulópont a Szentivánéji álom ahhoz, hogy korunk abszurditásáról és az ebből való kilábalás lehetetlenségéről beszéljen.
A csapongó, pszichotikus látomások betöréseire emlékeztető előadásból tehát nem ismerhető meg a Szentivánéji álom, ahhoz viszont, hogy a fergetegesen pergő jelenetek, a sziporkázó gegek és zenei utalások sűrűjében eligazodjunk, jó, ha tisztában vagyunk a megidézett alapmű történetével.
Az előadás helyszíne egy lepusztult magyar rehabilitációs intézet, amelynek megmentéséhez a fenntartótól várnak támogatást. A felsőbb szerv viszont szeretné látni azt a színházi előadást, amely az intézetben folytatott színházterápiás munka eredménye. Ezért a bentlakók kétségbeesett gyorsasággal elkezdik próbálni a Szentivánéji álmot.
Ahogyan azt az alkotóktól már megszokhattuk, az előadás most is sodró lendületű, tele szójátékokkal, váratlan fordulatokkal, bohózati elemekkel, zenei poénokkal, amelyek egy percre sem engedik el a néző figyelmét. A fény és hanghatások, a folyamatosan zúduló ingerek, abszurd gegek a nézőben is valamiféle különös, szürreális állapotot hoznak létre, amely viszont egyre ismerősebbnek tűnik. A kabaré-dramaturgia, a mulattató jelenetek és parodisztikus elemek mögött a korrupció és sikkasztás, a lecsúszottság, a kulturális és szociális kilátástalanság hétköznapi keserű világa sejlik föl.
Ez a valóság épp olyan szürreális, mint a Szentivánéji álom hagymázas varázsvilága, vagy mint egy delíriumos érzékcsalódás. A különbség, hogy a darab tanulsága szerint ebből nincs felébredés, nincs kijózanodás, nincs gyógyulás. Körforgásszerűen indul újra az őrület.
Az előadást 11. osztálytól ajánljuk középiskolás csoportoknak. A produkció nyelvi és látványvilágának befogadását fless foglalkozás, a színházi élmény előkészítését és feldolgozását tanári ötlettár segíti.
Figyelmeztetés: az előadásban előfordul meztelenség és vulgáris nyelvhasználat.
Az üvegbúra
Egy fiatal lány küzdelme a mentális összeomlással
→
· Harmincegy éves korában, öngyilkossággal vetett véget életének a huszadik századi amerikai irodalom egyik legígéretesebb költője, Sylvia Plath (1932-1963), akinek egyetlen regénye, Az üvegbúra (1963) egyes szám első személyben meséli el egy fiatal lány küzdelmét a mentális összeomlással, az öngyilkosság vágyával és az életben maradással. A Zabhegyező női párjaként emlegetett elbeszélés radikálisan szubjektív módon számol be a felnőtt lét elején átélt kétségbeesett bizonytalanságokról, önértékelési zavarokról, útkeresésről. A regény a háború utáni amerikai prózairodalom egyik legolvasottabb műve, angol nyelvterületen gyakran választják iskolai olvasmányként is.
· A mű alapján készült adaptáció levegős, szinte könnyed színházi nyelvezetet használ, ezért – a nézői visszajelzések alapján – a súlyos téma ellenére sem nyomasztó színházi élmény. A történet könnyen követhető, nem okoz megértési nehézségeket. A darab közös megnézésével és az élmény feldolgozásával kapcsolatos talán legnehezebb tanári feladat a főszereplő helyzetéről, állapotáról szóló nyílt beszéd lehetőségének felmérése. Sokan – különösen a regényolvasó fiatal lányok –hajlamosak azonosulni Esther Greenwood látásmódjával, vagy hozzá hasonlóan elidegenedettnek érzik magukat az őket körülvevő világtól. Az ábrázolt alakkal kapcsolatban azonban nem kerülhető meg a pszichiátriai zavarok, kórképek témája. Az előadáshoz készült tanítási segédletben javasolt órai tevékenységek elsősorban az eredeti mű és az előadás kultúrtörténeti, lélektani, társadalomtörténeti vonatkozásaiba vezetnek be, valamint segítik a reflektív befogadói attitűd kialakítását.
· JÁTÉK →
Az ÖrkényKÖZ előadása:
Klara és a Nap
Részvételi színházi előadás 10-15 éves diákoknak, családi és osztályközösségeknek
ÖrkényKÖZ
→
A diákok aktivitására is építő előadás jövőbeli világában a közösségi kapcsolatok elidegenedtek, a társadalmi különbségek kiéleződtek, és a technika emberfeletti perspektívákkal kecsegteti azokat, akik megengedhetik maguknak a végtelennek tűnő fejlődést. Klara, a Nap Intelligens Közösségi Ház mesterséges intelligenciája, akit eredetileg azért fejlesztettek, hogy tökéletes társa legyen egy gyereknek a felnőtté válás útján. Ő meséli el élettörténetét 10-15 éves diákoknak, családi és osztályközösségeknek, akik az előadás végén arról is döntenek, szerintük mi legyen a sorsa az MI által működtetett robotbarátoknak.