iram@orkenyszinhaz.hu

SEGÍTÜNK VÁLASZTANI

ELŐADÁSAJÁNLÓK 

A HATTYÚ

● Molnár Ferenc az egyik legprofesszionálisabb színházi szerzője a magyar irodalomnak. Kisujjában van a polgári színjátszás dramaturgiája, művein tanítani lehet a tökéletesen poentírozott párbeszédeket, a hatásos háromfelvonásos szerkezetet. Ráadásul mélyen átérzi a néző helyzetét, és óvakodik attól, hogy untassa őt. A hattyú egy jellegzetesen operettes – vagy, ha tetszik, hollywoodi – tematikára építő darab, amely a társadalomkritikai olvasat lehetőségével ironizálva igen meghökkentő, fanyar ízekkel lepi meg a nézőket. Polgár Csaba rendezése és a különleges kortárs látványvilág ezt a fanyar humort emeli ki elsősorban.

 A hattyú szereplőinek többsége számára a társadalmi és hatalmi elithez tartozás a világ legtermészetesebb élménye. Ez jelöli ki a világuk határait is, amin túl viszont nem is igen terjed a horizontjuk. Mit sem sejtenek arról, hogy kívülről nézve milyen vicces, ahogy egy cselvígjáték szereplőiként, méltóságukon aluli, bumfordi módszerekkel ügyetlenkedve törekednek státuszuk további biztosítására, fenntartására. A komédiához szükséges külső nézőpont birtoklása így aztán a kajánul figyelő nézőt emeli – az egyébként talán irigyelt – elit-világ fölé. Olyan diákcsoportok számára ajánljuk az előadást (elsősorban 10. évfolyamtól), akik kíváncsiak arra, hogy mit kezd a kortárs színház egy klasszikusra csiszolódott vígjátéki hagyománnyal, vagy inkább annak eleve ironikus Molnár Ferenc-i olvasatával. Az előadáshoz felkészítő foglalkozás is kérhető.

ANYÁM TYÚKJA (1.) ÉS (2.)

A cím már egy óvódás számára is beszédes, az alcímre (A magyar irodalom kötelező versei) pedig az iskolások rezzennek össze: kötelezők, memoriterek, verselemzés… Ám az előadás túl van az iskolai penzumokon: az emlékezet élővé varázslása zajlik benne, a felidézés gesztusa teszi drámaivá a színpadi jelenlétet. A játékban tehát, amely a versemlékek mozgósítására (sőt újraértelmezésére) épít, leginkább azok érintettek, akik maguk is túl vannak a „kötelezőkkel” kapcsolatos iskolai élményeik átértékelésén.

● Az előadásonként elhangzó mintegy hetven vers felével minden érettségiző találkozik a tanulmányai során. A magyar anyanyelvű emberek fejében élő memoriterkészlet jelentős része elhangzik a színpadon – a válogatás másik felét képező, tantervi értelemben nem kötelező versekkel váltakozva. A „kötelező” szó jelentése így eloldódik az iskolai megszokástól, és egy másik, tágabb értelmezés felé nyílik ki. A költészet varázsáról, frivol és komoly szerelemről, privát gondról-bajról, halálról, gyerekekről, az estéről, otthonról, hazáról, a szavainkról, álmainkról és imáinkról, a történelmi pusztulásról, az anyáról, emlékekről, jövőről, rendről, önmagunkról, halálról és pusztulásról szóló versek sokszor egymással párbeszédben, vitában állva, egymást új fénnyel bevilágítva sorakoznak. A nagy versidézés vizuális keretét egy népi(es) tornác és a hozzá tartozó népi barokk toszkán/dór (jellegű) oszlopfők, valamint a 20. századi (kis)városi tanár/orvos/közjegyző/mérnök rendes ruhatárából öltözködő versmondók adják. A nemzeti kulturális örökség kanonizálódásának kora ez: ódivatú múlt. Az Anyám tyúkja (2.)-re eltűnnek a jelmezek: a színészek ’civil’ ruhái még személyesebbé teszik a szövegek közvetítését.

Középiskolások számára kihívás lehet, hogy ők még csak most néznek körül abban a világban, amelynek szerethető ismerősségére épít az előadás. Közülük leginkább azok fogják szeretni az estét, akik máris otthonosan érzik magukat „a magyar irodalom kötelező versei” között.

HAMLET

● Az európai drámairodalom egyik legnevezetesebb kultuszművének műsorra tűzése kiemelt pillanat a színházak életében. Mivel a várakozás felfokozott, és mivel Hamlet mint figura és a Hamlet mint mű is ezerféle arcát mutatta már meg –, csak a markáns előadások maradnak emlékezetesek. Az Örkény Színház alkotói olyan térben helyezték el a dán királyfi történetét, amely erőteljesen rákérdez a közösségi lét, a nyilvánosság és a tömeg ellentmondásos világára, és egy olyan individuális, okos-bolond királyfit küldtek ebbe a térbe, aki legkevésbé sem illik bele a tömeglétbe.

● Az előadás erőteljessége, lendülete, tömörsége már a kilencedikes diákok figyelmét is lekötheti, és mivel a befogadáshoz talán leginkább a fiatalos életproblémákkal szembeni megértés és nyitottság szükséges, a teljes középiskolás korosztály első számú célközönségnek tekinthető. ● Az előadáshoz kapcsolódó tanári segédlet nemcsak magyarórai feldolgozáshoz ad segítséget, hanem osztályfőnöki, etika-, társadalomismeret- vagy drámaórán használható ötleteket is tartalmaz. ● Hogyan működik Claudiusban a homo politicus? Látjuk-e a szereplők nyilvános és titkos arcát? Tudunk-e Hamletet tervezni? És szellemjeleneteket játszani? Együtt okoskodni a sírásóval? ● A háromórás FLESS foglalkozás a próbafolyamat tapasztalatait is beépíti a játékba, hogy felkészítse a tizenéves nézőket a színpadon megelevenedő, tragédiába (és fejcsóválással kísért nevetésbe) torkolló, különös-kérlelhetetlen felnőttségkeresésre.

JÓZSEF ÉS TESTVÉREI

● „Ebben a családtörténetben /…/ van egy alak, aki – különösen a fiatalok számára – reménykeltő, képzelődésre bátorító, sőt hízelgő lehet: József, a legszenvedélyesebb házasság gyermeke.” (Goethe)

● Az előadás a formanyelve, stílusa, témája és érthetősége alapján bátran ajánlható 14-15 éves, sőt akár ennél fiatalabb korosztálynak is. Számolni kell azonban azzal, hogy a játékidő jelentősen hosszabb egy átlagos színházi előadásénál (három óra ötven perc), így a két szünettel együtt végül is közel ötórás színházi este vár a nézőkre (épp ezért is kezdődik az előadás a szokásosnál korábban, hat órakor!). Gáspár Ildikó színpadi adaptációja hűséges a Mann-regény szelleméhez, amely az időt – terjedelmével és így olvasási idejével is képviselt módon – teszi egyik fő témájává. Az előadás, azaz a mesélés hosszúsága olyan tartalmi elem tehát, amely önmagában is szembesít a téma egyik rétegével: az átörökített történetekhez, a hagyományhoz, az időbeliséghez fűződő viszonyunkkal. Mivel a mese végig érdekes, fordulatos és humorban bővelkedő, fiatalabb (kilencedikes) diákokkal is érdemes bevállalni a színházlátogatást.

● Egy tanári vélemény: “Mindnyájunknak élmény volt a József és testvérei, nekem másodszor is. Újra átéltem, hogy mennyire bölcs ez a szöveg, milyen remek az adaptáció, s odaadó a színészek munkája.”  (Mozer Tamás, Radnóti Miklós Gimnázium, Budapest)

● Az előadáshoz tanítási segédlet és FLESS felkészítő foglalkozás is készült.

MESÉL A BÉCSI ERDŐ

● Ödön von Horváth legnépszerűbb darabja egy rengeteg szereplőt felsorakoztató és helyszínek sokaságára megálmodott „népszínjáték”. A látszólag könnyed hangütést hamar elkezdik átszínezni a disszonanciák: egyre harsányabbá és kétségbeesettebbé válik a történetbe kódolt kegyetlen nevetés, amely mellett párhuzamosan építkezik az érzelmes, sőt szentimentális szál.

● A különleges sorsú írótól nem áll távol némi tanáros hevület, amikor az emberi gyarlóságokat ostorozó kritikáját erős társadalomkritikus hanggal ötvözi. Az Örkény Színház előadása eredeti idején és helyén, azaz az első világháború utáni Bécsben tartja meg a történetet –, a történelmi korproblémák általánosító vagy jelenre vetített olvasatának megfogalmazását a nézőkre bízza. 11-12. évfolyamos diákokkal sok téma megbeszélhető az előadáshoz kapcsolódva: a két világháború közötti társadalmi problémák, a „kispolgárság” mint társadalmi jelenség, a női emancipáció, a nyelv mint identitástükör, a drámairodalom apafigurái (vö. német szomorújátékok), a népszínmű és népszínjáték műfaji érdekességei. A feldolgozáshoz ezúttal is FLESS foglalkozást és tanári segédanyagot kínál a színház.

IV. HENRIK

● A történelem nagyszínpadán politikai akciók zajlanak, a háttérben pedig magánemberi dilemmákat, döntéseket, aljasságokat, barátságokat, túlélési stratégiákat szemlélhet a néző nagy változatosságban… A „felső” (nagypolitikát irányító) és az „alsó” (közemberi) világ szereplői nem találkoznak egymással –, csak a konfliktusok éreztetik hatásukat „odaát” (elsősorban felülről lefelé). Mindeközben a tizenéves diákok különös figyelmére tarthat számot a királyfi nagyszabású lázadása: hajlandó lesz-e a saját helyét, világát kereső herceg beállni vasakaratú, dinasztia-alapítási terveket szövögető királyi atyja mögé?

● Mácsai Pál két drámát állított színpadra, amelyek egy-egy felvonásra rövidítve, tömörítve pörögnek le ezen az estén. A cselekmény ismétlődő motívumai érzékeltetik a politika és az egyéni élet eseményeinek örökös körforgását, miközben végigfutnak, lezárulnak a nagy történetívek is: megoldódik a trónutódlás és pont kerül a felnövéstörténet végére. A IV. Henrik-et 16 éves kortól ajánljuk a diákcsoportok számára. Az előadáshoz felkészítő FLESS foglalkozást és tanári segédletet is kínálunk.

TARTUFFE

● Molière drámájának keletkezéstörténete és egykori botránykrónikája a színház hatalmi, politikai beágyazottságáról árul el igen figyelemreméltó mozzanatokat. Az Örkény Színház előadásában ez a beágyazottság a magánélet legbelső intimitását is érintő tabusítás és rejtettség feszültségéből robban: a darab legvégén – Molière szellemében.

● Parti Nagy Lajos posztmodern, a szókimondó szlenget és a biedermeier finomkodást váltogató átirata ultramodern térben, egy mai high tech nappaliban szólal meg – Orgon családi problémái akár ismerősnek is tűnhetnek egy mai diák számára. A középiskolás csoportok felkészítését, a színházi élmény feldolgozását segítő tanári háttéranyag és a színházpedagógus által tartott FLESS foglalkozás egyaránt azt célozza, hogy a diákok a komédia által kiváltott nevetés mellett és után minél értőbben közelítsenek Molière kortól függetlenül érvényesnek bizonyuló kérdésfeltevéseihez. Az előzetes felkészülés és a feldolgozás hozzájárulhat a szorongás, a tabuk sötétjéből előkúszó hazugságok, elhallgatások romboló erejének megértéséhez, rámutathat az eleve sérült intimitás veszélyeztetettségére, a hatalmi működés láthatatlanul manipuláló és nyíltan erőszakos, egyszerre rejtett és ordenáré módon nyilvános természetére, és ráirányíthatja a figyelmet Orgon tragédiájára, Tartuffe kiismerhetetlenségének színháztörténeti gyökereire, Elmira női játszmáira, a színlelés különböző szintjeire is…

TÓTÉK

● Örkény István Tóték címmel megírt művei kacskaringós vándorút során kristályosodtak ki kétféle műfajban-formában is. A mostani színházi feldolgozás alkotói abból indultak ki, hogy a művészetben nincs végállomás, és újra ráléptek a műfajközi vándorútra. Gáspár Ildikó dramaturg a kisregényt adaptálta színpadra – abszurd kabaréba oltva.

● A középiskolásoknak körülbelül 10. évfolyamtól ajánlható az előadás, amelyet a tanmeneti kapcsolódásai alapján elsősorban a 12. évfolyam magyar és történelem anyagához lehet kötni, hiszen történelemből a huszadik századi háborús tapasztalat, irodalomból Örkény munkássága, színház- és drámatörténetből pedig a brechti törekvések jelenthetnek megfelelő kontextust. ● A színház által kínált tanári segédanyag azonban az alsóbb középiskolai osztályokat tanító tanárok számára is tartalmaz – például nyelvtanórán felhasználható – feladatokat a kommunikáció vagy a retorika, az érvelés tanításához. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy ne történelmi-társadalmi, és ne is irodalomtörténeti irányból, hanem – az előadás szellemében – az egymás és a világ megértési igénye felől nézzünk rá az egyébként nagyon szórakoztató produkcióra. ● Az előadás feldolgozása jó alkalmat jelent egy közös gondolkozásra a történetmesélés és a valóság viszonyáról, de akár az elveszett paradicsom is szóba kerülhet…

FOGLALKOZÁSAJÁNLÓK PEDAGÓGUSOKNAK

HAMLET FLESS ● William Shakespeare: Hamlet

A Hamlet FLESS-en játékok és beszélgetések révén újra és újra feltesszük a kérdést: mi közünk van az előadáshoz és Hamlet alakjához, vagyis mi az, amit a mából, saját tapasztalatainkból hozzá kötünk? Mi a szerepe a színháznak a jelenünkben? A próbafolyamat tapasztalatait is beépítettük a játékokba: színházi helyzetekkel járjuk körül a tér és a tömeg szerepét a rendezésben. A próbateremben a diákok szereplőként és rendezőként kísérletezhetnek a tér használatával és a szereplők egymáshoz való viszonyának alakulásával.  A következő kérdéssor a játékok gondolatívét eleveníti fel, a foglalkozás összefoglalásaként kapják meg a résztvevők:

 

Mi kell ahhoz, hogy valaki hatalomra kerüljön, és azt meg is tudja tartani? Szükségszerű-e, hogy a politikai erkölcs eltérjen a mindennapok etikájától? Mikor és miért reagál másként a tömeg, mint az egyén? Hogyan bánik a hatalom a tömeggel? Mit tehet az egyén a hatalommal és a tömeggel szemben? Mi a szerepe a tömegnek és a díszletnek az Örkény Színház előadásában? Mi a ti szerepetek ebben az előadásban?

 

Ki lehet Hamlet? Ki hasonlít Hamletre? Mi közünk nekünk Hamlethez? Milyen dalszövegek és zenekarok emlékeztetnek rá? Miért nem cselekszik? Velünk előfordul, hogy cselekednünk kéne, de képtelenek vagyunk rá?

 

Miért fordítják le újra és újra a Hamletet? Miért rendeznek belőle újra és újra különböző előadásokat? Miért született róla tengernyi elemzés? És hogyan születik folyton újjá kulturális utalások formájában?

 

Kire mondjuk, hogy őrült? Ki a bolond? Hamlet az őrült, vagy mindenki más? Hogy születik szomorúságból és melankóliából derű és nevetés? Mit szabad egy bolondnak? Mit szabad a színháznak? Mi a bolond szerepe és mi a színház szerepe Shakespeare drámáiban?

Mi a végső kérdés? Mi történhet, ha élők a halállal találkoznak? Hogyan figyelmeztetik művészeti alkotások az embert a hiábavalóságra és az elmúlásra? Mi köze Hamletnek a csendéletekhez?

 

Milyen kérdések jutnak eszedbe Karinthy szinopszisáról: „Dán királyfi sokat töpreng, majd mindnyájan meghalnak.”?

TARTUFFE FLESS ● Molière: Tartuffe

A próbaterem falán Molière Tartuffe-höz írt előszavának idézetei fogadják a diákokat:

„Ha a komédiának az a hivatása, hogy az emberek hibáit megjavítsa, nem látom be, miért volnának kiváltságos hibák.”

„Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. Gyakran a szigorú erkölcstan legszebb nyilai sem olyan hatásosak, mint a szatíra, s a legtöbb ember számára a korholás legjobb módja az, ha lefestjük hibáikat.”

 

Egyszerű bemelegítő játékokkal kezdünk: a diákoknak különböző dolgokat kell elhitetni magukról, pusztán testbeszéddel: Tartuffe commedia dell’artét idéző improvizációs képességére irányítjuk ezzel a figyelmet, a színlelés virtuozitására.  Beszélünk a klasszicista dráma sajátosságairól, a Tartuffe botránykrónikájáról és politikai tematikájáról, valamint a színház társadalmi szerepéről. Egy fontos kérdés következik: ma mit jelent nekünk ez a történet? A résztvevők állóképeket és rövid jeleneteket készítenek „képmutatás” címmel: a jelenhez kapcsolódó botránygyanús témákat gyűjtenek. Egymás jeleneteit kell valamilyen ürüggyel betiltani TV híradó formájában. A mellébeszélés és a cenzúra jelenségével játszunk: ezzel kimondatlanul az előadás zárójelenetének ágyazunk meg. Ezután a vakhittel, a fanatizálódással és az önigazolási mechanizmusokkal foglalkozunk: Orgon csapdahelyzetéhez rendelünk kontextust. Az előadás karaktereivel ismerkedünk, jelmezük és beszédmódjuk alapján: Parti Nagy Lajos szabad fordításán és a rendezés világán keresztül saját jelenünkre ismerünk.

 

A következő kérdéssor a játékok gondolatívét eleveníti fel, a foglalkozás összefoglalásaként kapják meg a résztvevők:

 

Mit hiszünk el? Hogyan hitetünk el valamit? Miért kavart botrányt a Tartuffe Molière korában? Ki és miért félhet egy komédiától? Mi hol találkozunk képmutatással? Ma milyen témák botránygyanúsak? Mit szabad egy színháznak? Mi a feladata egy színháznak? Mit tiltanak be, miért, és milyen ürüggyel? Mi a valóság és mi a csúsztatás? Mikor nem hiszünk a médiának? És hogyan hitet el valamit mégis?

 

Mit hitetünk el magunkkal? Mit hitetünk el magunkról másokkal? A vakhit mikor válik hasznunkra, mikor kerget az őrületbe? Miért nem látjuk a nyilvánvalót? Milyen helyzetekkel nem akarunk szembenézni? Mi vezethet ahhoz, hogy valaki felborítsa az egész életét, és fanatizálódjon egy hit, egy eszme iránt? Az önigazolásnak milyen formáival élünk?

 

Hogyan érvelnek a Tartuffe egyes szereplői? Milyen a jelmezük és a szóhasználatuk? Ma Magyarországon milyen társadalmi típusokat ismerünk? Mi az, hogy fordítás, és mi az, hogy átirat?

AZ ÁLTALÁNOS SZÍNHÁZI FLESS

(Hogyan működik a színház?) című foglalkozás és rövid bevezető bármelyik előadásunkhoz kérhető. A SZAKMAI SÉTA című programra ehhez kapcsolódva, de önállóan is lehet jelentkezni.

 

Az általános színházi foglalkozásunkhoz bármelyik előadásunkat lehet választani, ezekben az esetekben a 2 óra alatt egy rövidebb bevezetőre van lehetőség: a játékokat követő beszélgetések az adott előadással összefüggésben alakulnak. A játékok és a beszélgetések fókusza a színészi munka és a színházi hatásmechanizmus.

A foglalkozáshoz kérhető kulisszajárással egybekötött Szakmai séta című program során a fiatalok megismerhetik a színház intézményéhez köthető szakmákat és munkaköröket, szó esik az ezekhez szükséges képességekről, a munka szépségeiről és árnyoldalairól. A program kulisszajárás közben zajlik, alkalomszerűen lehetőség van a személyes beszélgetésekre, gyakorlati feladatokra és szemlélődésre. Közben bepillantást nyernek a színházi üzem működésébe, ennek szervezésébe. Ismerkednek a színház repertoárjával, előadásaival, társadalmi és kulturális szerepvállalásával. A szakmai séta című program hossza változó, az igények és az egyeztetés lehetőségei szerint szervezzük meg.

Hogyan működik a színház? Mit kell tudnia annak, aki színpadon játszik? És annak, aki az életben akar jó játékos lenni? Lehet koncentrációt, figyelmet vagy ritmusérzéket tanulni?

Hogyan figyelünk a verbális és a nonverbális kommunikációra? Milyen eszközei vannak egy színésznek? Mit jelent a státuszjáték az életben és mit a színpadon?

Lehetséges, hogy valaki valahol nem csinál semmit? De akkor mi a viszonya a térrel? Milyen a testtartása, és vajon miért van ott? Lehet csak nézni, és közben nem kombinálni, viszonyokat és történeteket látni? Melyek a színházi hatás elemei?

Hogy lehet, hogy két embernek teljesen mást jelent ugyanaz a történet? Hol születik a színház? A színpadon vagy a nézők fejében? És mi a valóság? Amit látunk vagy amit nézünk?

Mikor lehet a sorok között olvasni? És hogyan lehet egy-egy megszólalás vagy mozdulat mögött meglátni valamit, ami akarva vagy akaratlan ott rejtőzik? Mi a színház feladata? Mi egy rendező feladata? Te ma miből csinálnál színházat?

TOVÁBBI FLESSEK

TYÚK FLESS Anyám tyúkja I. II. – a magyar irodalom kötelező versei

HENRIK FLESS William Shakespeare: IV. Henrik

JÓZSEF FLESS Thomas Mann: József és testvérei

TÓTÉK FLESS Örkény István: Tóték

ÁTVÁLTOZÁS FLESS  Franz Kafka: Átváltozás

ÜGYNÖK FLESS  Arthur Miller: Az ügynök halála

MACSKAJÁTÉK FLESS  Örkény István: Macskajáték

BÉCSI ERDŐ FLESS  Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő

DOHÁNY UTCAI FLESS  A dohány utcai seriff, alkotók: Kovács Márton, Mohácsi János, Mohácsi András

DIGGERDRÁJVER FLESS  Diggerdriver, Bagossy László, Epres Attila: Diggerdrájver

CSODA FLESS  Czigány Zoltán: Csoda és Kósza

SÖTÉTBENLÁTÓ FLESS  Bagossy László: A Sötétben Látó Tündér

Top