33 álom

SZÍNÉSZÁLMOK

Salvador Dalí: Gránátalma körül röpködő méhecskétől kiváltott álom, egy pillanattal ébredés előtt

Amikor elkezdtük a próbafolyamatot, megkértük a színészeket, hogy írjanak álmokat. Ezek közül, engedélyükkel, osztunk meg néhányat.

Gótikus katedrális kapujában állok, már belül, jobbra sejtem a szememmel a szenteltvíz-tartót. A balomon áll egy férfi, ránéznem nem lehet, csak annyit tudok, hogy őt és engem most le fognak fejezni, mert tilos, hogy szeressük egymást. Gyönyörű a templom, a nappali fények. Tele van emberrel a főhajó, mind azért vannak itt, hogy ezt végignézzék. Azt is tudom, az oltár előtt hajtják majd végre a dolgot. Titkon azt remélem, én leszek az első, és nem kell látnom a másik halálát. Előre kísérnek minket, remeg mindenem a testi fájdalomtól való félelemtől. De nincs bűntudatom, mert tudom, nem bűn, amit elkövettem. A fejemre borítanak valami anyagot, ami átlátszó. Talán gézből készült. Behunyom a szemem, valaki megfogja a vállamat, térdre kényszerít.
Bíró Kriszta

Késve érkezem a 33 álom próbájára, takarásból lesek be a színpadra. Egy hete próbálnak, de én még nem voltam, mert forgattam. Szorongok. Az Örkény színházterme a 30-as évek „revüszalonja”. Széksorok helyett asztalok bordó bársonyszékekkel. Nem tudok becsatlakozni, mert rájövök, hogy az itthoni átlátszó köntösben maradtam. Kifut az öltözőbe néhány kolléga gyorsöltözni. Utánuk futok. Kérdezem az egyiktől, hogy tud-e adni próbacuccot. Kapkodva, öltözés közben mutatja, hogy ott van a maradék jelmez. Lyukacsos hálószerű felső, nadrág. megijedek, hogy már jelmezek is vannak. Ellopom valaki melltartóját és felveszem a jelmezt. Befutok a színpadra a revüsor szélére, és próbálom lenézni a mozdulatokat. Elkezdek felúszni a levegőbe, azt remélem, hogy megúszom a helyzetet, ha bedobom ezt a special skillt, még úgysem tud róla senki. Mellúszásban haladok a plafonig a sarokba, megfordulok és lenézek. A próba leállt, mindenki nézi, hogy mit tudok.
Zsigmond Emőke

Egy meztelen férfit cipeltem a hátamon, aki embriópózban kapaszkodott belém, és nem tudtam letenni, bárhogy próbáltam.
Egyed Bea

33 álom

ZENE

„Az időben való kiterülése a zenei és a nyelvi gondolkodásnak nagyon hasonló. Nem körbejárható és megfogható, tehát csak úgy tudom észlelni a műalkotást, vagy egy részletét, ha időbe vagyok vetve. De az a fajta dimenziógazdagság, ami a zenében van, hogy vízszintesen is zajlik, és függőlegesen is zajlik, az az irodalomban nincs.”

Szvoren Edina, rádióinterjú (Belső Közlés, 2013.)

A FÉRFI, AKI VÉGÜL IS ÁTLÉPTE A TÖRVÉNY KAPUJÁNAK KÜSZÖBÉT
benyomások a próbafolyamat első napján meghallgatott teljes zenei anyagról

Ez a cím a Kafka-novellákra utaló ajtónyikorgások és küszöbátlépések miatt futott át az agyamon. Olyan volt, mintha időről időre a zenében megjelennének hatalmasnál is hatalmasabb kapuőrök, akiken valaki az Igazságot? vagy a Törvényt? keresve át szeretne jutni. A kapuőröket mindig óriásnak képzeltem, egyszer sima óriásnak, aztán hatalmas ázsiai méhtenyésztő óriásnak, utána meg T-Rex óriásnak. Amikor a bolyongó valaki (talán ezek vagyunk mi, akik a zenét hallgatjuk?) találkozik egy óriással és átjut a kapuján, akkor utána valamilyen új dimenzióba kerül. Például az órák dimenziójába, ahol megszűnik az idő fogalma. Vagy az irányításra síró és nevető robotcsecsemők világába. Vagy valakinek a születésnapjára, amiből hirtelen gyászünnepély, majd haláltánc-menet alakul. Vagy, esetleg, a Sukiyaki Western Djangóba. Az utolsó kapun is átlépve aztán a fáradtságtól tántorgó Odüsszeusz (vagy bolyongó valaki, vagy néző, vagy nem tudom, valakit ide kellett képzelnem) nem talál semmiféle Törvényt, Igazságot, Megváltást, ilyesmit, hanem csak a dimenziók összecsúszott, eksztatikus kozmoszát.

Zilahy Anna

33 álom

NEMES Z. MÁRIÓ

APOKALIPSZIS / A TÚLÉLŐ ANTROPOLÓGIÁJA

A posztapokaliptikus állapot az élet puszta túlélése a világ felfüggesztődése után, aminek egyik elsődleges antropológiai következménye az öndestruktív vitalitás az ember kiürült helyén. Ez a vitalitás nem humánus vagy morális, mert az élet túlhatalmát képviseli minden egyéb instanciával szemben. Az utolsó ember antropológiai igazsága ezért az Éhség, melynek bármilyen módon érvényt kell szerezni. Az oralitás visszatér az eredetéhez, hiszen a posztapokaliptikus szituációban az Idegent immár megesszük, mintsem vendégként üdvözölnénk. Az utolsó ember egy tiszta Száj, mely nem beszél, hanem csak habzsol, hiszen az ember feláldozta a logoszt az élet érdekében. Az utolsó ember az univerzális kannibál, aki úgy hullik bele a nem antropocentrikus életbe, hogy nem képes immár a jelentés általi uralomra, mert evőgépként integrálódik a vitális körforgásba. Giorgio Agamben írja, hogy az ember elvesztette a hangját, mert rátalált a beszédre, de az utolsó ember végül visszanyeri ezt a lényét, a Természettel összekötő képességét, hiszen újra hangot talál magának, mely a rágás, nyeldeklés és öklendezés szimfóniájaként írható le.

Györffy László: Privát biológia

33 álom

33 álom

BABONÁK

AJTÓ

A törököknél balszerencsét hoz, ha a házból nem azon az ajtón távoznak, amelyen bejöttek. Náluk szerencsét hozó az ajtóval szemközti ülőhely, viszont háttal ülni a tűzhelynek nagyon szerencsétlen. A kínaiak óva intenek attól, hogy valaki háttal álljon az ajtónak. Az indonézek, hogy megvédjék családjukat a rossz szellemektől, a bejárati ajtó fölé vöröshagymát, csilit és kurkumát tartalmazó tasakot akasztanak fel. Az angoloknál rossz ómen, ha a bejárati ajtó nem az utcára néz, és ha a bejárati ajtót nem arccal az ajtó felé fordulva csukják be.
A galíciai zsidók járvány idején csak annak nyitottak ajtót, aki hármat kopogott. Ha az ajtó kilincse meglazul az ember kezében, amikor ki akarja nyitni az ajtót, bocsánatot kell kérni az ajtótól, mert különben meghiúsulhat a tervének megvalósítása, amelybe belefogott vagy belefogni készült.

33 álom

CSŐ

Az indonézek a rontások ellenszereként azt ajánlják, hogy az ember egy tömör bambuszdarabot hordjon magánál.

33 álom

TOJÁS

Számos nép képzetében a kozmikus tojás a teremtés és a lét kezdetének szimbóluma. A világ teremtéséről feltételezik, hogy a Világtojás feltörésével keletkezett. A dogonok szerint „Amikor Amma feltörte a Világtojást, és kibújt belőle, hatalmas forgószél támadt,(…) a forgószél maga Amma (…) és a gabonaszem az, amit legelőször teremtett.” A hinduknál a Világtojást az isteni madár helyezte el a világóceánba. Brahmá aranytojásból született, amelynek két feléből keletkezett a menny és a föld. A buddhizmusban a tojáshéj a tudatlanságot jelképezi, amelynek feltörésével a tudatlanok a megvilágosodáshoz juthatnak, vagyis a második születéshez. Némelyek azt hiszik, hogy a kozmikus tojásból kelt ki a Nap, de van olyan elgondolás is, miszerint a tojás sárgájából lesz a Nap. Egy másik teória szerint az ember változik tojássá, máskor meg a tojásból kel ki az ember, de kígyó szájából is származtatják a kozmikus tojást. Kínában a teljesség kifejezésére szolgál, a teremtéskor ennek két feléből lett az ég és a föld. A kínaiak ősatyja, Pan-ku egy űrben lebegő hatalmas tojásban fogant. A sémi hagyományban a kozmikus tojásból lett a teremtés. A görögöknél a feltámadást jelképezi.

33 álom

SZINKRONICITÁS

A tudattalan folyamatok lélektanával való foglalatoskodásom már több évvel ezelőtt arra késztetett, hogy (a kauzalitáson kívül) valamilyen más magyarázó elv után kutassak, mivel az okságelvet nem találtam kielégítőnek a tudattalan pszichológiája bizonyos sajátos jelenségek magyarázata. Eleinte ugyanis úgy vélekedtem, hogy vannak párhuzamos pszichológiai jelenségek, amelyeket aligha lehet kauzálisan egymásra vonatkoztatni, mivel feltétlenül másfajta összefüggés áll fent közöttük. Ezt az összefüggést lényegében a viszonylagos egyidejűségükben láttam, innen származik a „szinkronisztikus” kifejezés. Úgy látszik ugyanis, hogy az idő minden más, csak éppen nem absztraktum, sokkal inkább konkrét folytonosság, amely minőségeket vagy alapfeltételeket tartalmaz, és ezek viszonylag egyidejűleg, különböző helyeken, kauzálisan nem magyarázható párhuzamosságban manifesztálódnak, így például azonos gondolatok, szimbólumok vagy lelki állapotok egyidejű felbukkanásának esetében. A szinkronicitás semmivel sem rejtélyesebb vagy titokzatosabb, mint a fizikában a diszkontinuitás. Csak a kauzalitás mindenhatóságába vetett megcsontosodott meggyőződés okoz nehézséget a megértés számára, elképzelhetetlennek tüntetve fel, hogy előfordulhassanak ok nélküli események.
C.G. Jung: Emlékek, álmok, gondolatok

33 álom

SZÍNHÁZI MANIFESZTUMOK

FILIPPO TOMASO MARINETTI: A VARIETÉ

Torkig vagyunk a kortárs színházzal (verses, prózai vagy zenés egyre megy), mert ostobán ingadozik a történelmi témák zagyva vagy plagizált feldolgozása és a mindennapi élet fényképszerű reprodukciöja közt: részletekbe vesző, lagymatag, analitikus és sekélyes színház ez, legföljebb a petróleumlámpa korához ér föl.

A futurizmus a varietét magasztalja,
mert
1. A varieté, minthogy velünk együtt az elektromosságból született, szerencsére nem rendelkezik semmiféle hagyománnyal, se mesterei, se dogmái nincsenek, és a gyorsan pergő napi eseményekből táplálkozik.
2. A varieté teljességgel gyakorlati műfaj, mivel a komikum, az erotika vagy a meglepetés eszközeivel a közönség kikapcsolódását és szórakozását kívánja szolgálni.
3. A varieté szerzői, előadói, színpadi munkásai egyetlen módon szerezhetnek létjogosultságot és számíthatnak sikerre: ha szakadatlanul új meg új meghökkentő elemekkel állnak elő. Ilyenformán teljességgel megengedhetetlen a megtorpanás és az ismétlés, minden ügyességi, gyorsasági, erőbeli, bonyolultsági és eleganciarekordot túl kell szárnyalni, elmék és izmok dühödt versengése mind-mind erre irányul.

Fordította: Magyarósi Gizella

ANTONIN ARTAUD: A KEGYETLEN SZÍNHÁZÉRT, ELSŐ KIÁLTVÁNY

A beszédből a színházban immár csakis az használható fel, ami a szavakon kívül van, ami a térben bontakozik ki, ami elidegenítő hatású, s ami az emberi érzékenységet rezegteti meg.
Nem arról van szó, hogy kiirtsuk a tagolt nyelvet, hanem hogy a szavaknak körülbelül olyan jelentést tulajdonítsunk, amilyennel az álmokban rendelkeznek.

Fontos továbbá a zenének az a konkrét felfogása, amelynek értelmében a hangok szinte szereplők, a harmóniák kettéhasadnak, és a szavak közbeléptére elenyésznek.

A színház csak akkor válhat ismét önmagává, vagyis akkor nyújthat valódi illúziót, ha hiteles álmok csapódnak ki benne, és a néző bűnös hajlamai, erotikus rögeszméi, vadsága, lidércnyomásai, utópikus életfelfogása, sőt kannibalizmusa is szabadon felfakadhat, mégpedig nem az illúziók, a fikciók szintjén, hanem az emberi szervezet belsejében.

Fordította: Betlen János

33 álom

WOLFRAM LOTZ:
BESZÉD A LEHETETLEN SZÍNHÁZHOZ
(részletek)

Fivéreim és nővéreim, megkísérelték nekünk elmagyarázni, hogy az idő lineárisan telik. Ez igaz, de mi nem hisszük el!

Megkísérelték elmagyarázni, hogy minden fentről lefele esik. Ha igaz is, mi nem hisszük el!

Évezredek óta magyarázzák, hogy meg kell halnunk. Ha igaz is, mi ezt nem hisszük el!

Mi más lenne egy színdarab, mint iránymutatás a valóságnak? A színház az a hely, ahol a fikció a valósággal összekeveredik. Jaja, de akkor hagyjátok is, hogy csináljuk!

Milyen követelményeket szeretnénk tehát a színdarabunkban megfogalmazni:
A fák virágozzanak télen, az utcák ne érjenek véget ott, ahol a mezők kezdődnek, a bombák befelé robbanjanak, a füst azelőtt gomolyodjon, hogy a tűz meggyulladna, zöldes zöld mohák nőjenek a fejtetőnkön, a pelikán ugasson, a köpés szálljon felfelé, tudjunk utazni az időben, bármerre, akárcsak a térben, hogy a halál ne érjen, ne vehesse el többé azt, ami az egyetlen: az életünket.

Fivéreim és nővéreim, a lehetetlen színház lehetséges!

De ne higgyük el, hogy ez sikerülhet. Ne higgyük el, ha sikerül, akkor az siker is lesz. Ha sikerül a valóságot megváltoztatni, akkor az újra kudarcos lesz, hiszen a valóság az, amit meg kell haladnunk, és ezt kell tennünk az örökkévalóságig!

Fordította: Gábor Sára

„A festményeken az előtér mindig visszataszító, a művészet szabályai szerint a mű lényege a háttérben húzódik meg.”

Esterházy Péter

33 álom