F. M. Dosztojevszkij
BŰN
ÉS
BŰNHŐDÉS
Dosztojevszkij regénye alapján írta: Gáspár Ildikó Görög Imre és G. Beke Margit fordítása nyomán
Kórusszövegek: Tóth Réka Ágnes és Gáspár Ildikó
Zenéjét szerezte: Matkó Tamás
ONLINE MŰSORFÜZET
A PARANCSOLÁSRA TERMETT EMBER LEGNAGYOBB ERÉNYE A KÖZÖNY.
NAPÓLEON
BÁRKI LEHET PUSSY RIOT; CSAK VEGYÉL FEL EGY MASZKOT ÉS TILTAKOZZ AKTÍVAN A HAZÁDBAN, BÁRHOL LEGYEN IS AZ, VALAMI ELLEN, AMIT IGAZSÁGTALANNAK TARTASZ.
PUSSY RIOT
ISTEN NÉLKÜL A LELKIISMERET RETTENTŐ DOLOG, EGÉSZEN AZ ERKÖLCSTELENSÉGIG TÉVELYEDHET.
DOSZTOJEVSZKIJ
… szakadatlanul, szaporán püfölte a lovakat, mint az eszeveszett, addig-addig, hogy a végén már úgy száguldottak, mintha az ördög bújt volna beléjük.
DOSZTOJEVSZKIJ: A FUTÁR (részlet)→
Ez a kis história túlságosan régen történt velem, történelem előtti koromban, hogy úgy mondjam, nevezetesen harminchétben, amikor még csak tizenöt év körüli legényke voltam, útban Moszkvából Pétervár felé. Megboldogult apánkkal utaztunk, én meg a bátyám, felvételi vizsgára a mérnökképző szakiskolába. Május havában jártunk, jó meleg volt. Váltatlan lovakkal, szinte lépésben haladtunk, és két-három órán át rostokoltunk a postaállomásokon. Egyszer, estefelé épp egy állomáson álldogáltunk a fogadó udvarán. (…) Pontosan átellenben, az utca túloldalán volt az állomásépület. Hirtelen a tornác felé gördült egy futártrojka, és kiugrott belőle a futár, tagbaszakadt, keménykötésű, bíborvörös ábrázatú. Beszaladt az állomásépületbe, bizonyára, hogy felhajtson egy pohárka vodkát. Emlékszem, a kocsisunk mondta nekem akkor, hogy az ilyen futár mindig, minden állomáson iszik egy kupicával, különben nem tudná elviselni „ezt a kínszenvedést”. Eközben a postaállomáshoz odagördült az új, könnyű váltótrojka, és a kocsis, fiatal, húsz év körüli legény, felpattant a bakra. Pattant a futár is, leszaladt a lépcsőn, és beült a kordéba. Jóformán még ki sem léptek a lovak, a futár felemelkedett, némán, egyetlen szó nélkül meglendítette jókora jobbját, és ökle a magasból súlyosan lesújtott a kocsis nyakszirtjére. Amaz egész testével előrezökkent, felkapta az ostort, és teljes erejéből rávágott a rudasra. A lovak nekiiramodtak, ám ez korántsem bírta jobb belátásra a futárt. Fortély volt ez, nem indulat, sokéves tapasztalattal szerzett és kipróbált fortély, otromba ökle újra a magasba lendült, és újra lesújtott a kocsis nyakszirtjére. Majd újra és újra, egészen addig, míg a trojka el nem tűnt szemünk elől. A kocsis alig tudta tartani magát az ütések súlya alatt, s persze szakadatlanul, szaporán püfölte a lovakat, mint az eszeveszett, addig-addig, hogy a végén már úgy száguldottak, mintha az ördög bújt volna beléjük.
Sohasem tudtam elfelejteni a futárt, és vele együtt még sok szégyenletes és kegyetlen dolgot az orosz népben. (…) Ez a kis jelenet úgy bukkant fel bennem, mint egy jelkép, amely rendkívül szemléletesen fejezi ki az ok és okozat viszonyát.
TALÁLKOZNI ÖNMAGUNKKAL: EZ IS EGYFAJTA MEGVÁLTÁS
INTERJÚ GÁSPÁR ILDIKÓVAL A BŰN ÉS BŰNHŐDÉSRŐL →
Mindenképpen meg akartam mutatni azt a közeget, amiben a történet játszódik.
Dosztojevszkij egy igazságtalan és brutális világot vázol fel, ahol mindenki kegyetlen az elesettekkel és a nála gyengébbekkel szemben. Ez a közeg folyamatosan delíriumban van: rengeteg a részeg, akik valamiféle eksztatikus állapotba menekülnek a valóság elől. Ott van benne a kisgyerekek elveszettsége is, akik a felnőttek kilátástalan világát értelemszerűen horrorisztikusnak élik meg. Fel-felvillannak helyzetek, amikből kirajzolódik egy ördögi kórkép: a gyerekeket a nők verik, a nőket a férfiak, a férfiakat a rendőrök – és mindenki veri az állatokat.
Beépítettem az előadásba egy női kórust, akiknek a jelenléte végigvonul az egész történeten. Ez a kórus kicsit olyan, mint az Erinnüszök az Oreszteiában. Szembesítenek és számonkérnek. Vizuálisan utalnak a Pussy Riot zenekarra is, aminek a tagjai többségében értelmiségi kisgyerekes anyukák és egyúttal politikai aktivisták voltak, Putyin diktatúrája ellen lázadtak Oroszországban. Így ez a gondolat egy utópia is: mi lenne, ha egy ilyen békésen tüntető női aktivista csoport sikerrel járna, és a bűnösök megbűnhődnének?
Raszkolnyikov tömeggyilkosokról beszél, és Napóleon éppúgy tömeggyilkos volt. Egy a mai napig emblematikus, istenített hadvezér, politikus és tömeggyilkos. Raszkolnyikov előad egy tulajdonképpen fasiszta elméletet a nem közönséges emberekről, ami Dosztojevszkij idejében még mást jelentett, hiszen nem kapcsolódtak hozzá konkrét történelmi események. A szélsőjobboldali gondolatok az értékes és kevésbé értékes emberi életekről, a gazdasági bűncselekményektől hemzsegő korrupt politikai rendszer akkor is léteztek, és most is ugyanúgy léteznek.
Én nem hiszem, hogy a szenvedés vállalása önmagában elég bármiféle megtisztuláshoz. Vállalni a felelősséget a tetteinkért – ez a lényeg.
Varga Bence, Fidelio.hu
RAZUMIHIN: Képzeld, azon vitatkoztak, hogy van-e bűn vagy nincs? Ők azt mondják, a környezet tesz minket bűnözővé. Ha a társadalom egészséges lesz, mindjárt nem lesz bűn. Mintha az emberi természet, a jellem, nem is számítana.
PORFIRIJ: Szerintem a környezetnek igenis, nagy szerepe van a bűnben.
RAZUMIHIN: És ha egy negyvenéves férfi megerőszakol egy tízéves kislányt, annak is a környezet az oka?
szabad akarat vagy determinizmus?
A BŰN →
az emberiséggel egykorú, azzal együtt létező jelenség – ezt már az ókori görög filozófusok is felismerték, különböző vélt törvényszerűségekből igyekeztek levezetni a lehetséges magyarázatait. A kereszténység megjelenésével vált központi elemmé az eredendő bűn, mely alapján az Isten által az embernek adott szabadsággal való visszaélés minden formája bűnnek minősül. A 18. században a felvilágosodás, az értelem, a megfigyelések és az azokon alapuló logikus levezetések előtérbe kerülése, a polgári forradalmak, az egyház és az állam szétválasztásának hatására jelentek meg a nem vallási alapú bűnértelmezések, a klasszikus iskola és a pozitivizmus. A klasszikus iskola szerint a bűnelkövető szabad akaratából dönt tettének véghezvitele mellett, még úgy is, hogy ismeri a törvényeket és képes a következmények mérlegelésére. Ezzel szemben a pozitivizmus központi gondolata a determinizmus, ami tagadja, hogy a bűncselekményt az egyén szabad akaratából követi el, mivel az külső vagy belső kényszerítő körülményekre vezethető vissza.
Inzelt Éva: A kriminológiai gondolkodás kezdetei című tanulmánya alapján
…Elvezeti az embert önteltségének és lázadásának legtávolabbi útjaira, hogy feltárja: az önteltség elpusztítja a szabadságot, a lázadás megtagadja az embert.
Nyikolaj Bergyajev: DOSZTOJEVSZKIJ VILÁGSZEMLÉLETE (részlet) →
Dosztojevszkij a szabadjára eresztett embert ábrázolja, aki kibújt a törvény alól, aki kiesett a kozmikus rendből. A szabadságból az önkényességre áttérő ember sorsa érdekli, mert benne tárul fel az emberi természet. (…) Elvezeti az embert önteltségének és lázadásának legtávolabbi útjaira, hogy feltárja: az önteltség elpusztítja a szabadságot, a lázadás megtagadja az embert.
A bűn problémája központi helyet foglal el Dosztojevszkij munkásságában. Ő nem csupán antropológus, hanem eredeti kriminalista is. Regényei és Az író napló-jának cikkei tele vannak bűnperekkel. A bűnhöz és a bűnhődéshez fűződő furcsa érdeklődését az határozza meg, hogy Dosztojevszkij egész szellemi természete lázadozott az ellen, hogy a gonoszságot és a bűntényt külsőséges módon a társadalmi közegből magyarázzák, és ezen az alapon tagadják a büntetést. Dosztojevszkij megvetette ezt a pozitivista-humanitárius elméletet. Ha az ember csak a külső, társadalmi közeg passzív reflexe, ha nem felelős lény, akkor nincs ember, és nincs Isten, nincs szabadság, nincs rossz, és nincs jó. Az ember méltóságának nevében, szabadságának nevében állítja Dosztojevszkij, hogy minden egyes bűntettért feltétlenül bűnhődni kell. Ezt nem külső törvény követeli meg, hanem az ember szabad lelkiismeretének mélysége.
Baán István fordítása
…Egy alsó-középosztálybeli fiatal diák, akit kizártak az egyetemről, és aki mélyszegénységben él, meggondolatlanságból és erős meggyőződések hiányában bedől bizonyos furcsa, „befejezetlen” gondolatoknak, amik a levegőben vannak, és elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra kilép a nyomorból…
DOSZTOJEVSZKIJ – LEVELEK →
A. A. Krajevszkijnek
Pétervár, 1865. június 8.
A regényem címe Részegesek, és az alkoholizmus aktuális problémájával fog foglalkozni. Nemcsak elemezni fogom a problémát, hanem minden vetületét is megmutatom, elsősorban a családi életben, az ilyen körülmények közötti gyermeknevelésben stb. stb. Legalább 20 nyomdai ívre tervezem, de lehet, hogy többre is. Ívenként 150 rubelt kérek érte.
M. N. Katkovnak
Wiesbaden, 1865 szeptember
A történetem egy bűntény pszichológiai leírása. A cselekmény napjainkban játszódik, ebben az évben. Egy alsó-középosztálybeli fiatal diák, akit kizártak az egyetemről, és aki mélyszegénységben él, meggondolatlanságból és erős meggyőződések hiányában bedől bizonyos furcsa, „befejezetlen” gondolatoknak, amik a levegőben vannak, és elhatározza, hogy egyszer s mindenkorra kilép a nyomorból.
Annak ellenére, hogy az ilyen bűncselekményeket nagyon nehéz végrehajtani, azaz a bűnözők gyakorlatilag mindig hagynak maguk után árulkodó nyomot, bizonyítékot stb. és túl sok mindent bíznak a véletlenre, ami szinte mindig a lebukáshoz vezet, ő, merő véletlenségből, gyorsan és sikeresen véghezviszi tettét. Történetem azt is sugallja, hogy a bűncselekmény elkövetéséért kiszabott törvényes büntetés kevésbé rettenti el az elkövetőt, mint azt a törvényhozók gondolják, részben azért, mert a bűnhődést morális szempontból ő maga is elvárja. Ezt tapasztaltam még a legelmaradottabb embereknél, a legdurvább körülmények között is. Szeretném megmutatni, hogy ez az érzés a legújabb nemzedék egy tanult képviselőjében is megvan, azért, hogy a gondolat még szembetűnőbb és kézzelfoghatóbb legyen. Több, a közelmúltban történt esemény arról győzött meg, hogy témámban nincs semmi különösebben szokatlan, nevezetesen abban, hogy gyilkosom jólnevelt, sőt dicséretes hajlamú fiatalember. Tavaly Moszkvában hallottam egy diákról, aki, miután a moszkvai diákzavargások után eltanácsolták az egyetemről, elhatározta, hogy betör egy postahivatalba, és megöl egy postai alkalmazottat. Újságainkban is számos bizonyítékot találunk arra, hogy eszméink szélsőséges változékonysága szörnyű tetteket eredményezett. (A szemináriumi hallgató, aki megegyezett egy fiatal lánnyal, hogy megöli, és meg is ölte egy pajtában, egy órával később elkapták, amikor épp az ebédjét fogyasztotta, és más hasonló esetek.) Röviden, meg vagyok győződve arról, hogy témám bizonyos értelemben megmagyarázza a ma történéseit.
Angolból fordította Ari-Nagy Barbara
RASZKOLNYIKOV
Feltettem magamban a kérdést, hogy ha mondjuk Napóleon az én helyemben volna, és le kellene ütnie egy vénasszonyt, hogy megszerezze azt a pénzt, amivel a pályafutását egyáltalán elkezdhetné, megtenné-e?
…nincs tekintettel az emberekre…
BONAPARTE NAPÓLEON: AZ URALKODÁS MŰVÉSZETE →
Isten mindig az erősebb zászlóaljak oldalán áll.
A sok „de” és „ha” sosem segíti egy rendszer felépítését.
Az államügyekre és vezetésre termett férfi nincs tekintettel az emberekre: csak a dolgokat látja, azok súlyát és következményeit.
A világ irányításának egyetlen titka van: erősnek kell lenni.
Csak szablyával alapítottak bármit is.
A siker szüli a nagy embert.
Én a csatamezőkön nőttem fel, és egy magamfajta embernek egymillió ember halála semmit sem jelent.
Két mozgatóerő hajtja az embereket: a félelem és az érdek.
Az emberek többsége, még a nagy emberek is, csak félig tudnak merészek lenni.
A birodalmak alapítóinak szemében az emberek nem emberek, hanem eszközök.
Amikor a nép felhagy a panaszkodással, az azt jelenti, hogy felhagyott a gondolkodással.
Ritka eset, hogy a nagy emberek kudarcot valljanak, ők még a legveszélyesebb vállalkozásaikat is sikerre viszik. Nézzük meg Nagy Sándort, Caesart, Hannibált, II. Gusztáv Adolfot: ők mindig elérték, amit akartak. Talán azért lettek nagy emberek, mert szerencséjük volt? Nem, hanem azért, mert nagy emberek lévén, képesek voltak ellenőrzésük alatt tartani a szerencsét.
Takács M. József fordítása
26. LECKE
AZ EGYEDURALOM KIÉPÍTÉSE
MIÉRT TUDOTT NAPÓLEON HATALOMRA KERÜLNI? →
Bonaparte Napóleon látványos karrierje a forradalom alatt kezdődött. A korzikai kisnemesi családból származó katonatisztet a jakobinus kormányzat nevezte ki egy nagyobb alakulat parancsnokává. A Direktórium alatt a rendszerhez való hűségét a királypárti felkelőkkel szembeni katonai fellépéssel bizonyította (1795). A következő két évben a Direktórium idején hadseregével Észak-Itáliában ért el sikereket. A Habsburg-csapatok legyőzése (Lombardia megszerzése) után a népszerű hadvezér Egyiptomba vezetett hadjáratot. Napóleon távollétében az európai frontokon a francia seregek több vereséget szenvedtek. A megrendült helyzetű Direktórium a hadseregre támaszkodva kívánta pozícióját megerősíteni, ám a hazatérő Napóleon államcsínyt hajtott végre (1799. november). Látszólag a forradalmi vívmányok megmentőjeként lépett fel, miközben fokozatosan egyeduralmat épített ki. Katonai erőre támaszkodva felszámolta a Direktórium rendszerét, és az új alkotmány már szinte teljhatalmat biztosított számára. (…)
Napóleon megérezte, hogy a francia társadalom már beleunt az állandó forradalmi lelkesedésbe, megcsömörlött a tíz év során kiontott vértől, rendet és nyugalmat kívánt. A „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszava helyett a nemzeti nagyság és dicsőség érzetét kínálta a népnek. Napóleon egyeduralma sokban különbözött a jakobinusokétól, hiszen a francia birodalmi tudat vonzóbbnak tűnt a Robespierre által elképzelt „erényesek köztársaságánál”. (…)
Napóleon egyeduralma akkor vált teljessé, amikor 1804 végén császár lett (a Szenátus megszavazta számára a császári címet, a koronát saját maga tette a fejére a pápa jelenlétében).
Nemzeti Köznevelési Portál, Történelem tankönyv a 10. osztály számára.
DOSZTOJEVSZKIJ JEGYZETFÜZETEIBŐL
A REGÉNY ALAPGONDOLATA →
1. Ortodox szempont. Mi az ortodoxia.
2. A kényelem nem ismeri a boldogságot. A boldogságot szenvedéssel érhetjük el.
3. Az ember nem boldogságra születik. Az ember a boldogságot kiérdemli, mégpedig mindig szenvedéssel. Ebben nincs semmi igazságtalan, mert a tudást és a tudatos életet pro és kontra tapasztalatok segítségével szerzi meg az ember, és ezeket személyesen kell megélnie. (Szenvedés révén, ez a bolygónk törvénye, de ez a közvetlen tudás, amit az élet nyújt, olyan nagy öröm, hogy fizethetünk érte évekig tartó szenvedéssel.)
Az ő alakjában a rendkívüli büszkeség, az arrogancia és az egész társadalom megvetésének gondolata jelenik meg a regényben. Az az elképzelése, hogy a társadalmat a hatalma alá vonja. A despotizmus az egyik személyiségjegye.
A REGÉNY BEFEJEZÉSE →
Raszkolnyikov elmegy, hogy agyonlője magát.
Szvidrigajlov: Boldogan mennék Amerikába, most azonnal, de senki sem akarja.
Szvidrigajlov R.-nek a téren: Lődd le magad, talán én is megölöm magam.
Észrevetted, hogy mostanában egyre több furcsa dolog történik.
Két nő megfulladt, valaki kiugrott az ablakon és szörnyethalt. Kaján idők.
Szvidrigajlov a kétségbeesés, a legcinikusabb.
Szonya a remény, a leginkább elérhetetlen.
Ezt magának Raszkolnyikovnak kell kimondania. Mindkettőjükhöz szenvedélyesen kötődik.
Szvidrigajlov: Lődd le magad, te nem olyan vagy, aki életben marad, két út áll előtted: vagy bevallod, vagy lődd le magad…
Angolból fordította Ari-Nagy Barbara
Dosztojevszkij rajza a Bűn és bűnhődés kéziratában
SZVIDRIGAJLOV:
Szereti Schillert? Én rajongok érte.
Megvizsgáltuk a Vezúv földjét, hogy a kitörésekre magyarázatot találjunk, de vajon mi okozza az emberi természet kitöréseit?
SCHILLER: DER VERBRECHER AUS VERLORENER EHRE (AKI ELVESZTETTE A TISZTESSÉGÉT, ÉS BŰNÖZŐNEK ÁLLT) 1786. RÖVIDÍTETT VÁLTOZAT →
Nincs az emberi szívnél egyszerűbb és bonyolultabb szerkezet a világon. Ugyanaz a képesség vagy jellembeli vonás számtalan formában létezhet. Teljesen hétköznapi hajlamok számtalan különböző jellemet és cselekvést szülhetnek. Többnyire e hajlamok birtokosa ezekről a lehetőségekről mit sem sejt. Ha az emberi jellemet hajlamai és ösztönei szerint osztályoznánk, igencsak meglepődnénk azon, hogy egyes emberek, akiknek rossz hajlamait a szűkösre szabott polgári világ és a törvény adta szigorú keretek nem hagyják érvényre jutni, ugyanabba a kategóriába tartoznak, mint a történelem legrettenetesebb gyilkosai. Minden nagy bűncselekményt egy hozzá mérten nagy erő irányít. Az emberi mohóság és nagyravágyás már a hétköznapi indulatok gyönge fényében is jól láthatóan megmutatkozik, hát még, ha erőszakos szenvedéllyel párosul. Olyankor szinte kitüremkedik, harsányan hirdeti magát és hatalmasra dagad.
Megvizsgáltuk a Vezúv földjét, hogy a kitörésekre magyarázatot találjunk, de vajon mi okozza az emberi természet kitöréseit?
Látjuk a szerencsétlent, aki abban a pillanatban, amikor elköveti a bűncselekményt és amikor megbűnhődik érte, épp ugyanolyan ember volt, mint mi, mégis idegen lénynek látjuk, akinek az ereiben a miénktől különböző vér csörgedezik, és akinek az akarata más szabályoknak engedelmeskedik, mint a mi akaratunk. A sorsa épp ezért alig érint meg minket, hiszen együttérzést csak a hasonló veszély átélése képes a tudat sötétjéből előcsalni, és mi túl messze vagyunk attól, hogy bármilyen hasonlóságot véljünk felfedezni. Kapcsolat híján a tanulság elveszik, és a mű ahelyett, hogy a fejlődésünket segítené, meg kell elégedjen kíváncsiságunk nyomorult kielégítésével. Tehát a műnek, ha ilyen babérokra tör, a következő két metódus közül kell választania: vagy az olvasónak/nézőnek kell a hős hőfokára hevülnie, vagy a hősnek kell az olvasóhoz hűlnie.
Vajon a bűnözőnek, akiről most beszélni fogunk, lett volna-e joga arra, hogy a megbocsátás szellemére hivatkozzon? Ha boncasztalon vizsgáljuk meg a hajlamokat, amiket birtokolt, megenyhülünk-e vele szemben?
Gáspár Ildikó fordítása
Raszkolnyikov:
a név az 1656-os oroszországi egyházszakadásra utal, a szakadár egyház tagjai voltak a „raszkolnyikok” (раскольники = szakadárok; раскол = egyházszakadás), ugyanakkor a „раздвоение” (kettéválás, kettéhasadás) jelentést is magában foglalja. Raszkolnyikov keresztneve, a „Rogyion”, a görög „Irogyion” lehetséges változata (Иродион, magyarul Heródión), jelentése: hős.
PILINSZKY JÁNOS: ELÉG
A teremtés bármilyen széles,
ólnál is szűkösebb.
Innét odáig. Kő, fa, ház.
Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem.
És mégis olykor belép valaki
és ami van, hirtelenűl kitárúl.
Elég egy arc látványa, egy jelenlét,
s a tapéták vérezni kezdenek.
Elég, igen, egy kéz elég amint
megkeveri a kávét, vagy ahogy
„visszavonúl a bemutatkozásból”,
elég, hogy elfeledjük a helyet,
a levegőtlen ablaksort, igen,
hogy visszatérve éjszaka szobánkba
elfogadjuk az elfogadhatatlant.
Lázár feltámasztása. Bizánci ikon, 15. század eleje. Orosz Múzeum, Szentpétervár
LÁZÁR SZOMBATJA
A bizánci rítusú egyházban nagyböjt 6. (virágvasárnap előtti) szombatja, Lázár föltámasztásának emléknapja (Jn 11,38-44). Pénteken este, Lázár feltámasztása ünnepének előestéjén a Nagyböjt valójában véget ér. Lázár szombatja a Húsvét ünnepére emlékeztet, liturgiáján az Egyház úgy ünnepli Krisztust, mint a „Feltámadást és az Életet”, aki Lázár feltámasztásával az egész emberiség egyetemes feltámadását vetítette előre, még saját szenvedését és halálát is megelőzve.
MATKÓ TAMÁS ZENESZERZŐ
Ez a hat lány Raszkolnyikov agyának hangja. Énekbeszédszerű nyelvet kellett kitalálni a kórusrészekhez, az volt a kihívás, hogy ne dalok legyenek, hanem egy zenés narráció. Ez egyfajta szövegmondást vagy szövegéneklést igényel. Ilyen anyagok esetében alapvetően mindig a szöveg és a zene viszonya érdekel, hogy abban milyen kísérleti lehetőségek vannak. Sok zeneszerző munkája inspirál. Használok például Steve Reich zenéjéhez hasonló, repetitív zenei nyelvet, ami nagyon alkalmas a szöveghordozásra. Egy XX. századi utazáshoz tudnám hasonlítani, tudatos utalások lelhetők fel bennük bizonyos zeneszerzők nagyobb műveire.
Bűn és bűnhődés – az Örkény márciusi bemutatójáról Matkó Tamás zeneszerzővel beszélgettünk. Pesti Műsor, 2024. március
…Dosztojevszkij végül is nem tudott megszabadulni a szentimentális regények és a nyugati krimik hatásától…
VLADIMIR NABOKOV: ELŐADÁSOK AZ OROSZ IRODALOMRÓL – FJODOR DOSZTOJEVSZKIJ (részlet) →
A nyugati irodalom – Samuel Richardson (1689-1761), Anne Radcliff (1764— 1823), Dickens (1812-1870), Rousseau (1712-1778) és Eugène Sue (1804-1857) szentimentális és rémregényeinek hatása Dosztojevszkij műveiben melodrámai szentimentalizmusba átcsapó vallásos egzaltációval keveredik. A szentimentalizmus és a finom érzésekre való képesség között óriási a különbség. A szentimentális ember a személyes életében lehet roppant kegyetlen, míg a finoman érző ember nem kegyetlen soha. Sztálin szerette a gyerekeket. Lenin sírt az operában, különösen a Traviatán. Az írók egy évszázadon át zengték a szegények egyszerű életét. Amikor tehát a szentimentalistákról – Richardsonról, Rousseau-ról, Dosztojevszkijről – beszélünk, ezen a legszokványosabb érzések irodalmon kívüli módszerekkel való eltúlzását értjük, azon célból, hogy az olvasó meghatódjék és önkéntelenül együtt érezzen a hősökkel. Dosztojevszkij végül is nem tudott megszabadulni a szentimentális regények és a nyugati krimik hatásától. Dosztojevszkij hőseinek van még egy érdekes vonásuk: mint személyiségek szemernyit sem változnak az egész mű során. Már a legeslegelején tökéletesen kialakult jellemekkel találkozunk, és megmaradnak pontosan ugyanolyannak, jóllehet a környező világ változhat és a szereplőkkel a leghihetetlenebb dolgok történhetnek. Raszkolnyikov esetében például látjuk, ahogy az ember eljut a külső világgal való harmónia lehetőségéig, de ez kizárólag külsőlegesen történik. Raszkolnyikov belül lényegileg nem változik, Dosztojevszkij többi hőse pedig még annyira se. Az egyetlen, ami fejlődik a könyvben, ami mozgásban van, váratlan fordulatokat vesz, elágazik, mind újabb hősöket és körülményeket szippant az örvényébe, az a cselekmény. Egyszer és mindenkorra egyezzünk meg abban, hogy Dosztojevszkij elsősorban krimiíró. (…) Minden hőse úgy cselekszik, miként a tapasztalt sakkozók egy bonyolult partiban…
Kerek Ádám fordítása
MOZART: DON GIOVANNI
2. FELVONÁS, DON OTTAVIO ÁRIÁJA
Il mio tesoro intanto
Andate a consolar,
E del bel ciglio il pianto
Cercate di asciugar.
Ditele che i suoi torti
A cendicar io vado;
Che sol di stragi e morti
Nunzio vogl’io tornar.
Gyászában nyújtsatok vigaszt, úgy szánom bánatát,
És jó szívének gyászát, hadd járja béke át.
Mondjátok azt meg néki, szent esküm híven állom,
S nem nyugszom, míg a gyilkost kardom nem járja át.
Harsányi Zsolt fordítása
Porfirij Petrovics:
a Porfirij név a görög „porphyries” szóból ered, melynek eredete a „porphyreos” (bíborvörös, bíbor, bíborba öltözött). Apai neve a görög „petra” (szikla, szirt, kőtömb), a szintén görög „petros” és a latin „petrus” (kő) szavakkal áll kapcsolatban. A lila (bíbor) szín az ókortól kezdve számít a hatalom jelképének. Porfirij Petrovics vezetékneve nem derül ki a regényből.
…Dosztojevszkij nemcsak nagyszerű – hanem szórakoztató is. A regényei cselekménye szinte mindig nagyon jó, felkavaró, szövevényes és mélyen drámai…
DAVID FOSTER WALLACE DOSZTOJEVSZKIJRŐL →
Dosztojevszkij irodalmi titán, és ez bizonyos szempontból a halál csókját jelenti, mert könnyű úgy nézni rá, mint egy újabb szépia árnyalatú, imádnivalóan halott Kanonikus Szerzőre. Művei és a tengernyi kritika, amit a művei inspiráltak, kötelezően beszerzendő tételek az egyetemi könyvtárakban… és a könyvek ott pihennek, sárgulva, olyan a szaguk, mint a valóban régi könyvtári könyveknek, és várják, hogy valaki írjon végre belőlük egy beadandót. Dahlbergnek nagyrészt igaza van, azt hiszem. Ha valakiből ikont gyártunk, egyúttal absztrakciót csinálunk belőle, és az absztrakciók képtelenek az élő emberekkel való élő kommunikációra. (…)
Némely mű mégis megéri a többletmunkát, amit abba fektetünk, hogy átverekedjük magunkat az értékelésük útjában álló akadályokon; és Dosztojevszkij könyvei határozottan ilyenek. És ez nem csak azért van így, mert a nyugati kánon élén áll – ha valamiért, hát akkor pont ennek ellenére. A kanonizálás és a tantárgyi követelmények ugyanis elfedik, hogy Dosztojevszkij nemcsak nagyszerű – hanem szórakoztató is. A regényei cselekménye szinte mindig nagyon jó, felkavaró, szövevényes és mélyen drámai. Gyilkosságok vannak benne, meg gyilkossági kísérletek és rendőrök és diszfunkcionális családok viszályai és kémek, kemény fickók és gyönyörű bukott nők és aljas szélhámosok és sorvasztó betegségek és váratlan örökségek és mézesmázos cselszövők és ármánykodás és kurvák.
Ari-Nagy Barbara fordítása
DOSZTOJEVSZKIJ
LEVELEK
A.J. Wrangelnek
Pétervár, 1866. február 18.
Először is: úgy dolgozom, mint egy fogoly. A regényen az Orosz Hírmondónak. Nagyregény – 6 részben. November végén jelentős része már készen volt, de elégettem, mert egyszerűen nem tetszett. Egy új forma, egy új terv bűvölt el, és újrakezdtem az egészet. Éjjel-nappal dolgozom, de még így sem eleget. Számításaim szerint havonta legalább 6 nyomdai ívet kell leadnom az Orosz Hírmondónak. Ez borzasztó, de meglennék, ha tiszta lenne a fejem. A regény költői dolog, nyugodt elmét és képzelőerőt igényel. De engem hitelezők zaklatnak, és azzal fenyegetnek, hogy börtönbe záratnak. * * * Regényem első része körülbelül két hete jelent meg. A címe: Bűn és bűnhődés. Már sok lelkes véleményt hallottam. Új és merész ötleteket tartalmaz.
M. N. Katkovnak
Pétervár, 1866. április 25.
Minden nihilista szocialista. A szocializmus (különösen annak orosz változata) kifejezetten megköveteli, hogy minden kapcsolatot meg kell szakítani. Mert ők tökéletesen meg vannak győződve arról, hogy ha tabula rasát csinálhatnának, azonnal létrehozhatnák a helyén a paradicsomot. Ahogy Fourier is biztos volt abban, hogy ha sikerülne egy falansztert felépítenie, akkor hamarosan az egész világot falanszterek borítanák – ezek az ő saját szavai. A mi Csernyisevszkijünk pedig szerette azt mondogatni, hogy ha negyedórát beszélhetne az emberekhez, biztosan meg tudná győzni őket, ott helyben, hogy szocialisták legyenek. (…)
Ezek a középiskolások és egyetemisták, akiket láttam, oly sokan közülük, szívvel-lélekkel átadták magukat a nihilizmusnak a becsület, az igazság és a társadalmi hasznosság nevében! Az a baj, hogy védtelenek ezekkel a sületlenségekkel szemben, és eszményként fogadják el őket. Az egészséges tudás természetesen ki fogja irtani mindezt, de mikor lesz ez? Hány áldozatot fog addig felemészteni a szocializmus?
Angolból fordította Ari-Nagy Barbara
polgári jogok és a politikai szabadság
avagy
„vallási gyűlöleten alapuló garázdaság”
A PUSSY RIOT →
A 2011-ben alakult orosz punkegyüttes és politikai aktivista csoport a putyini rendszer ellen lázad, feladatuknak a polgári jogok és a politikai szabadság elismerését és biztosítását tekintik. Bár a csoport aktivistái között férfiak is vannak, maga az együttes kezdetben kizárólag női tagokból állt: kisgyerekes édesanyákból, egyetemistákból, művészekből, akik színes símaszkokban tartottak ún. gerillafellépéseket különböző köztereken, például a moszkvai metróban, luxusboltokban vagy a Vörös Téren. Provokatív és sokszor kifejezetten vulgáris dalaikban az országban zajló folyamatokra reflektáltak, de számos nőket érintő problémát is feldolgoztak, mint a nemi-, kapcsolati vagy családon belüli erőszak.
Akcióik nem vontak maguk után súlyosabb következményeket egészen 2012. február 21.-éig, amikor a moszkvai Megváltó Krisztus székesegyház ikonosztáza előtt adták elő Szűzanya, kergesd el Putyint című, az állam és egyház szétválasztásának hiányára figyelmeztető dalukat, mely az orosz elnök újraválasztását megelőző demonstrációsorozat egyik csúcspontjává vált. Március közepére három tagot letartóztattak, közülük kettőt, Nagyezsda Tolokonnyikovát és Marija Aljohinát két év szabadságvesztésre ítélték „vallási gyűlöleten alapuló garázdaság” miatt, amit az egyik szibériai büntetőtelepen kellett letölteniük. Oroszországban értelmiségiek petíciót indítottak, világszerte pedig szimpátiatüntetéseket és flashmobokat szerveztek a büntetés mérséklése érdekében – végül 21 hónap után, 2013 decemberében szabadultak. Később mindketten megírták saját önéletrajzi könyvüket Lázadj! – A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak, illetve Riot Days címmel.
A Pussy Riot tagjai jelenleg is aktív ellenállók, vagy hazájukban – folyamatos fenyegetettségben –, vagy emigrációban folytatják a küzdelmet.
Mindegy, mely formáját választjuk a polgári engedetlenségnek – gyülekezés, térfoglalás, festés, zenélés vagy lopás, esetleg állatok kiszabadítása az állatkertből –, a lényeg, hogy csináljuk, és tépjük cafatokra az engedelmesség nehéz leplét. A kiszolgáltatottaknak igenis van hatalma.
Nadja Tolokonnikova: Lázadj! A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak
Garamvölgyi Andrea fordítása
… Az ember tehát olyan eszményre törekszik a földön, amely természetével ellentétes…
DOSZTOJEVSZKIJ FELJEGYZÉSE, 1864. ÁPRILIS 16. →
Szeretni felebarátunkat, mint önmagunkat – Krisztus parancsolata szerint –, nem lehet. A személyiség földi törvénye köt. Az én akadályoz. Egyedül Krisztus volt képes rá. De Krisztus sok évszázados eszmény volt, feléje törekedett és a természet törvénye szerint köteles törekedni az ember. – Ugyanakkor, miután Krisztus, az embereszmény megtestesült, világossá vált, mint a nap, hogy a személyiségnek legvégső fejlődése során éppen ahhoz kell elérkeznie (a fejlődés legvégén, a cél elérésének pontján), hogy az ember rátaláljon, tudatosítsa magában, és természetének minden erejével meggyőződjék arról, hogy személyiségét, saját énjének legteljesebb kifejlődését akkor használhatja fel a legmagasztosabban – ha mintegy megsemmisíti ezt az ént, és mindenkinek átadja azt osztatlanul és önzetlenül. És ez a legnagyobb boldogság. Ily módon az én törvénye egybeolvad a humanizmus törvényével, és midőn ez a kettő, az én és a mindenki (valószínűleg két szélső végpont) összeolvad, kölcsönösen megsemmisítve a másikat, akkor éri el minden egyes ember külön a maga individuális fejlődésének magasztos célját…
Az ember tehát olyan eszményre törekszik a földön, amely természetével ellentétes. Ha pedig az ember nem teljesítette az eszmény felé való törekvés törvényét, vagyis nem áldozta fel énjét szeretettel az emberekért vagy valamely társáért, akkor szenvedést érez, és ezt az állapotot bűnnek nevezi. Az embernek tehát állandóan szenvedést kell éreznie, amelyet kiegyenlít a Törvény teljesítésének, vagyis az áldozatnak paradicsomi gyönyörűsége. Ebben van a földi egyensúly. Különben a Föld értelmetlen lenne.
FORRÁSOK →
Bakcsi György: Dosztojevszkij világa. Európa Könyvkiadó, 1974.
Nyikolaj Bergyajev: Dosztojevszkij világszemlélete. Európa Könyvkiadó, 1993.
Bonaparte Napóleon: Az uralkodás művészete. Trubadúr Kiadó, 2022.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Tanulmányok, vallomások. Európa Könyvkiadó, 1985.
Fyodor Dostoevsky: Crime and Punishment. A new translation, backgrounds and sources, criticism. Translated and edited by Michael R. Katz. Norton Critical Editions, 2019.
Joseph Frank: Lectures on Dostoevsky. Princeton University Press, 2019. David Foster Wallace utószavával
Inzelt Éva, A kriminológiai gondolkodás kezdetei. In Borbíró Andrea – Gönczöl Katalin – Kerezsi Klára – Lévay Miklós (szerk.),
Kriminológia. Budapest, Wolters Kluwer, 2016.
Laki Dóra: Nevek a Bűn és bűnhődésben →
Vladimir Nabokov: Előadások az orosz irodalomról. Fjodor Dosztojevszkij. Nagyvilág, 41. évfolyam, 7-8. szám/1996.
Nadya Tolokonnikova: Lázadj! A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak; HVG Könyvek, Bp., 2019
Történelem tankönyv a 10. osztály számára. Nemzeti Köznevelési Portál →
SZÍNLAP →
F. M. Dosztojevszkij
BŰN ÉS BŰNHŐDÉS
Dosztojevszkij regénye alapján írta: Gáspár Ildikó Görög Imre és G. Beke Margit fordítása nyomán
Kórusszövegek: Tóth Réka Ágnes és Gáspár Ildikó
Zenéjét szerezte: Matkó Tamás
RASZKOLNYIKOV – Polgár Csaba
PORFIRIJ – Mácsai Pál
DUNYA, RASZKOLNYIKOV HÚGA – Kókai Tünde
ANYA – Kerekes Éva
SZONYA – Szaplonczay Mária e.h.
MARMELADOV – Friedenthal Zoltán
KATYERINA IVANOVNA, MARMELADOV FELESÉGE – Józsa Bettina
SZVIDRIGAJLOV – Terhes Sándor
RAZUMIHIN, RASZKOLNYIKOV BARÁTJA – Borsi-Balogh Máté
LUZSIN – Hajduk Károly
ALJONA IVANOVNA, ZÁLOGOSNŐ – Pogány Judit
LIZAVETA; AMALIA LIPPEWECHSEL; MARFA PETROVNA – Takács Nóra Diána
ZAMJOTOV, RENDŐRTISZT – Vajda Milán
ZSUKOVSZKIJ, ORVOS; RENDŐR – Novkov Máté
MIKOLAJ, SZOBAFESTŐ; LEBEZJATNYIKOV – Patkós Márton
NASZTASZJA – Gellért Dorottya e.h.
VALAMINT – Mátyássy Kála Cecília / Szilágyi Aliz, Jancsa Hetény / Markó Berzsián, Rátkay Ábel / Balázs-Magyar Nimród, Deim Lorina / Harmati Tímea
Dramaturg: Ari-Nagy Barbara
Díszlet: Izsák Lili
Jelmez: Szabados Luca
Világítás: Balogh Csaba Andor
Zene: Matkó Tamás
Mozgás: Szabó Veronika
Médiadesign: Juhász András
Díszletasszisztens: Gergely-Farnos Lilla
Asszisztens: Érdi Ariadne
Színházi coach, gyermekvédelmi szakember: Berta Ferenc
Ügyelő: Sós Eszter
Súgó: Horváth Éva
Rendező: GÁSPÁR ILDIKÓ
Bemutató: 2024.03.08.
IMPRESSZUM →
Örkény István Színház Nonprofit Kft.
Felelős szerkesztő: Mácsai Pál
Szerkesztette: Ari-Nagy Barbara, Martin Daniella
Előadásképek: Horváth Judit
Plakát: Nagy Gergő
PDF műsorfüzet, grafika: Bíró Árpád Levente
Online műsorfüzet: Hudáky Rita
2024