La Mancha egyik falujában élt hajdan egy nemesember. A fogasán dárda függött, pajzsok lógtak, az istállóban egy vézna paripa kaparta a földet, az udvaron pedig néhány gyors agár futkározott. Az ételekre és italokra ráment jövedelmének majdnem a fele. A megmaradó pénzét a finom anyagból készült felöltőre, az ünnepi bársonynadrágra és szép cipőkre költötte, mert hétköznap is szeretett előkelően öltözködni. Egy idős gazdasszony élt a házánál s a fiatal unokahúga. Egy fiatal legény pedig a ház körüli tennivalókat végezte, inas és béres volt egy személyben, ő nyergelte meg a rozzant paripát, de ő kaszálta a rétet is a ház körül. A nemes ötven év körüli izmos, szikár, csontos arcú férfi volt, korán kelő és nagy vadász. Falujában híres volt arról, hogy üres óráiban – s üres órái ugyancsak gyakran akadtak – rendíthetetlen hősökről írt lovagregényeket olvasott. Sokszor már a szeme fájt, a feje zúgott, de mégse hagyta abba az olvasást. Lassan még a vadászatot is elhanyagolta, kis gazdasága ügyeit sem intézte. Annyira belehabarodott az olvasásba, hogy eladogatta holdanként még a szántóföldjeit is az olvasni való lovagregények kedvéért. Teljesen a regényekben szereplő lovagok helyébe képzelte magát. Két barátjával, a falu papjával és a falu borbélyával az egyes lovagok kiválóságait vitatta meg, reggeltől estig és estétől reggelig olvasott, s a kevés alvás és a sok olvasás eredménye az lett, hogy józan ítélőképességét teljesen elvesztette már. Bűvölésekről, párbajokról, csatákról, kihívásokról, sebekről, szerelmekről, harci jó szerencséről s lovagi balsorsról álmodozott.

Egyszer aztán az a furcsa gondolata támadt, hogy felcsap kóbor lovagnak, lóra ül és fegyveresen világnak indul, kalandokat keres, s átéli mindazt, amit olvasmányaiban a kóbor lovagok; megtorol minden sérelmet, nem kerül ki semmi veszedelmet, és örök hírnévre s dicsőségre tesz szert.

Részlet a Don Quijote-ból, Radnóti Miklós átdolgozása

Hogyan találtatok rá végül a Don Quijotéra?

Őszintén szólva nem emlékszem pontosan. Az búvópatakként egyfajta szempont volt, hogy ha már a Városmajoriban mutatjuk be először, olyan darabról legyen szó, ami ismerősen cseng a nézőknek, hogy a nagy nyári dömpingben is felkapják rá a fejüket. Valószínűleg ez is a Don Quijote felé vezetett minket, de a sors fintora, hogy végül egy olyan történetet sikerült összeraknunk, ami eléggé szerzői, és ilyen értelemben új, ismeretlen. Ez is aktuálisan az egyik mániám volt, hogy készítsünk előadást arról, amit a baráti körömben és a kortársaimon is tapasztalok, hogy nézzük meg, mi a fene van ezzel a generációval. Ez magam felé is elvárás, klasszikus drámákat is csak akkor veszek elő szívesen, ha azt érzem, hogy az abban megfogalmazott problémakör aktuális és érvényes a jelenkorra is. Lényegében arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent.

Felnőtt egy generáció, akiknek a szülei kaptak tíz jó nagy pofont devizahitel vagy gazdasági világválság néven, ettől van bennünk egy jókora félelem az elköteleződéstől.

És eközben a virtuális világ rengeteg lehetőséget kínál ennek a generációnak az elbújásra a videójátékokban. Egyfajta gyerekkorhaladékot kaphatunk, időt kérünk, halogatunk, kitoljuk a fiatalságunkat.

Hogy jött akkor a képbe Cervantes? Elbújásról, bezárkózásról beszélsz, Don Quijote viszont egy aktív, cselekvő főhős.

Hát, igen, sokáig úgy éreztem, hogy a virtualitás miatt egyszerűen nem fogok találni releváns klasszikus irodalmi előképet, de valahogy mégis eljutottam a Don Quijotéig, és rájöttem, hogy erre a történetre mégis csak rá tudom olvasni ezt a problémát: egy legatyásodó nemesember, aki a felelősségek és a kortárs világ kihívásai elől a könyvtárszobába menekül, és a lovagregényekbe bújva keres menedéket. És örülök is, hogy ezt a párhuzamot felfedeztük, az előadásnak jót tett, hogy találtunk egy klasszikus művet, amit az írás során végig vonalvezetőként használhattunk, hiszen adott volt egy őstoposz, ha elakadtunk, megnézhettük, Cervantes hogyan oldott meg dramaturgiai problémákat. És a próbák alatt is rengeteg lendületet adott, amikor újabb és újabb közös pontokat fedeztünk fel az eredeti regény és a mi történetünk között, olyan kapcsolódásokat, amikre nem is feltétlenül gondoltunk.

Hogyan válik a ti figurátokból aktív hős?

Ha jól csináltuk, akkor a néző eljuthat addig a felismerésig, hogy a mi hősünk már nem is afféle kafkai kallódó ember, hanem egy poszt-posztmodern hős. Miután szembesül a világ mindenféle nyavajájával, az elsődleges válasza erre az időkérés, az elbújás, mint a tanmesei homár, aki elrejtőzik a kő alatt, hogy páncélt növesszen. Később azonban felismeri, hogy ő is csak sodródik, és a világ minden búját-baját adottként kezeli. Attól válik aktívvá, hogy a virtualitásban megélt élményeit alkalmazni kezdi a való világra is. A mainstream videójátékok nagyrésze ugyanis arra az alapattitűdre épít, hogy a játékos, vagyis a te tetteid az adott virtuális térben valódi, érzékelhető hatással vannak a világ építésére, fejlődésére. Rengeteg játék kifejezetten arra az egyébként a valóságban ritkán tapasztalható érzésre épít, hogy a tetteinknek valódi hatása van. A mi hősünk magára ölti ezt az attitűdöt, és nekiront a problémáknak.

Az ő tévképzete tehát az, hogy egy videójátékban van?

Erre a gondolatra építettünk legalábbis, és ehhez egy pszichológiailag is konzekvens személyiséget kellett megalkotnunk, akinél végül valóban felfedezhetőek a Don Quijote-i tudatzavar jelei. Arra voltunk kíváncsiak, mi történik, ha valaki egyfajta idegösszeroppanás, egy nagy sokk után azt mondja: jó, mostantól én vagyok a főszereplő a saját életemben.

És megnéztük, mi történik, ha ezzel a mindsettel intézi nemcsak a legnagyobb problémákat, hanem a legkisebbeket is. Például mit tesz, ha a kormányablaknál hosszas sorban állás után végül hazaküldik egy újabb dokumentumért, amit nem hozott magával. Don Quijote egyrészről szánni való, nevetséges a regényben, másrészről viszont mégis úgy érezheti az olvasó, hogy az erkölcsi alapja rendben van, a világot akarja jobbá tenni.

A ti hősötökhöz hogyan kell viszonyulnunk?

A fene se tudja, hogy Don Quijote tényleg az igazság bajnoka volt-e. Amikor lepárolva, képregény-, rajzfilm- vagy filmadaptációban látom a cervantesi történetet, ott persze erősebb hangsúlyt kap ez az olvasat. De ha az eredeti regényre gondolok, csak nagyon nehezen fedezem fel, hogy valóban az igazság szent bajnoka volna. Don Quijote a saját logikáját követve él meg valamiféle alternatív szabadságot a világban. De közben juhnyájaknak megy neki, és bűnözőket szabadít fel, mert ezt tette valamelyik herceg egy lovagregényben. Nem találom az utalást Cervantesnél – persze, lehet, hogy csak figyelmetlen vagyok –, ahol kiderülne, hogy Don Quijote valóban a világot szeretné megjavítani. Ha engem kérdezel, ezt már csak az olvasó olvassa rá a történetre. Időnként bizonyos részeknél úgy tűnhet, hogy Don Quijote valóban ezt teszi, de aztán Cervantes rögtön keresztpéldákat is hoz a pikareszk során, és elbizonytalanít minket. Ha jól csináljuk, az előadásunkban ugyanez a dilemma fog megjelenni: ha akarom, keretezhetem úgy, hogy a világ romlottsága ellen ágál, másrészről úgy is nézhetem, mint egy téveszmés ember kirohanását.

[Az interjút Varga Bence készítette, forrás: fidelio.hu]

Mivel a valóság nem az, ami volt, felértékelődik a nosztalgia. Eljön az eredetmítoszok és valóságjelek túlkínálata. A másodlagos igazság, objektivitás és autenticitás túlkínálata. Az igaz, a megélt beözönlése és a figuratív feltámadása az eltűnt objektum és szubsztancia helyén. A reális és referenciális túlhajtott termelése az anyagi termelés túlhajtása felett és mellett. Ekként jelenik meg a szimuláció a bennünket érdeklő korszakban: a reális, a neo–reális és a hiperreális stratégiájaként.

Jean Baudrillard: A szimulákrum elsőbbsége

A videojátékok tudományos vizsgálata az utóbbi pár évben hatalmas változáson ment keresztül. A tudományos vizsgálat terepe az erőszakos viselkedésminták tanulmányozásától fokozatosan elmozdult egy olyan irányba, amely elismeri ennek az új médiumnak a legitimitását. 2001-ben számos nemzetközi konferenciát rendeztek a számítógépes játékok szerepéről, és megszületett a Game Studies, amely a tudományterület első recenzált elektronikus folyóirata. 2002-ben és 2003-ban a konferenciák és műhely-szemináriumok száma tovább nőtt. Amíg kezdetben a videojátékok tanulmányozása a digitális szövegek vizsgálatába ékelődött be, jelenleg a számítógépes játékok vizsgálata önálló tudományos teret nyerni látszik. A legígéretesebb változást azoknak a kutatóknak az új generációja hozza, akik a számítógépes játékokkal együtt nőttek fel, és akik a szórakozásnak ezt az új formáját szenvedélyes profizmussal és tudományos érdeklődéssel vizsgálják.

A szimuláció nem tekinthető újdonságnak. Mindig is jelen volt az olyan hétköznapi dolgokban, mint a gyermekjátékok vagy a játékszerek, de olyan tudományos modellekben vagy kiberszövegekben is megtalálható, mint a Ji Csing. Mindazonáltal a szimuláció potenciálja egy technológiai probléma miatt kihasználatlan maradt: igen nehéz összetett rendszereket fogaskerekekkel modellezni.

Ezen változtatott a számítógépek megjelenése. A videojátékok hatalmas paradigmaváltást eredményeztek a kultúránkban, mert az első összetett szimulációs tömegmédiumot képviselik. Valószínűleg több generáció szükséges ahhoz, hogy tökéletesen megértsük a szimuláció kulturális jelentőségét, de már most is számos területen érzékelhető a változás, ilyenek például a nevelés kontstrukcionista iskolája és a boali dráma*.

*Augusto Boal [1931] brazil színházi rendező, pedagógus, politikus, író, az Elnyomottak Színházának megalapítója. Legismertebb drámapedagógiai módszerének lényege, hogy olyan emberek is, akik előzőleg soha nem vettek részt színházi előadásban, annak passzív befogadása helyett, váljanak aktív szereplőkké. Boal szójátékával élve: spektátorokból „spekt-aktorokká.” Boal szerint a résztvevők életproblémáin alapuló drámai cselekményben való és azt befolyásoló részvétel, majd a problémáknak a darab világában történő megoldása, valóságos problémáik megoldásához segíti hozzá a szereplőket. [Lásd Augusto Boal: Theatre of the Oppressed]

A ludológia definíciója szerint az a tudományterület, amely általában véve a játékokat vizsgálja, speciálisan pedig a videojátékokat írja le. A terminus nem újkeletű, korábban a nem-elektronikus játékokkal kapcsolatosan használták, különösen a táblás játékok esetében volt gyakori az alkalmazása.

Megvan, kikre kell összpontosítaniuk a videojáték cégeknek – legalábbis a Fandom rajongói közösségi platform- és szórakoztatóipari cég éves Inside Gaming jelentése szerint. A jelentés az oldal havi 350 millió látogatójától származó 15 ezres mintavétel alapján készült, és azt vizsgálja, hogyan változik generációnként a játékosok viselkedése és hogy mik a motivációik.

Az idei felmérés eredményeit a napokban tették közzé és a lényege az volt, hogy annak ellenére, hogy a Z generáció több időt tölt játékkal, mint tavaly, az idősebb „millenniumi” generáció játékosai több órát töltenek hetente el a videojátékokkal. Ez utóbbi korosztálynak az 52 százaléka egyébként a videojátékokat tekinti a legjobb szabadidős hobbijának. 40 százalékuk heti több mint 22 órát játszik, míg a fiatalabbaknál csak 29 százalék ez az arány.

A Fandom kutatása szerint „az életkor előre haladtával egyre erősebb a befolyás a játékterekbe fektetett márkák vásárlására”, legalábbis a Fandom millenniumi felhasználói legalább 24 százalékkal nagyobb valószínűséggel vannak „erősen befolyásolva” a játékok megvásárlására, mint a többi felhasználó.

A jelentésből – írja a Variety – az is kiderül, hogy a játékosok fiatalabb generációit jobban érdeklik a versenyszerű játékok és a közösségi kapcsolatok, az idősebb játékosokat viszont inkább az intellektuális stimuláció lehetőségét rejtő játékok vonzzák. A játékműfajok közül a kaland-, túlélő- és verekedős játékok a legnépszerűbbek a játékosok körében. A tinédzserek azonban leginkább a battle royalt (49%), a versenyzést (46%) és a túlélési játékokat (39%) részesítik előnyben, míg a 25-40 évesek az MMO (41%), stratégiai (27%) és RPG (26%) műfajok felé hajlanak, olyan játékokkal, mint az Elden Ring vagy a World of Warcraft.

Figyelemre méltó az a megállapítás is, hogy a szülők egyre inkább látják a gyermekeikkel való játék előnyeit. A megkérdezett szülők 77%-kal nagyobb valószínűséggel értenek egyet azzal, hogy a játék fontos életkészségeket tanít, és 38%-kal nagyobb valószínűséggel értenek egyet azzal az elképzeléssel, hogy a játék elősegíti a csapatmunkát és az együttműködést.

[Gonzalo Frasca: Szimuláció vs narratíva – Bevezetés a ludológiába]

2013-ban a videojáték-függőség bekerült a DSM5 közé, ami az amerikai mentális betegségekkel foglalkozó kódrendszer, mint további kutatásokat igénylő zavar, 2019-ben pedig a WHO hivatalos betegséggé nyilvánította, és kapott egy konkrét definíciót is. Az Egészségügyi Világszervezet szerint az alábbi tüneteknek kell tartósan, vagy ismétlődő módon fennállniuk legalább egy éven keresztül:

A játékoknak komoly distresszt kell okozniuk a játékos számára, gátolniuk kell az élet egy vagy több meghatározó területén, a játékos elveszíti a kontrollt, nem ura, hogy mennyit és mikor játszik, elhanyagolja a teendőit, szabadidős tevékenységek nem kötik le, nem élvezi, amit korábban szeretett csinálni, a negatív következmények ellenére is folytatja a játékot, akkor is, ha érzi a káros hatásait.

Bár magukat a játékokat is úgy alakítják ki, hogy erősen addiktívak legyenek, ez magában nem elég – sok múlik a játékos belső tényezőin, személyiségén, pszichológiai sérülékenységén, valamint a játékmotiváción is.

Korábbi kutatások kimutatták, hogy a játékok alapvető pszichológiai szükségleteket elégítenek ki, és ezt találták az ELTE szakértői is. Egy kutatásukban arra jöttek rá, hogy hét motiváció jelentkezik az online játékoknál (társas, készségfejlesztés, fantázia, eszképizmus, megküzdés, versengés és rekreáció), ezek közül messze kiemelkedik az eszképizmus és a versengés, ezek jellemzők a függőségi tünetekkel együtt. Az eszképizmus annyit tesz, hogy valaki elmenekül a problémái elől a játékba, a versengés pedig annyit, hogy szeretne nyerni. Önmagában az, hogy az ember időnként szeret kilépni a mindennapokból, nem baj, viszont ha ez válik a jellemző megküzdési móddá, az illető a problémáit nem próbálja megoldani, csupán a játékkal valahogy elviseli őket és a szorongását, hosszabb távon problémákhoz vezethet. A versengés esetén azok, akik nehezebben szereznek sikerélményeket az életben, hajlamosabbak lehetnek ezeket a játékban elérni, ez is csak akkor baj, ha valaki csak a játékot használja erre, és az életben nem küzd a különböző céljaiért.

Egy másik, tavalyi metaanalízis azt mutatta, hogy az eszképizmus mentális problémákkal, depresszióval kapcsolatos jeleket is közvetít, de ezúttal nem a versengés, hanem a megszokás és unalom az eszképizmus mellett a fő motiváció. Itt valószínűleg olyasmiről lehet szó, hogy a depressziós állapot csökkentheti az általános motiváltságot, minden mindegy állapotot idéz elő, a játékosok pedig megszokásból játszanak, de nem különösebb céltudattal.

[Forrás: 24.hu]

[MIMI] Na jó, figyelj, ez már egy kicsit nekem is kínos. Hány napja vagy bent? Menj, és szerezz munkát, make some money!

[BARNA] Na igen, de amiben hasznos lehetnék, az nem kell senkinek.

[BOSS] Nenene, kifogásokkal tele van a padlás, húzás kesst csinálni!

[MIMI] Make some money!

[ÉLŐHOLT 2] Pénz.

[MIMI] Lóvé.

[ÉLŐHOLT 2] Karrier.

[BOSS] Legyél te a final boss!

[MIMI] De a való életben.

[ÉLŐHOLT 2] Bőrgyógyász.

[MIMI] Menj ki, ott a Füvészkert, tapizz páfrányt!

CHAT GPT, mit gondolsz a fenti szövegről?

A beszélgetésrészlet, amit megosztottál, arról szól, hogy egy játékos tapasztalatait osztja meg a World of Warcraft [WoW] játékkal kapcsolatban, különösen a tankolás és a karakter statisztikái terén.

Szerinted vicces ez a szöveg?

A szöveg inkább technikai és játékmechanikai szempontokat boncolgat a World of Warcraft játékkal kapcsolatban, és nem feltétlenül célja a humor vagy vicces hatás elérése. Ha arra gondolsz, hogy a szöveg humoros lehetne, az attól függ, hogy mennyire értékeled a játékkal kapcsolatos mélyebb elemzéseket és véleményeket. Néhány játékosnak lehet vicces a játékkal kapcsolatos ironikus megjegyzések vagy tapasztalatok megosztása, másoknak viszont inkább informatív vagy érdekes lehet a szöveg.

CHAT GPT-vel generált miniszótár-melléklet az előadáshoz

[AGGRÓZÁS]

Az „aggrózás” kifejezés a játékvilágban használt szleng, amely a „aggro” szóból ered. Az „aggro” az „aggression” (agresszió) rövidítése, és általában a következőket jelenti:
[Aggresszió vagy fenyegetés felkeltése] Az aggrózás során a játékos vagy karakter olyan tevékenységeket végez, amelyekkel magára vonja az ellenségek figyelmét vagy támadását.
[Tankolás] Gyakran használják MMORPG-kben (Massively Multiplayer Online Role-Playing Games), ahol a tank szerepét betöltő karakter feladata az, hogy az ellenségek támadását magára vonja, így védve a többi játékost.

[BOSS FIGHT]

A „boss fight” kifejezés az angol nyelvből származik, és az videojátékokban használatos. Magyarul „főnök harc” vagy „főellenség harc” néven is ismert. Ez olyan különösen nehéz küzdelmet jelent, amelyet a játékosoknak egy erősebb, gyakran egyedi képességekkel rendelkező ellenség ellen kell megvívniuk. A főellenség (boss) legyőzése általában egy adott játékszakasz, fejezet vagy küldetés végén történik, és gyakran jelentős jutalmakat vagy előrelépést eredményez a játékban.

[DISCORD]

A „Discord” szó több jelentéssel bír, amelyek közül a leggyakoribbak a következők: [Általános jelentés – Diszharmónia] A „discord” jelentése angolul viszály, összhang hiánya, diszharmónia. Olyan helyzetet ír le, ahol nincs egyetértés, béke vagy harmónia, például egy vita vagy konfliktus esetén. [Platform – Discord alkalmazás] A Discord egy népszerű online kommunikációs platform, amelyet főként játékosok használnak. Ez az alkalmazás lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy szöveges, hang- és videócsatornákon keresztül kommunikáljanak, csoportokat (szervereket) hozzanak létre, és közösségeket építsenek. Az alkalmazás széles körben elterjedt a játékos közösségekben, de más területeken is használják online közösségek szervezésére és kommunikációra.

[DPS-MÁGUS]

A „DPS” jelentése „Damage Per Second”, vagyis „sebzés másodpercenként”. Egy „DPS mágus” olyan karaktert jelent, amelynek fő szerepe az, hogy varázslatokkal nagy mennyiségű sebzést okozzon az ellenségeknek. A mágus karakterek gyakran távolsági támadásokra specializálódnak, és varázslataik révén képesek gyorsan és hatékonyan csökkenteni az ellenfelek életerejét.

[GRINDOLNI]

Ez egy angol eredetű szó, amely a magyar játékos szlengbe is bekerült. A „grinding” jelentése:
[Ismétlődő feladatok végzése] A „grindol” arra utal, hogy a játékos monoton, ismétlődő feladatokat végez, például ellenségek legyőzése, tárgyak gyűjtése vagy küldetések ismételt teljesítése céljából. Ennek célja általában az, hogy tapasztalati pontokat (XP), virtuális pénzt vagy értékes tárgyakat szerezzen.
[Szintezés] Gyakran a karakter szintjének emelésére, vagyis „szintezésére” szolgál. A játékosok így erősebbé tehetik karakterüket, hogy könnyebben megbirkózzanak a játék későbbi kihívásaival. A „grinding” tehát általában időigényes és sokszor unalmas tevékenységet jelent, de sok játékos számára ez a folyamat része a játékélménynek és a karakterfejlődésnek.

[KIBERRÁKOK]

A „kiberrák” kifejezés egy technikai szó, amely a „kiber” és „rák” szavak összevonásából képződik. Általában a „kiberrák” kifejezés használata kapcsolódik az interneten terjedő rosszindulatú programokhoz, amelyek adathalászattal és más illegális tevékenységekkel foglalkoznak.

[OD MÁGIA]

A pontos jelentés kontextusfüggő, de általában az „OD” rövidítés jelentheti az „Orbital Drop” kifejezést, ami egy olyan varázslatot vagy technikát jelöl, amely során a karakterek vagy egységek az égből leereszkednek vagy leszállnak egy célpont közelében. Ez lehet a harcmezőre történő gyors és meglepetéses beérkezés céljából, vagy akár segítségnyújtásként is szolgálhat. Ezenkívül az „OD” rövidítés más kontextusokban is használható, például az „Overdrive” (túlhajtás) vagy „Orbital Defense” (orbitális védelem) kifejezésekre utalva is.

[REFLEX STAT]

Általánosságban a „reflex” statisztika vagy tulajdonság jelölheti a karakter reakcióidejét, mozgékonyságát vagy reflexeit a játékban. Ez fontos lehet például a harcban, hogy mennyire gyorsan képes a karakter elkerülni vagy blokkolni az ellenfelek támadásait, vagy hogy mennyire gyorsan tudja végrehajtani a különböző akciókat.

[VALHEIM]

Valheim egy népszerű sandbox túlélőjáték, amelyet a fejlesztő Iron Gate AB készített és a Coffee Stain Publishing adott ki. A játékot 2021 februárjában adták ki korai hozzáférésben Steamen. Valheim egy Viking korszakban játszódó fantasztikus világban helyezkedik el, ahol a játékosoknak feladata túlélni, építkezni, küzdeni és felfedezni egy procedurálisan generált világot.

[VIBROCSÁKÁNY]

A „vibrocsákány” egy fiktív technológiai eszköz, amely gyakran fordul elő sci-fi univerzumokban, különösen a Star Wars és más hasonló művekben. A „vibro” előtag az elvégzett munka vibrációját vagy rezgését jelzi, míg a „csákány” egy kézi szerszám, amely általában kemény anyagok, például kő vagy beton darabolására szolgál.

[930-AS PING]

Ez egy rendkívül magas késleltetési idő a hálózatban, ami azt jelenti, hogy az adatcsomagok küldésének és fogadásának közötti idő nagyon hosszú. Ilyen magas ping időt általában akkor tapasztalják, amikor a kapcsolat nagyon lassú, nagy késleltetés van a hálózatban, vagy instabil a kapcsolat.
Lehetséges okok:
[Gyenge internetkapcsolat] Ha a kapcsolat sebessége lassú, akkor a ping idő is megnőhet.
[Túlterhelt hálózat] Ha a hálózat sok más felhasználóval van terhelve, az is befolyásolhatja a ping időt.
[Távoli szerver] Ha a ping idő az adott szerver távolsága miatt magas. Ha rendszeresen tapasztal magas ping időt, érdemes ellenőrizni az internetkapcsolat sebességét, a hálózati terhelést, és esetleg kapcsolatba lépni az internet szolgáltatóval a probléma megoldása érdekében.

[MAMBRINO +10-ES SISAKJA]

A „Mambrino” és a „tizes sisak” kifejezések szorosan kapcsolódnak a spanyol irodalom egyik klasszikus művéhez, Miguel de Cervantes Don Quijote című regényéhez.
[Mambrino sisakja] Don Quijote, a főszereplő, egy váratlan kaland során egy kovácsoltvas serlegnek, azaz a „Mambrino sisakjának” tekint egy vizes vödört. Ő hiszi, hogy a sisak valójában egy fényes páncélsisak, amelyet egy lovag öltött magára, hogy megvédje a fejét a csaták során. Ez a jelenet híres és jellemző a regény groteszk humorára és Don Quijote idealizmusára.
[Tizes sisak] A „tizes sisak” kifejezés nem ismert a Don Quijote regényben vagy annak szereplőinek jellemzésében. Lehetséges, hogy itt félreértés történt, vagy más kontextusban használták a kifejezést.

[AQUIROK]

Az „aquir” szó nem tűnik ismerősnek a magyar nyelvben, és valószínűleg nincs ilyen szó a magyar vagy az angol szókincsben. Elképzelhető, hogy elírás történt, és valójában az „acquire” szót próbáltad írni, amely angolul „megszerezni”, „elsajátítani” jelentéssel bír.