iram@orkenyszinhaz.hu

 

HALÁSZ PÉTER: Lőrinc barát 

(rádiójáték)


Színész vagyok.
Vége a cigarettaszünetnek.

Lőrinc barát vagyok. Hozzám gyakran járnak szerelmesek tanácsért. Én nőt még sosem érintettem – érthető okokból –, de szerelmes vagyok a szerelmespárokba…

Meg kéne változtatni a hangnemet, ez így egyáltalán nem működik.

Tehát, változtatott hangnemmel: szerelmes vagyok szerelmespárokba.

A harminckilencedik születésnapomat ünnepeltük, kokainnal.
Lőrinc barát vagyok, és minden, ami itt elhangzik, az Lőrinc baráttal történt.

Ilyen… eufórikus hangulatba kerültem: ritkán jutottam kokainhoz. Nem volt rá pénzem – ezt egy kőműves-munka fizetségeképpen kaptam, és jól esett. Akkor jöttem rá, hogy sikerült túlélni anyámat, akivel egy napon születtem. Ő harminckilenc éves korában halt meg, és a kokain jól esett. És egyszercsak nagyszerű gondolataim támadtak: színházat kéne mégiscsak csinálni – mégpedig olyan színházat, ami gyors, ami olyan gyors, mint a kokain. Mi legyen az? Hát válasszunk ki egy újsághírt, és akkor abból még aznap megcsináljuk a színházat, és akkor még aznap elő is adjuk. És ez valahogy fantasztikus érzés volt – különösen, amikor injekcióstűvel vette magához az ember a kokaint, mert akkor még rögtön a zenét is megkapta hozzá: egy ezüst kürt a fülben.

És akkor elkezdődött a színház – de annyira gyors volt a szer, hogy ezt nem tudták mások követni.

Top