iram@orkenyszinhaz.hu

 

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR


  1. 1940 júniusában Franciaország kettészakadt. Míg a fejlettebb, iparosodottabb északi régiókat megszállta a Wehrmacht, a déli területek a 84 éves Henri Philippe Pétain marsall vezetésével, Vichy központtal működő, névleg szuverén Francia Állam irányítása alá kerültek.

  2. A törvényhozó és végrehajtó hatalom mellett az igazságszolgáltatás és a közigazgatás irányítása is a „Francia Állam feje”, Pétain kezében összpontosult. Az államfő kezdeti népszerűségére jellemző, hogy 1940-ben egy nő Toulouse-ban a kocsija elé vetette magát, csak hogy megérinthesse a marsallt.

  3. Az új rendszer jelszava a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség helyett a Munka, Család, Haza lett. A cenzúra révén erőteljesen korlátozták a sajtószabadságot és az egyesülési jogot, felfüggesztették a politikai pártok működését és betiltották a szakszervezeteket, valamint – a szabadkőművesekre utalva – a titkos társaságok működését.

  4. A Vichy-kormány működése alatt több, zsidók jogait korlátozó törvény is született, amelyeket önként, német nyomás nélkül léptettek életbe a rezsim vezetői. A második világháború alatt a Franciaországban élő 200 ezres külföldi – náci üldözések elől ide szökött – zsidóság negyedét érintették az üldözések, míg a 150 ezer francia állampolgárságú zsidó közül mintegy 25 ezret deportáltak. A közel 80 ezer elhurcolt zsidó 85 százalékát a kollaboráns francia rendőrség tartóztatta le.

  5. A zsidótörvényeket Franciaország észak-afrikai gyarmatain is életbe léptették. Tunéziában, Algériában és Marokkóban is működtek munkatáborok, ahol elsősorban a szefárd és mizrahi zsidókat dolgoztatták embertelen körülmények között. Az észak-afrikai lágerekben sokan vesztették életüket maláriában és vérhasban, de a kiszáradás és az éhség, valamint a skorpió- vagy viperamarás is gyakori halálozási okok között szerepelt.

  6. Bár a francia történelem leggrandiózusabb koncepciós bírósági eljárásának szánták az 1942-ben a III. Köztársaság vezetői elleni ún. riomi pert, a próbálkozás totális kudarccal végződött. Mivel a vádlottakat Hitler szándékával ellentétben nem a háború megkezdéséért, hanem a háborúra való felkészülés elmulasztásáért kívánták elítélni, 1942 áprilisában – valószínűleg német nyomására– felfüggesztették a pert.

  7. Vichy-Franciaország fennállása alatt a francia állami bevételek mintegy fele a Harmadik Birodalom kincstárába vándorolt. A németeket szolgalelkűen kiszolgáló miniszterelnök, Pierre Laval 1942 szeptemberében bevezette a kötelező munkaszolgálatot, amelynek keretében több százezer francia férfi és női munkás deportáltak Németországba. Az alku részeként három munkásért cserébe egy francia hadifogoly hazatérhetett.

  8. A vichyi rezsim hatóságai és a különböző paramilitáris alakulatai összesen mintegy 60 ezer ellenállót deportáltak, 40 ezret pedig meggyilkoltak működésük során. Miután a vichyi rendszer összeomlott, a rezsim ellenfelei mintegy 10 ezer kollaboránsnak minősített személyt végeztek ki bírói ítélet nélkül.

  9. Párizs 1944. augusztus 25-i felszabadítását követően a németek egy délnémet kisvárosba, Sigmaringenbe hurcolták Vichy-Franciaország vezetőit, ahol egy emigráns kormányt hoztak létre. Bár az enklávénak mindössze 6000 lakosa volt, saját rádióadóval és nyomtatott sajtóval rendelkezett, és a tengelyhatalmak még nagykövetségeket is működtettek a városállamban.

  10. Lavalt a háború után kivégezték, és bár Pétaint is halálra ítélték, Charles de Gaulle – az ideiglenes kormány elnökeként – kegyelemben részesítette egykori parancsnokát. A marsall élete utolsó hat évét Yeu szigetén töltötte száműzetésben.

forrás: www.mult-kor.hu

Top