TEREMTÉS KÖNYVE (1MÓZ)

A LÓT-TÖRTÉNET
(rövidítve)

13 ¹Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. ²Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. ⁵Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. ⁶Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. ⁷Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. ⁸Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. ⁹Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.” ¹⁰Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. ¹¹Lót a Jordán egész síkságát választotta. ¹²Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. ¹³A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen.

^{ÁBRAHÁM KÖZBENJÁRÁSA}

¹⁶A férfiak [angyalok] elindultak és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket. ¹⁷Akkor az Úr így szólt: „Titokban tarthatom-e Ábrahám előtt, amit tenni készülök? ¹⁸Ábrahám ugyanis nagy és erős néppé lesz, s általa nyer áldást a föld minden népe.” ²⁰Ezért az Úr így szólt: „Szodoma és Gomorra miatt tetéződött a panasz, és bűnük nagyon súlyos. ²¹Lemegyek hát és megnézem, hogy mindenki úgy viselkedett-e vagy sem, ahogy az ellenük szóló panasz szava felhatolt hozzám, tudni akarom.” ²²A férfiak Szodoma felé indultak, de Ábrahám megállt az Úr előtt. ²³Azután Ábrahám közelebb lépett és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat is a gonoszokkal? ²⁴Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod, nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? ²⁵Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, s így egyenlő legyen a sorsuk az igazaknak meg a gonoszoknak.” ²⁶Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.” ²⁷Ábrahám folytatta és így szólt: „Vettem magamnak a bátorságot, hogy beszéljek Urammal, pedig csak por és hamu vagyok. ²⁸Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha csak negyvenöt igazat találok benne.” ²⁹Erre ő folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.” ³⁰Ő újra szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.” Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, hát nem teszem meg.” ³¹Aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: lehet, hogy csak húszat találsz.” Így felelt: „Húsz miatt sem pusztítom el.” ³²Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: lehet, hogy csak tízen vannak.” ³³Ezt válaszolta: „Tíz miatt sem pusztítom el.” Ezután Isten eltávozott, miután befejezte beszédét Ábrahámmal. Ábrahám pedig hazament.

19 ¹A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, ²és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” ⁴Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. ⁵Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” ⁶Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, ⁷és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. ⁸Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” ⁹Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. ¹⁰De a férfiak [angyalok] kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. ¹¹Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot. ¹²Ezután a férfiak így szóltak Lóthoz: „Ha még van itt valakid a városban, fiad és lányod vagy más valakid, aki hozzád tartozik, vezesd ki a helységből, ¹³mi ugyanis elpusztítjuk ezt a helyet, mivel igen nagy a panasz ellenük Isten előtt, és Isten azért küldött bennünket, hogy pusztítsuk el őket.” ¹⁴Akkor Lót kiment és beszélt vejeivel, akik leányait feleségül akarták venni, és ezt mondta: „Rajta, költözzetek el erről a helyről, mert Isten elpusztítja a várost.” De vejei azt hitték, hogy tréfálkozik. ¹⁵Amikor hajnalodott, az angyalok kézen fogták őt, feleségét és mindkét lányát, s csak a városon kívül engedték el őket. ¹⁷Amikor kivezették őket, ezt mondták: „Menekülj, az életedről van szó. Ne tekints hátra, ne állj meg sehol a környéken, hanem menekülj a hegyekbe, nehogy elpusztulj.” ²⁴Akkor Isten kén- és tűzesőt bocsátott az égből Szodomára és Gomorrára. ²⁵Így pusztította el ezeket a városokat, az egész vidéket, a városok minden lakóját és a mező egész növényzetét. ²⁶Felesége visszanézett és sóoszloppá változott.

A MOÁBITÁK ÉS AMMONITÁK EREDETE

³⁰Lót később följebb vonult Coárból, és két lányával együtt a hegyek között telepedett le. Egy barlangban lakott két lányával. ³¹Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. ³²Gyere, részegítsük meg apánkat borral és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!” ³³Azon az éjszakán megrészegítették atyjukat borral, azután az idősebb odament és atyjához feküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. ³⁴Másnap az idősebb azt mondta a fiatalabbnak: „Nézd, a múlt éjjel én háltam apámmal, részegítsük meg ezen az éjszakán is borral, azután menj és feküdj mellé, hogy apánktól utódunk legyen.” ³⁵Így azon az éjszakán is megrészegítették apjukat borral. Azután a fiatalabb fogta magát és hozzáfeküdt. Az nem vette észre, amint hozzáfeküdt, sem amint fölkelt. ³⁶Így Lót mindkét lánya fogant apjától. ³⁷Az idősebbik fiút szült és Moábnak nevezte. Ő a moábiták ősatyja a mai napig. ³⁸A fiatalabb is fiút szült és Ben-Amminak nevezte. Ő az ammoniták ősatyja a mai napig.

Szent István Társulati Biblia, 2003.