Szép Ernő: A dizőz

(kuplé)

Párisból jött egy szél egy este
E divatot az hozta Pestre
S e divat, valljuk mind egy szálig,
Pestnek becsületére válik.
Szóval divat lett ugye kérem,
Divat lett nyáron ugy mint télen
Hogy tavasz van avagy ősz,
A dizőz.

Annak kinek dizőz a rangja,
Nem árt ha van valami hangja,
Persze a bariton a legszebb
Mert az [olv. szó] a szekszet.
S ha már fejét sanzonra adta

Ifjú legyen az istenadta
Amennyire csak teheti,
S az is hasznára lesz neki
A sanzont terjesztő művésznő
Ő egy éneklő hangszer – és nő.
Diszkréció ő és kacérság,
Itt-ott kis illendő pucérság.
Tudván mi kell a másik nemnek,
Megadja ami jár – a szemnek.
Tiszteljük ó a himnemet,
Urak, urak csak képzelődjenek!
Hát dáma is, de graciőz
A dizőz.

Dizőz dizőz dizőznek
Esténként netten megjelenni,
Nincs súgó, partner, nincs rivalda,
Könnyet, kacajt lopni a dalba,
Pincér csörög, egy vendég zsörtöl,
Másik majszol, harmadik flörtöl,
S igy hangulatot szitani,
Hóditani, bóditani
Míg a pódiumon időz
A dizőz.

Ha olyan karcsú mint az őz
A dizőz.
Démonnak lássék, lássék vempnek,
Kiért már százan tönkrementek,
Nem baj – csak az ne lássék rajta
Hogy véletlenül jámbor fajta,
Csuda hűséges, csendes, rendes,
Nagytakaritást maga rendez,
Stoppol ha strimpflin lyuk akad,
És nem csak éppen urakat,
De isteni lecsót is főz
A dizőz.

(évszám nélkül)