„a néző-résztvevők az előadás folyamán társasjátékot játszanak”
→ A SZÍNHÁZI TÁRSASJÁTÉK MINT MŰFAJ
Színházi társasjáték: Fábián Gábor és a Mentőcsónak Egység által kifejlesztett műfaj, amelyben a néző-résztvevők az előadás folyamán társasjátékot játszanak. A játékban megoldandó helyzeteket olyan, történetet kirajzoló színházi jelenetekből ismerik meg, amelyek kimenetelét a résztvevő csapatok közös döntései befolyásolják. Csapatok küzdenek egymással, a kinagyított játékmezőn való haladásuk egyszerre közös döntéseik és a szerencse függvénye. A játék megvalósításában / levezénylésében általában közreműködik egy civil szakértő, aki a fókuszba helyezett társadalmi probléma szakértője, ő egyben lehet a játék moderátora is.
“A műfaj legfontosabb előnyének éppen azt érzem, hogy rendkívül fiatal még, így sok különböző megközelítése lehetséges, nem egy „bebetonzott” műfaj, így teret ad a kísérletezésre, ráadásul úgy, hogy az egyik legfontosabb eleme éppen az egyik legalapvetőbb emberi adottság: a döntés képessége. A színházi társasjáték egy olyan műfaji kísérlet, mely fókuszba helyez egy fontos társadalmi kérdést, és az adott kérdést körüljárva, a legfontosabb döntési helyzeteket felvillantva edukálja a résztvevőket. Egy jó szakértővel képes teret adni arra is, hogy ezeket a felmerülő dilemmás helyzeteket elemezze, így teret adva az érzékenyítésnek, növelve az empátia képességét.”
“A színházi társasjáték voltaképpen a döntéseink szabadságát és azok következményeit képesek egy társadalmilag fontos témákra érzékenyítő, realisztikus formába önteni. Társasjáték – mivolta miatt az élmény egészen máshogy csapódik le, hiszen a társasjáték alapvetően szórakoztat, kikapcsol, flow-élményt nyújt, míg a színház esztétikájában és időkezelésével értelmezve egy nagyon sűrített élményt kap a játékos. Az ilyen előadások nemcsak a nézők edukációja és társadalmi érzékenyítése szempontjából fontosak, hanem a morális dilemmákon keresztül önismeretre is késztetnek, illetve a csapatjáték miatt az empátia készségére is hatással van, segíthet a vitakultúra fejlesztésében és a kooperációs készségek elsajátításában. A szakértők bevonása és a konkrét társadalmi problémák mint háttér miatt az élmény realisztikus és hiteles is lesz…”
(Forrás: Csernai Mihály: Színház és társasjáték, 2021. SZFE Szakdolgozat)
„Ha egy autokrata rezsim gyűlöl, akkor fél tőled, az pedig azt jelenti, hogy valamit jól csinálsz.„
→ Srdja Popovic: Útmutató a forradalomhoz
– interjúrészlet –
Van, aki hősnek, és akad, aki ellenségnek tartja: egy diktátorbuktató, erőszakmentes engedetlenségi módszereket terjesztő politikai aktivista megítélése nem is lehet egyértelmű. Egyik könyvét, az Útmutató a forradalomhoz címűt most adták ki magyarul, a Milošević-ellenes diákmozgalom egykori vezetője ezért jött Budapestre.
Szrgya Popovicsot kérdeztük.
– Ön állítólag, persze szigorúan csak Soros György után, a leginkább gyűlölt ember sok autokrata rezsimben. Azt is mondják szervezetéről, a CANVAS-ról, hogy terrorista mozgalom. Megtiszteltetésnek tartja?
– Ha egy autokrata rezsim gyűlöl, akkor fél tőled, az pedig azt jelenti, hogy valamit jól csinálsz. De nem veszem én ezt az utálatot túl komolyan. Akik azt gondolják rólunk, hogy exportáljuk a forradalmat, miközben teljesen világos, hogy kívülről szított forradalom nincs, az csak belülről jöhet, azok az emberek Disneylandben élnek, komolytalanok. Ki hiszi el, hogy magyarok, grúzok vagy törökök milliói követnének egy őrült szerbet, azaz engem? Legutóbb azt hallottam, hogy ötven aktivistát küldtünk Caracasba, ahol ezek valamiféle Che Guevara- vagy Bolivar-szerű lázító csoportokat hoztak létre. Ez is hülyeség. Nem gondolhatják ép ésszel, hogy hárommillió venezuelait mi mozgósítottunk a népszavazásra.”
“Ezek a kihívások most a csatamezőn: az értékek visszaszerzése, a félelmek legyőzése, az intézmények védelme, a társadalmak meggyőzése, hogy önsorsrontás felhatalmazást adni diktatórikus személyeknek. Ehhez egység kell, kreatív taktikák, humor, tervezés. És annak a felismerése, hogy az acélököl politikája annál sérülékenyebb, minél több erőt használ az elnyomásra. A növekvő elnyomás a gyengeség biztos jele.”
„Kezdetben mindenki senki.”
→ OTPOR!
Semmiképpen sem vagyok vallásosnak nevezhető. De ha kellene választanom egy könyvet, amit a szentírásomnak neveznék, az kétségkívül A Gyűrűk Ura lenne. A hálószobámban mindig fenntartok egy szent helyet Tolkiennek, és még a szerbiai kampány legsötétebb pillanataiban is, amikor Milosevics és az etnikai tisztogatás őrülete uralt mindent körülöttünk, Tolkien könyvének megviselt példányához fordultam, és reményt találtam oldalain. Van benne egy párbeszéd, amit különösen szeretek. Ebben Galadriel, a tündék királynője azt mondja Frodónak, a hobbitnak, hogy ,,a legkisebb lény is meg tudja változtatni a jövőt.”
(…)
Tudta, hogy a többség nem csatlakozna olyan ijesztőnek tűnő küzdelemhez, mint például a miniszterelnök lemondatása, vagy egy alternatív gazdasági program kikényszerítése. Ösztönösen ráérzett, hogy ha van egy jövőre vonatkozó víziód, első összecsapásként nem szabad nagy, világváltoztató küzdelmet magadra vállalnod. Kezdetben mindenki senki. És a senkiknek meg kell találniuk azokat a csatákat, amelyeket képesek megnyerni. Ezért van az, hogy Batman minden filmjének első jeleneteiben hétköznapi banditák után ered. Először könnyű harcokat választ, hogy eközben hírnevét és alakját felépítse. Csak ezután megy a Jokerre. Attól függetlenüI, hogy a nagy kérdések mennyire fontosak számodra, szükségszerű, hogy elóször megvalósítható célt válassz. IzraeIben Alrov rájött, hogy nem kezdheti az egész gazdaság ellen indított harccal. De a túróval kezdhet valamit. (…) Alrov létrehozott egy szerény kivitelú Facebook-oldalt, amelyen egy halom túróról készült fénykép szerepelt. Új közösségi csoportjának esetlen nevet adott: ,,A túró alapvető termék, ami ma közel 8 sékelbe kerül. 1 hónapig nem veszünk túrót!!!” Azt javasolta, hogy hagyják a túrót megromlani a polcokon, amíg nem csökkentik az árát. ,,Ha nem győzzük le a túróvásárlás iránti vágyunkat, soha nem fogjuk elérni, hogy újra megfizethető legyen” – hangoztatta vallásos emberhez illő apokaliptikus stílusban. Először csak 32 ember, főképpen Alrov barátai csatlakoztak az online petícióhoz. De Izrael kis ország, és egy hazai blogger, akit mulattatott a túróbojkott, interjút készített Alrovval. Az interjú utáni napon petícióját kilenc ezren írták alá. A fősodorhoz tartozó média hamarosan kötelességszerűen riportot készített vele, jót szórakozva a karmaik közé került valószínűtlen munkáshősön. Nem telt el sok idő, és Alrov oldalának százezer követője lett, ami egy hétmilliós országban elég nagy szám. Alrov könnyű harcot választott, és mivel mindenki szeret győztes csapathoz csatlakozni, követőinek szâma tovább növekedett. Az izraeli tejipart uraló három -négy cég azt tette, amit a nagy és hatalommal bíró szervezetek – cégek, kormányok, diktátorok – mindig tesznek. Először semmibe vették Alrovot és követőit. (…) Alrov felismerte, hogy az izraeliek a túró ürügyén a gazdasárgról, az igazságtalanságról és a nemzeti prioritásokról beszélnek. (…) Ez volt a világon az első politikailag motivált laktózintolerancia. És működött. Két héten belül a nagy szupermarketláncok, nyereségük jelentős csökkenésétól rettegve, bejelentették, hogy minden túróval kapcsolatos terméküket kiárusítják. Ám ez csak átmenetileg csökkentette az árakat. Ahhoz, hogy a fogyasztók megnyerjék a csatát, el kellett érniük, hogy a Tnuva és a többi tejipari cég is megadja magát. Érzékelve a közelgő földrengést, a tejkereskedők megpróbáltak jó színben feltűnni. (…) Öt nappal később a Tnuva bejelentette, hogy kicsivel 6 sékel alá csökkentik az árat. A tiltakozók még mindig nem tágítottak. Számukra minden 5 sékelnél magasabb ár vereséget jelentett volna. Néhány nappal késóbb aztán megnyerték a meccset. Minden tejipari cég külön nyilatkozatot adott ki, amelyben alacsony árakat ígért. A Tnuva elnöknőjét a cégigazgatótanácsa alapos vizsgálat alá vonta, az elnök bejelentette lemondását. De a túróforradalomnak nem csak annyi eredménye lett, hogy az ismét megfizethetővé vált tejtermék diadalmasan visszatért több százezer izraeli asztalára. Alrov és követői nyomán megvilágosodott az út egy kis csoport fiatal és idealista izraeli számára is. Míg Alrovot elsősorban az foglalkoztatta, hogy a családját etesse, ezek az egyetemista fiatalok azzal töltötték az idejüket, hogy egy sereg társadalmi igazságossággal kapcsolatos ügyet támogattak. Közösségi életet éltek, tüntetéseken meneteltek, lelkesítő irodalmat olvastak és éleslátó blogbejegyzéseket írtak. És nem jutottak semmire. A túró-ügy után azonban az emberek jobban el tudták képzelni, hogy a tiltakozó mozgalmak győzelmeket kivívó erővé egyesülhetnek. Rájöttek, hogy érdemes kicsiben kezdeni a küzdelmet, és követni Jonatan Kozol amerikai író és aktivista tanácsát: ,,Olyan csatákat vâlaszszatok, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy számítsanak, de elég kicsik ahhoz, hogy megnyerhetók legyenek.”
Forrás: Srdja Popovic: Útmutató a forradalomhoz
→ Erőszakmentes mozgalmak
Az erőszakmentes mozgalmak átlagosan mintegy négyszer annyi résztvevőt (200 000 ember) vonzottak, mint az átlagos erőszakos mozgalmak (50 000 ember). „A résztvevők száma meghatározó abban, hogy a hatalomhoz ragaszkodó szervezetekkel, erőkkel szemben a mozgalom olyan erőt képviseljen, amely komoly kihívást, vagy fenyegetést jelent” – mondta Chenoweth. Az erőszakmentes tiltakozás a legjobb mód arra, hogy ezt a széles körű támogatást elérje.
Amikor a részvételi arány eléri a teljes lakosság körülbelül 3,5 százalékát, a siker biztos – állapította meg a kutatás, és számos legújabb kori ismert történelmi példát hozott fel. Az összes mozgalom, amelyik elérte a 3,5 százalékos részvételi arányt, sikeres volt, ezért a jelenséget 3,5 százalékos szabálynak nevezték el. Az okok között a kutatók felsorolták, hogy az erőszakos tiltakozások szükségszerűen kizárják azokat, akik távol akarnak maradni mindenféle vérontástól, míg a békés tüntetők magas erkölcsi szinten érezhetik magukat. Emellett az erőszakmentes tiltakozásokban való részvételnek kevesebb fizikai akadálya van.
A kutatók azt is megállapították, hogy bár az erőszakmentes mozgalmak kétszer olyan sikeresek, mint az erőszakos konfliktusok, az esetek 47 százalékában nem vezettek eredményre. Ennek oka az lehet, hogy a mozgalom nem állított maga mögé elegendő embert, vagy nem jött eléggé lendületbe ahhoz, hogy „az ellenállást tartósan fenntartsa, és az ellenfél hatalmi bázisát erodálja”. Bármely ilyen mozgalom csak akkor lesz sikeres, csak akkor ér el változást, ha az erőszakmentes tiltakozók száma folyamatosan, hosszabb távon is a mintegy 3,5 százalékos érték körül van. Ez nem kevés, de tény, hogy kizárólag az erőszakmentes mozgalmak képesek hosszú távon ilyen nagy létszámú ember elkötelezettségét fenntartani.
Forrás: The ‘3.5% rule’: How a small minority can change the world
→ Interjú Hegyi Szabolccsal
- Kérlek mutasd be magad néhány mondatban! Mi a foglalkozásod, hol élsz, miként kerültél kapcsolatba a többi alkotóval?
Jogász vagyok, a TASZ-nál politikai szabadságjogokkal foglalkozom, főleg gyülekezési joggal és szólásszabadsággal. Miskolcon élek, onnan járok dolgozni Budapestre. A helyi egyetem jogi karán oktatok is, jogelméletet és politikai filozófiát. Az alkotók elsősorban a TASZ-t keresték meg, mert nagyban támaszkodtak a mi jogtudatosító anyagainkra is, és olyan embert kerestek moderátornak, aki rendszeresen foglalkozik az előadásban is bemutatott tiltakozási és mozgalomépítési kihívásokkal.
- Te vagy a ProTest moderátora. Miként írnád le ezt a szerepkört? Mi a funkciója a moderátornak az előadásban?
A moderátor vonja be a játékba a közönséget. A színészek által megformált jelenetek konfliktushelyzeteket mutatnak fel, és a közönség döntései lendítik tovább a történetet. A moderátor értelmezi a látottakat, fókuszálja a nézők figyelmét, és vitát generál, érvelésre készteti a nézőket. A közönség szavaz arról, hogy milyen lépést tegyenek meg a történet szereplői, de előtte érvelhetnek, győzködhetik a többieket a helyes döntésről – pont úgy, ahogy egy demokratikus közösségben. A nézők döntései alapján a moderátor vezeti a pontozási rendszert, és végeredményt hirdet.
- Mennyire érzed magad komfortosan ebben a feladatkörben? Foglalkozásod szerint jogász vagy és egyetemi tanár. Közel áll hozzád a színházi világ?
Persze, nagyon szeretem, amikor előáll egy jó előadás, ami hatással van a közönségre. Ebben a tekintetben hasonlít is egymásra a színház és az egyetem. Ebben a színházi társasjátékban a moderátor dolga olyan mint egy szemináriumot vezető oktatóé, akinek egy konkrét eset kapcsán kell szóra bírnia a hallgatóságot. Ebben nem is annyira a jogászi tudás a fontos – bár nyilván az sem utolsó -, hanem az, hogy a sokféleképpen gondolkodó és érvelő nézők – akárcsak az egyetemi hallgatók – figyelmét egyben tartsam.
- Milyen volt számodra az alkotófolyamat? Milyen kihívásokkal és pozitívumokkal találkoztál?
A kihívás abban áll, hogy a moderátor szerepét nem lehet előre próbálni, hiszen neki a közönséggel kell kommunikálnia, a próbán pedig pont a közönség hiányzik. Úgyhogy a saját szerepemet csak az éles előadásokon tudom gyakorolni. Ettől függetlenül jó részt venni a próbákon is, mert ez segít ténylegesen is belehelyezkedni a történetbe – és persze időnként én is tudok segíteni abban, hogy mind a történet, mind a karakterek realisztikusak legyenek.
- Az előadás egy fiktív diktatórikus világban játszódik, amely sok ponton kapcsolódik a valóságunkhoz. A szakmai tapasztalataid alapján, mennyire működik hitelesen ez a fiktív rendszer? Szerinted a fikció segíti vagy inkább gátolja a nézőket a játékhoz és a döntéshelyzetkhez való kapcsolódásban?
A ma létező tekintélyelvű rezsimek értelmezése a politikatudományt is khívások elé támasztja, de a színház előnyben van, mert nem kell a politikai rendszer minden részletét felvonultatnia. Életünk, közéletünk jól ismert jelenségeinek sűrített, tömény kivonatát láthatjuk a darabban, és ez sokkal könnyebbé teszi a felismerést és az azonosulást. A nézők pillanatok alatt ki is ismerik magukat a történetben. Mivel a darab nagyon sok ponton az ország jelenlegi helyzetét idézi meg, a döntéshelyzetek szerintem kifejezetten csábítóak a nézők számára.
- Miért fontos számodra ez a játék? Milyen hatást tud elérni egy ilyen típusú előadás?
Folytatva az előbbi gondolatot: a játék a néző demokratikus igényeit tudja kielégíteni. A Nemzeti Együttműködés Rendszere elsorvasztja a demokratikus közéletet, aminek az alapja a vita a nézeteltérés. A ProTest-játékban viszont a nézők részt vehetnek, érvelhetnek, és persze meg is nyerhetik a játékot. De az is nagyon fontos, a játék felül tudja írni a sokszor és sokakban létező irreális elvárásokat és várakozásokat. Hajlamosak vagyunk ugyanis azt gondolni, hogy ha egy politikai berendezkedés rossz, akkor jöjjenek a lánglelkű forradalmárok, és legyen minden megint jó, egyik napról a másikra. Ez azonban nem így működik – még a történelemből ismert forradalmak sem ilyenek voltak. Ha arra várunk, hogy mások megcsinálják helyettünk, akkor várhatjuk – mindenkinek, aki változást szeretne, fel kell vállalnia a kényelmetlenséget és a kockázatot, ami a részvétellel jár.
→ Röviden a TASZ-ról
A Társaság a Szabadságjogokért minden lehetséges eszközzel segíti azokat a bátor polgárokat, akik kiállnak egy egyenlőbb és szabadabb országért. Egyenlő. Bátor. Szabad. Mi egy ilyen országért dolgozunk. Az elmúlt több mint 25 évben, mióta létezik a TASZ, talán sosem volt még ennyire fontos, hogy kiálljunk magunkért és egymásért, hiszen bátorság nélkül nincs szabadság. A TASZ Politikai Szabadságjogi Projektjének legfontosabb célja az, hogy a hatalom működése átlátható és szabadon bírálható legyen tüntetéseken, a médiában vagy éppen a szavazóurnáknál.
Ingyenes jogsegélyt nyújtunk az alapvető jogaikban sérelmet szenvedett polgároknak, stratégiai pereskedéssel pedig rendszerszintű változást igyekszünk elérni az egész országban. Kampányokkal, jogtudatosító anyagokkal is segítünk abban, hogy bárki megismerhesse és megvédhesse jogait. Kövesd te is a munkánkat! https://www.facebook.com/atasz, https://www.instagram.com/ataszjelenti
Még több infó: https://www.tasz.hu/egyenlo-bator-szabad
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=XpGmy5wTefU
1994-es megalakulása óta a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azért dolgozik, hogy Magyarországon mindenki megismerhesse alapvető emberi jogait, és érvényesíthesse azokat a hatalom indokolatlan beavatkozásaival és mulasztásaival szemben. Minden lehetséges eszközzel segíti azokat a bátor polgárokat, akik kiállnak egy egyenlőbb és szabadabb országért.
A TASZ Egyenlőségprojektje a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjainak (mélyszegénységben élő roma emberek, hajléktalan emberek, fogyatékossággal élők, az LMBTQI közösség tagjai) állami diszkriminációja ellen, a valódi esélyegyenlőség megteremtéséért dolgozik. https://tasz.hu/egyenlo
A Magánszféraprojekt azzal foglalkozik, hogy az állam csak annyira avatkozzon be a mindennapjainkba, amennyire szükséges, legyen szó oktatásról, egészségügyről, az életünkről hozott alapvető döntésekről vagy a személyes adataink védelméről. https://tasz.hu/szabad
A Politikai Szabadságjogi Projekt legfontosabb célja pedig az, hogy a hatalom működése átlátható és szabadon bírálható legyen tüntetéseken, a médiában vagy éppen a szavazóurnáknál. https://tasz.hu/bator https://tasz.hu/tiltakozz https://valasztasz.tasz.hu/
A TASZ ingyenes jogsegélyt nyújt az alapvető jogaikban sérelmet szenvedett polgárok számára a projektek által lefedett ügyekben, stratégiai pereskedéssel pedig rendszerszintű változást igyekszik elérni az egész országban. Kampányokkal, jogtudatosító anyagokkal abban segít, hogy bárki megismerhesse és megvédhesse jogait. Itt követheted őket: facebook.com/atasz, instagram.com/ataszjelenti
https://tasz.hu/ingyenes-jogsegelyszolgalat https://tasz.hu/a-tasz-regionalis-programja
A TASZ állami szervektől és pártoktól függetlenül működik, pénzügyi forrásait alapítványok és magánadományozók biztosítják. Támogatásoddal te is tehetsz azért, hogy tovább dolgozhassanak egy egyenlőbb és szabadabb országért. https://tasz.hu/cikkek/a-tasz-gazdalkodasanak-nyilvanossaga-1 https://tasz.hu/tamogatas
„kizárólag az erőszakmentes mozgalmak képesek hosszú távon ilyen nagy létszámú ember elkötelezettségét fenntartani”
„amit korábban színpadra terveztünk, az a valóságunkká vált„
→ Alkotók
Az alkotók majd mindannyian a Színház- és Filmművészeti Egyetem jelenlegi vagy egykori hallgatói. A ProTest alapötlete már 2020 elején megfogalmazódott, még a koronavírus és az SZFE modellváltása előtti időkben. Első körben Szrgya Popovics könyvének adaptációs lehetőségéit kerestük részvételi színházi formákon keresztül. Számos szakértővel egyeztettünk az utóbbi egy év során a játék világával és menetével kapcsolatban: politológusokkal, szociológusokkal, társadalomelméleti szakemberekkel, civil szervezetekkel. Emellett pedig az általunk választott téma belépett a valóságunkba, amikor 2020 júniusában megszerveztük az első tüntetésünket a Vas utcában, és ezzel elindult az a közel fél éves folyamat, amit ma már Freeszfe Mozgalomként őriz az utókor. Vagyis amit korábban színpadra terveztünk, az a valóságunkká vált. Ezzel pedig rengeteg tapasztalatot szereztünk arról, ami minket érdekelt, és az előadást az Ódry Színpad fórumozásai közben is fejlesztettük.
A produkciónak két közvetlen előképe van: Oláh-Bebesi Borbála, Bajor Lili és Kabdebon Dominik egy egyetemi projekt keretein belül dolgoztak először együtt, amikor egy, az SZFE belső ügyeit, problémáit tárgyaló vitaszínházat készítettek a hallgatók számára. A másik közvetlen előzmény pedig a Demokratikus játszótér című, parlamenti vitahelyzetet modelláló foglalkozás, amelyet Csernai Mihály, Milovits Hanna és Kabdebon Dominik még két társukkal együtt hoztak létre az egyetemen végzett drámainstruktori tanulmányaik során.
