iram@orkenyszinhaz.hu

A mélyben (Na Dne) címen 1902 decemberében mutatta be a Moszkvai Művész Színház Gorkij darabját. A bemutatóra Max Reinhardt rendező, színházigazgató elküldte író barátját August Scholzot, aki az előadás jó hírével együtt a darabot is elvitte Berlinbe. Egy hónapon belül be is mutatták, immár Nachtasyl – Szenen aus der Tiefe (Éjjeli menedék – jelenetek a mélyből) címen. Ezt a német előadást látta a budapesti közönség, és a darabot németből fordította le Kálnoki Izidor, amit Éjjeli menedékhely címen 1903 júliusában be is mutattak a Horváth-kerti Fővárosi Nyári Színházban. Radnai Annamária fordításának az orosz eredetihez hűen A mélyben címet adta.

.

Sztanyiszlavszkij: Életem a művészetben


 

Szevasztopolból Jaltába utaztunk, csaknem az egész irodalmi világ várt ott ránk, mintha összebeszéltek volna, valamennyien összegyűltek a vendégjátékunkra a Krímbe.  Ott volt akkor Bunyin, Kuprin, Mamin Szibirjak, Csirikov, Sztanyukovics, Jelpatyevszkij és végül a csak nemrégiben híressé vált Makszim Gorkij, aki tüdőbaja miatt lakott a Krímben. Itt találkoztunk először Gorkijjal, és egyesült erővel igyekeztünk rábeszélni, írjon drámákat nekünk. Egyik későbbi drámájának, az Éjjeli menedékhelynek a témája már erősen foglalkoztatta az írót, nagy vonásokban el is mesélte a tartalmát.

Az első változatban hősként egy inasra gondolt, egy jó házból való inasra, aki úgy vigyázott a frakkingje gallérjára – az egyetlen dologra, ami korábbi életéhez fűzte – mint a szeme világára. Az éjjeli menedékhely szűk volt, lakói veszekedtek; gyűlölet mérgezte a légkört. A második felvonás rendőri razziával végződött. Amikor ennek híre futott, az egész hangyaboly felbolydult, hogy minden rablott holmit sietve eldughasson. A harmadik felvonásban pedig beköszöntött a tavasz; kisütött a nap, a természet újjáéledt, az éjjeli menedékhely lakói pedig a bűzös odúból kimentek a tiszta levegőre, földmunkát végeztek, énekeltek, s a napfényben, a friss levegőn megfeledkeztek egymás iránti gyűlöletükről.

Vendégjátékunk a Krímben befejeződött. Látogatásunk jutalmául Csehov is, Gorkij is megígérte, hogy drámát ír nekünk. Magunk között szólva, ez volt egyik fő oka annak, hogy a hegy elment Mohamedhez.

A színjátéknak megrázó sikere volt. Újra és újra a függöny elé szólították a szereplőket, a rendezőt és végül magát Gorkijt. Igen mulatságos látvány volt, amint a színpadon először megjelenő író a foga közt szorongatta cigarettáját. Elfelejtette eldobni.

Top