Gorkij és Lenin 1905-ben találkoznak először Londonban. Ekkor még inkább a híres író pártfogolja a kezdő politikust. Viszonyuk a ’17-es októberi forradalomkor romlik el, amikor Gorkij Időszerűtlen gondolatok című cikkében megírja, hogy szörnyű tudatlanság uralkodik Oroszországban, és a bolsevik forradalom következményeiért a nép fog szenvedni, nem Lenin és a pártja. Kapcsolatuk a továbbiakban változó, hol jobb, hol rosszabb, de Gorkijra, elismert íróként szüksége van a pártnak.
Lenin, Gorkij a felvonuláson
Lenin, Bogdanov és Gorkij, Lilian Truchon fotója
Úgy látom, cserbenhagyták az idegei. Arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet forradalmat csinálni az értelmiség megnyerése, részvétele nélkül. Ez nem más, mint érzéki csalódás. Látszik, hogy fogalmas sincs a politikáról.
Lenin levele. 1919. nyara
.
.
„Megjelenik előttünk egy képmás, amely – noha nem vagyok gyáva – határozott félelmet kelt bennem, ha rátekintek. E nagy ember képe ez, aki a mi glóbuszunkon úgy forgatja a történelem kerekét, ahogy akarja, s ez engem megrémít.”
Gorkij beszéde Lenin 50. születésnapján
Kedves Alekszej Makszimovics!
A kadetok és velük rokonszenvezők letartóztatása alapjában véve szükséges és helyes lépés volt. Olvasva az Ön őszinte véleményét a kérdésről, eszembe jut egyik mondata, amely igen erősen vésődött emlékezetembe: „Mi művészek bolondok vagyunk valamennyien.”
Hát valóban! Összeesküvés meghiúsítása céljából börtönbe kerül néhány tucat fiatalúr. No és ha százan, netán több százan lennének, hát aztán? A munkás- és paraszttömegek egyesítik erejüket, hogy megdöntsék a burzsoáziát, és leszámoljanak annak lakájaival és bűntársaival, a fővárosi lézengő entellektüelekkel, akik a nemzet szürkeállományának képzelik magukat. Pedig valójában nem az agyát, hanem a salakját, ürülékét képezik…
Lenin levele. 1919 vége
.
A hatóságok pénzügyi nehézségekre hivatkozva akadályt támasztanak a Világirodalom kiadó további működésével szemben. Gorkij az orosz kultúra számára lényegesnek tartja a kiadó működését, de a fennmaradásért folytatott küzdelmei politikai akadályokba ütköznek.
.
Vlagyimir Iljics!
Valójában nemcsak három hete, de immár hónapok óta az orromnál fogva vezetnek. Pedig hatalmas munkát sikerült elvégeznem ezalatt: a legjobb orosz tudósok közül csaknem háromszázat nyertem meg, akik vállalták, hogy részt vesznek a tudományos ismeretterjesztésben, továbbá több tucat könyvre adtam megrendelést, ezenkívül külföldről is várunk írásokat, és így tovább.
Most eddigi munkám értelmetlenné vált.
Úgy érzem, tettem egyet s mást a haza és a forradalom ügyéért, és túl öreg vagyok már ahhoz, hogy eltűrjem, ha folyamatosan a bolondját járatják velem, és ostobán ellehetetlenítik a munkámat.
Belefáradtam az értelmetlen zűrzavarba.
Minden jót!
A. Peskov
Gorkij levele Leninnek, 1920 szeptember 16.
Az idézetek Vitalij Sentalinszkij KGB irodalmi archívumát feldolgozó könyvéből származnak.