Röhrig Géza: zoli táncol
tudják hogy hívja-e táncot?
hálótánc
mintha hálóba gabalyodott volna
Beckett
kinek végül nem bűne lett a vétke
kit agyba-főbe vertek s még fizetett is érte
akit nixbrodnak hívnak hisz már kenyere sincsen
kinek keze vendég akármely kilincsen
ki zuzmarás szakállal kómál kinn a játszón
hányingere van de nincs amit kihányjon
egy házmester fogja majd tarkón hugyozni
pitbullt ereszt rá na pattanj fel uzsgyi
aki már a bölcsödében eltévedt
anyjának nézve mind a nővérkéket
kit mint a pizza szélét otthagytak
akinek nejlonból készül ablak
ki szájába szedi erdőn a gombát
színes lapra dől az melegebb azt mondják
ki tíz éve már hogy a térdén ebédel
kire hálót vet az éj akit saját szíve nem ér el
hé ez itt a há
mondom hé ez itt a há
hááálóótánc
Pierre-Jean Béranger: Bolondok (Les fous)
Bizony, hogy ólomkatonáknak
Vagyunk valók – csak peckesen!
Ha rendünkből páran kiválnak,
– Bolondok! – szidjuk s rendesen
Meghajszoljuk s megöljük őket,
De csak azért, hogy késve majd
Szobrot emeljünk e dicsőknek,
Dicsérni ezt a földi fajt.
Ó gondolat, homályos szűz te,
Hány éve vársz már vőlegényt!
A tökfej mosolyogva néz le,
A bölcs csak int: – Bujj el, szegény.
De, hogyha kívül a világon
Egy hívő bolond ráakad,
Elvesz – s termékennyé varázsol
S boldoggá ezt a földi fajt.
Láttam prófétánk, Saint Simont, hogy
Úszott el lassan mindene,
Míg a helyett, amit lerontott,
Új rendet ácsolt szelleme.
Műve teljében, aggkorában
Még egyre harcolt, hitt, akart,
Hogy eszméivel egymagában
Megmentse ezt a földi fajt.
Fourier szólt: – A sárból kelj fel,
Te rászedett, szegény tömeg!
Fogj össze s dolgozz harcrendben,
Erőd: egység és lendület!
A föld az éggel összebékül
Megelégelve már a bajt –
S a csillagok törvénye végül
Megáldja ezt a földi bajt.
Enfantin így kiált a nőknek:
Legyen közös jog s férfigond!
– Pfúj! – mondjátok ti – láttuk őket,
E Háromság: három bolond!
Urak, ez itt a csőd világa,
Nem hallunk mást, csak csupa jajt,
Éljen a bolond, ki megváltja
Álmaival e földi fajt!
Új partokat ki láthat itten?
Csak a bolond – bár része gúny.
És a keresztjén, mint egy isten
Vérezve el, halálba húny.
Ha holnap fönt a láthatárra
Nem jönne Nap – helyette majd
Jön egy bolond és fényre váltja
Szövetnekként e földi fajt!
Bakucz József fordítása
