iram@orkenyszinhaz.hu

.

Guy Debord: A spektákulum társadalma, 1967.


 

Az elkülönítés a spektákulum alfája és ómegája. A társadalmi munkamegosztás intézményesülése és az osztályok létrejötte kialakított egy primer szakrális szemléletet; a hatalom a kezdetektől a mitikus rend varázsköpenyébe burkolózott. A szentség kategóriája igazolta azt a kozmikus és ontológiai elrendeltetést, amely megfelelt a hatalmasok érdekeinek, kifejtette és megszépítette mindazt, amit a társadalom nem tehetett meg. Minden elkülönült hatalom spektakuláris volt tehát, de a tömegek ragaszkodása a szentség mozdulatlan képéhez csak a valós társadalmi aktivitás szegényessége képzeletbeli meghosszabbításának közös elfogadását jelentette — mert ezt a szegénységet ekkor még jórészt egyetemes létfeltételként fogták fel. Ezzel ellentétben a modern spektákulum azt képezi le, amit a társadalom megtehet, de ezen az ábrázoláson belül a megengedett abszolút módon szemben áll a lehetségessel. A spektákulum dolga fenntartani az emberek öntudatlanságát, miközben a létfeltételeik gyakorlatilag folytonosan változnak. Önmaga terméke, és maga alkotta meg a szabályokat, amelyeknek engedelmeskedik: a spektákulum pszeudoszakrális entitás. Annak mutatja magát, ami: elkülönült hatalom, amely önmagában, az egyre gépiesebb gesztusokká szétszabdalt, egyre kifinomultabb munkamegosztásban és az egyre táguló piacra épülő termelékenység növekedésében fejlődik. Minden közösség és minden kritikai tudat feloldódik a fejlődés során, melyben az elkülönülés következtében megnövekedett erők még nem találtak magukra.

Fordította: Erhardt Miklós

Fotó: Natalia Vladimirovna Poklonszkaja

GOPNIK: orosz „white trash”. Olyan külvárosi fiatalok, akikre sajátos öltözködés és viselkedés jellemző – utcai ivás, guggoló pozíció és kisebb bűncselekmények.

Szatyin            Adok neked egy jó tanácsot: ne csinálj semmit! Tartson el az állam!

Klescs             Szégyellem magam a többi ember előtt.

Szatyin            Jaj, már! Az emberek sem szégyellik magukat, amiért te szarabbul élsz, mint egy kutya. Gondolj már bele, te nem fogsz dolgozni, én sem fogok dolgozni, meg még százak, meg ezrek, senki! Érted ezt? Mi lesz, ha senki nem akar csinálni semmit?

(részlet a szövegkönyvből)

Top