.
Guy Debord: A spektákulum társadalma, 1967.
Az elkülönítés a spektákulum alfája és ómegája. A társadalmi munkamegosztás intézményesülése és az osztályok létrejötte kialakított egy primer szakrális szemléletet; a hatalom a kezdetektől a mitikus rend varázsköpenyébe burkolózott. A szentség kategóriája igazolta azt a kozmikus és ontológiai elrendeltetést, amely megfelelt a hatalmasok érdekeinek, kifejtette és megszépítette mindazt, amit a társadalom nem tehetett meg. Minden elkülönült hatalom spektakuláris volt tehát, de a tömegek ragaszkodása a szentség mozdulatlan képéhez csak a valós társadalmi aktivitás szegényessége képzeletbeli meghosszabbításának közös elfogadását jelentette — mert ezt a szegénységet ekkor még jórészt egyetemes létfeltételként fogták fel. Ezzel ellentétben a modern spektákulum azt képezi le, amit a társadalom megtehet, de ezen az ábrázoláson belül a megengedett abszolút módon szemben áll a lehetségessel. A spektákulum dolga fenntartani az emberek öntudatlanságát, miközben a létfeltételeik gyakorlatilag folytonosan változnak. Önmaga terméke, és maga alkotta meg a szabályokat, amelyeknek engedelmeskedik: a spektákulum pszeudoszakrális entitás. Annak mutatja magát, ami: elkülönült hatalom, amely önmagában, az egyre gépiesebb gesztusokká szétszabdalt, egyre kifinomultabb munkamegosztásban és az egyre táguló piacra épülő termelékenység növekedésében fejlődik. Minden közösség és minden kritikai tudat feloldódik a fejlődés során, melyben az elkülönülés következtében megnövekedett erők még nem találtak magukra.
Fordította: Erhardt Miklós
Fotó: Natalia Vladimirovna Poklonszkaja
GOPNIK: orosz „white trash”. Olyan külvárosi fiatalok, akikre sajátos öltözködés és viselkedés jellemző – utcai ivás, guggoló pozíció és kisebb bűncselekmények.